Miközben a világ Krisztus feltámadását ünnepli, a Szombathelyi Egyházmegye hívei és papsága, húsvéthétfőn egy újabb ünnepre gyűlt össze. Ferenc pápa jóvoltából az egyházmegyének új segédpüspöke van. Fekete Szabolcs Benedek atya szentelésére megtelt a Székesegyház, hogy együtt adjanak hálát az új főpásztorért.
Székely János megyéspüspök köszöntötte a megjelenteket a szentmise kezdetén. A mai nap örömünnep és kegyelemáradása. Hálát adunk, hogy Ferenc pápa segédpüspökkel ajándékozta meg egyházmegyénket. Köszönetet mondunk érted Szabolcs atya a Mennyei Atyának. Köszönjük, hogy a Szűzanya lelkületével igent mondtál erre az új küldetésre. Azt kívánom, hogy továbbra is azzal az imádságos lelkülettel, hitelességgel, derűvel, önzetlenséggel, szolgálatkészséggel, odaadással légy pásztora a rád bízottaknak, ahogy ezt eddig tetted.
„Jöjj Szentlélek Úristen” – az evangélium után, a Szentlélek hívásával kezdődött a szentelés szertartása. A jelölt bemutatását követően elhangzott a püspöki kinevezéséről szóló pápai bulla, melyet magyarul Császár István általános helynök ismertetett. Fekete Szabolcs átvette a kinevezési okmányt, és felmutatta azt.
A bulla szövege magyarul:
Ferenc püspök, Isten szolgáinak szolgája, szeretett fiának, Fekete Szabolcs Benedeknek, a Szombathelyi Egyházmegye papjának, mostanáig irodaigazgatójának; valamint a szombathelyi Jézus Szentséges Szíve-plébánia lelkipásztorának, továbbá ezen egyházmegye kiválasztott segédpüspökének, kinevezett basti-i címzetes püspöknek üdvözletét és apostoli áldását küldi. Az evangéliumi remény bizonyosság az arra törekvőknek – hiszen a remény nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által (vö. Róm 5,5) -; ezt szem előtt tartva ajándékozzuk mi is a ránk bízott mennyei adományok kincseit az Egyház gyarapodása és lelkek üdvössége érdekében. E gondoskodástól vezérelve rendeltük el, hogy Apostoli Hivatalaink – a szombathelyi nyáj javára – foglalják írásba a részleteket; azt, hogy Tisztelendő Testvérünk, Székely János főpap, nemrég azt kérte, hogy az egyházmegyei élet kormányzásához új segítőtársat kapjon. Ezért – nemcsak az említett részegyház érdekében végzett buzgó szolgálatodra tekintettel – teljességgel alkalmasnak találunk, hogy felvételt nyerj a Püspöki Kollégiumba; a Püspöki Kongregáció javaslata alapján pedig – apostoli tekintélyünk teljességénél fogva – kinevezünk téged szombathelyi segédpüspöknek; hozzárendelve a basti-i püspöki címet, e hivatalhoz tartozó jogokkal, valamint az ehhez tartozó kötelezettségekkel. Püspökké – a liturgikus szabályok betartásával – Rómán kívül is, bárhol felszentelhet katolikus püspök; előtte azonban az egyházi törvény szabályai szerint tegyél hitvallást és hűségesküt nekünk és utódainknak. Arra buzdítunk téged, szeretett fiam, hogy püspöki tevékenységedben szombathelyi elöljáróddal közösségben végezd a szent cselekmények feladatait; kérjük az Urat, adja meg neked, hogy Magyarok Nagyasszonya, valamint Boldog Brenner János szombathelyi áldozópap és vértanú közbenjárása és segítsége által, az isteni kegyelem és a derűs irgalmasság tüze lelkesítsen Krisztus dicsőségére és felebarátaid szolgálatára.
Kelt Rómában, a Lateránban, március 11-én, az Úr 2022., pápaságunk 9. évében.
Ferenc
Ezt követte Erdő Péter bíboros szentbeszéde, amelyet teljes terjedelmében közlünk.
Főtisztelendő Érsek és Püspök Urak!
Kedves most szentelendő Püspöktestvérem!
Kedves Paptestvérek!
Krisztusban kedves Testvérek!
1. Püspökszentelésre gyűltünk egybe húsvét hétfőjén, a kereszténység legnagyobb ünnepének ragyogásában.
A mai evangéliumban az asszonyok találkoznak a feltámadt Krisztussal, mégpedig ahogy a sírtól visszatérnek, és a tanítványokhoz akarnak menni, máris eléjük lép Jézus, és üdvözli őket: „Üdv nektek!” – mondja, de aztán rögtön hozzáteszi: „Ne féljetek!” (vö. Mt 28,9-10). A félelem és a félelem elűzése alapvető motívum a feltámadás történetében. Márk evangéliuma szerint Krisztus sírjában az angyal mondja azt a kenethozó asszonyoknak, hogy „Ne féljetek!” (Mk 16,6), itt maga Jézus szól így az asszonyokhoz.
2. De miért, mi az oka ennek a félelemnek? Ha az ember egy magánál sokkal nagyobb hatalommal találkozik, akkor önkéntelenül eltölti a félelem. Így vagyunk ezzel, ha a természet elemi erőivel találkozunk, főleg katasztrófák idején. Egy földrengés, egy vulkánkitörés, egy árvíz vagy egy cunami mindenképpen félelmet kelt az emberben, de sokszor a biológiai katasztrófák is, egy-egy nagy járvány például joggal ébreszt félelmet az emberek szívében. Mégis, a félelemnek vannak emberi okai is: néha a világi hatalom, máskor gonosz emberek, olykor a háborúk ugyancsak meghaladják az egyes ember erejét. De van a Bibliában egy másfajta félelem is. Ez pedig akkor jelentkezik – és sokkal nagyobb, mint az összes eddig felsoroltak –, amikor az ember magának Istennek a hatalmával találkozik. Mózes az égő csipkebokorban megretten, amikor találkozik az Úrral. Hasonlóképpen az Ószövetség lapjain gyakran van szó arról, hogy helyes magatartás félni az Urat, hiszen mindenható, hiszen Ő a leghatalmasabb. Még az Újszövetségben is, még Jézus tanításában is előfordul ez, például amikor azt mondja, hogy „ne azoktól féljetek, akik megölik a testet, hanem attól féljetek, aki a lelket is a kárhozatba tudja taszítani” (vö. Mt 10,28).
3. Való igaz és helyes magatartás, ha eltölt bennünket Isten végtelenségével szemben egyfajta – úgy is mondják ezt, hogy üdvös – félelem. Jézus itt mégis azt mondja, hogy „Ne féljetek!” Igen, mert Istennek ez a végtelen hatalma emberszerető hatalom, Ő végül is jót akar nekünk. De a világ történetéből ez látszik? Valamiképpen igen, hiszen élünk, létezünk, megvan az emberiség, a kultúránk fennmaradt mind ez idáig. Ugyanakkor rengeteg szenvedés is van az ember életében, és végül mindenkinek a földi élete a halállal végződik. Jézus mégis azt mondja, hogy „Ne féljetek!”, mert a húsvét örömhíre azt mutatja, hogy a földi halállal nincs mindennek vége, hogy ez a nagyszerű világmindenség, amely egyszerre örvendetes és jóindulatú, ugyanakkor komornak és kegyetlennek is látszik, nem egy értelmetlen gépezet csupán, hanem a minket szerető Isten alkotása. Isten bennünket, embereket a halál után is örök életre és örök boldogságra hív. Erről tett tanúságot Krisztus feltámadásával. Krisztus feltámadása a mi örök életünk ígérete.
4. Most szentelendő püspöktestvérünk jelmondat gyanánt választotta Jézus szavait, amelyeket Szent Péterhez intéz a feltámadása után: „Legeltesd báranyaimat!” Ez az apostoli hivatás lényege. Hiszen a Jó Pásztor maga Krisztus. Sőt, az Ószövetségben maga az Úr az, aki a választott nép pásztora. Krisztus szerepe, amelyet a pásztor kép szerint magára vállal, hogy legeltesse, hogy élő vizekhez vezesse követőit. Sőt az ókeresztény kőkoporsókon gyakran látjuk Jézus alakját pásztori öltözetben. Mert Ő nem csupán tereli a nyáját, hanem előtte megy. A halál sötét völgyébe is előttünk szállt le, hiszen a kereszten értünk vállalta a halált. De átkelt a völgyön, igazi pászkát, igazi átmenetet élt át, a halálból az életre támadt fel, ezen az úton vezeti követőit is. A Jó Pásztor alakja tehát igazán húsvéti kép. Reményt és erőt ad az embernek.
5. Kedves szentelendő testvérem! A lelkipásztori élet számos területén megmutattad, hogy Krisztust követve akarod vezetni a rád bízottokat. A plébániai életben és egész az egyházmegye szolgálatában felelősséggel és derűvel mutattad az utat, az egyetlen és katolikus utat, azt az ösvényt, amelyen Krisztus vezet minket. Sokan mondják, hogy nehéz és zavaros időket élünk. De mikor volt könnyű az egyház sorsa? Mikor nem volt küzdelem annak az élete, aki felelősséggel és hitelesen akart Krisztus nyomában járni és arra vezetni a rábízottakat is. Hozzánk is szól Jézus bátorítása: „Ne féljetek!”
Kérjük közös gazdánkat, a feltámadt Krisztust, árassza el bőséges kegyelmével újonnan szentelendő testvérünket, püspökeinket, papjainkat és egész hívő közösségünket.
Ámen.
A jelölt ígérettételével folytatódott a szertartás. Fekete Szabolcs a nép színe előtt ígéretet tett arra, hogy Isten segítségével mindhalálig végezni fogja főpapi szolgálatát. A székesegyházat megtöltő sokaság a Mindenszentek litániájában kérte a szentek segítségét az új püspök számára.
Kézrátétel és a felszentelő ima következett. A püspökök a kézrátétel által fohászkodtak a Szentlélek kegyelméért a szentelendő számára, és ezzel be is fogadták a püspöki testületbe. A felszentelő ima alatt az evangéliumos könyvet a szentelendő feje fölé helyezték, jelképezve, hogy munkáját Krisztus és Isten igéje irányítja, de azt is, hogy Isten igéje védelmet és támogatást is nyújt számára szolgálatában.
Ezt követően szent krizmával kente meg Erdő Péter bíboros a szentelendő fejét, és átadták neki a püspöki jelvényeket. Az evangéliumos könyv a legfőbb tanítói feladatára irányul. A püspöki gyűrű az Egyházzal való eljegyzésére utal; a mitra annak az életszentségnek a jelképe, amelyet a püspöknek láthatóvá kell tennie a rábízottak előtt; a pásztorbot a nyáj őrzésének és vezetésének feladatát fejezi ki.
A püspöki jelvények átadását követően az új püspök békeköszöntést váltott minden püspökkel.
A szertartás az Eucharisztia liturgiájával folytatódott. Ekkor az újonnan felszentelt püspök először működött közre püspökként a liturgikus szolgálatban püspöktestvéreivel.
A szentmise végén felhangzott a Te Deum, kifejezve, az új püspök szentelése az egész Egyház ünnepe. Eközben az új püspök Szent Márton, az egyházmegye védőszentjének oltáránál és Boldog Brenner János vértanú oltáránál imádkozott, majd a templomon végighaladva áldást adott.
Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, a testület nevében köszöntötte az új tagot. „Örülünk, hogy a Szentatya téged választott erre a szolgálatra. Benned kiváló lelkipásztort ismertünk meg, aki hegyaljai szívóssággal, mély hittel végzi papi szolgálatát. A pásztori életből választottad püspöki jelmondatodat. Tudjuk a pásztorokról, hogy bár megvan a maguk territóriumuk, de egymás között nagyon összetartanak segítve egymás munkáját. A konferencia nevében arra kérlek, legyen figyelmed annyira körültekintő, mint eddig, és ott, ahol kell, segítsd a testület munkáját. Ígérem, mi is szeretettel fogadunk, és számíthatsz ránk bármilyen feladat áll előtted.”
Brenner József nagyprépost az egyházmegye papjai nevében köszöntötte Fekete Szabolcsot. „A paptestvérek örömét fejezem ki, de azt hiszem, ez meg is látszott a fogadtatásodban. Harmadszor hívott Isten Téged, ahogy Sámuelt is. Megkereszteltek – ez volt az első. Szüleid vittek el a templomba.” Elcsukló hangon folytatta: Személyesen ismertem őket, emlékszem szüleid jó emberségére, mély vallásosságára. Második híváskor itt álltál az oltárnál, és igent mondtál az oltár szolgálatára. A mai a harmadik hívás. Te igent mondtál erre is, püspöki tisztet kaptál, ami nem könnyű. A nagyhét mutatja, mit jelent Krisztust követni. Ki tudjátok-e inni azt a kelyhet, amit én ittam, meg tudtok-e keresztelkedni azzal a kereszttel, amivel én? – erre kaptál meghívást. Feladatod az Egyház építése, a lelkek, a közösség építése. Az új evangélizáció megújulást kér tőlünk. Ebben neked is nagy feladatod van. Jézus mai evangéliumban azt mondta: Békesség nektek, ne féljetek. Békesség neked. A feladatodhoz Jézus azt mondja: Ne félj! Mert ő velünk van mindennap a világ végezetéig” – fogalmazott a nagyprépost.
Végül Fekete Szabolcs Benedek szólt a megjelentekhez. Kiemelte: a püspöki rend nem rangot jelent, hanem szolgálatot. Hiszem, a Jóisten, amikor kiválasztott, ezt a főpásztori lelkületet kéri tőlem. Megköszönte – egy-egy személyes gondolattal – Erdő Péter, Székely János és Veres András közreműködését a szentelésen. Külön köszönötte a paptestvéreket hangsúlyozva Szent Ágoston szavaival: Veletek vagyok keresztény, értetek vagyok püspök. Megköszönte családja támogatását, valamint egykori és jelenlegi plébániáin élő hívek segítségét és imádságaikat.
