Péntek délután gyermekek, fiatalok, idősebbek gyülekeztek a szombathelyi Székesegyház előtt, hogy a Gencsapáti Szentkúthoz zarándokoljanak énekelve, imádkozva papi hivatásokért, egyben emlékezve Miszori Zoltán atyára, aki Gencsapátiban és a Székesegyházban is teljesített plébánosi szolgálatot.

A zarándokok soraiban a szombathelyi Brenner János Általános Iskola harmadikosai és a Szent Gotthárd Általános Iskola és Gimnázium Magyarlak-Csörötnek Általános Iskolájának diákjai is jelen voltak, hogy együtt tegyék meg a közel 8 kilométeres utat.

A szentkútnál gencsi és perenyei hívek várták a zarándokokat Gombos Bálint plébános atyával, hogy együtt imádkozzanak tovább és adjanak hálát Zoltán atyáért.

A szentmise főcelebránsa János püspök atya volt, aki szentbeszédében felidézett több gyermekkori meghatározó emléket, melyek alakították személyiségét és egy életre szólóan hatással voltak rá.

A szentmise végén Galgócziné Szabó Zsófia a Mária Út Egyesület vezetője köszönetét fejezte ki a közös zarándoklatért és a közös imáért. Felidézte, hogy ez az út sem volt nehézségektől mentes, tele volt kövekkel, melyekben többen megbotlottak, volt aki el is esett. Búcsúzóul Prohászka Ottókár versével foglalta össze a péntek délutáni zarándoklatot:

Prohászka Ottokár: Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike, hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged, s lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette, Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el Beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet Küld ezzel az akadállyal neked.
S ha lelked az Istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott. 

Püspök atya predikációja ITT visszahallgatható!