
Március 29-én, szombaton délután Dr. Székely János megyéspüspök a szinódusi út keretében találkozott a nyugdíjasokkal a Brenner Kollégiumban.
Szombaton, március 29-én került sor Szombathelyen, a Brenner kollégiumban az egyházmegyei nyugdíjasok találkozójára a Szentatya által meghirdetett szinódus, „az együtt haladás, a megújulás” jegyében. Ez nem egymás mögöttiséget, hanem egymás mellettiséget jelent, kirekesztéstől mentes együtt haladást. Ahogy Ferenc pápa fogalmazott: „ a megosztottság szögesdrótjaival szemben az anyák szövik össze a közösségi szálakat.” Falak helyett hidakat kell(ene) építeni.
Dr. Székely János püspök atya a köszöntője után kiemelte a meghallgatás jelentőségét. Ennek jó eszköze lehet az odafigyelés a másikra. Az időskori tapasztalatok átadása meghallgatással párosulva a családban, a környezetben pozitív változást idézhetnek elő. Az idősek kincsei világunknak missziós küldetésük teljesítése által is. A missziós és irgalmas szinodális egyház feleletet tud adni a mindennapok kérdéseire is.
Magyarné Hegyi Mária tanúságtétele következett.
A tanúságtétel ITT visszahallgatható!
Ki is vagyok én, alkalmas vagyok-e ilyen nagy és megtisztelő felkérésnek eleget tenni, mint a tanúságtétel? Élete állomásainak bemutatása közben egy nagyívű pályát rajzolt fel szerényen, a generációk egymásba kapcsolódását a hit talaján. Voltak magasságok, mélységek, nagy próbatételek, de az Istenbe vetett bizalom, hit átsegítette őt és családtagjait a nehézségeken. Különösen megrendítő és példaértékű volt a stramm és egészséges férj, Sándor hirtelen bekövetkezett „covid halálának” az elviselése, feldolgozása, amihez neki is az erőt Fentről adták. Hamarosan pedig fiatal vejének, Péternek a földi létből való távozása a „gyilkos kór” általi elragadása, három kisgyermeket hagyva maga után. Meghatott, elérzékenyült tapssal hálálta meg őszinte vallomását a zord idő ellenére is összegyűlt kis közösség.
Dr. Marx Gyula tanúságtétele az időskorhoz kapcsolódott: Minek élek még? A gyakorló orvos szemével és praktikumával mutatta be ábrákon, személyes- és praxistörténeteken keresztül az idős kor nehézségeit, örömeit – módszerekkel és célcsoportok megtalálásával. Az időskorban (is) végezhető missziós tevékenység gyakorlására Szent Pál, Szent Lukács talán kicsit a mai ember számára elvont figuráján túl az egyszerű, mindennapi életet példázó szociális otthoni lakótárs, „Zsuzsi néni” esetét taglalta. Neki mindenkihez volt jó szava, cukorkája, belőle áradt a derű és az ima, így szimpatikus közvetítője volt Krisztusnak. Gyakran vezethet az idős életuntság mentális betegségekhez, pl. depresszióhoz. Ezzel szemben a szívből fakadó, sugárzó, másokat is boldogító MOSOLYRA hívta fel a figyelmet. Öröm, aki adja és annak is, aki kapja. Ismerve dr. Marx Gyulát és feleségét, Erzsit, ez a „mosoly projekt” igaz rájuk, ugyan ők még nem az idős korosztály tagjai. Hálával fogadták ezt a nem szokványos, időnként könnyed, de mély mondanivalójú tanúságtételt is az egybegyűltek.
Gyula diakónus gondolatai ITT meghallgathatók!
Végül Ruisz Jánosné Németh Ilona (Ica) a zalaegerszegi Jézus Szíve plébániáról kért szót. Egy kedves történetet osztott meg velünk, hogyan lehet időskorban is misszionálni: például egy elsőáldozási ebéd megfőzésével. Majd egy szép verset mondott el „csak úgy fejből” az égig érő keresztről. Hálás tapssal jutalmazta a közösség.
Ezután a püspök atya a szentév, a „remény éve” jelentőségéről, a bizalomról beszélt. Mit várunk? Mit tudunk tenni érte?
A találkozó szentmisével folytatódott a Brenner kollégium kápolnájában, amit a püspök atya mutatott be Marx Gyula diakónus közreműködésével. Ezalatt volt gyónási lehetőség Áron atyánál. Az evangélium „a tékozló fiú” történetét beszélte el. A püspök atya a mai élethez igazodva aktualizálta: Képzeljük el, hogy egy mai kamasz, 16-17 éves kikéri az örökségét. Mit szól ehhez a szülő? És mit szólt akkor? Nagyon ritka alkalom volt abban a korban előre kifizetni a jussát az örökösnek. Az atya mégis megtette. A fiú pedig – ahogy előre sejteni lehetett – elszórta a pénzt. Éhezve, rongyosan, lezüllve visszajött a szülői házba. Eközben minden nap kiült a háza elé az atya, és várta őt. Egy nap már messziről látta érkezését, és eléje futott. Ez sem volt akkor szokás, hogy a szülő szalad a gyerek elé. Fordítva szokott történni. De az atyai szeretet, vagyis az Isteni Szeretet
Püspök atya szentbeszéde ITT hallgatható meg!
A szentmise végén püspök atya megköszönte a szombathelyi szervezést Salamonné Mártinak, az időspasztorációs tevékenység kézbentartását Marxné Erzsinek, a gyónási lehetőséget Áron atyának, a tanúságtevők vállalását, a nyugdíjas testvérek részvételét.
Dr. Asbóth Maria