Celldömölk adott otthont az Egyházmegyei Ministránstábornak, melynek főszervezője Szántó Adrián atya, a ministránsokért felelős referns szervezett. Alábbiakban az egyik résztvevő gondolatai engednek betekintést a tábor napjaiba:

“Ha csak egy táborba mehetnék el, ez lenne az” – mondtam tavaly, és a véleményem azóta sem változott. Immáron második alkalommal került megrendezésre az Egyházmegyei Mininstráns Tábor, amelynek a celldömölki kolostor adott otthont.

A lelki feltöltődést Szántó Adrián atya prédikációi és tanításai nyújtották, amelyekről az Oltáriszentség jelenlétében is tudtunk elmélkedni. A szentségimádási éjszakát többen is megemlítették, mint legkedvesebb emlékeik egyikét.

Az elkövetkezendő napokban a résztvevők két csapatba rendeződve mutattak be egy-egy szentet: Szent Carlo Acutist és Boldog Brenner Jánost. Mindenki nagyon odafigyelő és szorgalmas volt, a két előadás mellé még rajzok is készültek róluk. A kézműveskedés azonban nem állt meg itt, a fiatalok rengeteg rózsfűzért fűztek a hét során, amelyek elkészítéséhez sok türelemre és kitartásra volt szükség.

Természetesen a kikapcsolódásra is volt idő, így a csapat többször is ellátogatott a celli Vulkán Fürdőbe, ahol mindenki nagyon jól érezte magát. További izgalmakat a számháborús küzdelmek adtak, és a versengés olyannyira nagynak bizonyult, hogy még az utolsó napon is ki kellett mennünk egyet játszani.

Az esték is nagyon jól teltek, rendszerint szentmisével kezdtünk, vacsoráztunk, majd közösségi program következett. A miséken Sára nővér illetve a köré szerveződött zenekar nyújtott zenei szolgálatot, ami a tábor végére öt fősre nőtte ki magát. A dalok gyönyörűen szóltak, megható volt őket hallgatni.

Csütörtökön Kati néni megismertette velünk a celldömölki búcsújáróhelyet, amelynek történelmét illetve a templomban lévő kiállítást is bemutatta.

Este ellátogatott hozzánk Székely János püspök atya, amiért nagyon hálásak vagyunk. Tudom, hogy a vele zajlott beszélgetés hosszú gondolatmenetet indított el többünkben is.

A vacsorák után táncoltunk, énekeltünk vagy sütögettünk, mindez persze fergeteges hangulattal társult.

A belsős viccek, a mély beszélgetések, az önfeledt nevetések és magát a tábort körülövező derű számomra arról árulkodik, hogy ez a hét mindenki számára feledhetetlen volt. A Jóisten kegyelme különösen érezhető, amikor egy ennyire jó társaság tud együtt időt tölteni.

szöveg: Horváth Sára résztvevő

ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium