A gyermeknek joga van ahhoz, hogy megszülethessen

A gyermeknek joga van anyához és apához, és ahhoz,
hogy megszülethessen

Az alábbiakban Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottságának elnöke írását adjuk közre.

“Kedves másként gondolkodó testvéreink!

Sokan úgy gondolják, hogy azonosneműekkel testi kapcsolatot létesíteni vagy nemet változtatni teljesen normális és természetes. Az egyetlen baj szerintük csak az, hogy egyesek a társadalomban ezt nem tartják helyesnek, és ezzel fájdalmat okoznak a nemváltoztató vagy azonosneművel együtt élő személyeknek. Szerintük az ilyen intoleráns magatartást tiltani és büntetni kellene.

Akik így gondolkodnak, azoknak feltennék egy-két kérdést:

  • Miért olyan biztos Ön abban, hogy azonosneművel testi kapcsolatra lépni vagy nemet változtatni teljesen természetes, nincs ezzel semmifajta probléma? Mire alapozza ezt a véleményét?

Ön szerint a szabadság önkényt jelent? Ha másnak nem ártok, akkor bármit megtehetek, ami nekem pillanatnyilag tetszik, ami nekem jónak tűnik? Ez az emberi viselkedésmód zsinórmértéke? A szabadságunk független a valóságtól, a testünkbe, az atomokba, a sejtjeinkbe, a lelkünkbe beleültetett gyönyörű harmóniától?

  • Miért annyira biztos abban, hogy a nemváltoztatással vagy az azonosneművel való testi kapcsolattal nem árt másnak és/vagy önmagának?

Az ökológiai kérdések esetében tiszteletben kell tartanunk a természet gyönyörű objektív törvényeit és az ezek által nekünk szabott korlátokat, a saját testünkkel kapcsolatban azonban nem? Miért ez a különböző bánásmód?

És főként:

  • miért akarják a maguk véleményét feltétlenül rákényszeríteni az egész társadalomra? Miért nem tudják elfogadni és tolerálni, hogy vannak – elég sokan a Földünkön –, akik ezt nem így gondolják, nem így érzik?

Miért van az, hogy gazdag nyugati országok ahhoz kötik az éhező országoknak adott segélyeket, hogy ezek az országok korlátlanul és ingyenesen elérhetővé tegyék az abortuszt, törvénybe iktassák az azonosneműek házassághoz való jogát, a gyermekörökbefogadás jogát is beleértve? Miért akarják rákényszeríteni más népekre a maguk mentalitását?

Miért ítélik el azt a pszichiátert, aki az azonosneműek iránti nemi vonzalmat valamilyen sérülés eredményének tartja, és esetleg segíteni próbál egy olyan kliensének, aki szeretne a férfi–nő kapcsolat irányába elmozdulni az életében? Miért nem lehet tolerálni ennek a pszichiáternek a véleményét és a hozzá forduló kliens szándékát?

Miért van az, hogy a sportban, bármennyire is nőnek tekinti magát egy biológiai értelemben hímnemű személy, mégsem indulhat pl. futószámokban nőkkel együtt? Miért lehetséges az, hogy itt a társadalom véleménye és az objektív tény (az XY kromoszóma) mégiscsak erősebb, mint az ő szubjektív érzése, amellyel magát nőnek tekinti?

  • Talán a sportot még komolyan veszi a mai, modern világunk? Az oktatást, a médiát, a családi életet már nem;
    ott a szubjektív önkény teljes mértékben dominál, de a versenyfutást még igen, ott még vannak objektív kritériumok?

Én – és velem együtt Földünk lakosságának igen nagy része úgy gondoljuk, hogy a valóság, a realitás nem ellenségünk. Nem akadálya a szabadságnak. Úgy gondoljuk, hogy az igazi szabadság nem a realitástól elszabadult önkény. Úgy gondoljuk, hogy azt a gyönyörű harmóniát kellene megsejtenünk, ami bele van írva a világunkba, a testünkbe, a lelkünkbe, és ennek mentén, ezzel összhangban kellene megtanulnunk élni.

  • Az azonosneműekhez vonzódó személyt nem szabad megvetni, kiközösíteni, elítélni, hanem szeretettel és tisztelettel kell hozzá viszonyulni.

Ezt tanítani is kell a gyerekeknek (14 éves kor utántól, amikor a nemiségnek ilyen konkrétabb oldalairól is szót lehet már ejteni). De nem azt kell a gyerekeknek tanítani, hogy azonosneművel együttélni teljesen természetes; ki így, ki úgy. Nem azt kell tanítani, hogy nemet változtatni teljesen természetes, bátran megteheti bárki, akinek ilyen érzése van. Hanem azt kell tanítani, hogy az ilyen személyeket is megilleti a minden embernek kijáró tisztelet. Ez igen nagy különbség.

  • A gyermeknek joga van ahhoz, hogy édesanyja és édesapja legyen. Joga van ahhoz, hogy segítsék őt a nemiségének harmonikus kibontakozásában. Joga van ahhoz, hogy megszülethessen.

Ezeknek a jogoknak a tiszteletben tartása nélkül nem elképzelhető egy emberhez méltó, szép, békességes, szeretettel teli társadalom.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

A Szűzanya oltalmába

A Szűzanya oltalmába ajánlom a magyarországi romákat

Szeptember 9-én, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus romákkal kiemelten foglalkozó napján a budapest-kőbányai Szent László-templomban roma közösségek jelenlétében Székely János püspök Mária oltalmába ajánlotta a magyarországi cigányságot.

Az eucharisztikus kongresszus ötödik napjának délutánján, nem sokkal a Hungexpón ünnepelt, jelentős részben lovári nyelvű szentmise után roma egyházi közösségeket, kisebbségi önkormányzatok elnökeit és tagjait, a roma családokat, az alapítványok, tanodák és más szervezetek munkatársait várták a kőbányai Szent László-templomba – Székely János szavaival: „mindenkit, aki bármilyen okból közel áll a cigány testvéreinkhez”.

„A romák szívéhez mindig is közel állt a Szűzanya, Jézus Édesanyja. Így nevezték őt: Máriácska, édes Szűz Mária. Szívesen zarándokoltak Máriapócsra, Csatkára, Mátraverebély-Szentkútra, Máriagyűdre. Őhozzá vitték fájdalmaikat és örömeiket, kéréseiket, könnyeiket és hálájukat. Ma, amikor a nyomor, a szenvedélybetegségek, a hit és az ősi értékek elveszítése nagyon sok cigány családot és fiatalt fenyeget, időszerűbb, mint valaha, hogy Istenhez és a Szűzanyához forduljunk segítségért – indokolja meg szándékukat Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője a felhívásában. – Sokak – romák és nem romák, közösségvezetők és egyszerű emberek, idősek és fiatalok – szívében érlelődött a vágy évek óta, hogy erre az ünnepélyes felajánlásra sor kerüljön.”

 

Székely János püspök mellett részt vett a felajánláson Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök, Dúl Géza cigánypasztorációs referens, Michels Antal józsefvárosi plébános, Kanyó Árpád hodászi parókus, Farkas Félix roma nemzetiségi szószóló, ifj. Lakatos György hegedűművész és sokan mások, köztük kárpátaljai és erdélyi testvérek és papok is.

A Boldog Ceferino Intézet és a Caritas in Veritate Bizottság szervezésében megvalósuló esemény a KATTÁRS rendezvénysorozatának része volt. Székely János a felajánlás előtt a Hungexpón mutatta be a magyar egyházban végzett cigánypasztorációt; a fakultáció keretében több egyházi, illetve világi munkatárs is tanúságot tett.

A roma zarándokok Székely János vezetésével, a csatkai Áldott Keresztet kísérve, az Angyaloknak királynéja kezdetű énekkel vonultak be a Szent László-templomba, a püspök kezdeményezésére hozzáénekelve még egy, alkalomhoz illő strófát: „Cigányoknak édesanyja, tiszta szűz…”

Székely János mindenekelőtt a cigány testvéreket köszöntötte: „ez a nap a tiétek”, és kiemelte: a nap jelentőségéhez az is hozzájárul, hogy az eucharisztikus kongresszusok történetében először énekelték lovári nyelven a szentmise állandó részeit. Oláh Patrik Gergő Le Devleske című miséje hangzott fel a Hungexpón – először liturgikus keretek között –, ahol az ecuadori Alfredo Espinoza Mateus érsek celebrált szentmisét.

 

Székely János beszédében Szent Istvánt állította elénk, aki ezer éve ajánlotta föl a nemzetét, és a Szűzanya elfogadta – most valami hasonlót szeretnének a cigányok nevében megtenni.

Mi is Jézus szeretett tanítványai vagyunk, nekünk is azt mondja: „Íme, a te anyád…” Lépjétek át a templom küszöbét, ne csak kereszteléskor és temetéskor – mondta a püspök –, helyezzétek életeteket Mária oltalmába.

Farkas Félix nemzetiségi szószóló Szent Bernát imáját idézte, melyben a „szüzek szent szüze” támogatását kéri, majd hangsúlyozta a vallás nemzetiségmegtartó erejét. Külön megköszönte Székely Jánosnak, hogy „átérzi a cigányság sorsát”.

 

Ifjabb Lakatos György hegedűművész, a Le Devleske mise projektjének művészeti vezetője csatkai emlékeit idézte fel – minden évben elzarándokoltak a búcsúba gyerekkorában –, majd megosztotta: maradandó emlékként őrzi meg a NEK-en ma bemutatott cigány misét. „A cigány ember követi az őseitől kapott kincseket – a folyamat, amit mi most beindítunk, nem fog véget érni” – bizakodott.

A görögkatolikus hívek nevében Rézműves Mihály „Babocsai” hodászi kántor beszélt, majd a többi közösség képviselői fejezték ki hálájukat vagy mondtak könyörgéseket.

 

A térden állva elmondott felajánlás, amely magyar és lovári nyelven is elhangzott, jelentette a találkozó csúcspontját, ezt követően a jelenlévők elénekelték a cigány himnusznak tekintett Zöld az erdő, zöld a hegy is kezdetű dalt.

 

Székely János zárószavai után a püspökök és papok köré gyűltek a zenészek és énekesek, és elénekelték az ároni áldás cigány változatát; ezeket a megindító perceket még hosszas közös éneklés követte, amely végül a templom előtt is folytatódott.

A helyszín, a csodálatos Szent László-templom kapcsán mindig megemlítik, hogy hozzá tartozik a főváros legmagasabb templomtornya, de az 1894 és 1899 között épült templom építészeti szempontból is különleges értéket képvisel: a Kőbányán élő Lechner Ödön tervezte sajátos eklektikus-szecessziós stílusban; belsejében pedig Zsolnay-féle majolikaoltárokat láthatunk. Róth Miksa alkotásait, az üvegfestményeket a II. világháború után pótolták az eredeti tervek alapján. A bejáratok fölötti mozaikok szintén Róth Miksa művei. Az önkormányzati tulajdonú templom szerepel az UNESCO világörökségi várományos listáján.

Szerző: Verestói Nárcisz

Fotó: Fábián Attila

Magyar Kurír

 

roma01roma01
roma 08roma 08
roma 07roma 07
roma06roma06
roma05roma05
roma 04roma 04
roma03roma03
roma 02roma 02
roma 19roma 19
roma 18roma 18
roma 17roma 17
roma 16roma 16
roma 14roma 14
roma 13roma 13
roma12roma12
roma11roma11
roma10roma10
roma 09roma 09
roma 34roma 34
roma 33roma 33
roma 32roma 32
roma 31roma 31
roma 30roma 30
roma 29roma 29
roma28roma28
roma 27roma 27
roma 26roma 26
roma 25roma 25
roma 24roma 24
roma23roma23
roma 22roma 22
roma 21roma 21
roma 20roma 20

József, az igaz ember

József, az igaz ember – Lelkinap

Az október 30-án a szombathelyi Martineumban tartott lelkinapon Székely János szombathelyi megyéspüspök mondott tanítást Szent Józsefről.

A program, melyen közel negyvenen vettek részt, imádsággal, énekléssel kezdődött.

Elmélkedésében Székely János püspök Szent Józsefről, az ácsról, az igaz emberről beszélt. Sok példán keresztül mutatta be Józsefet, akinek életvonulatából öt jellemző vonást, férfias erényt emelt ki.

József tisztelte az Istent, és tisztelte a Szűzanyát – mondta a főpásztor, akinek elmélkedése kapcsán a résztvevők megismerhették az ács töprengéseit, istenfélelmét, életideálját: követni Istent minden parancsában, és feleségül venni a szeretett Máriát.

Szent József megbízható ember volt, sziklája a Szent Családnak – mutatott rá Székely János, a gyakorlatban láttatva Józsefet, amint vezette a családját hegyeken-völgyeken, országhatárokon keresztül. Felhívta a figyelmet a Szűzanya ráhagyatkozására is, hogy mennyire bízott férjében: akkor sem vitatkozott vele, amikor az adott pillanatban a földi élet szabályai szerint esztelenség lett volna útra kelni.

Bízott Józsefben, hogy a családfő tudja, mit miért tesz.

Szent József engedte, hogy Isten vezesse őt – emelte ki harmadik pontként a szombathelyi megyéspüspök. – Máriát teljes szívéből szerette, és igent mondott a felelősségteljes feladatra, amit Isten rábízott, hogy felnevelje Fiát. Mi is sokszor mást képzelünk el életünkről, mint amerre aztán halad, de ha Istenre bízzuk a választást, a vezetést, akkor jó úton járunk.

Szent József mint édesapa mutatkozott be a tanítás negyedik pontjában. Ha édesapámra nézek, vajon látom-e Isten arcát? – merült fel a kérdés Székely János előadása kapcsán.

A befejező gondolatban a főpásztor Szent József csendjéről, hallgatásáról elmélkedett, kiemelve, hogy az evangéliumokban egyetlen hangosan kimondott szavát sem olvashatjuk Józsefnek.

Ő tettekkel, nem szavakkal mutatta ki hitét.

Székely János püspök elmélkedését követően a résztvevők kiscsoportokban folytatták a hallottak átgondolását, megbeszélését.

Szentmisével folytatódott a program, majd az ebéd utáni fórumon a felmerülő kérdésekre válaszolt Székely János. A lelkinap  közös szentségimádással zárult.

A program a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósul meg.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Szöveg: Csabáné Király Erzsébet beszámolója alapján

0202
0303
0404
0505
img1img1

Isten-képű világ

Milyen lenne a világ a Teremtő álma, akarata szerint? – Szombathely, 2018. március 21.