Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm itt, Zalaegerszegen, Mindszenty József bíboros városában miniszterelnök urat, érsek atyát, püspök urat, miniszter urakat, miniszterhelyettes asszonyt, államtitkár urakat, főispán asszonyt, polgármester urat, nagykövet urat, országgyűlési képviselő urakat. Szeretettel köszöntöm a paptestvéreket, szerzeteseket és szerzetesnőket, minden kedves vendégünket.
Amikor 17 évesen életemben először Nyugat-Európába utazhattam, és a beszélgetések során megtudták, hogy magyar vagyok, két nevet idéztek fel azonnal, két név jutott az emberek eszébe a magyarokról: Puskás Ferenc, az Aranycsapat kapitánya és Mindszenty, a vértanú sorsú bíboros. Mindszenty József atya, Pehm apát úr itt, Zalaegerszegen volt először 2 évig hitoktató, majd 25 éven át plébános. Ebben a templomban misézett, prédikált és gyóntatott. Szent II. János Pál pápa ezt mondta róla 1991-ben Esztergomban a sírjánál állva: „Az egyház iránti hűség és a hazaszeretet ragyogóan fénylő tanúságát hagyta ránk. Szeretete és emlékezete örökre áldott marad.” Hálát adunk az ő életéért, imádkozzunk azért, hogy az a hit és hazaszeretet, amely az egész életét vezérelte, amelyért annyi szenvedést vállalt, ma is töltse be minél több magyar szívét.
Kedves testvérek!
A mai napra kijelölt Szentleckében Pál apostol szavait hallottuk: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.” Ezek a szavak Mindszenty bíboros életében is valósággá váltak. Óriási az az életmű, amit létrehozott. Itt, Zala megyében 19 templom és 9 iskolakápolna építése, egy idősotthon, 8 egyházi iskola és 3 kollégium alapítása fűződik a nevéhez. Minden évben 35 szegény diák taníttatását ő fizette. Minden szerdán a szegényeket fogadta, feljegyezte a nehézségeiket, majd a házapostolokon keresztül élelmet, ruhát, tűzifát juttattak el a rászorulóknak. Megvédte a cigány gyereket, akit gúnyoltak az iskolában, vasárnap délutánonként gyakran a rabbival sétált a főtéren. Szót emelt a Dunántúl hadszíntérré változtatása ellen és követelte a zsidóüldözés megállítását. A kommunista diktatúra kiépítésének éveiben a végsőkig igyekezett megvédeni az egyházi iskolákat és az egyház szabadságát.
1948. november 18-i pásztorlevelében ezt írta: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos. Imádkozom az Igazság és Szeretet világáért… Nem vádolom vádlóimat, szívből megbocsátok nekik”.
A sorsa megaláztatás, kínzás és börtön lett. Ezt írta az emlékirataiban: „Én láttam a mennyezetig vérrel befrecskelt pincéket, a vízvezeték csöveire akasztottakat, hallottam a teherautók motorjainak berregését a halálpincék előtt, hogy a megkínzottak segélykérését ne hallják künn… A vörös börtön kapuja a vörös pokolnak…” A kirakatper előtti hetekben az ételébe idegrendszert károsító mérgeket kevertek, éjszakánként órákon át verték, megalázták, nem engedték egy percre sem aludni.
„Állok Istenért, Egyházért, Hazáért.” Olyan éveket élünk, amikor mintha megingott volna az eddig szilárdnak tűnő talaj a lábunk alatt. A világjárvány okozta szenvedések, a természetpusztítás óriási mértéke, az egyre kegyetlenebbé váló háború nem messze a határainktól, az otthonukból elmenekülő milliók, az világ gazdaságának döbbenetes igazságtalansága, amikor a Föld leggazdagabb 8 emberének annyi vagyona van, mint a Föld lakossága szegényebbik felének összesen, az égbe szökő energiaárak, a nyugati világ elfordulása az emberi élet legalapvetőbb értékeitől, a család és a hit értékétől. Mintha inogna a talaj az emberiség lába alatt.
Ha ebben a történelmi viharban meg akarunk állni, meg akarunk maradni, akkor számunkra egyetlen út lehetséges, az az út, amelyet Mindszenty bíboros is járt, amelyért küzdött és szenvedett, és amelyet így foglalt össze: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért.” Ha meg akarunk állni a lábaink alatt ingó talajon is, akkor ezt a hármat – Istent, a kereszténységet és a hazánkat csakis együtt tudjuk megóvni. Ez Mindszenty bíboros üzenete itt és most a mi számunkra.
C. S. Lewis, a híres anglikán gondolkodó írta a 20. század közepén, hogy az emberiség az ember elpusztításába kezdett az utóbbi évtizedekben. A gyermekeket és a fiatalokat arra tanítják az iskolákban és az egyetemeken, hogy objektív igazság nem létezik, csak szubjektív vélemények. Erkölcsi jó nincs, mindenki a maga által kitűzött élettervet kövesse, mindenki alkossa meg a maga identitását.
Ahogyan Lewis fogalmazza: képzik a gyermekek és fiatalok agyát, fejlesztik az ösztönvilágukat, de ami a kettő között van, a mellkas, a szív hiányzik. Pedig pontosan ez teszi az embert emberré. Az teszi emberré az embert, hogy hallja a jó parancsát, hogy képes az értékekért lelkesedni, hogy tud szeretni és adni, alkotni és hinni.
A haza csak Istennel és a kereszténységünkkel együtt megőrizhető. Martin Buber, a híres filozófus mondta, hogy egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban marad azzal az éltető Titokkal, amely valaha létrehozta. Az európai kultúrát a kereszténység, a Biblia, az ebből fakadó életszemlélet hozta létre, termékenyítette meg. Európának addig van jövője, amíg ezzel az éltető Titokkal kapcsolatban marad.
Egy legenda szerint egyszer egy vándor közeledett egy városhoz. Hatalmas kőfejtőn keresztül vitt az útja, ahol sokan dolgoztak izzadtan, kőporos arccal, küszködve. A vándor odament az egyik munkáshoz és megkérdezte: „Mit csinálsz?” Az mérgesen felelte: „Nem látod, követ török.” Azután a vándor odament egy másikhoz és őt is kérdezte: „Mit csinálsz?” Az is ingerülten felelt: „Pénzt keresek, hogy eltarthassam a családomat.” Végül a vándor meglátott egy embert, aki szemmel láthatóan lelkesen, nagy örömmel dolgozott. Megkérdezte őt is: „Mit csinálsz?” Mire az felegyenesedett, és ragyogó arccal, csillogó szemekkel így felelt: „Katedrálist építek.” Mindannyian ugyanazt tették: követ törtek és pénzt is kerestek, de mégis egy kicsit másként. Mindannyian ugyanazt az életet éljük, megszületünk, növekszünk, tanulunk, dolgozunk, megöregszünk, meghalunk. De vannak, akik ezt az utat másképpen járják végig, csillogó szemekkel. Akik nem csak követ törnek és nem csak pénzt keresnek. Akik tudják, hogy az életük egy hatalmas katedrális építésének a része; akik tudják, hogy ez a világ szeretetből lett, és mi, emberek arra születünk, hogy megtanuljunk szeretni, és majd az örök szeretetben beteljesedjen az életünk.
„Állok Istenért, Egyházért, Hazáért.” Mindszenty bíboros üzenete ez ma a számunkra. Ez a három csakis együtt megvédhető. A viharban csak úgy tudunk megállni, ha mindháromhoz ragaszkodunk. Akkor lesznek csillogó szemű, lelkesedni tudó fiataljaink, ha ezekkel az értékekkel találkoznak családjaikban és az iskolában.
Mindszenty bíboros atya városa, Zalaegerszeg jól tudja ezt; ennek az üzenetnek lesz mementója és hirdetője a mai napon átadásra kerülő Mindszentyneum. „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért!” Kívánom, hogy minden ide, a Mindszentyneumba látogató megsejtsen valamit ennek az életprogramnak a hitelességéből és megtartó erejéből. Ámen