Két évtizedes hagyomány, hogy május 1-jén zarándoklatra hívja a híveket a Szombathelyi Egyházmegye. Idén a szlovákiai Máriavölgybe várták az embereket.
A festői szépségű, Pozsonytól néhány kilométerre található kegyhely története Szent István királyunk idejéig nyúlik vissza. Ez az első Mária-zarándokhely a történelmi Magyarország egész területén. A legenda szerint egy jámbor hívő elrejtett egy odvas fában egy Mária-szobrot. Sok csoda történt a környéken, de az emberek nem tudták az okát, mivel a szoborról nem tudtak. Egy alkalommal egy vak embert kísértek erre, aki sugallatra megmosta a szemét az itt fakadó forrásban. A szeme megnyílt és meglátta az odvas fában a Szűzanya szobrát. Így az emberek is megtudták a csodák okát és számtalan zarándok kereste fel ezt követően a helyet, hogy Mária segítségét kérjék betegségben, különféle gondjaik, bajaik orvoslása, megoldása érdekében.
A zarándoknap szentmisével vette kezdetét. Szentbeszédében Székely János megyéspüspök utalt Jákob életére, aki találkozott az élő Istennel. Megnyílt az ég, egy létra ereszkedett le az égből, angyalok mentek fel és alá a létrán, amelynek tetején Isten állt. És Jákob rácsodálkozott az élő Istennel: addig vele nem számolt, hanem a maga ügyességével, ravaszságával intézte az ügyeit. Mint a máriavölgyi vak, aki felismerte a sok csoda valódi eredetét, Isten kegyelmét amely árad ebből a völgyből. Így vagyunk sokszor mi is: Isten jelen van az életünkben, de mi nem látjuk meg. Néha Isten kénytelen szenvedéseket küldeni, nehéz helyzetbe hozni minket mint Jákobot, hogy az életünk nagy kegyelmi pillanatait átéljük. Néha Isten kénytelen kivenni dolgokat a kezünkből, hogy önmagát adhassa nekünk. Isten jelen van az életünkben, a történelem sorsforduló pillanataiban, nemzetünk történetében.
Vigyük haza ezt a bizalmat: Isten a tenyerén tartja a világot és az életünket is.
Hogy ezt megtudjuk tenni, ebben segítségünkre van Mária, akit ma, mint az Apostolok királynéja is ünneplünk. A kereszten Jézus a tanítványait – a világ végéig – rábízza. És Mária ezt a hívást elfogadja. nem megy haza Názáretbe, hanem marad Jeruzsálemben. Ott van az apsotolokkal Pünkösdkor és ő tanítja őket arra, hogyan nyissák meg a szívüket az ég felé, hogy betölthesse őket a Szentlélek. Ezért ő az Egyház anyja, apostolok királynője, aki ott van az Egyház születésekor. Mária nagyon sok titkot átadott az apostoloknak Jézusról, amiket megőrizött a lelkében. Lukács evangéliumának három imáját, amit mindennap imádkoznak a papok, szerzetesek – Mária Magnificátja, az agg Simeon és Zakariásnak énekei – ezeket az imádságokat a Szűzanya őrizte meg a szívében és az ő megfogalmazásában tanulták meg az apostolok és kerültek bele ezek Lukács evangéliumába.
Mária tanít minket imádkozni: tanít minket, hogy megnyissuk a szívünket az ég felé, hogy befogadjuk a Szentlelket.
Az Egyház akkor él ha árad bennünk a kegyelem, az imádság, az Isten felé emelő erő. Az imádság nélkül nem fog megújulni sem egy plébánia, sem egyházmegyénk, sem magyar nemzetünk.
Az imádság mellett Mária tanít minket hinni, a kereszt alatt is. A Golgotán sem omlik össze a hite.
Ő nem megy ki húsvétkor a sírhoz, mert tudja, hogy üres, és Jézus él. És ha ezt a két leckét megtanuljuk tőle – imádkozni és hinni – akkor képesek leszünk mi is apostolokká válni. A szívünk megtelik örömmel, kegyelemmel, békével. Túlcsordul a szívünk és természetes lesz ezt a kincset továbbadni másoknak akik számunkra fontosak.
Dr. Székely János megyéspüspök szentbeszédét meghallgathatják itt.
A szentmisét követően keresztutat járhattak a hívek, májusi litánián vehettek részt vagy szentségimádáson. A délután során a pozsonyi Szent Márton-templomban folytatódott a zarándoklat, litánia elimádkozásával. Jozef Halko, pozsonyi segédpüspök köszöntötte a zarándokokat: bemutatta a templomot és annak értékeit. A zarándokokhoz szólva elmondta: a templomban hosszú évszázadok óta naponta imádkoznak az emberek, naponta térdet hajtanak a tabernákulum előtt, naponta hallgatnak meg szentbeszédeket, aminek köszönhetően ez a templom nem egy skanzen, nem egy múzeum, hanem egy élő tér. Azzal, hogy mint zarándokok jöttetek ide, hosszú utat tettetek meg, ez ennek a templomnak nagy ajándék és nagy buzdítás, különösen, hogy Szent Márton szülőhelyének egyházmegyéből a pozsonyi Szent Márton-templomba érkeztetek. Jozef Halko hozzátette: Szent Márton arra utal, hogy igazán akkor éljük a hitünket, hogyha az ima után, amit a templomban teszünk, a templomon kívül megéljük a mindennapi élet liturgiáját azzal, hogy segítünk azoknak akik rászorulók.
Imádkozzunk azért, hogy élő templomot alakítsunk ki ott ahol élünk, ahová megyünk, akivel találkozunk,
mondta Jozef Halko segédpüspök, aki külön kiemelte a Georg Raphael Donner által készített Szent Márton lovasszobrot. Ezzel kapcsolatban elmondta: a szobor mozdulatsora arra int bennünket, azt üzeni, hogy álljunk meg és vegyük észre az embert, a mások szükségeit. Jézus a Jó Pásztor, aki kapcsolatban akar lenni mindenkivel. És ez számunkra meghívás, hogy legyünk jó pásztorai azoknak, akikkel mindennap találkozunk, mondta Jozef Halko segédpüspök. A zarándoklat a májusi litánia elimádkozásával zárult.
No comment yet, add your voice below!