Legyünk Isten országának építői – Egyházmegyei zarándoklat Pusztacsatáron

Idén Pusztacsatár adott otthont az évről évre várt egyházmegyei zarándoklatnak. Több mint ezren vettek részt a programon.

A résztvevők többsége gyalogosan, énekelve, rószafüzért imádkozva tette meg az Ozmánbüktől a kegyhelyig vezető utat. Székely János megyéspüspök indulás előtt mondott gondolataiban megemlítette, hogy Jézus 12 éves korában, a szüleivel együtt tette meg első ízben a Jeruzsálembe vezető utat, később a tanítványaival együtt minden jelentős ünnepen elgyalogolt ugyanoda. A Katolikus Egyház története is tele van zarándoklatokkal, amelyek úticélja hol Róma, hol Santiago de Compostela, hol a Szentföld volt. 

A zarándoklat rádöbbent arra, hogy az egész életünk egy titokzatos hosszú út, amelynek az a célja, hogy megtanuljunk szeretni – mondta Székely János. A zarándoklat során a szeretet lépéseit tanuljuk, azt, hogy ajándékká tegyük az életünket. Ezt az utat Isten indította el. Ő az, aki megálmodta, megteremtette ezt a világot, s benne minket is. Ő az, aki a földi életünk végén, a halál kapujában kitárt karokkal vár majd, hogy beléphessünk az örök szeretet országába.

Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök szentbeszédében a pusztáról és a csatákról beszélt. A puszta az Ó-és Újszövetségben is megjelenik, Keresztelő János is a pusztában élt és azt kérte/kéri: Készítsük az Úr útját, egyengessük ösvényét. János kilép a komfortzónájából, hogy az Istennel találkozzon. Krisztus is a pusztába vonult 40 napra, ahol megkísértette a sátán. A puszta lehetőség a magasság és mélység megélésére, lehetőség, hogy találkozzunk az Istennel. Erre lehetőség van Pusztacsatáron is. A zarándoklat során mi is kilépünk a komfortzónánkból, elhagyjuk a megszokott, kényelmes életünket. Az ÉN helyett alkalmazkodnunk kell, figyelni másokra, az Istenre is. Szentbeszédének második részében a csatákról beszélt a segédpüspök. Szellemi téren óriási háború zajlik, amely Isten országának építői és a gonoszság erőinek csatlósai között zajlik. Mindkét oldal keresi a munkatársait. Legyünk Isten munktársai az Ő országának építésében, mondta Fekete Szabolcs Benedek. Hogyan? Pál apostol efezusi levelét idézte: öltsük magunkra Isten fegyverzetét. Derekunkon az öv legyen az igazság: azaz igazat kell mondani, őszintének kell lenni.  A megigazulás páncélját öltsük magunkra, hogy a legsebezhetőbb pontjaink – pl. a szívünk –  védve legyenek: azaz értsük meg, minden ajándék. Ügyeljünk lépteinkre, és ha elesünk álljunk fel Isten segítségében bízva. Vegyük fel az üdvösség sisakját, bíztat minket Pál apostol, azaz: megmaradjon az ítélőképességünk. Használnunk kell a hit pajzsát, a gonosz tüzes nyilai, azaz a kétségek ellen. Kezünkbe vegyük a lélek kardját, azaz az Isten igéjét, a Szentírást. Olyan csatába hívlak benneteket amely csak győzelemmel végződhet. Mert a jó erősebb a rosszanál. A szeretet erősebb a gyűlöletnél. A béke erősebb a háborúnál, mondta Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök.

A szentmise útán lehetőség nyílt egyéni imádságra a kápolnában, a szabadtéri oltárnál szentségimádást tartottak, emellett az Öröm útját is végigjárhatták a zarándokok. A program litániával zárult. Rövid beszédében Székely János megyéspüspök Szent Józsefet állította példaként a hívek elé, mint aki ráhagyatokozott Isten akaratára, elfogadta, hogy az Isten Fiának nevelője legyen, és támaszává vált a Szűzanyának. Fontos az édesapai hivatás, mondta a megyéspüspök.

A szentmise hangfelvétele meghallgatható az alábbi linken.