Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök szentbeszédében a pusztáról és a csatákról beszélt. A puszta az Ó-és Újszövetségben is megjelenik, Keresztelő János is a pusztában élt és azt kérte/kéri: Készítsük az Úr útját, egyengessük ösvényét. János kilép a komfortzónájából, hogy az Istennel találkozzon. Krisztus is a pusztába vonult 40 napra, ahol megkísértette a sátán. A puszta lehetőség a magasság és mélység megélésére, lehetőség, hogy találkozzunk az Istennel. Erre lehetőség van Pusztacsatáron is. A zarándoklat során mi is kilépünk a komfortzónánkból, elhagyjuk a megszokott, kényelmes életünket. Az ÉN helyett alkalmazkodnunk kell, figyelni másokra, az Istenre is. Szentbeszédének második részében a csatákról beszélt a segédpüspök. Szellemi téren óriási háború zajlik, amely Isten országának építői és a gonoszság erőinek csatlósai között zajlik. Mindkét oldal keresi a munkatársait. Legyünk Isten munktársai az Ő országának építésében, mondta Fekete Szabolcs Benedek. Hogyan? Pál apostol efezusi levelét idézte: öltsük magunkra Isten fegyverzetét. Derekunkon az öv legyen az igazság: azaz igazat kell mondani, őszintének kell lenni. A megigazulás páncélját öltsük magunkra, hogy a legsebezhetőbb pontjaink – pl. a szívünk – védve legyenek: azaz értsük meg, minden ajándék. Ügyeljünk lépteinkre, és ha elesünk álljunk fel Isten segítségében bízva. Vegyük fel az üdvösség sisakját, bíztat minket Pál apostol, azaz: megmaradjon az ítélőképességünk. Használnunk kell a hit pajzsát, a gonosz tüzes nyilai, azaz a kétségek ellen. Kezünkbe vegyük a lélek kardját, azaz az Isten igéjét, a Szentírást. Olyan csatába hívlak benneteket amely csak győzelemmel végződhet. Mert a jó erősebb a rosszanál. A szeretet erősebb a gyűlöletnél. A béke erősebb a háborúnál, mondta Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök.