A domonkos nyári egyetem keretében Vasváron július 31-én a békéről, a reményről és az újrakezdésről beszélgetett Lucsok Péter Miklós OP, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye megyéspüspöke, Székely János szombathelyi megyéspüspök és Pigler Mónika Mira OP filozófus. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a béke nem pusztán a háború hiányát jelenti, hanem az Istennel, önmagunkkal és embertársainkkal megélt harmóniát.
Székely János bevezetőjében hangsúlyozta: a valódi béke az ember szívében kezdődik, és csak akkor valósulhat meg a társadalomban, ha azt igazságosság és emberség vezérli. Mira nővér Aquinói Szent Tamás tanítását idézve arról beszélt, hogy a béke a szeretet gyümölcse, amely Istenhez kapcsolódva bontakozik ki, és amelyért egész életünk során küzdenünk kell. Lucsok Miklós püspök, aki háborús országból érkezett, személyes tapasztalatait is megosztotta. Kiemelte: a békét nem szabad egy jövőbeli időponthoz kötni, hanem már a jelenben kell megélni, még a háború közepette is. Szerinte mindannyian felelősek vagyunk a békéért, amely a Krisztussal való egységből, a múltunkkal és önmagunkkal való kiengesztelődésből fakad.
A beszélgetés második részében a résztvevők a béke és az isteni rend kapcsolatáról szóltak. Rámutattak: az ember akkor talál valódi békére, ha elfogadja a teremtett világ rendjét, Isten akaratát, és kiengesztelődik Istennel, embertársaival és önmagával. A remény témájáról szólva Lucsok Miklós OP a rövid és hosszú távú remény közötti különbséget hangsúlyozta. A háború sújtotta Ukrajnából érkezve arról beszélt, hogy sokan a háború végét várják, ám a valódi remény nem egy jövőbeli eseményhez, hanem az Istenbe vetett bizalomhoz kötődik. Ez ad erőt ahhoz, hogy az ember a jelenben is helyt álljon, és minden nap megkapja a szükséges kegyelmet. Hozzátette: a szenvedésnek megtisztító ereje is lehet, amely segít újrarendezni az életet és hűségesen teljesíteni küldetésünket. Székely János püspök a bibliai remény fogalmát állította szembe a pusztán emberi várakozással. Kiemelte: a keresztény remény nem önmagunkba vetett bizalom, hanem Istenre épül. Jeremiás próféta példáján keresztül rámutatott, hogy a remény a legsötétebb helyzetben is képes jövőt látni. A keresztény ember nem naiv optimista, hanem realista, aki a valóságot látva is Istenben bízik. Pigler Mónika Mira OP hangsúlyozta: a béke, a hit és a remény Isten ajándékai, amelyeket csak akkor tudunk továbbadni, ha Krisztus fegyvertelen szelídségét követjük. Hozzátette: a szenvedések során minden hamis kapaszkodó eltűnik, végül csak az Istenbe vetett bizalom marad.
Az újrakezdésről szólva Székely János püspök felidézte kárpátaljai tapasztalatait, és rámutatott: a háború pusztítása mellett számos lelki gyümölcs – megtérések, imádságok – is született. Isten a legnagyobb rosszból is képes jót kihozni. Lucsok Miklós püspök szerint az újrakezdés kulcsa, hogy az ember ne a bizonytalan jövőre várjon, hanem minden nap feltegye a kérdést: “Mit kell ma tennem?” Saját életéből vett példával mutatta be, hogy a napi újrakezdés, az Istenre hagyatkozás és a jelen feladataira való figyelem ad szabadságot és erőt még a háború közepette is.
A beszélgetés végén a résztvevők egyetértettek abban, hogy a szenvedés – bár rendkívül fájdalmas – megtisztíthatja az embert, elmélyítheti az Istennel való kapcsolatát, érzékenyebbé teheti embertársai iránt, és új értékrendet alakíthat ki benne.
