Ifjúsági zarándoklat – 2022.04.01-02. Szombathely – Ják – Németújvár (Güssing)

Az időjárás-előrejelzés a hosszú szárazság után végre esőt jósolt arra a hétvégére, amelyre a zarándoklatot kitűzték. Kiadós eső érkezett, 1-6 °C-ra lehűlt a levegő hőmérséklete. Néhány fiatal vissza is lépett a zarándoklattól a zord időjárás miatt. A többiek, akik elszántak maradtak, és a szervezők, mind-mind azért imádkoztak, hogy legalább abban az időszakban, amikor földúton kell majd gyalogolni, éppen ne essen se az eső, se a hó.
Nem is esett. Szél volt és borult idő. Sáros bakancsok és nadrágok, ima és derű, jókedv és barátok, finom ételek és lelki táplálékok. Ezeket kaptuk a „zarándokcsomagba” ezen a két napon. Az Úrral és a Szűzanyával jártunk. Áldott volt ez a hétvége!

zarándoklat_80
zarándoklat_69
zarándoklat_68
zarándoklat_63
zarándoklat_62
zarándoklat_61
zarándoklat_52
zarándoklat_44
zarándoklat_30
zarándoklat_29
zarándoklat_28
zarándoklat_27
zarándoklat_20
zarándoklat_11
zarándoklat_6
zarándoklat_5
zarándoklat_4
zarándoklat_3

Első ifjúsági zarándoklatát hirdette meg Székely János püspök atya „Szentek nyomában” mottóval. A Brenner Gimnáziumból 27 fiatal jelentkezett (22 fő 7.N-es, 3 fő 7.C-s, 1 fő 6.N-es, és 1 fő 10.N-es diák). Velünk tartott még a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium 7 diákja kísérőtanárukkal, Móni nénivel és Dávid atyával, továbbá a táplánszentkereszti Apáczai Csere János Általános Iskolából, a zalaegerszegi Báthory István Technikumból egy-egy diák, a kőszegi Árpádházi Szent Margit Gimnáziumból pedig 2 diák.
Szentjeink nyomában jártunk, boldog Brenner János és boldog Batthyány-Strattmann László életéről elmélkedve.
Iskolánktól indultunk. A püspöki elmélkedés és áldás alatt körbe álltunk Brenner János szobra előtt és hagytuk, hadd érintse meg szívünket az ima. Majd buszra szálltunk és Ják felé vettük az irányt.
Jákon meglátogattuk az egykori bencés apátság bazilikáját. Nekünk nem kellett húsvétig várni, hogy beléphessünk a megújult templomba. Gyönyörűen megtisztított falak, restaurált oltárkép fogadott minket. A zarándoklat alapszabályaival is ismerkedtünk: „a zarándokkeresztet csak elkérni lehet a keresztvivőtől, magunktól átadni nem.” Megtanultunk néhány zarándokéneket, amelyeket aztán kiválóan begyakoroltunk hosszú gyaloglásaink során. Aztán a kihívás kezdetét vette: indulás gyalog Szentpéterfára.
Az első 13 kilométernek mindenki lelkesen vágott neki. Akadtak ugyan sárosabb, nehezebben járható útszakaszok, de még akkor sem vesztettük el lendületünket, amikor egyikünk megcsúszott és a sárban találta magát. Rózsafűzér, ének, ima, beszélgetés, pihenőhelyek, frissítők a kísérő autóból, végül érkezés Szentpéterfára. Ott mise, elcsendesedés, gitáros énekek, áldozás és békesség várt ránk.
Vacsorára bőséges meleg ételt, süteményeket tálaltak fel nekünk. Mindezek mellett kellemes meleget árasztó cserépkályhák, a szolgáló szeretet ezernyi, apróbb, nagyobb jelei fogadtak minket, és egy kisebb „csoda” is történt: reggelre az összes cipőről eltűnt a vastagon rárakódott sár, a szentpéterfai szorgos kezek munkálkodása nyomán. Hálásan köszönjük vendéglátóinknak ezt a krisztusi példaadást!
Az este kvízjátékkal telt. Jókedv, nevetés, ismerkedés a szentekkel. Alvás és április elsejei tréfa: Merre is található az épületben az a gomb, ami nem villanyt kapcsolja, hanem csengőt? Volt-e valakinek némi szerepe abban, hogy az éjszaka csendjébe egyszer csak csengőszó hasított?
Szombaton kora reggel volt az ébresztő. 7-kor gyalog indultunk Németújvár irányába. Énekek, ima, rózsafűzér, zarándokkereszt, fél óra elcsendesedés az erdei úton, kegyelmek, gyónások, lángoló lelkű atya prédikációja, nyáját vezető pásztor mély hitből forrásozó gondolatai. Igazi áldás, hogy két pap is velünk járta az utat.
Németújváron harangszó fogadott minket, ahogy énekelve bevonultunk a templomtérre. Ott osztrák fiatalok vártak ránk, akik ajándékkal is készültek. A mise előtt tanúságtételek, majd német nyelvű mise következett püspök atyával. Batthyány-Strattmann László sírjánál imádkoztunk, utána agapéra voltunk hivatalosak. A fáradság jelei mutatkoztak, de töretlen jókedvvel szálltunk buszra.
Indulás vissza Rábakethelyre – eső és hó, Brenner János-kápolna, Bodorkós Imre atya fiataljai, Óra Krisztián atya lelkesítő szavai. Ima, ének, pogácsa, meleg tea, az önmagunk felett aratott győzelem öröme.
Jókedvvel telve, kellemes fáradsággal, örömmel érkeztünk vissza Szombathelyre. Végig csináltuk! Köszönjük boldog Brenner János, köszönjük boldog Batthyány-Strattmann László, hogy velünk együtt jártatok az úton!

Néhány visszajelzés a hetedikesektől:
„Nekem nagy dolog volt, amikor Szentpéterfán lemosták a cipőinket. Nagyon aranyosak voltak, mindenkitől külön meg is kérdezték, hogy szeretjük-e a halat, mert ha nem, akkor tudnak esetleg valami mást csinálni. Az egy kicsit kényelmetlenebb volt, hogy voltak elég sáros utak, amerre sétálni kellett, de kibírható volt. Egyébként én eddig nem is szerettem volna menni, de örülök, hogy végül elmentem, mert nagyon élveztem. Lehet, hogy kicsit elfáradtam a sok sétától, de azért jó volt. Az időjárás is elég hideg volt, de legalább az eső nem esett.”
„Szerintem jó volt egy és fél napig kiszakadni a mindennapokból, figyelni Istenre, a természetre és jókat beszélni a többiekkel. A zarándoklat alkalmat adott arra, hogy lelkileg megújuljak. Annak ellenére, hogy nem tudtam sokat pihenni, nagyon jól éreztem magam. Ugyan ez volt az első zarándoklatom, remélem, lesz még alkalmam legközelebb is részt venni.”
„Nagyon élveztem azt a fél órát, amit csendben kellet tölteni, csak a természetre és magadra kellett figyelni. Boldogsággal töltött el, hogy a szálláson segítőkészek voltak, kedvesek és figyelmesek. Az út mindig vidám beszélgetéssel vagy imával, énekkel telt. Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen a két napon, és köszönöm mindenkinek, aki segített megvalósítani ezt a zarándoklatot.”
„Nekem nagyon tetszett a zarándoklat. Nagyon jók voltak benne a közös imádságok, misék. Engem legjobban Dávid atya beszéde érintett meg. Kihívás volt megtenni a távot, főleg Szentpéterfa-Güssing útvonalon. Jó volt megtapasztalni a saját határaimat és átszakítani azokat.”
„Én a zarándoklatban nagyon élveztem, hogy a rossz idő és persze a távolság miatt, amit meg kellett tenni, volt kihívás. Tetszett, hogy volt miért küzdeni. Aztán persze örültem, hogy megismerkedhettem új emberekkel és jobban megismerhettem a barátaimat.
Ami megérintett leginkább az, hogy annak ellenére, hogy gyerekek vagyunk és még nem tudunk úgy gondolni Jézusra, ahogy egy felnőtt hívő tud, mégis van lehetőségünk vele lenni és hinni benne, mert Ő akkor is elfogad minket és velünk van, ha mi ennek még nem érezzük annyira a fontosságát.
Hogy tetszett-e? A hűvös időjárás miatt való megdermedést nem nézve, igen, tetszett és jól éreztem magam.”
„Nekem nagyon tetszett a zarándoklat. Az egész nagyon jó volt. A legjobban az tetszett, amikor Püspök atya azt mondta, hogy 30 percig maradjunk csöndben, figyeljünk Istenre és a természetre. A szentpéterfaiak nagyon kedvesek voltak. Este, amikor odaértünk hallal, tartárral és krumplipürével vártak bennünket. Aznap a sáros cipőinket is lemosták. Másnap reggel nagyon finom, meleg teával vártak. Mindenkinek szendvicset csináltak. A kísérő autóból almát és üdítőt vehettünk magunkhoz. Ahol megálltunk, finom étellel vártak minket. Püspök atya nagyon kedves volt. Máskor is nagyon szívesen megyek.”

Melegáné Somogyi Tímea, 7.N osztályfőnöke