Van egy hely a világon, ahol a gonosznak nincs bejárása, ez a hely egy hálával teli szív. A hála a leghatalmasabb erő, az emberi életnek örömet, csillogást, erőt ad. Hálát adni azt jelenti látom az isteni kezet, az Ő arcát.
Boldog Brenner János írta egyszer a naplójában: a szeretet az Ég köszöntése a földnek, és a hála a föld köszöntése az égnek. A mennyei Atya köszönt minket számtalan módon. Visszaköszöntünk-e neki?
Mindenért adjunk hálát, a keresztért, a nehézségekért is. Isten mindenben benne van. Erősebb minden negatívumnál, az Ő tenyerén van a világ. Néha a szenvedések kellenek is, hogy csiszolják bennünk a szeretet dallamát. A szenvedés vésője a kemény páncélunkon rést üt, hogy Isten fénye beragyoghasson. Engedjük, hogy Isten bátran cselekedhessen az életünkben, Ő az életünk királya. Ezen az estén töltse be szívünket a hála, ami erősebb minden félelemnél, rettegésnél. Istentől jöttünk, hozzá térünk majd haza. Lássuk meg az ajándék mögött az ajándékozó arcát. Köszönjük meg az élete, ami tőle jön és tart felé, hogy mindannyiunkat, a kapuban vár a másik élet küszöbén, ahol Isten végtelen harmóniája, az élet teljessége lesz mindannyiunk életének beteljesedése, koronája.