Észrevenni, megállni, cselekedni – Szent Márton ma is példa mindannyiunknak
Észrevenni, megállni, cselekedni – üzeni a ma élő híveknek Szent Márton. Ezzel segíthetjük az embereket közelebb Krisztushoz, mondta szentbeszdében Haľko József pozsonyi segédpüspök Szombathelyen, a Székesegyházban tartott Szent Márton napi ünnepi szentmisén.
Az egyházmegye hívei és papsága együtt emlékezett és ünnepelte védőszentjét. Márton Kr. u. 316-ban vagy 317-ben született Savariában. Szülei jómódban élő pogányok voltak. Apja a római légió tisztjeként szolgált. A források tanúsága szerint édesapja és édesanyja valószínűleg szláv eredetű volt, bár egyes történetírók kelta származásukat is lehetségesnek tartják. Márton 15 éves amikor a római hadsereg tagja lett. Légióját Galliába, Franciaországba küldték, ahol Amiensben teljesített szolgálatot. Az Amiensben töltött évek egyik eseményéről, amely még megkeresztelkedése előtt történt, minden életrajzírója megemlékezik. Különösen kemény tél volt Galliában, sokan meghaltak a nagy hidegtől. Márton minden ruháját elajándékozta a szegényeknek, csupán a rajtalévő ruhadarabok maradtak meg. Egy napon késő este, járőrszolgálatból hazatérőben didergő koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettéhasította és az egyik felét a koldus vállára borította. Másnap álmában Krisztust látta abban a köpenydarabban, amelyet a fázó koldusra terített. Krisztus így szólt a fiatal katonához: „Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe.”
A hadseregtől való távozása után remeteként élt, később pappá, majd Tours városának püspökévé szenlték. Csodák sora kísérte Márton püspök működését: betegek gyógyítása, halottak feltámasztása, ördögtől megszállottak megszabadítása volt a bizonyítéka az ő isteni kiválasztottságának. Fáradhatatlanul dolgozott a hit terjesztésén még idős korában is. 397. november 8-án halt meg Candes-ban, november 11-én temették el Toursban.
Szentbeszédében Haľko József többször is visszautalt a pozsonyi Szent Márton Székesegyházban látható Szent Márton lovasszoborra. A jelent három fontos keresztényi vonást tükröz: észrevenni, megállni, cselekedni
Észrevenni: olyan szemekkel járni az emberek között, hogy meglássuk a szenvedőket, akárcsak Szent Márton a koldust. A nyitott szemek a nyitott szívek szimbolumai, amely képessé teszi az embert arra, hogy adott pillanatban, a másik emberben felismerje Jézust.
Megállni: ha észrevettük a szenvedőt akkor adott helyzetben meg kell álljunk és érdeklődnünk kell miben tudunk segíteni neki.
Cselekedni: ha észrevettük a szenvedőt és tudjuk miben számít a segítségünkre akkor cselekednünk kell, ahogy Szent Márton is megosztotta köpenyét a koldussal.
Legyen buzgóságunk meghívni az embereket az Egyházba. Nem lehet mindegy számunkra, hogy vannak még emberek akik nem ismerik Jézust mint megváltójukat, megmentőjüket, mondta Halko József. Kiemelte: Jézus tudja, hogy a küldetésünk nem egyszerű és talán nehéznek is tűnik a feladat. De ő mindig venünk van és azt mondja: szeretlek. A szentostyában nekünk adja magát, ezzel áthidalja a történelmi távlatot Szent Márton kora és a jelen kor között. Engedjük, hogy Jézus a szívünkbe oltsa szeretetét: ez megnyitja szemünket, hogy észrevegyük a szenvedőt, felismerjük mit kell tennünk és erőt ad a cselekvéshez is.
Ha így teszünk, az emberek látják alázatos szertetünket, amit Krisztus inspirál, rákérdeznek: honnan veszed ezt a szeretetet, ki ennek a nyugalomnak, békének az igazi forrása. Ne kételkedjünk mondani: ez Jézusé, az én Uramé, aki meg akar váltani engem és téged. Hol az akadály, hogy mi a környezetünkben élőket is meghívjuk Krisztus keresztségére, szentségeire, szeretetére, hogy mások is elfogadják Jézust mint életük legmélyebb értelmét.
A szentmise végén Székely János megyéspüspök vezetésével imádkoztak a jelenlévők Szent Márton oltárnál a hívekért, új papi hivatásokért.
Az ünnepi szentmise visszanézhető egyházmegyénk honlapján, ide kattintva.
