Nem nézhetünk félre – Gondolatok A levél, a Laudato si’ enciklika nyomán készült filmről

Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikája nyomán született meg a The Letter (A levél) című dokumentumfilm, melynek magyar feliratos változatát április 19-én mutatták be a Szentatya magyarországi látogatására való készület jegyében a Párbeszéd Házában. Hargitai Katalin, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságíróképző-tanfolyam hallgatójának írását adjuk közre.

Négy földrész, négy periférián élő csoport, négy hang. Négy kiáltó szó a pusztában. A szegények, az őslakosok, a fiatalok és a természeti környezet szószólói. Meghívást kaptak Rómába, hogy találkozzanak Ferenc pápával és egymással, hogy közösen gondolkodjanak a világ jövőjéről,. A címzettekről, az általuk képviselt csoportokról, a nagy találkozásról, és még sok egyébről szól A levél című film.

Az alkotás a remény filmje egy olyan korban, amikor túlárad a szenvedés. Fiatalok klímaszorongástól, az idősek hőhullámoktól, a szegények a gazdaság rabságában, a környezetért tenni akarók a kilátástalanságtól szenvednek.

Hősei látszólag reménytelen küzdelmet folytató magányos harcosok, akik Ferenc pápa közvetítésével közösséggé válnak.

Egymás sorsát megismerve, egymást támogatva, és egymásból erőt merítve térnek haza. De többé nincsenek egyedül, még ha távol vannak is egymástól. A találkozás hatására már nem szólisták, hanem egy nagy kórus tagjai a teremtett világ és a szenvedők megmentésének küzdelmében. „Együtt kell énekelnünk. (…) Senkit nem mellőzhetünk. Mindenkinek saját országában, városában, kultúrájában kell megtalálnia a maga útját a megoldáshoz.” „Szükségünk van egymásra. Egyikünk sem magányos sziget. Csak úgy építhetjük a jövőt, ha mind együtt dolgozunk rajta” – mondja a Szentatya a film hősein keresztül mindannyiunknak.

Ferenc pápa – megválasztása után két évvel – írt egy enciklikát. Nekem, neked, mindannyiunknak. Egyedülálló módon nem csak a keresztényekhez, de más vallások híveihez, sőt a Föld minden lakójához szólt ez a körlevél. Szent Ferenc nyomdokába lépve a Szentatya első önálló pápai körlevelének középpontjába – az enciklikák történetében először – a környezetvédelmet és az assisi szent teológiáját állította: a természet szeretetét, a szegényekkel való törődést és a társadalmi igazságosságot. Arra hívott minket, akik itt együtt élünk a Földön, hogy halljuk meg a periférián élők, a fiatalok és a természet segélykiáltását és cselekedjünk. Ez a körlevél a Laudato si’, mely most, nyolc év elteltével még aktuálisabb mint valaha. Tükröt tart elénk, morális tükröt abban a reményben, hogy Szent Ferenc üzenete számos szívben gyökeret ver.

Nemrégiben a pápa újra tollat ragadott, és ennek történetéből megszületett A levél. Első ránézésre csupán egy film, négy pápai meghívásról. Valójában azonban arról a bizonyos nyolc évvel ezelőtti körlevélről szól.

A pápa ismét cselekvésre hív a teremtett világ védelmében, de ezúttal nagyon látványos és hatásos képi formában.

És A levél – csakúgy, mint a Laudato si’ – mindannyiunkhoz szól. Megújulásra hív, mert „nem tudjuk a természethez fűződő kapcsolatunkat megújítani, ha mi magunk nem újulunk meg. (Laudato si’ 118.)” E megújulásban példaképünk lehet Szent Ferenc. A béke embere, aki szereti, oltalmazza és védi a teremtményeket. A szegénység embere, aki nem a birtoklás révén leli mindenben örömét. A hit embere, aki megmutatja, hogy a természetfelettivel való kapcsolat révén mélyebb kapcsolatba léphetünk a természettel.

A filmben együtt jelenik meg a teremtett világ szépsége, a természeti katasztrófák borzalma és az emberi szenvedés. Közben pedig számos rideg, sokkoló adat. A képeket látva megértjük, hogy a világ kiváltságos, gazdagabb felén élünk.

Annak a világnak a kényelmesebb felén, ahol – a pápa szavaival élve – az emberi arrogancia tornyát építjük a hatalom és a gazdaság tégláiból.

A Szentatya keményen fogalmaz a filmben a mindent ki- és felhasználó gazdaság ellen. Szembesít a valóság egy olvasatával. Azzal az olvasatával, ami megmutatja, hogy a kevesek haszna miként vezet mások szenvedéséhez. Az úgynevezett fejlődés, melyet követünk, a gazdaság elsőbbségét, felsőbbrendűségét hirdeti, miközben rabszolgává tesz bennünket és elpusztítja otthonunkat a természetet. Ez azonban már senkit nem érdekel.

Látjuk, mi történik, de hozzászoktunk. És ez borzalmas. „Ez a hozzászokás szörnyű betegség” – mondja Ferenc pápa.

A film azonban lehetőséget kínál a gyógyulásra azáltal, hogy szembesít. Egészen közelről mutatja meg a periférián élők szenvedéseit. „És ha már látunk, nem nézhetünk félre.” Ami egynek fáj, az mindannyiunknak fáj. A film és ezen keresztül a Szentatya arra hív, hogy vegyük fel és hordozzuk a másik fájdalmát. A szenegáli fiúkét, akiknek a klímaváltozás következményeként elönti a víz az iskoláját, így nincs hol aludniuk és tanulniuk. Az Európa felé tengeren induló klímamenekültét, akinek a gumicsónakja elsüllyed, így szeme láttára hal meg a legjobb barátja és kétszáz útitársa. Az otthonát jelentő erdőt védő őslakosét, akit megtámadnak, megvernek, és akinek számos sorstársát meg is ölik. A fiatal gyerekekét, akik az ezrek halálát okozó villámárvizek és földcsuszamlások miatt rémálmokkal küzdenek. A családokét, akik az egyre gyakoribb bozóttüzekben otthonukat, és az állatokét, akik életüket veszítik. E fájdalmakat elfogadva, hordozva talán ráébredünk, hogy nem csak jogaink, de kötelességeink is vannak.

A Teremtő sáfárnak hívott. A teremtés nem a mi tulajdonunk. Ingyenes ajándékkén kölcsönbe kaptuk csupán.

A levél című film ugyanazt üzeni, mint a Laudato si’ körlevél: felelősek vagyunk közös otthonunk jövőjéért. Mit teszünk közös otthonunk megóvásáért? – teszik fel a kérdést az alkotás készítői. A Vatikán közösségi vetítéseket javasol, melyek révén párbeszéd és közös munka indulhat. A vetítések megszervezéshez segédanyagok is készültek.

A film hivatalos oldala IDE kattintvaérhető el.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír