A magyar püspökök szokásos lelkigyakorlatát november 17. és 21. között tartják Leányfalun, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban.
A szokásoknak megfelelően a lelkigyakorlaton a magyarországi mellett a határon túli magyar, illetve magyarul beszélő püspökök is részt vesznek. A lelkigyakorlatot Kiss Endre atya, a gyulafehérvári szeminárium spirituálisa vezeti.
A püspökök ezen alkalommal is imádkoztak Jézus Krisztushoz a békéért Európában és a világban.
Forrás és fotó: MKPK
Magyar Kurír
A Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola november 5-én rendezte meg a Magyar Tudomány Ünnepe országos eseménysorozatához kapcsolódó konferenciáját, mely a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 200. évfordulója alkalmából szervezett “Jubileumi Tudományünnep 2025” programsorozat keretében zajlott. A rendezvény mottója “A kinyilatkoztatás mint a leghitelesebb forrás” volt.
A konferencia a már tudományos fokozattal rendelkező oktatók és a doktoranduszok számára is fórumot biztosított kutatási eredményeik bemutatására, a hallgatóság soraiban pedig a főiskola hallgatói is nagy számban képviseltették magukat.
A megnyitón Kocsis Fülöp érsek-metropolita és Galambvári Péter megbízott rektor köszöntötte a résztvevőket. A rendezvény rangját emelte, hogy a Görögkatolikus Metropólia mindhárom püspöke jelen volt.
Galambvári Péter megbízott rektor köszöntőjében a jubileumhoz kapcsolódva kiemelte, hogy a konferencia központi gondolata nem csupán teológiai, hanem emberi és tudományos szempontból is irányt mutat.
A kinyilatkoztatás Isten szabad és személyes önközlése, amely ma is megszólítja az embert, és hív, hogy életközösségbe lépjünk vele.”
A rektor arra is emlékeztette a hallgatóságot, hogy a tudományos munka legmélyebb értelme a megosztásban rejlik. “Amikor egy tanár, kutató, oktató tudományos előadást tart, kicsiben az Istenhez kell hasonlóvá válnia. Nem lehet irigy, nem tarthatja meg sajátjának a tudását.”
A kinyilatkoztatás példája arra tanít, hogy a hit és a tudás is akkor válik élővé, ha közösségben, párbeszédben bontakozik ki.
Zárásként a rektor így fogalmazott: “A kinyilatkoztatás forrása folyamatosan táplál minket, kiapadhatatlan módon.”
“A kinyilatkoztatás befogadásához nagyon fontos a mi belső nyitottságunk, mert az nemcsak kívülről érkezik, hanem belülről érint meg bennünket. A mai előadások alkalmasak arra, hogy megérintsenek bennünket, és csak rajtunk múlik, hogy mennyire tudjuk őket hasznossá tenni és beépíteni az életünkbe. Ehhez a Szentlelket hívjuk segítségül, aki nemcsak az előadóknak, hanem a hallgatóknak is segít ebben” – fogalmazott Kocsis Fülöp metropolita köszöntőjében.
A megnyitót követően a plenáris előadást Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke tartotta A Nyugat válsága. A Biblia mint kiút címmel.
A megújulásnak bennünk kell kezdődnie
– hangzott el a vezérgondolat, egyénre és Európára egyaránt vonatkoztatva. A “hit krízisét”, mely napjainkban a nyugati világot jellemzi, a XVI. Benedek pápa által megfogalmazott kritériumok alapján elemezte.
Európa megújulása ott kezdődhet, ha visszatalálunk a Forráshoz. Kézbe kell adnunk a Szentírást a fiataloknak, a gyerekeknek. Az élő Igét, ami nem betű, hanem Lélek és Élet
– összegezte Székely János.
A délután folyamán két (teológiai és interdiszciplináris) szekcióban zajlottak a szakmai előadások. Az elhangzottak alapján elkészített lektorált tanulmányokat a főiskola a későbbiekben fogja megjelentetni.
A konferencia végén Kocsis Fülöp metropolita megköszönte a szervezők és az előadók munkáját, akik hozzájárultak ahhoz, a kinyilatkoztatás titkáról egy kicsit többet “megsejtsenek” az érdeklődők. Ismét hangsúlyozta:
a kinyilatkoztatás nemcsak felülről szól, az emberi hozzájárulás is szükséges,
mely gondolatot a délután során több előadás is érintette Isten szavának befogadását segítve, illetve számos további gondolatot vetve fel, amelyeket később beszélgetésekben is érdemes megvitatni – összegzett a rendezvény végén Kocsis Fülöp metropolita.
Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye; Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola/Vándor Ilka
Fotó: Farkas Friderika, Berecki Dániel
Magyar Kurír
A szeretet dallama címmel új podcastsorozatot indított a Magyar Katolikus Egyház, melyben Székely János szombathelyi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökével beszélgetnek aktuális témákról. A kéthetente közzétett adások műsorvezetője Kuzmányi István állandó diakónus, a Magyar Kurír főszerkesztője.
A podcastsorozat második adásában Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke a békéről és a békességszerzésről beszél.
A főpásztor többek között a béke bibliai értelmezéséről, a kifejezésnek az Egyház és a pápák megnyilatkozásaiban megjelenő tanításáról, a párbeszéd fontosságáról, a közbeszéd és az egymás iránti tisztelet állapotáról, a családról mint a békességszerzés helyéről osztja meg gondolatait.
A szeretet dallama podcast második adását november 12-én, szerdán 7 órakor adta közre az MKPK sajtóirodája, elérhető a Magyar Katolikus Egyház YouTube-csatornáján, ide kattintva.
Az adás a Magyar Katolikus Rádió stúdiójában készült.
A következő rész november 26-án, szerdán jelenik meg, témája Európa kulturális, szellemi válsága.
Az első adás, melyben Székely János püspökkel lehet megismerkedni, IDE klikkelve érhető el.
Fotó: Sebő Balázs/MKPK
Magyar Kurír
Tapasztalatcserére, közös gondolkodásra és imádságra gyűltek össze Máriabesnyőn a magyar ajkú egyházmegyék hivatás- és ministránsreferensei november 11-13. között. Jelen volt Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök és Martos Levente Balázs püspök, az MKPK Hivatásgondozó és Ministránsbizottságának vezetője.
A résztvevőket előbb Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Hivatásgondozó és Ministránsbizottságának vezetője, a Központi Papnevelő Intézet rektora köszöntötte.
Elmondta, az idei találkozó programja arra irányul, hogy
a résztvevők erősödjenek meg saját hivatásuk ajándékában és örömében, s azután keressenek utakat együtt, hogyan segíthetik a rájuk bízott fiatalokat,
hogyan szervezhetnek közös programokat, amelyek országosan is érzékelhető módon támogatják a fiatalokat az egyházi hivatások megismerésében és választásában.
A találkozó nyitó előadását Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke tartotta. Arra a kérdésre kereste a választ, vajon hogyan magyarázható Isten megdöbbentő kérése, amellyel egyes emberektől a teljes elköteleződést, egész életük személyes odaadását kéri.
A papi hivatás és az elköteleződés – mondta a főpásztor – nem értelmezhető egyszerűen gyakorlati szempontból, hogy általa hatékonyabbak legyünk, sem úgy, mintha a végső időkre utaló jel lenne. A Szentírás tanúsága szerint már az Ószövetségtől fogva voltak olyanok újra meg újra, akik a prófétaság más népek által is ismert intézményes formáin túl személyes meghívást kaptak Istentől, és egész lelkükkel akartak neki válaszolni.
A megszentelő Isten a héber Biblia logikája szerint mintegy “kivágja” az embert a hétköznapi életből, hogy Istené legyen, hogy róla tanúskodjon egész létével.
A hivatások ma tapasztalt krízise összefügg a hit krízisével és a családok megtört állapotával – mutatott rá a püspök -, tágabb összefüggése pedig az a szellemi válság, amely az egész nyugati kultúrát sújtja.
Az emberi ész ma – hivatkozott Székely János püspök XVI. Benedekre – helytelen módon csak a foghatóra, a gyakorlati ésszel beláthatóra korlátozza önmagát ahelyett, hogy a végső igazságokra is megnyílna, amire pedig lehetősége lenne.
A szabadságról helytelen felfogást képvisel, amikor elfeledve, hogy a valódi szabadság belsőleg a jóra irányul, korlátozónak tartja magát a jót is, amely felé elköteleződhetne, vagyis amellyel tartós és mély kapcsolatba kerülhetne.
Jézus papságát követve és abból élve a meghívott ember is a létével lesz Isten prófétája, az emberek pásztora, aki úgy szentel meg másokat, hogy önmagát szenteli oda értük egészen.
Ebben a helyzetben a valódi hit, a hiteles élet és Isten igéjének továbbadása segíthet, illetve olyan papi életforma, amelyben az evangéliumi tanácsok – a nőtlenség mellett a szegénység és az engedelmesség gyakorlata is – egymást támogatják.
A bevezető előadást a találkozó folyamán többféle gyakorlat követte. A résztvevők imádkozhattak saját meghívásuk történetével, majd közösségi gyakorlatokon közelítettek a papi hivatás kihívásaihoz és reményteli oldalaihoz.
A részben játékos gyakorlatokat Gulyás Péter, az Egyházi Fejlesztők csapatának tagja vezette. A személyes megosztások és a kisebb közösségben is zajló sok-sok beszélgetés során a résztvevők egyre inkább egymást hordozó közösséggé formálódtak, aminek gyümölcse az egyházmegyék hivatásgondozó tevékenységének összehangolása, gazdagítása.
Az MKPK Hivatásgondozó és Ministránsbizottsága kétévente hívja hivatásnapokra az egyházmegyei referenseket. Bár idén a tavalyinál valamivel több növendék tanul a magyar szemináriumokban, a papi hivatást választók száma az utóbbi két évtizedben csökkenő tendenciát mutat.,
A pályaválasztás előtt állókat megcélzó személyes hivatásgondozás mellett mind több egyházmegye épít ki olyan struktúrákat is, amelyek a szolgálatot végző papokat támogatják.
Forrás: MKPK Hivatásgondozó és Ministránsbizottsága
Szerző: Martos Levente Balázs
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Hont vármegyében 1782-ben gyilkosság és emberevés vádjával ítéltek el közel száz cigány embert. Kínvallatással kicsikart vallomásuk alapján negyvenegyet kegyetlen módon kivégeztek. Rájuk emlékeztek a Pest megyei Kemence község határában október 19-én, ahol az egykori kivégzőhelyen emléktáblát áldott meg Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke.
A megjelenteket Pongrácz János, Kemence község polgármestere és Mezei István, a Farkas János Alapítvány elnöke köszöntötte. Mezei István rámutatott: “Ezeket az embereket nem engedték szólni, nem állhattak ki az igazságért, de mi most megszólalunk helyettük is.”
Az emlékhelyet Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke áldotta meg. Beszédében kiemelte:
Ha meghalljuk, mi történt 1782 augusztusában, torkunkon akad a szó.
Több mint száz embert fogtak kínvallatás alá. S bár egyetlen bizonyíték sem került elő, gyilkosság, emberevés vádjával sokat közülük kivégeztek. Először lefejezték a nőket, majd a férfiakat akasztották fel, kerékbe törték őket, a saját gyerekeik szeme láttára. A borzalmakat látva többen elájultak. A holttesteket puszta kézzel kellett a cigányoknak elföldelniük. Bár II. József beavatkozására valamivel több mint százan megmenekültek a haláltól, végül őket is kényszermunkára, börtönbe vitték. Hatvannégy gyermeket hurcoltak el a hatóságok. “Cigány testvéreink az ártatlanul megölt Krisztushoz lettek hasonlóvá, részeseivé váltak az ő szenvedésének – emelte ki Székely János püspök. – Megrendülten állunk itt, a feltámadás reményével. Ők most már a mennyei Atya országában vannak, ahol nem lesz sem gyász, sem jajkiáltás.”
A kivégzettek emlékére bemutatott szentmisére Kemence község templomában került sor. A homíliát Székely János püspök mondta.
Egy cigány kisfiú odalépett egyszer egy paphoz, és megkérdezte: “Atya, mit vétettem, hogy engem az Isten cigánynak teremtett?” Úgy érezte, cigánysága átok, szörnyű teher. Hányszor kellett ezt egy cigány embernek a történelem során átélnie!
– kezdte szentbeszédét az MKPK elnöke. A szörnyűség 1782 nyarán egy viszokai és egy felsőalmási betöréses esettel kezdődött. A bűncselekmények után összeszedtek néhány cigány embert, akiket kínvallatásnak vetettek alá. Ennek hatására mindent bevallottak, még el nem követett gyilkosságot is. Amikor megkérdezték, hogy hova lettek a holttestek, egyikük azt mondta, “megettük őket”. A kikényszerített vallomás alapján fogtak el több mint száz cigány embert. Bár áldozatot nem találtak – nem hiányzott senki -, ennek ellenére megkínozták őket, és többüket kivégezték.
A romák 1000 körül indultak el eredeti hazájukból, és az 1300-as évekre érkeztek Európa szélére. Nem sokkal később már üldözésnek voltak kitéve. A 15. század végén kitiltották őket a Német Birodalomból, Spanyolországban pedig tízezernyi cigányt vittek el a higanybányákba. A 19. század elején a franciák sok ezret közülük Afrikába deportáltak. Németországban törvényen kívül helyezték őket, volt olyan is, hogy cigányvadászatot tartottak. A II. világháborúban a náci fajelméletnek félmillió cigány esett áldozatául.
Pedig a cigány lét nem átok, hanem áldás. “Nagyszerű, amikor egy cigány ember rádöbben arra, hogy milyen sok érték van benne. Éppolyan emberi méltóságotok van, mint bárkinek: a teremtő Isten remekművei vagytok”
– emelte ki a püspök. Mint fogalmazott: Magyarországon a cigányok léte lehetőség; családszeretetük, gyermekszeretetük, érzelmeik bátor kifejezése, az ünneplésük, zenéhez, tánchoz való tehetségük egyaránt olyan érték, mely gazdagítja a társadalmat.
Egy fiatal cigány asszony mesélte, hogy az iskolában sokszor kellett megélnie az elutasítást. Nap mint nap sírva ment haza: vajon mi a baj vele? Később óvónő lett belőle, és bekerült első munkahelyére. Csupa fehér gyerek volt a csoportjában, akik hamar megszerették, észre se véve, hogy más a bőrszíne. A gyermekek szeme tiszta volt, úgy néztek rá, ahogyan az Isten. Egy másik cigány fiú, bekerülve az iskolába, sokszor nem ment el a tanításra. Egy tanárnő, észrevéve tehetségét, utánament a cigánytelepre, és elvitte magával az iskolába. Ez a fiatalember később lediplomázott, és úgy emlékezett: ennek a tanárnőnek köszönhet mindent.
Mert ma egy igazabb világért is imádkozunk, egy olyan világért, ahol vannak kinyújtott kezek.
– zárta szentbeszédét Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke.
Ezt követően Nemcsák Károly színművész mondott beszédet. Rámutatott: ez az alkalom szimbolikus temetés is, hiszen az áldozatok nem részesülhettek a végtisztességben.
Négyesi Lajos hadtörténész az 1782-es tragédia részleteit és az emlékhely kialakításának körülményeit ismertette.
Herényi Károly, a Farkas János Alapítvány alapítója beszédében kiemelte, ez a mai esemény arra hív bennünket, hogy ma is észrevegyük a cigányság nehézségeit.
A megemlékezésen közreműködött a Rajkó Zenekar és Gerendás Péter.
Fotó: Fábián Atila
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Brenner János Szentgotthárdra érkezésének 70. évfordulójához kapcsolódva ikonkiállítás nyílt a kisváros színházában.
A néhány éve Franciaországból hazánkba települt Malika nővér – aki ikonfestészetet tanult Franciaországban – szervezett már ikonfestő tábort is, ám ezútal az ő alkotásaiból látható néhány a szeptember 17-én nyílt tárlaton. Kiemelkedik ezek közül a Brenner Jánosról és Szent Tarzíciuszról készült alkotások, valamint egy szárnyasoltár, amelyen nem csak a feltámadt Krisztust láthatjuk, hanem Mária életének néhány fontosabb eseményét is.
Az ikon ablak a mennyországba, ezért van a klasszikus ikonok hátterében arany, ami a mennyország fénye – mondta köszöntőjében Székely János megyéspüspök. Az ikon arca olyan ember aki Istenben élt, aki a mennyei világból tekint le ránk. A kiállítás mottója Boldog Brenner János lelki naplójából származik: “Isten tűz! Add nekem a Te tüzedet!”
Ezek a szavak Brenner János számára nagyon fontosak voltak. Családnevük németül azt jelenti: lángoló, égő. Brenner János ciszter szerzetesnek indult, amelynek jelmondata: Lángolj és világíts! Akkor tudsz világítani ha égsz, ha elemészted önmagad. Erről egyébként Brenner János többször is írt a lelki naplójában.
Isten tűz. A keresztény világszemlélet szíve, hogy az egész világmindenség az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök szeretetéből született. Mi emberek arra születtünk, hogy megtanuljunk szeretni és az életünk lángoló legyen. Akkor kezdünk élni ha rátalálunk a szeretet útjára és olyanok leszünk mint Isten, mondta Székely János.
Brenner János ezt a tüzet megkapta szüleitől, hiszen édesapja mindennap szentmisén vett részt, naponta mondta a rózsafüzért, együtt járt a gyerekekkel gyónni, édesanyja pedig csupaszív ember volt, aki gondolt a nélkülözőkre is.
Brenner Jánosban a tűz ott volt kisiskolásként, amikor felmerült, hogy Szent Tarzíciusz szerepét kell eljátszatnia. Mintha látta volna előre a sorsát – mondta Székely János.
Brenner János lángoló életet élt, kisugárzása volt. Ennek forrása a mély hite és Istenkapcsolata volt. És ez a tűz vitte végig az élete keresztútján. Egészen eggyé lett Krisztus szenvedésével. Vércsepjeit elvetették a világ szántóföldjébe, amely százszoros termést hozott, mondta Székely János.
Amikor nézik a képeket érezzék meg azt a fényt amely Brenner János életáldozatából is sugárzik. Érezzék azt a tüzet ami az ő szívét is betöltötte – zárta köszöntőjét Székely János.
A kiállítás három hétig lesz látható Szentgotthárdon a Színházban.
Szeptember 16-án mutatták be a Szombathelyi Püspöki Palota című könyvet. A kiadvány dr. Perger Gyula, a Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpont igazgatójának munkája nyomán látott napvilágot.
Miért volt szükség egy új palota könyvre? – tette fel a kérdést igazgató atya Az utolsó kiadások 2006-ban és 2010-ben jelentek meg az épületről. 2017 óta megújult a Palota valamennyi reprezentatív terme, utolsóként a Díszterem és a Szent Pál-terem. A munkák befejeztével vált szükségessé és lehetővé egy új kiadvány elkészítése. A 320 oldalas kötet, 540 fotóval vezeti körbe az olvasókat az épületben.
Köszöntőjében dr. Székely János megyéspüspök kiemelte: öröm kézbe venni ezt az üzenetet hordozó könyvet. Olvashatunk ebben az egyházmegye történelméről, a Palota történetéről, a Palota termeinek részletes leírását is megtaláljuk benne és a kincstár legértékesebb tárgyainak képeit is láthatjuk. Mit üzen a palota és a könyv? A Szombathelyi Egyházmegye 1777-ben alakult meg. A török kor után az addig 4 milliós magyar nemzet mindössze 2 milliósra fogyatkozott. A történelem nagy csodája, hogy ebből a pusztításból nemzetünk feltudott állni. Ennek a feltámadásnak az évszázada pedig a 18. század, amikor az egyházmegye létrejött.
Megcsodálhatjuk a palotában, hogy ami a népünk történelmét igazán megalapozta és nemzetünket megtartotta az mindenekelőtt a keresztény hitünk, az abból fakadó művészetek, kulturális, tudományos, erkölcsi értékek voltak, mondta Székely János.
Erre alapozott Szent István és emiatt tudott az ország feltámadni a török kor után. Mária Terézia szándéka ez volt: a hitet erősíteni, újraépíteni. És ezért alapította a Szombathelyi Egyházmegyét is. A Palota üzen a gyönyörű művészi értékei által is, mondta Székely János, utalva többek között pl. a díszterem mennyezeti freskójára, amely a hit fényéről beszél vagy a Szent Pál-teremre amely azt üzeni Pál apostol életének néhány esemény megjelenítésén keresztül, hogy az evangéliumot bátran hirdették, mert az evangélium szabad, nem királyok, császárok foglya. A vörös szalonban, ahol IV. Károly király lakott, amikor 1921-ben Szombathelyen tartózkodott, emlékezünk királyunknak az I. világháború befejezésére tett erőfeszítéseire és példamutató családi életére. A püspöki magánkápolna kapcsán elmondta: amikor az Állami Egyházügyi Hivatal nem engedélyezte egy szeminarista felszentelését, pl. Pavlics István atya esetében, titokban itt szentelték fel őket. A szép, az igaz, a szent és a jó egybeölelkezik a palotában, mutatja a kereszténység nemzet teremtő, nemzet megtartó hatalmas erejét, mondta Székely János, aki köszönetet mondott Perger Gyulának a kötet megalkotásáért.
A bemutató végén Brenner József atya osztotta meg személyes élményeit a palotával kapcsolatban. Beszélt arról, hogyan lehetett pecöli az 1939-ban megválasztott XII. Piusz pápa, vagy, hogy mekkora gondot okozott 1991-ben a II. János Pál pápának Szombathelyre küldött fax. A bemutatót kötetlen beszélgetés és dedikálás zárta.
Emlékhelyet és közösségi teret alakít ki a Szombathelyi Egyházmegye a Brenner-villában – már áll a fagerendás tetőszerkezet az egykor szebb napokat látott, ikonikus épületen. A tervek szerint novemberben kezdik meg a belső munkálatokat.
A Szombathelyi Egyházmegye 2023 októberében vásárolta meg a 18-19. század fordulóján eredetileg vendéglátóhelynek épült Brenner-villát, 100 millió forintért. Boldog Brenner János feltételezett szülőházának ügyét Melega Miklós karolta fel két éve, még önkormányzati képviselőként.
Melega Miklós – igazgató, MNL Vas Vármegyei Levéltára
“Szépítő egyesületi tagként és szombathelyi lokálpatriótaként azok közé tartozom – és mindig is azok közé tartoztam -, akik évek, évtizedek óta szomorúan szemlélték a villa pusztulását, úgyhogy, amikor városi képviselőként polgármester úrtól megkaptam ezt a lehetőséget, hogy tárgyalást folytassak az ingatlant megszerző vállalkozással, céggel az ingatlan további sorsáról, akkor ezt nagy örömmel elfogadtam, és az egyeztető tárgyalások vezettek végül is ahhoz a sikerhez, hogy 2023-ban a Szombathelyi Egyházmegye úgy döntött, hogy nem nézi tovább tétlenül ennek az épületnek a pusztulását, és megvásárolja”
Tavaly a meglazult falazat visszabontásával és a födémek eltávolításával kezdődtek a felújítási munkálatok, most tavasszal pedig már új falakat kapott az épület, és a megemelt szintet jelző betonfödémeket is beépítették.
Melega Miklós – igazgató, MNL Vas Vármegyei Levéltára
“Az elmúlt hetekben elkezdték a tetőszerkezet ácsolását. Hagyományos, fagerendás tetőszerkezet készül, ami egy ilyen régi, patinás épülethez illik. Ez egy vagy két héten belül teljesen befejeződik ez a munkálat. Utána a lécezés történik meg, és a cserepezésnél is el lehet mondani azt, hogy minőségi, és az épület korához, jellegéhez méltó cserepezést, kap hiszen kettős fedésű, kisméretű cserepekkel lesz burkolva”
Már készítik az egyedi fa nyílászárókat, amelyek feltehetően ősz végén kerülnek a helyükre. A belső munkálatokat az Ybl-díjas Gutowski Róbert vezette budapesti iroda végzi majd el.
Melega Miklós – igazgató, MNL Vas Vármegyei Levéltára
“Az épület tehát alapvetően egy emlékházként és egy közösségi térként fog funkcionálni. Az emlékház-funkció keretében egy körülbelül 40 m2-es helyiség lesz, amely Brenner emlékszobaként működik, és lesz egy olyan mobil kiállítási tér, ami megnagyobbítható, tehát ha látogatók érkeznek, akkor még nagyobb területre terjeszkedhessen ez a kiállítás, és amúgy pedig egy közel 300 m2-es rendezvényterem lesz az épületnek a központi egysége”
A tervezők XXI. századi modern létesítményt alkottak, figyelembe véve az épület gazdag múltját. Az Egyházmegye arra készül, hogy az ősz folyamán sajtótájékoztató keretében bővebben ismerteti az új Brenner-villára vonatkozó terveket.
Brenner János Szentgotthárdra érkezésének 70. évfordulójához kapcsolódva egész évben programokat szerveznek a vasi városban, emlékezve a vértanú káplánra.
A nyitóeseményt a János atyáról készült tv filmsorozat mozifilm változatának bemutatója jelentette. A telt házas vetítést megelőzően a film három szereplője: Jámbor Nándor, Bellus Attila, Kelemen Zoltán osztotta meg élményeit a szereplőválogatásról, a forgatásról, gondolatait arról miként hatott életükre a film és János atya életpéldája. A 2 óra 40 perces filmet a következő napokban egyházmegyénk több városában is vetíteni fogják pl. Szentgotthárdon, Zalaegerszegen.
Szeptember 11-én, a Győri Egyházmegyei Zsinatot lezáró üléshét negyedik napján a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia újonnan megválasztott elnöke, Székely János szombathelyi megyéspüspök mutatott be szentmisét Veres András győri megyéspüspök meghívására a Brenner János Hittudományi Főiskola kápolnájában.
Ezen a napon a gazdasági, az egyházzenei és az egyházművészeti munkacsoportok ismertették egyéves munkájuk eredményeit.
Székely János elmélkedése elején rámutatott: Jézus a szeretet útjára hív, annak is a legradikálisabb formájára, az ellenség szeretetére, irgalomra. Arra, hogy túlcsorduló mértékkel mérjük az életünket, szeretetünket.
A Biblia kinyilatkoztatásának ez a szíve: az Atya mindent átad a Fiúnak, semmit sem birtokol. Az Atya mindent szüntelenül odaad, a szeretet örök eksztázisában él. A Fiú mindent befogad. Az Atya olyan, mint a Nap, a Fiú, mint a tükör, minden fényt befogad, s mindent azonnal visszasugároz. A Szentlélek maga a fény, amely árad az Atya és a Fiú között. Ebből a titokból van a világ: az atommagok és az elektronok tánca, a nyíló virágok, a nevető gyermekarcok, a férfi és a nő szerelme.
Szeretetből vagyunk, arra születtünk, hogy megtanuljunk szeretni.
Ha rátalálunk erre az útra, a sejtjeink is ujjonganak.
Az Egyház legfőbb küldetése, hogy a szeretet titkát élje, hordozza, sugározza, hitelesen, életerősen, tisztán, nagylelkűen. A szombathelyi főpásztor Szent II. János Pál pápát idézte. A 2000. esztendő nagy jubileuma végén kiadott apostoli levelének mottója: “Evezz a mélyre!” (vö. Lk 5,4) A szent pápa arra bátorít bennünket, hogy az istenkapcsolatunkat, a hitünket, a kereszténységünket mélyítsük el, tegyük hitelessé: evezzünk mélyre a lelki életünkben!
Találkozzunk újra az élő Krisztussal! Minden megújulás innen indul. Ha szeretnénk, hogy az Egyházunk megújuljon, nekünk kell megújulnunk.
Enélkül igazi megújulás nincs. Tegyük újra Istent a legelső helyre az életünkben, legyen az életünk Ura!
Minden keresztény ismerje fel a meghívását az életszentségre. Fedezzük fel újra a vasárnapot, a családi imádságot, fedezzük fel a kiengesztelődés szentségét!
Az Egyház legyen újra a szeretet iskolája, közösségek közössége, ahol a legszegényebbek is otthonra találnak. Ha a közösségeinkben nincs helye a szegényeknek, akkor nagyon hamar Krisztusnak sem lesz helye
– figyelmeztetett Székely János.
Teréz anya ezerszer több embert vitt közelebb a kereszténységhez, mint sok-sok prédikáció. Prédikálnak-e a tetteink? – hívta elmélkedésre, lelkiismeret-vizsgálatra a jelenlévőket a főpásztor, II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa tanításából kiemelve egy-egy fontos gondolatot.
A kereszténység első háromszáz évében világi emberek adták tovább az evangélium üzenetét: ki-ki a maga testvérének, jóbarátjának, rokonának. És a kereszténység futótűzként terjedt. Mai megfáradt kereszténységünk elfelejtette ennek jelentőségét.
Rengeteg keresztény van, aki soha életében meg sem próbálta, hogy bárkinek is átadja a hitét. Azt gondolja, ez magánügy, meg sem tudja fogalmazni, nincs hozzá sem bátorsága, sem pedig lelkesedése.
Az Egyháznak nagy szüksége van szent életű, hiteles papokra. Ugyanakkor mennyire szükség van hiteles, szép családokra is, ahol természetes dolog a hűség, a gyermekáldás nagylelkű elfogadása, a családi imádság. Mennyire kellenének csillogó tekintetű fiatalok, akik tisztán, a hitük szerint élnek. S akik azt bátran meg is vallják, mint Carlo Acutis.
Megkaptuk az örömhírt, a kereszténység ezt hordozza. Tudjuk-e bátran hirdetni a mai világban? Bátran kiállni vele, és úgy is élni? Ragyogóak, vonzóak-e a közösségeink?
Evezz a mélyre, s vesd ki a hálót!” – erre hív bennünket Jézussal Szent II. János Pál pápa, erre hív bennünket ez a zsinat.
Ehhez kérjük a Szentlélek segítségét – buzdította a zsinat résztvevőit Székely János püspök.
Fotó: Molnár G. Tamás
Forrás: Győri Egyházmegye
Magyar Kurír
