Nyissuk ki a szívünket az ég felé – Karácsonyi ünnepi szentmise

Nyissuk ki a szívünket az ég felé – Karácsonyi ünnepi szentmise 

Karácsony napján Dr. Székely János megyéspüspök mutatta be az ünnepi szentmisét a székesegyházban. Karácsony lényegét, a szívét állította bevezetőjének középpontjába. Nem az ajándékok, az együtt töltött idő a fontos csak, hanem az a nagy ajándék, amit ez a világ föntről kapott. Maga az élő Isten az, aki közénk jött kicsiny gyermekként, átakarta ölelni a világot, emberi szívvel akart szeretni, értünk akarta adni az életét, ezért született erre a világra. Semmi mást nem akar az Isten, mint önmagát nekünk adni, merjük őt a kezünkbe venni, átölelni. Az Isten végtelenül egyszerű, mint egy kicsiny gyermek. Nyissuk ki a szívünket az ég felé, értünk született, érted született.

Szentbeszédében a betlehemi gyermek erőtlenségét, gyöngeségét állította Püspök atya a hívek elé. A hit és a szeretet hangja a világ harsogásával, a fegyverek zajával szemben, mennyire esélytelennek, erőtlennek tűnik. Ennek a betlehemi gyermeknek az országa ma is fenn áll, habár más hatalmak már eltüntek. Jézusban az élő Isten öltött testet karácsonykor. A betlehemi gyermekben az Isten fénye ragyog fel. Ez a világ az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök szeretetéből van. Karácsonyt ünnepelni azt jelenti, befogadjuk a karácsonyi fényességet. Kinyitjuk a szívünket az ég felé, engedjük, hogy az Isten szelíd fényessége bennünk is megszülessen, hogy utána túláradjon és tovább tudjuk sugározni. 

János püspök karácsonyi gondolatait ITT visszahallgathatják. 

Méltósággal meghalni – avagy az élet társadalma

Méltósággal meghalni – avagy az élet társadalma

Ha egy beteg gyermek születik, a szülei szíve azt diktálja, hogy szeressék, segítsék őt minden lehetséges módon. Ha egy idős hozzátartozónk beteg, szeretnénk minden módon mellette lenni, kifejezni a szeretetünket, enyhíteni a fájdalmait. Nem azon gondolkodunk, hogy jobb volna talán, ha nem élne.

Ha valaki egy vonat elé akarja dobni magát, természetes, hogy odafutunk, és megakadályozzuk. Milyen torz is volna az a társadalom, ahol azt mondanánk, hogy ez az ő döntése, nem szabad ebben őt senkinek sem megakadályozni. Egyesek persze azt mondhatnák, hogy más egy súlyos, gyógyíthatatlan beteg esete. De valóban annyira más? A lelki sebek és fájdalmak nem lehetnek néha sokkal súlyosabbak, mint egy testi betegség?

Miért van az, hogy a Föld 195 országából eddig csak 13-ban engedélyezték az aktív eutanáziát (teljesen: Belgium, Hollandia, Luxemburg, Portugália, Spanyolország, Kolumbia, Új-Zéland; részlegesen /az öngyilkosságban való segítségnyújtást – a méreganyag megvételét, odavitelét stb./: Ausztria, Finnország, Németország, Svájc, Kanada, az USA 6 állama)? Miért van, hogy a WHO úgy nyilatkozott, hogy a palliatív kezelések mai fejlettségénél okafogyottá vált az eutanázia engedélyezésének kérdése? Miért nyilatkozott úgy a Magyar Orvosi Kamara, hogy az orvos az életre esküdött, ezért nem támogatják az aktív eutanázia bevezetését, és ha ez mégis megtörténne, kérik, hogy azt ne az orvosoknak kelljen elvégeznie? Miért van benne a Hippokratészi, ősi orvosi esküben (Kr. e. VI. sz. körül), hogy „senkinek halálos mérget nem adok még akkor sem, ha kéri, és nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.”

Azért van ez így, mert az emberi élet végtelen érték. Az ember nem olyan mint egy bogár, amit, ha végzetesen megsebesült, eltaposunk, hogy ne szenvedjen. Az emberi életnek sokszor a legutolsó, fájdalmas szakasza a legfontosabb, legértékesebb. Néha ilyenkor mondja ki valaki az élete legfontosabb szavait: szeretlek, bocsáss meg, vigyázz rá, hiszek.

A keresztény ember is úgy gondolja, hogy joga van mindenkinek arra, hogy méltósággal meghaljon. Nem szabad senkit arra kényszeríteni, hogy mesterséges, rendkívüli eszközökkel a lehető legtovább meghosszabbítsa a földi életét. Ha a beteg kéri, engedni kell, hogy természetes halállal meghalhasson, hogy a rendkívüli kezeléseket beszüntessék.

Azonban azt gondoljuk, hogy nem helyes, ha az ember élet és halál urává akarja magát tenni. Nem vagyunk a magunk teremtői. Az élet ajándék. Végtelen érték. Nem mérlegelhető véges, emberi szempontok szerint.

Nem tartjuk helyesnek, ha az orvost a társadalom arra predestinálja, hogy életeket oltson ki. Nem tartjuk helyesnek, ha egy gyám dönthet a rá bízott, öntudatát már elveszített, gyógyíthatatlan beteg személy élete fölött.

Sok olyan országban, ahol az eutanáziához való jogot törvénybe iktatták, naponta 5-40 idős, beteg ember életét veszik el ilyen módon. Belgiumban 2022-ben 2 966 esetben távozott valaki a földi életből eutanáziával, Kanadában pedig – ugyancsak 2022-ben – a halálesetek 4,1%-a eutanázia volt (13 241 személy). Az eutanázia törvényesítésével óhatatlanul megjelenik egy olyan, ki nem mondott társadalmi nyomás az idős, beteg emberek felé, hogy könnyítsenek a rokonság és a társadalom terhein, és kérjék a földi életük ilyen módon való befejezését.

A földi élet célja az, hogy megtanuljunk szeretni. Arra születünk, hogy ajándékká tegyük az életünket, hogy sokszor fájdalmak között, de kicsiszolódjon bennünk a szeretet tiszta dallama, és így a halál kapuján át majd beléphessünk a Teremtő Isten örök, végtelen szeretetébe, a hatalmas isteni szimfóniába.

A szeretet hordozza a másik terhét, keresztjét is. Nem azzal szeret, hogy ráhagy, hanem ha állandóan jelzi: fontos vagy, nem vagy teher, betegen is drága a jelenléted, nem fölöslegesek a szenvedéseid, ne hagyj ránk egy eutanázia-emléket. A valódi segítés nem a halálba segítés. Nem létezik gyilkos szeretet.

Építsük, őrizzük meg az élet társadalmát, ahol természetes, hogy a szülő szereti a gyermekét akkor is, ha az gyógyíthatatlan beteg, hogy szeretjük az idős hozzátartozóinkat, hogy megakadályozzuk, ha valaki a vonat elé akarná vetni magát, és szeretetünkkel igyekszünk gyógyítani a sebeit, igyekszünk felfedeztetni vele újra az élet titokzatos és végtelen értékét.

Dr. Székely János megyéspüspök levele az Egyházmegyében élőkhöz a “Fiducia supplicans” című dokumentum kapcsán

Dr. Székely János megyéspüspök levele az Egyházmegyében élőkhöz a “Fiducia supplicans” című dokumentum kapcsán

Az alábbiak közreadjuk, Dr. Székely János megyéspüspök levelét, melyet a Szentatya 2023. december 18-án írt „Fiducia supplicans” című dokumentuma kapcsán küld az egyházmegye valamennyi hivőjének.

Kedves Paptestvérek, kedves hívek!

A 2023. december 18-án kiadott Fiducia supplicans című, az áldások lelkipásztori jelentéséről szóló dokumentum kapcsán, mint Egyházmegyétek püspöke szólok hozzátok.

A dokumentum kiemeli, hogy „a házasság egy férfi és egy nő közötti kizárólagos, végérvényes és felbonthatatlan egység, amely természete szerint nyitott a gyermeknemzésre… A szexuális kapcsolat csakis ezen belül kapja meg el a maga természetes, megfelelő és teljes mértékben emberi jelentését.” (4. pont) „Az egyház mindig is csak a házasságon belüli szexuális kapcsolatot tartotta erkölcsileg helyesnek.” (11. pont) A dokumentum azt is hangsúlyozza, hogy nem szabad erkölcsileg igazolni azt, ami nem egyezik Isten akaratával. (9. pont, 11. pont).

Amikor egy azonosnemű pár kér áldást, pontosan azáltal, hogy ezt együtt kérik, kifejezik azt, hogy a kapcsolatukra, az életdöntésükre is szeretnék kérni Isten áldását, az egyház erkölcsi jóváhagyását. Meghamisítanánk Krisztus evangéliumát, és elmulasztanánk azt, amit lelkipásztorként egy ilyen pár felé tennünk kellene, ha egy ilyen esetben a kettőjükre áldást adnánk.

Krisztus evangéliuma nem csak Isten végtelen irgalmáról szól, hanem felhív mindannyiunkat a megtérésre. Ha ezt a második felét elhagyjuk, hamis evangéliummá válik. Jézus arra hív, hogy menjünk be a szűk kapun, mert széles az út, ami a pusztulásba visz (Lk 13,24). Arra hív, hogy égjen a mécsesünk, hogy legyen menyegzős ruhánk, nehogy az ajtón kívül maradjunk majd az utolsó napon (Mt 22,11; 25,1-13). Jézus egészen különös erővel, féltékeny szeretettel védi a házasságot: „Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember szét ne válassza… Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.” (Mk 10,8-11) „Aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson.” (Mt 5,28-29) A Biblia és az egyház szent hagyománya az azonosneműek között létesített szexuális kapcsolatot erkölcsileg helytelennek tartja (Ter 19; Róm 1,26-27; 1Kor 6,9-10; 1Tim 1,10; KEK 2357).Krisztus törvénye igényes, Isten irgalma nem olcsó irgalom, szeretete nem langyos szeretet.

Ezért – a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntésének megfelelően – felszólítom a lelkipásztorokat, hogy a Szombathelyi Egyházmegyében ne végezzék az azonosnemű párok megáldását. Fogadjuk az azonosneműek iránt vonzalmat érző testvéreinket is nagy szeretettel és tisztelettel, de ne igazoljuk a helytelen életdöntésüket, hanem segítsük őket a Krisztus evangéliuma szerinti élet útján. Ezzel leszünk az ő igazi, hiteles pásztoraik és testvéreik.

 

+ Székely János

szombathelyi megyéspüspök

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleménye

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleménye

Karácsony napjaiban megünnepeltük annak örömét, hogy velünk, köztünk van Isten, aki irgalmas szeretettel meghívott minden embert a Vele való szeretetközösségre. Ennek szellemében mi, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai a következő üzenettel fordulunk lelkipásztorainkhoz és Egyházunk tagjaihoz.

A Hittani Dikasztérium Fiducia supplicans kezdetű, az áldások lelkipásztori természetéről 2023. december 18-án kiadott nyilatkozata nem változtatja meg a Katolikus Egyház kezdettől vallott hitét és tanítását a házasságról és a nemi erkölcsről. Hazánk lelkipásztori helyzetét mérlegelve a Püspöki Konferencia útmutatásként fogalmazza meg a lelkipásztorok számára, hogy nemi identitásától és szexuális orientációjától függetlenül egyénenként minden embert megáldhatunk, mindig kerülni kell azonban azt, hogy a pusztán párkapcsolatban együtt élő, az egyházilag nem érvényes házasságban vagy egynemű párkapcsolatban élő párok számára közös áldást adjunk.

Ugyanakkor minden sajátos élethelyzetben élő testvérünket kísérjük szeretettel és tisztelettel, segítve őket Isten akaratának mélyebb megértésére a Krisztus evangéliuma szerinti élet útján.

Budapest, 2023. december 27.

                                                                                                                a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Dr. Székely János megyéspüspök levele az Egyházmegyében élőkhöz a “Fiducia supplicans” című dokumentum kapcsán

Dr. Székely János megyéspüspök levele az Egyházmegyében élőkhöz a “Fiducia supplicans” című dokumentum kapcsán

Az alábbiak közreadjuk, Dr. Székely János megyéspüspök levelét, melyet a Szentatya 2023. december 18-án írt „Fiducia supplicans” című dokumentuma kapcsán küld az egyházmegye valamennyi hivőjének.

Kedves Paptestvérek, kedves hívek!

A 2023. december 18-án kiadott Fiducia supplicans című, az áldások lelkipásztori jelentéséről szóló dokumentum kapcsán, mint Egyházmegyétek püspöke szólok hozzátok.

A dokumentum kiemeli, hogy „a házasság egy férfi és egy nő közötti kizárólagos, végérvényes és felbonthatatlan egység, amely természete szerint nyitott a gyermeknemzésre… A szexuális kapcsolat csakis ezen belül kapja meg el a maga természetes, megfelelő és teljes mértékben emberi jelentését.” (4. pont) „Az egyház mindig is csak a házasságon belüli szexuális kapcsolatot tartotta erkölcsileg helyesnek.” (11. pont) A dokumentum azt is hangsúlyozza, hogy nem szabad erkölcsileg igazolni azt, ami nem egyezik Isten akaratával. (9. pont, 11. pont).

Amikor egy azonosnemű pár kér áldást, pontosan azáltal, hogy ezt együtt kérik, kifejezik azt, hogy a kapcsolatukra, az életdöntésükre is szeretnék kérni Isten áldását, az egyház erkölcsi jóváhagyását. Meghamisítanánk Krisztus evangéliumát, és elmulasztanánk azt, amit lelkipásztorként egy ilyen pár felé tennünk kellene, ha egy ilyen esetben a kettőjükre áldást adnánk.

Krisztus evangéliuma nem csak Isten végtelen irgalmáról szól, hanem felhív mindannyiunkat a megtérésre. Ha ezt a második felét elhagyjuk, hamis evangéliummá válik. Jézus arra hív, hogy menjünk be a szűk kapun, mert széles az út, ami a pusztulásba visz (Lk 13,24). Arra hív, hogy égjen a mécsesünk, hogy legyen menyegzős ruhánk, nehogy az ajtón kívül maradjunk majd az utolsó napon (Mt 22,11; 25,1-13). Jézus egészen különös erővel, féltékeny szeretettel védi a házasságot: „Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember szét ne válassza… Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.” (Mk 10,8-11) „Aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson.” (Mt 5,28-29) A Biblia és az egyház szent hagyománya az azonosneműek között létesített szexuális kapcsolatot erkölcsileg helytelennek tartja (Ter 19; Róm 1,26-27; 1Kor 6,9-10; 1Tim 1,10; KEK 2357). Krisztus törvénye igényes, Isten irgalma nem olcsó irgalom, szeretete nem langyos szeretet.

Ezért – a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntésének megfelelően – felszólítom a lelkipásztorokat, hogy a Szombathelyi Egyházmegyében ne végezzék az azonosnemű párok megáldását. Fogadjuk az azonosneműek iránt vonzalmat érző testvéreinket is nagy szeretettel és tisztelettel, de ne igazoljuk a helytelen életdöntésüket, hanem segítsük őket a Krisztus evangéliuma szerinti élet útján. Ezzel leszünk az ő igazi, hiteles pásztoraik és testvéreik.

 

+ Székely János

szombathelyi megyéspüspök

Megáldották a Szent Anna Házat Szombathelyen

Imádkozni a kiengesztelődés, a hivatás kegyelméért – Boldog Brenner Jánosra emlékezik egyházmegyénk

1957. december 14-éről 15-ére virradó éjjel ölték meg Brenner Jánost, a Szombathelyi Egyházmegye káplánját a ma Szentgotthárdhoz tartozó Zsida felé vezető úton. Egyházmegyénk minden évben megemlékezik vértanúsorsú papjáról, akit 2018. május 1-jén avattak boldoggá.

December 16-án a szombathelyi Székesegyházban kezdődött a megemlékezés a Boldog Salkaházi Sára Technikum növendékeinek lelki ráhangolódást segítő programjával. Szentbeszédében Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök a kiengesztelődésről és a hivatásról osztotta meg gondolatait. Kiemelte: mindannyian keressük ami Brenner János életéből imádságra indít minket. Amiért veletek együtt szeretnék ma imádozni Brener János sírjánál az a kiengesztelődés, mondta Balázs püspök. Krisztussal a halál szabadulás a bűntől és átmenet az örök életbe. De Krisztus nélkül a halál csak gyűlöletes dolog. Amikor Brenner Jánosnak a vértanúhalála eszemben jár úgy érzem, hogy még mindig sokminden várja a mi hívő közösségünk életében hogy tudjunk kiengesztelődni. A kiengesztelődés megbékélés saját magunkkal ,az elszalasztott lehetőségeinkkel, a gyengeségeinkkel, a bűneink fájdalmával. A kiengesztelődés vágyakozás arra, hogy megbékéljünk másokkal, akiket magunktól nem akarnánk szeretni, akiket magunktól nem választanánk, de összesodort velük az élet, emelte ki a püspök. A 20. század soha nem látott mértékben lemeztelenítette az embert, megmutatta aljasságát, gépiesített gonoszságát, rendszerré szerveztek hazugságot, igazságtalanságot, elnyomatást Keleten, Nyugaton, Északon, Délen. Miért vannak körülöttünk beteg lelkűek? Mert az Isten szeretete helyett az emberek ármánykodásának lett gyümölcse a világ. A természetnek az egészséges közelsége helyett az ember betonrengeteget épít és választ, és nem találja a békét.

Amikor Boldog János atyának arra a sötét útjára gondolok amelyen megtámadták, azt kérem Jézustól, hogy ajándékozzon meg  a kiengesztelődés ajándékával. Adjon bátorságot ahhoz, hogy a kiengesztelődés, a béke, az igazságosság követe lehessek veletek együtt, mondta Martos Levente Balázs. Elmondta: aki letérdel és imádkozik gyakran megkönnyebbül. Ezt is jelenti a kiengesztelődés.

Szeretnék imádkozni János atya sírjánál és hiszem vele együtt a hivatás kegyelméért. A keresztény hivatás nem foglalkozás kérdése. Nem a megélhetés gondjai vezetik. A keresztény hivatás egy Istennek élt élet amelyben az ember egyre nagyobb szeretettel rátalál az életének azokra a formáira amelyben megfosztatik önmagától de boldog mert van kiért élnie. Amikor az Egyházban hivatásról beszélünk először említünk papi és szerzetesi hivatásról, mert az olyan mint a szikra, amellyel lángra akarjuk lobbantani a közösségünkben a hitet. De gondolunk másokra: a házastársi hivatásra vagy az élethivatásként választott szolgálatra, amelyben el kell mélyülni, de ki is éghet, el is fáradhat az ember. És így életünk végéig megmarad a feladat: a felismert hivatásban hűséget kérjünk, a szeretet erejét megéljük, a szeretet gyümölcsöző igazságát megtapasztaljuk. János atya kitárta a szívét, hogy átölelje a világot. Ő megküzdött előbb szerzetesi, majd papi hivatásáért. Aki lendülettel és fiatalos derűvel tudta szeretni a rájukbízottakat, más élethelyzetben mint amit elsőre elképzelt magának és aki hitünk szerint az égben ismerte fel, hogy hivatása a vértanúk hivatása lett.

Imádkozni a hivatásért aktuális minden életszakaszban, de talán különösen fontos a fiatalok esetében, emelte ki Balázs püspök, hangsúlyozva: napjainkban a fiatalok gyakran azt mondják, hogy reménytelenség járja körül a világot. Azt látják nincsenek igazi távlatok, biztonságot jelentő keretek amikben valaki bátran elköteleződhet mert tudja jó lesz. Keresünk kell élethivatásunkat, nem életünk csak önmagunknak, nem lehetünk bezárt kagylók.

Az imádság kegyelem. Nem tehetünk mást mint várjuk Istennek ezt a kegyelmét. Ha leborulunk János atya oltára előtt megérint minket az ő személyisége. Hisszük, hogy él abban az Úristenben akit mai  minden élet forrásaként, teremtőként, megváltóként, elevenítőként tisztelünk és szeretünk. A világban üldöztetés vár rátok, de bízzatok: én legyőztem a világot, zárta gondolatait Martos Levente Balázs.

Az evangélium után került sor a december 1-jével 5 évre kinevezett esperesek eskütételére.  Áldozás után átadták a Székely János megyéspüspök által alapított Brenner János-díjat, az egyházmegye azon ministránsának aki szolgálatával, életével méltónak bizonyul erre. Idén a Vasvári Plébánián szolgálatot teljesítő Tánczos Martin részesült a díjban.

 

Ezt követően Székely János megyéspüspök imádkozott Boldog Brenner János atya sírjánál, miközben mécseseket helyeztek el az oltárnál. A szentmise végén Székely János megyéspüspök újra meghirdette a Fogadj örökbe egy papot! akciót. Lényege, hogy a jelentkezők 1 éven át mindennap imádkoznak egyházmegyénk azon papjáért akit véletlenszerűen kiválasztottak. A kezdeményezéshez később is lehet csatlakozni a Pasztorális Iroda számára jelezve a szándékot. 

A szentmise visszanézhető egyházmegyénk Youtube csatornáján ide kattintva.  

 

A megemlékezés délután Szentgotthárdon folytatódott. Nagyboldogasszony-templomtól gyalogos zarándoklat indult Máriaújfaluba, ahol utolsó szentmiséjét mutatta be Brenner János. Itt litániát imádkoztak a hívek. Innen a rábakethelyi templomba vezett az út, ahol Székely János megyéspüspök volt a szentmise főcelebránsa.

Szentbeszédében kiemelte: Jézus az utolsó vacsorán búcsúzott el tanítványaitól. A megtört kenyér az ő megtört testét jelezte előre. A vacsora bora az ő kiömlő vérét. Aztán jött az áruló Júdás, a megostorozás, majd a  kereszthalál.

És mintha ugyanez ismétlődne meg Brenner János életében. Az utolsó szentmise Máriaújfaluban, az utolsó találkozás. Majd jön az áruló,  majd jön a vértanúság útja, a keresztút, majd a 32 késszúrás. Brenner János a máriaújfalui szetmisével készült az élete nagy szentmiséjére, odaadására, mint Jézus az utolsó vacsorán. A szentmise kapcsolatban van a karácsony titkával is amit várunk és a vértanúhalállal is. 

A szentmise készít a karácsonyra. Ahogy Betlehemben, a jászolban végtelen egyszerűségben jelent meg az Isten, nem volt harsona szó, csendesen kopogtatott az emberiség ajtaján, így jelenik meg minde szentmisében is: csendesen, alázattal, bebocsátást kér a szívünk jászolába. 

A szentmise megtestesíti Krisztust: újra megjelenik kenyérben, térben és időben, ahogy valaha karácsonykor testet öltött. A láthatatlan Isten látható lett, megjelent a térben és időben. Mert emberi szívvel akart szeretni, átakarta ölelni a világot, közel akart jönni hozzánk. Minden szentmisében ugyanez történik: testté lesz, kenyérré lesz, hogy átölelhessen, belénk költözhessen a szentáldozásban.

Minden szentmise karácsony, minden áldozás, a betlehemi gyermek magunkhoz ölelése. Összefügg minden szentmise a vértanúsággal is. Szent Iréneuszt idézte: mi kersztények azrt olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát, hogy felkészüljünk a vértanúságra. 

Azért hallgatjuk az olvasmányt, evangéliumot, hogy felkészítsen az életünk odaadására, a szeretet szavait halljuk, hogy az testet öltsön Bennünk. 

És Jézus megtörté testét vesszük magunkhoz, hogy mi is megtört kenyérré legyünk, engedjük, hogy minket is feléljenek, használjanak az emberek. Kenyérré legyünk akiből sokan táplálkozhatnak, meríthetnek. Isszuk Krisztus vérét, hogy mi is odaadjuk vérünket másokért. mInden szentmise készít az életünk odaadására. 

Egy szentmiséből indult Brenner János életáldozata. Legyen a mi életünk is ilyen: legyen minden szentmisénk karácsony és felkészülés, hogy életünket odaadjuk, ajándékká tegyük. Így lesz életünk lángoló, tűzzel teli, derűs Isten jelenlétét sugárzó, mint volt Brenner Jánosé.

 A zarándokok ezt követően végigjárták a vértanúság útját a rábakethelyi templomtól a Brenner János vértanúságának helyszínétől néhány méterre, a zsidai városrészen felállított emlékkeresztig.

Imádkozni a kiengesztelődés, a hivatás kegyelméért – Boldog Brenner Jánosra emlékezik egyházmegyénk

Imádkozni a kiengesztelődés, a hivatás kegyelméért – Boldog Brenner Jánosra emlékezik egyházmegyénk

1957. december 14-éről 15-ére virradó éjjel ölték meg Brenner Jánost, a Szombathelyi Egyházmegye káplánját a ma Szentgotthárdhoz tartozó Zsida felé vezető úton. Egyházmegyénk minden évben megemlékezik vértanúsorsú papjáról, akit 2018. május 1-jén avattak boldoggá.

December 16-án a szombathelyi Székesegyházban kezdődött a megemlékezés a Boldog Salkaházi Sára Technikum növendékeinek lelki ráhangolódást segítő programjával. Szentbeszédében Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök a kiengesztelődésről és a hivatásról osztotta meg gondolatait. Kiemelte: mindannyian keressük ami Brenner János életéből imádságra indít minket. Amiért veletek együtt szeretnék ma imádozni Brener János sírjánál az a kiengesztelődés, mondta Balázs püspök. Krisztussal a halál szabadulás a bűntől és átmenet az örök életbe. De Krisztus nélkül a halál csak gyűlöletes dolog. Amikor Brenner Jánosnak a vértanúhalála eszemben jár úgy érzem, hogy még mindig sokminden várja a mi hívő közösségünk életében hogy tudjunk kiengesztelődni. A kiengesztelődés megbékélés saját magunkkal ,az elszalasztott lehetőségeinkkel, a gyengeségeinkkel, a bűneink fájdalmával. A kiengesztelődés vágyakozás arra, hogy megbékéljünk másokkal, akiket magunktól nem akarnánk szeretni, akiket magunktól nem választanánk, de összesodort velük az élet, emelte ki a püspök. A 20. század soha nem látott mértékben lemeztelenítette az embert, megmutatta aljasságát, gépiesített gonoszságát, rendszerré szerveztek hazugságot, igazságtalanságot, elnyomatást Keleten, Nyugaton, Északon, Délen. Miért vannak körülöttünk beteg lelkűek? Mert az Isten szeretete helyett az emberek ármánykodásának lett gyümölcse a világ. A természetnek az egészséges közelsége helyett az ember betonrengeteget épít és választ, és nem találja a békét.

Amikor Boldog János atyának arra a sötét útjára gondolok amelyen megtámadták, azt kérem Jézustól, hogy ajándékozzon meg  a kiengesztelődés ajándékával. Adjon bátorságot ahhoz, hogy a kiengesztelődés, a béke, az igazságosság követe lehessek veletek együtt, mondta Martos Levente Balázs. Elmondta: aki letérdel és imádkozik gyakran megkönnyebbül. Ezt is jelenti a kiengesztelődés.

Szeretnék imádkozni János atya sírjánál és hiszem vele együtt a hivatás kegyelméért. A keresztény hivatás nem foglalkozás kérdése. Nem a megélhetés gondjai vezetik. A keresztény hivatás egy Istennek élt élet amelyben az ember egyre nagyobb szeretettel rátalál az életének azokra a formáira amelyben megfosztatik önmagától de boldog mert van kiért élnie. Amikor az Egyházban hivatásról beszélünk először említünk papi és szerzetesi hivatásról, mert az olyan mint a szikra, amellyel lángra akarjuk lobbantani a közösségünkben a hitet. De gondolunk másokra: a házastársi hivatásra vagy az élethivatásként választott szolgálatra, amelyben el kell mélyülni, de ki is éghet, el is fáradhat az ember. És így életünk végéig megmarad a feladat: a felismert hivatásban hűséget kérjünk, a szeretet erejét megéljük, a szeretet gyümölcsöző igazságát megtapasztaljuk. János atya kitárta a szívét, hogy átölelje a világot. Ő megküzdött előbb szerzetesi, majd papi hivatásáért. Aki lendülettel és fiatalos derűvel tudta szeretni a rájukbízottakat, más élethelyzetben mint amit elsőre elképzelt magának és aki hitünk szerint az égben ismerte fel, hogy hivatása a vértanúk hivatása lett.

Imádkozni a hivatásért aktuális minden életszakaszban, de talán különösen fontos a fiatalok esetében, emelte ki Balázs püspök, hangsúlyozva: napjainkban a fiatalok gyakran azt mondják, hogy reménytelenség járja körül a világot. Azt látják nincsenek igazi távlatok, biztonságot jelentő keretek amikben valaki bátran elköteleződhet mert tudja jó lesz. Keresünk kell élethivatásunkat, nem életünk csak önmagunknak, nem lehetünk bezárt kagylók.

Az imádság kegyelem. Nem tehetünk mást mint várjuk Istennek ezt a kegyelmét. Ha leborulunk János atya oltára előtt megérint minket az ő személyisége. Hisszük, hogy él abban az Úristenben akit mai  minden élet forrásaként, teremtőként, megváltóként, elevenítőként tisztelünk és szeretünk. A világban üldöztetés vár rátok, de bízzatok: én legyőztem a világot, zárta gondolatait Martos Levente Balázs.

Az evangélium után került sor a december 1-jével 5 évre kinevezett esperesek eskütételére.  Áldozás után átadták a Székely János megyéspüspök által alapított Brenner János-díjat, az egyházmegye azon ministránsának aki szolgálatával, életével méltónak bizonyul erre. Idén a Vasvári Plébánián szolgálatot teljesítő Tánczos Martin részesült a díjban.

 

Ezt követően Székely János megyéspüspök imádkozott Boldog Brenner János atya sírjánál, miközben mécseseket helyeztek el az oltárnál. A szentmise végén Székely János megyéspüspök újra meghirdette a Fogadj örökbe egy papot! akciót. Lényege, hogy a jelentkezők 1 éven át mindennap imádkoznak egyházmegyénk azon papjáért akit véletlenszerűen kiválasztottak. A kezdeményezéshez később is lehet csatlakozni a Pasztorális Iroda számára jelezve a szándékot. 

A szentmise visszanézhető egyházmegyénk Youtube csatornáján ide kattintva.  

 

A megemlékezés délután Szentgotthárdon folytatódott. Nagyboldogasszony-templomtól gyalogos zarándoklat indult Máriaújfaluba, ahol utolsó szentmiséjét mutatta be Brenner János. Itt litániát imádkoztak a hívek. Innen a rábakethelyi templomba vezett az út, ahol Székely János megyéspüspök volt a szentmise főcelebránsa.

Szentbeszédében kiemelte: Jézus az utolsó vacsorán búcsúzott el tanítványaitól. A megtört kenyér az ő megtört testét jelezte előre. A vacsora bora az ő kiömlő vérét. Aztán jött az áruló Júdás, a megostorozás, majd a  kereszthalál.

És mintha ugyanez ismétlődne meg Brenner János életében. Az utolsó szentmise Máriaújfaluban, az utolsó találkozás. Majd jön az áruló,  majd jön a vértanúság útja, a keresztút, majd a 32 késszúrás. Brenner János a máriaújfalui szetmisével készült az élete nagy szentmiséjére, odaadására, mint Jézus az utolsó vacsorán. A szentmise kapcsolatban van a karácsony titkával is amit várunk és a vértanúhalállal is. 

A szentmise készít a karácsonyra. Ahogy Betlehemben, a jászolban végtelen egyszerűségben jelent meg az Isten, nem volt harsona szó, csendesen kopogtatott az emberiség ajtaján, így jelenik meg minde szentmisében is: csendesen, alázattal, bebocsátást kér a szívünk jászolába. 

A szentmise megtestesíti Krisztust: újra megjelenik kenyérben, térben és időben, ahogy valaha karácsonykor testet öltött. A láthatatlan Isten látható lett, megjelent a térben és időben. Mert emberi szívvel akart szeretni, átakarta ölelni a világot, közel akart jönni hozzánk. Minden szentmisében ugyanez történik: testté lesz, kenyérré lesz, hogy átölelhessen, belénk költözhessen a szentáldozásban.

Minden szentmise karácsony, minden áldozás, a betlehemi gyermek magunkhoz ölelése. Összefügg minden szentmise a vértanúsággal is. Szent Iréneuszt idézte: mi kersztények azrt olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát, hogy felkészüljünk a vértanúságra. 

Azért hallgatjuk az olvasmányt, evangéliumot, hogy felkészítsen az életünk odaadására, a szeretet szavait halljuk, hogy az testet öltsön Bennünk. 

És Jézus megtörté testét vesszük magunkhoz, hogy mi is megtört kenyérré legyünk, engedjük, hogy minket is feléljenek, használjanak az emberek. Kenyérré legyünk akiből sokan táplálkozhatnak, meríthetnek. Isszuk Krisztus vérét, hogy mi is odaadjuk vérünket másokért. mInden szentmise készít az életünk odaadására. 

Egy szentmiséből indult Brenner János életáldozata. Legyen a mi életünk is ilyen: legyen minden szentmisénk karácsony és felkészülés, hogy életünket odaadjuk, ajándékká tegyük. Így lesz életünk lángoló, tűzzel teli, derűs Isten jelenlétét sugárzó, mint volt Brenner Jánosé.

 A zarándokok ezt követően végigjárták a vértanúság útját a rábakethelyi templomtól a Brenner János vértanúságának helyszínétől néhány méterre, a zsidai városrészen felállított emlékkeresztig.