Kategória: hirek

A nagyszombati húsvéti vigilia szertartását Dr. Székely János megyéspüspök hagyományosan a tűz megszentelésével kezdte a Székesegyház előtt, majd Krisztus világosságát vitték az emberek közé és felcsendül az örömének, mely az áldott éjszakáról Krisztus feltámadásáról szól. Az olvasmányok után újra megszólalt az orgona és Isten dicsőségét hírdette, majd az Alleluja éneklése hírdette, hogy Krisztus feltámadt.

Püspök atya szentbeszédét a következő mondattal kezdte: Jézus mondta én vagyok a feltámadás és az élet. János apostol így írt róla, az élet megjelent, mi láttuk és tanúságot teszünk róla. Ezt a végelen hatalmas, győzedelmes életet ünnepeljük. A feltámadt Krisztust, aki legyőzte a bűnt és a halált. A megtestesülés először Názáretben, aztán Betlehem szegénységében a születés, úgy a feltámadás is csendes isteni stílusban történik. Ezzel a titokkal találkoznak az apostolok, az üres sírral, ami a feltámadás földi lábnyoma, majd Krisztussal, ez a találkozás forgatja fel az életüket. Ezután a találkotás után boldogan hírdetik, hogy Krisztus él. Húsvétot ünnepelni azt jelenti, hogy mi is találkozunk a feltámadt Úrral. Az isteni élettel. Beengedjük ezt az életet, a szívünk, életünkbe, családunkba. Rálépük a szeretet útjára. Az ember rossz helyen keresi a boldogságot. Elfelejti azt, az egyetlen igazi boldogság a szeretetben van. Odafentről jön. Ha meghallanánk a húsvéti örömhírt: Békesség nektek, kiütné a kezünkből a kardot. Húsvétot ünnepelni azt jelenti elindulunk Krisztus útján. Imádkozó emberré leszünk. Legyen az életünkben csend és mélység, mert Isten ezen keresztül szól! Vegyük észre az életünk ajándékait. Szeressünk nagy szívvel, nagylelkűen, feltételek nélkül. Tegyük a szeretet tetteit. Tettekből érzések születnek. Segítsünk. Vegyük észre a szenvedőt. Megtapsztaljuk, hogy többet kapunk, mint adunk.

A szentbeszéd végén János püspök bemutatta a nagyszombat éjszakáján beavató szentségekben részesülő nyolc katekument. Hárman mindhárom szentségben, öten az Eucharisztiában, majd mind a nyolcan a bérmálás szentségében részesülnek.

Az ünnepi szentmise után a feltámadt Krisztus szobrával az élen feltámadási körmenet indult a templom előtti téren keresztül a megyeházát érintve, vissza a templomba. Az út során négy alkalommal Szentségi áldást adott János püspök. Majd a székesegyházban egy záróáldással ért véget a körmenet, melyet a húsvéti eledelek megáldása zárt le.

János püspök szentbeszéde ITT visszahallgatható!

Nagypénteken este, a hagyományoknak megfelelően, kereszutat jártak a szombathelyiek. Dr. Székely János megyéspüspök és Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök vezetésével az Óperint utcai Szent Kvirin emlékhely és a Kálvária-domb aljában található Szent István szobor közötti útvonalon idézték fel Jézus szenvedésének eseményeit. Az egyes állomások között a szombathelyi plébániák, a karitász, a cserkészet, a Szent György Lovagrend és az egyházmegye kispapjai vitték a keresztet.

A nagypénteki szertartást Feketes Szabolcs Benedek püspök atya vezette a székesegyházban.

Szentbeszédében nagypéntek drámájáról beszélt. Mint mondta, nagypentek csöndje különös tükör számunkra. Nemcsak a Mester szenvedését, hanem magunkat is látjuk benne, és észre kell vennünk gyávaságainkat. Ez a nap nem engedi, hogy kívülállók maradjunk. Személyesen részt kell vennünk a passióban. Hol állunk? Van egy férfi, egy édesanya, Mária, Mária Magdolna és Mária, ők a leghűségesebbek. Van egy nagy tömeg és részt vesznek a passióban és van egy harmadik csoport akik nincsenek ott, valahogy megpróbálnak kimaradni, majd amikor a kockázat megjelenik eltűnnek, ez a cserbenhagyás. Ez még fájobb Jézusnak, mint az árulás. Amikor szükség van a barátainkra nincsenek sehol. Amikor ki kell állnom a keresztény hitem mellett, hol vagyok? Hol a helyem a passióban? Tanulnunk kell. Gyávaságunk, cserbenhagyásunk nem tudja megakadályozni Isten szeretetét. Ha elfordulunk az Istentől gyávaságból, Ő akkor is felénk fordul, ez egy hatalmas örömhír. Nagypéntek nemcsak a bukás hanem a remény napja is. Isten nem hagy el amikor félelemből elhagyjuk Őt. Őszinte mondatokra van szükség. Uram voltam már gyáva, hagytalak már magadra,de most itt vagyok. Ez az első lépés,hogy ne fussunk el. Nagypéntek csendje nem csak ránk pirít, leleplez, hanem meghív arra, hogy ne a félelem, a gyávasag legyen az utolsó szó bennünk. 2026 nagypéntekén merjük bátor döntést hozni – zárta prédikációját Püspk atya.

Szabolcs atya szentbeszéde ITT visszahallgatható!

Az utolsó vacsora emlékezetére bemutatott szentmisét nagycsütörtök este Dr. Márfi Gyula érsek atya mutatta be a székesegyházban, Dr. Székely János és Fekete Szabolcs Benedek püspök atyákkal és a székesegyház lelkipásztoraival együtt.

Szentbeszédében Érsek atya az Eucharisztiát és Jézus áldozatát fejtette ki. Ahogy mondta, ez az este elsősorban az Oltáriszentség alapítását juttatja eszünkbe, az eucharisztikus Krisztusra emlékeztet. Az Eucharisztia Jézusra emlékeztető jel. Oltáriszentség által Jézus jelen van köztünk. Oltáriszentség egyesít minket Jézussal és egymással. Az Oltáriszentség az élet kenyere. Kegyelmi életet táplálja lelkünkben. Gyula atya tudatosította a hívekben, hogy Krisztus értünk adott teste és vére az Eucharisztia. A szentmise megjeleníti Jézus keresztáldozatát.

Nem megismételjük, hanem jelen idejüvé tesszük. A közel 2000 év eltűnik. Ott vagyunk a kereszt tövében. Megjelenik Jézus kereszthalála. Legvalószínübb időpontja Jézus kereszthalálának 30. április 7-e. Jézus halála Istennek tetsző áldozat. Isten szövetséget köt az ószövetség népével, Noéval, Ábrahámmal. Ha megtartják parancsait eljuttatja őket az ígéret földjére. Szövetség gondolata elhalványult. Nagycsütörtökön este kötetett meg az új és örök szövetség. Nagypénteken került rá az Úr Jézus pecsétje. Nekünk úgy kell tekintenünk a jó Istenre, hogy Ő nem csak Atyánk hanem szövetségesünk is. Jézus pedig ennek a megpecsételője, aki feláldozta magát a kereszten.

Gyula érsek a szentbeszédét egy Jézusról szóló imával fejezte be.

A szentmise után a Szociális Testvérek az üres tabernákulum előtt virrasztottak Jézus olajfákhegyi szenvedésére emlékezve.

Érsek atya szentbeszédét ITT meghallgathatják.

Április 2-án, a nagycsütörtöki olajszentelési szentmisében Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke diakónussá szentelte Adorján Szabolcs Józsefet, Marton Balázst, Bences Martint, egyházmegyénk papnövendékeit. A megyéspüspök a papsággal és a hívekkel együtt imádkozott Európa és a világ békéjéért. 

Szentbeszédében Székely János kiemelte: Jézus a zsinagógában Izajás próféta írását olvassa fel, amely az Ő messiási küldetéséről szó.

Jézus Isten örömét, az Ő lét teljességét hozza a világba. Az ember szívét csak Isten tudja egészen betölteni. A pap, a diakónus ennek a titoknak a szolgája és közvetítője.

Életüknek, meghívásuknak története azzal kezdődik, hogy először ők fogadják be az isteni lét teljességet, az Isten szeretetét, amely betölti életüket, hogy utána ennek a közvetítői lehessenek. Igent mondanak rá egész életükkel. Annak az Istennek mondanak igent, aki nem valamit hanem magát adta nekünk a kereszten, az Eucharisztiában. Ezért a meghívott ember úgy érzi, hogy nem adhat kevesebbet mint önmagát. Mondjátok ki örömmel, hálával, életre szólóan ezt a hatalmas igent. Úgy ahogy Ábrahám, az apostolok, Mária vagy Szent Pál.

A megyéspüspök XIV. Leó pápa papokhoz írt leveléből idézett. Ebben – többek között – a Szentatya köszönetét fejezte ki a papoknak szolgálatukért és tanúságtételükért. Hasonlóképpen Székely János is megköszönte az egyházmegye papjainak hűségét, szolgálatát, odaadását. Ezekből az igenekből is él az Egyházunk. Mondjátok ki újra az első igent: örömmel, szabadon, szeretettel, mondta Székely János, aki hozzátette: a papnak a puszta léte bizonyítja, hogy Isten valóság, aki képes az ember szívét betölteni. Újra Leó pápát idézte, aki a papi hűségről mint jövőt teremtő hűségről írt a levelében, amiből Egyház, plébániák, közösségek születnek.

Leó pápa arról is írt, hogy a papnak el kell tűnnie amögött a hatalmas titok mögött amit szolgál. Nem ő a főszereplő sem a szentmisében, sem az igehirdetésben. Válljatok kicsivé, adjátok egészen oda az életeteket, hogy Krisztus legyen látható, az ő tanítása legyen hallható. Ne magunkak gyűjtsünk követőket hanem Krisztusnak. Ismerem-e az alázat útját? Tudom-e őt hirdeti? Tudom-e az ő örömhírét hirdetni, hogy az emberi életnek van oka, célja, van Megváltónk, minden sebre van gyógyulás, hogy a halál kapujában ő vár minket.

Lehetne a papi szolgálatnak a mottója: Nekem kisebbednem kell, neki pedig növekednie.

Leó pápa a papi testvériségről is írt, ami nem egy emberileg létrehozott csoport, hanem mindenekelőtt ajándék. A papszenteléssel lettek egymásnak paptestvérei. Ez a papi közösség megvan, amiért hálát kell adni és élni kellene ezt a titkot. Úgy is, ahogy egymásra néznek, ahogy egymással, egymásról beszélnek. Áldás ha a hívek azt látják, hogy a papok egymásnak testvérei és nem csak beszélnek a szeretetről, hanem úgy is élnek, emelte ki Székely János, aki felidézte: levelében Leó pápa arról is beszél, hogy lépjenek ki a kényelmes keretek közül és lépjenek az emberek közé, különben az olaj amivel felkenték őket megavasodik – ahogy fogalmazott a pápa. Áldás ha egy plébánia kapui nyitva vannak, ha ott mindenki otthon lehet, ahol a pap szóba áll az emberekkel, aki rászánja az idejét, szeretetét a rábízottakra. Végül a Szentatya arról is beszél, hogy legyenek boldog papok, akik nem akadályai az embereknek, hanem hidak. Sugározza életük, arcuk Isten örömét.

Szent az, akinek közelében nincs kétségünk, hogy Isten létezik,

fogalmazott Székely János, aki néhány szóval bátorította a szentelésre készülő papnövendékeket, felidézve életük meghatározó Isten élményeit.

Székely János kérte a híveket, hogy imádkozzanak a diakónusokért, papokért. A diakónusok egyházmegyénk havilapjának, a Martinusnak adtak rövid interjút. Keressék az április számot a Martinus Könyvesboltban valamint a templomokban.

A szentbeszédet követően került sor a diakónusszentelésre, majd egyházmegyénk papjai újították meg ígéretüket.

A könyörgések között a békéért is hangzott el fohász Istenhez, hiszen az Európai Püspöki Konferenciák döntése szerint minden országban, így a mai napon Magyarországon, imádkoznak a hívek és a papság Európa és a világ békéjéért.

 A szertartás az olajok megszentelésével folytatódott. Székely János megyéspüspök megszentelte azokat a szent olajokat, amelyeket többek között a keresztség, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés vagy a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak.

Az olajszentelési szentmise megtekinthető egyházmegyénk Youtube csatornáján.

Diakónusszentelés előestéjén Adorján Szabolcs, Bences Martin és Marton Balázs fogadalmat tettek Dr. Székely János megyéspüspök előtt, melyben megígérték, hogy hiszik ami a Hitvallásban megvallunk. Valamint, megtartják, amit a hit és erkölcs dolgában az egyház kijelent és kinyílvánít. Esküt is tettek püspökük és a hívek előtt, hogy nem kényszerből veszik fel a szent rendet, hanem önként és szabadon vállalják, mert Isten hívja őket erre.

A fogadalom és ígérettétel után mindezeket aláírásukkal is hitelesítették, amit a Megyés Főpásztor saját aláírásával ellenjegyzett.

A fogadalomtétel után János püspök hálát adott a jelenlévő hívekkel együtt, hogy a jó Isten ma is ajándékoz az egyháznak papokat. Örömét fejezte ki, hogy vannak új fiatal papjaink és általuk megfiatalodik egyházmegyénk. Majd Viannay Szent János szavait idézte: Isten egyik legnagyobb ajándéka egy plébániának egy szíve szerinti pap. Végül mindenkit arra kért, hogy imádkozzanak a három jelöltért és hordozzák őket a szívükben, legyenek az Ő nagyobb családjuk, valamint imádkozzanak azért is, hogy egy életen át hűséges, hiteles szolgái legyenek Krisztusnak.

Az ünnepélyes eskütétel rövid imádsággal zárult a szentelendőkért.

Püspök atya gondolatai a fogadalomtételen ITT meghallgatható.

A velemi egykori Avar Szálló egyik épületének bontását követően a Szombathelyi Egyházmegye 64 gyerek és 4 felnőtt fogadására allkalmas diákszálló épített. A tanulóknak 16 db 4 ágyas szoba, a felnőtteknek 2 db 2 ágyas szoba áll majd rendelkezésükre. Az épületet március 30-án mutatták be. 

Köszöntőjében Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke kiemelte: a keresztény közösség számára a templomok mellett fontosak azok a helyek is ahol fiatalok, családok a legfontosabb értékekkel találkozhatnak és ilyen lesz a Szent Vid Ház.

250-300 fős táborhelyet álmodott meg az egyházmegye: fiataloknak, családoknak, pedagógus- továbbképzésnek ad helyet egész évben.

Székely János utalt rá: sok esetben maradandóbb élményekben lehet része a gyerekek egy nyári táborozás alkalmával mint a tanórák alatt. A Szent Vid Házban az élet kincseivel találkozhatnak a diákok. Kőszeghegyalján található a tábor, nem messze ettől pedig a Szent Vid-kápolna. Ennek helyén már az 500 években keresztény templom állt. Vagyis ez a hely őrzi a keresztény értékeinknek fontosságát, mélységét, az életadó voltát, mondta Székely János aki hozzátette: nagy öröm, hogy olyan országban élhetünk amelynek alkotmányában benne van a Szent István-i örökség fontossága. Azaz, hogy erre a sziklára akarunk építeni, amelyre ő 1000 évvel ezelőtt a népünk jövőjét építette. Öröm, hogy olyan alkotmányunk van amelyben benne van család védelme, a házasság értéke, az emberi élet szentsége a fogantatástól kezdve. Öröm, hogy olyan helyén élhetünk a Földnek, ahol úgy gondolják, hogy a kereszténység hozzáadhat, nem is keveset, a fiatalság neveléséhez, hangsúlyozta Székely János, aki ezt követően Szent Vidről beszélt a megjelenteknek. Szent Vid szicíliai vértanú, pogány szülők gyermeke, akinek dajkája és férje keresztények voltak. Tőlük kapta a hitet és annyira a szívébe íródott az evangélium, hogy később semmi sem tudta ettől eltéríteni.

Jelképe Szent Vid a jó nevelésnek, annak a kincsnek amit átlehet adni egy gyermek számára, amit elültet benne a hit, amit elindít egy emberi életben. A Szent Vid Házban ez fog történni,

mondta Székely János hozzátéve: azok a fiatlok akik ide eljönnek a virtuális világ helyett a valósággal fognak találkozni, az ámulatba ejtő terméezettel és ezen keresztül a Teremtőt is megsejtik. Átélik a közösség örömét, hallanak az evangéliumról, átélik az imádság, a közös éneklés, azaz ősi hagyományaink értékét. Ez a tábor olyan hely lesz ahol fiatalok százai találkozhatnak az élet titkaival: van-e értelme az életnek, miért élek, van-e az életnek oka, célja? Ha ezekre megkapják a választ, akkor ez életük későbbi, nehezebb időszakában támaszt nyújthat nekik, erőt adhat számukra és túllendítheti őket a nehézségeken. Ebben a táborban a kereszténységből merítenek, amely az emberi életet teljessé tudja tenni, mondta Székely János.

Köszöntőjében Soltész Miklós a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára elmondta: kormányzati támogatással a Kárpát-medencében 3800 templomot újítottak fel, kétszázat építettek. Magyarországon 822 egyházi fenntartásban működő iskola, óvoda, szociális intézmény, kórház újult meg vagy épült az elmúlt években, emellett 2200 plébánia, plébániai közösségi ház felújítását, építését támogatta a kormány. Magyarország jövője, a nemzet megmaradása a kereszténységen múlik, az egyes felekezetek hitet továbbadó tevékenységén. A kormány támogatja ezt a törekvést, mondta Soltész Miklós.

Köszöntőjében Ágh Péter, a térség országgyűlési képviselője, az Építési és Közlekedési Minisztérium államtitkára kiemelte: a fiatalok ebben a házban olyan lelki és közösségi élményekben részesülhetnek amik gazdagabbá teheti őket. És miközben missziós szempontból fontos az egyházmegyének ez a fejlesztés, az idegenforgalom, a turizmus várható fellendülése révén Velem községnek is fontos a beruházás, mondta Ágh Péter.

A diákszálló a tereplejtés következtében az alagsori szinten kapcsolódik az udvarhoz, itt a zsibongó, mosdók és tároló kapott helyet, az épület földszintjén – mely a lépcsőpihenőn keresztül kapcsolódik a Petőfi utcához- szobák, melegítőkonyha és étkező helyezkedik el, az emeleti szinten pedig galériás szobák találhatók. Az épületet a kétszintes közösségi, zsibongó tér köré szervezték a tervezők, amihez tartószerkezet által lehatárolt kisebb térrészek csatlakoznak, elvonulásra helyet adva, de mégis az intenzív vizuális kapcsolatokkal közösséghez tartozás érzését biztosítva. A tereplejtésből adódóan több szinten is közvetlenül a kapcsolódik az épület a kerthez. A velemi Szent Vid Katolikus Ifjúsági Központ a tervek szerint 2026 nyár közepén fogadja az első táborozókat.

Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeztek püspöki szentmisével a székesegyházban, melyet Dr. Székely János megyés püspök mutatott be. Közreműködött a VOX ökumenikus vegyeskar.

Püspök atya szentbeszédében felelvenítette, hogy Jézus bevonult Jeruzsálembe alázatosan, szamárháton. A béke királyaként jött, de végtelen fönséggel érkezett, Messiás királyként. Jézus szeretne belépni a mi életünkbe is. A szívünk trónját kéri. Azt szeretné, ha az Ő gondalatai, érzései, szeretete, igazsága töltené be az egész életünket. Szeretne belépni a családjainkba. Szeretne belépni az iskolákba, szeretné betölteni a gyermekek, tanárok szívét. Szeretne belépni az emberiség történelmébe. Olyan világot szeretne amit az emberiség megőríz, nem tesz tönkre.

A bevezető gondolatok után pálmaágakkal, barkával a kezükben az oltárhoz vonult János püspök és az asszisztencia, ahol Püspök atya közreműködésével hangzott el a János passió.

Nagyböjt kezdetén immár hagyomány szerint az idősotthon és támogatott lakhatás lakói közösen készültek életre kelteni a szenvedéstörténetet. A próbafolyamatok alatt nagyon szép élményekben lehetett része a szereplőknek, a felkészítőknek. A fejlesztő foglalkoztatásban dolgozók keze munkáját dicsérik a jelmezek, ami miatt még inkább azonosulni tudtunk a szerepekkel.

Az előadáson jelen voltak lakóink, dolgozóink, az egyházmegye munkatársai, intézményi lelkészünk, Haller László atya, és Rákos József atya, megtisztelte az alkalmat jelenlétével dr. Székely János Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke is. Főpásztorunk szentképpel ajándékozott meg minden jelenlévőt, amit lakóink nagy szeretettel fogadtak. Az előadás méltó keresztútja volt a fájdalmas pénteknek és meghatározó állomása az idei év nagyböjtjének.

A Szent Kvirin-templomban folytatódtak a stációs szentmisék Szombathelyen. Szentbeszédében Bokor Zoltán kámoni plébános az evangéliumra utalva kiemelte: Jézus párbeszédet folytat a farizeusokkal és az írástudókkal, ők azonban köveket ragadnak. Gyakran mi is kövekkel a kezünkben indulunk útra. A múlt köveivel, a rágalom köveivel, a megszólás köveivel dobáljuk egymást. Jézus meg akar tanítani minket, hogy minden követ értékeljünk és a kövekből templomot építsünk. A kereszténység központi gondolata mindig is botránykő volt és ma is az: Jézus az Isten fia. Minden vallás hatalmas Istent várt. Egyedül a kereszténység merészelt egy megalázott, megalázkodott, emberré lett Istent hirdetni. Ez mindig is sokk lesz sokaknak. Jézus azt mondja: a tetteinkkel igazoljuk azt amit hirdetünk, ahogyan ő tette. Jézus ahol járt jót tett. Nem köveket dobált másokra, hanem megszabadította őket a kövektől, ami alá saját maguk ásták be magukat. Nekünk is ez a feladatunk: hodjuk el a köveket a szívünkből, hordjuk el másoktól, hogy újra fellélegezhessen az ember. Köveket dobálni könnyű dolog, sokkal nehezebb kitartani a párbeszédben, amire Jézus is törekedett. Jézus azonban azt is megmutatja, hogy a párbeszédnek csak akkor van értelme hogyha nem torkollik erőszakba. És amikor efelé hajlanak a dolgok akkor Jézus elmegy, nem akar áldozatot játszani. Majd áldozattá lesz, de akkor amikor az Atya akarja. Jézus viszavonul a Jordánon túlra, visszavonul az Atyához. Mert Jézusnál mindig ez a sorrend: az Atyától jön az emberkhez megy és aztán az emberektől újra az Atyához megy, hogy küldetésében megerősödjön és hogy az Atya akaratát tegye mindig mindenben. Még van pár napunk nagyböjtből és ebben a pár napban mi is elgondolkodhatunk azon, hogy mit akar tőlünk az Atya, mi a mi küldetésünk ebben a világban. Jézus a vele való találkozásra, a vele való kapcsolatra hív minket, mert az életünk csak akkor sikerülhet ha belőle merítünk erőt, vígasztalást, ha tőle kapunk feladatot és ezt a feladatot mi elfogadjuk. Az utolsó stációs szentmisét április 1-jén szerdán a Székesegyházban tartják.

Fotó: Hegyi Sándor, Molnár Péter