Isten ott van minden ember lelkében, még akkor is, ha nem tudatosítja – vallja Székely János szombathelyi megyéspüspök, aki Hogyan töltődjünk fel Isten szeretetének forrásából címmel tartott előadást a 2024-es Ferences Pedagógiai Napokon. Ennek kapcsán kérdeztük őt az Istennel való kapcsolatról, valamint arról, milyen kihívásokkal néznek szembe a mai fiatalok a hit útján. (www.ferencesek.hu)
– Ön szerint vannak olyan emberek, akik természetesebben kapcsolódnak Istenhez?
– Az egyik egyházatya, Tertullianus azt mondta, hogy az ember lelke természete szerint keresztény (anima naturaliter christiana). Ez azt jelenti, hogy minden ember lelkében ott van egyfajta vágy, sejtés a Teremtő felé. Ez egy ösztönös törekvés, amely mindenkit arra hajt, hogy találkozzon Istennel, akár tudatosítja ezt, akár nem. A püspöki jelmondatom is erre utal: „Mindenki érte él.” Még azok is, akik nem tudnak Istenről, vagy alig-alig tudatosítják a létezését, végső soron Őt keresik. Isten jelen van a természetben, az emberi szeretetben, a lelkiismeretünk hangjában, a művészetekben. A katekizmus is azt mondja, hogy az ember „képes Istenre”, vagyis érzékelni, befogadni és megsejteni Őt. Még azok is, akik tagadják Isten létezését, lelkük mélyén éreznek egyfajta nyugtalanságot vagy keresést. Benedek pápa úgy fogalmazott, hogy ahogyan a hívőt kísérti a hitetlenség, úgy a hitetlent is kísérti a hit. Mindkettő keres valamit a maga módján. Van, aki a természet szépségén keresztül éli meg ezt a kapcsolatot, mások a művészeteken, a zenén, a szereteten, vagy épp egy gyermek születése által tapasztalják meg Isten titkát. Mindannyian mások vagyunk. Számomra például a hegyekben való barangolás az egyik olyan, egész lényemet átható istenélmény, ahol a természet csodái által érezhetem a Teremtő jelenlétét. Sokan csak az életük végén, a betegség vagy halál kapujában éreznek először valamit a „túlsó partról”.
– Miben lehet leírni azt az érzést, amit az Istennel való kapcsolat ad?
– Teljesen betölteni az emberi szívet semmilyen véges földi dolog nem tudja, csak Isten. Még azok is, akik nem hívők, valójában Őt érzik, amikor csodálatosnak, nagyszerűnek érzékelnek valamit, ami meghaladja őket. Szent Ignác tanítása szerint az isteni sugallat és a felszínesebb hívó hangok között nagy különbség van: a felszíni dolgok – mint a vagyon vagy a siker – a lélek felszínének tetszenek, de a mélyben nyugtalanságot hagynak maguk után. Isten közeledése ezzel szemben lehet, hogy nem azonnal kívánatos, néha önfeláldozást követel, de a lélek mélyén békét és örömöt ad. Egy szép házasságért is rengeteget kell tenni, nem ingyen hullik két ember ölébe; ha valaki sportoló akar lenni, annak sokat kell edzenie; aki pedig okosabb szeretne lenni, annak olvasnia, elmélkednie, beszélgetnie kell. Rudolf Otto híres valláskutató szerint a Szenttel való találkozás egyszerre vonzó és ijesztő: egy titok, ami elvarázsol, de ugyanakkor meg is rendít. A nagy szenteknél is ezt láthatjuk: Mózest például egyszerre vonzotta és töltötte el félelemmel az égő csipkebokor látványa. Én azt gondolom, hogy ez a jele az Úristen működésének: kihívás, de a lelkünk mélyén nagyon nagy örömöt, békességet, megnyugvást ad.
– Régebben a fiataloknak könnyebb volt ezt a szemléletmódot átadni?
– Bizonyos szempontból igen, más szempontból nem. A média hatása ma sokkal erősebb, és gyakran olyan értékrendet közvetít, amely nem a hit irányába tereli az embereket. Olvastam egy kutatásról, amely szerint a médiában dolgozók sokkal kevésbé vallásosak, és sokkal lazábban kezelik az erkölcsi kérdéseket, mint a társadalom egésze. Ezért is fontos, hogy a fiatalok kritikusan álljanak hozzá a médiában látottakhoz. Régebben a vallásos családokban egyértelmű volt, hogy mi a helyes út, és az Egyház értékei világosan elkülönültek a külvilágéitól. Ma sokkal több a keveredés, ami kihívást jelent, a fiatalok ugyanakkor tájékozottabbak, nyitottabbak, érzékenyebbek a világ problémáira, mint korábban, és van bennünk vágy, hogy szebbé tegyék a világot.
– Mit tanácsolna a mai fiataloknak, mit tegyenek, hogy közelebb kerüljenek Istenhez?
– A komoly dolgokat a valóságban keressék, ne a virtuális világban. Figyeljenek a valós élményekre: a természet szépségére, az emberi kapcsolatokra, a segítségnyújtásra. A valódi értékeket ott találhatják meg, ahol ténylegesen érintkeznek a valósággal, és nem a képernyőkön keresztül.
Gellért Sára Mária
Fotó: Moldoványi Barnabás
Ferences Média, 2024
Október 6-án délelőtt a szombathelyi püspöki palota dísztermében vehette át Székely János szombathelyi megyéspüspöktől a Károly Király Imaliga vezetősége által kiválasztott 22 személy a boldoggá avatott utolsó királyunk tiszteletére alapított Boldog Károly-díj Arany Érdemkereszt kitüntetést, köztük – büszkeségünkre – Kuzmányi István igazgató-főszerkesztőnk is.
2004. október 3-án Szent II. János Pál pápa Rómában a Szent Péter téren boldoggá avatta az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt. Akkor tiszteletére és emlékére alapította meg a Károly Király Imaliga Magyar Tagozatának vezetősége az arany érdemkereszt kitüntetést. Olyan személyeknek adják a díjat, akik „közösségi tevékenységükkel és munkájukkal hozzájárulnak Károly király tisztelete és az általa megjelenített közösségi értékek terjesztéséhez”.
Olyan helyen vagyunk, mely sok szállal kötődik IV. Károlyhoz, hiszen 1921. nagyszombat estéjén itt szállt meg a püspöki palotában – kezdte köszöntőbeszédét Székely János püspök, melyben IV. Károly királyt és örökségét állította középpontba.
IV. Károly király a béke embere volt egy háború kellős közepén – emelte ki Székely János. – Csak tíz napja vette át a hatalmat, mikor leváltotta az addigi hadvezetést, a háború és a győzelem fanatikus híveit. Károly ugyanis világosan látta, hogy a háborúnak rengeteg értelmetlen áldozata van, ő pedig menteni akarta a katonák életét. Mindent megtett a békéért, de nem a politikai taktika vezette, hanem keresztény meggyőződése. Amikor megkoronázása után a budai várban díszvacsorát rendeztek tiszteletére, azt mondta, vigyék az ételt a hadikórházakba a sebesülteknek. Ő volt az első uralkodó, aki szociális minisztériumot hozott létre betegek, idősek, szegények segítésére.
Kovács Gergely okleveles posztulátor, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány képviselője és a Károly Király Nemzetközi Imaliga Magyar Tagozatának vezetője mondott beszédet az Imaliga nevében, először is köszönetet mondva Székely Jánosnak, hogy szeretettel helyet adott az ünnepi eseménynek ott, ahol IV. Károly királyt fogadták utoljára magyar királyként.
A díj egyesületi kitüntetés, mely egy közösség tiszteletét, megbecsülését fejezi ki – folytatta beszédét az Imaliga tagozatvezetője, majd hozzátette: ezt a kitüntetést 2004-ben alapította Hittig Gusztáv, akiben már Rómában, a boldoggá avatáson megfogant a Boldog Károly király Arany Érdemkereszt gondolata. Most, húsz év után az érem felújított változatát, egy félminiatűrt adnak át a díjazottaknak, mert fontos volt számukra, hogy az viselhető legyen. A kitüntetésen alul látható a boldoggáavatási érem, mely Milánóban készült, felül pedig egy Szent Korona-ábrázolás. Kovács Gergely elmondta: 2004-ben ötven díjazott volt, köztük hagyományőrzők is, most huszonketten kapnak kitüntetést és oklevelet.
Közel négyezer méternyi összefogás és szeretet – így született meg Vas vármegye új büszkesége, az ország leghosszabb sálja, amit a szombathelyi Szent Anna Ház közössége álmodott és kötött meg. 
Az alkalomból dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök tartott szentmisét az intézményben, majd megáldotta a hatalmas textilcsodát.
A szentmise után a VAOSZ tekézőbe vonultak a jelenlévők, ahol elkezdődött a rekorddöntési kísérlet. A mérésben a Rumi Gyermekotthon néhány lakója is segédkezett.
Első körben a tagok kezdtek el horgolni, vitték a hírét, szomszédok és barátok is csatlakoztak, majd nem csak a megyéből és az ország különböző pontjaiból, hanem Kárpátaljáról és Erdélyből is kaptunk sálakat. Több mint 120 személy vagy szervezet járult hozzá ehhez a rekordhoz. Az ihletet az adta, hogy szerettük volna, ha a Szent Anna Ház idős közössége valamilyen formában nyomot hagyjon a világban – fogalmazott Vass Péter.
A közel 3900 méteres nyakbavalóval a 
Az édesanyákért is imádkozunk, nem ellenük, mondta Székely János megyéspüspök Szombathelyen, a 40 nap az életért életvédő kampány megnyitóján 2024. szeptember 25-én.
Székely János megyéspüspök elmondta: a gyermek élete a fogantatáskor kezdődik, így az, hogy mikor veszik azt el tőle, nem számít, az abortusszal mindenképpen egy gyermek életét oltják ki. – Az édesanyákért is imádkozunk, nem ellenük. Az abortusz az édesanyának is hatalmas tragédia. A legszentebb hivatásában kap sebet. Imádkozunk az orvosokért is. Az orvos hivatása sem az, hogy halálos ítéleteket végrehajtson, hanem, hogy gyógyítson. Imádkozunk a társadalmunkért, amelynek óriási sebe az abortusz. A jelenlévők együtt imádkoztak a gyermekekért, édesanyákért, orvosokért. Köszöntőt mondtak az eseményen Torma-Hasza Mónika és Steindl-Papp Judit evangélikus lelkészek is.
A program az Annunciáta Ház kápolnájában bemutatott szentmisével zárult.
Szeptember 21-én dr. Székely János megyéspüspök megáldotta a felújított sorkifaludi templomot.
A szentmise elején az egyházközségi képviselőtestület elnöke köszönetét fejezte ki az egyházmegye anyagi segítségéért, valamint ismertette a felújítási folyamat menetét. Három év alatt készült el a templom, első évben a padok közötti padló lett felújítva, utána a fűtés és a hangosítást oldották meg, valamint Gaál Jenő atya emléktábláját készítették el, befejezésként szigetelték a templomot és a vízelvezetés és a villanyszerelés is megtörtént. Yulius atya is kifejezte háláját püspök atyának a segítségért és a munkák alatt történt mindennemű támogatásért.
Püspök atya beveztőjében és szentbeszédében is a szentírás fontosságára hívta fel a figyelmet. A templomból forrás fakad írja a biblia. A templom a kegyelem forrása. A tornya mutat az ég felé, az emberi életnek van célja. A templomnak van egy szíve a tabernákulum, ami azt mutatja Isten szeret minket. Milyen üzenet van elrejtve templomainkban? Isten két asztalról táplál minket Isten, az egyik az Ige a másik az Eucharisztia asztala, mindkettőről az Isten táplál minket. Isten igéje nem betű, hanem lélek és élet. A bibliában nem okos dolgokat akart az Isten elmondani. Olyan mondatokkal van tele, amit egy édesanya mond gyermekeinek.A biblia soraiba belerejtette Isten a szívét. Innét is táplál minket Isten. A biblia szívére kell figyelni amit mindenki ért. Engedjük, hogy tápláljon minket, a bibliát vigyük haza, az otthonokba, használjuk az esti imákhoz, adjuk gyermekek, betegek kezébe. A másik a kenyér és a bor asztala. A legnagyobbat Isten szavakkal nem tudta átadni, ezért önmagát adta. Ezért lett emberré, hogy emberi szívvel szeressen, hogy meghaljon értünk, hogy testét adja nekünk, hogy egészen egyek legyünk.
