A háború és a béke a Bibliában

A háború és a béke a Bibliában - A Keresztény-Zsidó Tanács Konferenciája november 24-én Budapesten 

2022. november 24-én a Keresztény-Zsidó Tanács konferenciát hirdet A háború és a béke a Bibliában címmel. 

Szeretettel várunk mindenkit a Keresztény-Zsidó Tanács idei konferenciájára.

Időpont: 2022. 11. 024. 14:00-tól.

Helyszín: 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.

Előadók:

1. blokk:

1. Radnóti Zoltán főrabbi: A kétfajta igazság elve a talmudi irodalomban
2. Dr. Székely János katolikus megyés püspök: Miért csak az igazságra épülhet fel
    tartós béke?
3. Dr. Khaled A. László metodista szuperintendens: A béketeremtés boldogsága
    és kihívásai – A háború és béke protestáns teológiai megközelítései

2. blokk:
1. Johann Gyula evangélikus lelkész: Az igazságosság és béke törékenységében
                 rejlő erő 
2. Dr. Thoma László református vezető lelkész: A megbékélés jelentősége a
                 transzgenerációs traumák feldolgozásának útján
3. Dr. Orosz Gábor Viktor evangélikus lelkész: Mitől szép a béke?

Regisztrációs e-mail: teologia@lutheran.hu

A meghívó letölthető itt. 

„Újuljatok meg lelketekben és elmétekben” – Országos cigánypasztorációs konferencia Máriapócson

„Újuljatok meg lelketekben és elmétekben” – Országos cigánypasztorációs konferencia Máriapócson

November 4–5-én a máriapócsi zarándokházban tartotta őszi cigánypasztorációs konferenciáját („24 órás gondolkodás a megújulásról”) a Boldog Ceferino Intézet.

A Boldog Ceferino Intézet a megújulás jegyében szervezett országos cigánypasztorációs konferenciát, melyre Pál apostol szavaival hívták a résztvevőket: „…újuljatok meg lelketekben és elmétekben…” (Ef 4,23) „A rendezvény célja a roma csoportok lelki közösségének megerősítése, a különböző csoportok pasztorációs törekvéseinek megismerése és a mások javára végzett munka segítése” – mondta a konferencia kapcsán Bángi-Magyar Anna, a Boldog Ceferino Intézet szakmai vezetője. Az esemény több évtizedes múltra tekint vissza, korábban Gödöllőn, majd Egerben rendezték meg. Az ország számos pontjáról jönnek résztvevők a találkozóra, melynek keretében a kulturális hagyományok felelevenítésére is rendszeresen sor kerül. Hazánkban mintegy száz településen vannak aktív cigánypasztorációs közösségek, amelyek egyházmegyei, egyházközségi vagy szerzetesrendi fenntartásban végzik szolgálatukat. Számos katolikus kötődésű civil szervezet is kapcsolódik a helyszínekhez, melyek között 95 közösségi ház és tanoda dolgozik a helyben élő családokért.

Ez alkalommal az ország mintegy harminc településéről érkező, százhúsz roma és nem roma résztvevő hallgatta együtt a Magyar Katolikus Egyház cigánypasztorációban tevékenykedő lelkipásztorait.

November 4-én, pénteken délután, a kegykép első könnyezésének emléknapján lovári nyelvű római katolikus szentmisét mutatott be Székely János szombathelyi megyéspüspök a kegytemplomban, melyen részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is.

A homíliát Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök mondta. Idézte a 102. zsoltár sorait: „Megújul ifjúságod, mint a sasé.” „A természettudósok szerint minden évben van egy időszak a sasfiókák kirepülése előtt, amikor a szülők már nem hoznak eleséget a fészekbe, hanem egy határozott mozdulattal kilökik őket a fészekből. A sas ilyenkor alászáll a fiókának, és feljebb repül vele. Ebben az időszakban önmagáról nem gondoskodik kellőképpen, nagyon fárasztó szakasza ez az életének (a fióka ahogy megkapaszkodik benne, sokszor megtépázza a tollazatát is), szinte beleöregszik. Amikor azonban a fiókák kirepülnek, újra megerősödik, szinte megfiatalodik. Ne a rendkívüli dolgokban keressük a megújulást – mondta e példa kapcsán Szocska Ábel –, hanem a mindennapokban, a hétköznapjainkban, mert

a megújulás nem feltétlenül rendkívüli esemény, amely nagy fordulattal jár és bátorságot igényel. A megújulás megtörténhet a mindennapjainkban is, azáltal, hogy tesszük a dolgunkat.”

„Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, én lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden vétked, meggyógyítja minden betegséged, életedet megmenti a pusztulásból, megkoszorúz irgalmassággal és könyörülettel. Betölti vágyaidat javaival, megújul ifjúságod, mint a sasé.” A bocsánatkérés megújító ereje és a megbocsátás öröme szintén megújulást hoz. Az igazi megújulás tehát maga a megbocsátás! – zárta szentbeszédét Szocska Ábel püspök.

Ezt követően a Családvár épületében Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Cigánypasztorációs Bizottságának elnöke tartott elmélkedést Megújulás a Bibliában, megújulás a cigánypasztorációban címmel.

Miben kellene megújulni? – tette fel a kérdést a főpásztor, melyre a következő válaszok érkeztek a közönség soraiból: tiszta, őszinte szó, amely az evangélium tisztaságából fakad; az igaz bűnbánat; megtérés; újrakezdés Istennel; szeretet; őszinteség; a másik elfogadása; a feltétel nélküli szeretet minden embertársunk iránt és megbocsátás.

De mit is mond erről a Biblia? Két szó van a Szentírásban az új kifejezésére, amelyben a magyar csak egyet használ. Az egyik a neosz görög szó, amely azt jelenti, hogy időben új, friss, nem régi. A kainosz szó pedig minőségi megújulást, új szintre lépést jelent. Mi ez utóbbi megújulást keressük – hangsúlyozta Székely János. – Ezt a megújulást nem az ember hozza létre, hanem ajándékként kapjuk:

Az igazi megújulás Istentől van.

Az Ószövetségben a babiloni fogság története egy nagy megújulás történet is. A zsidók fogsága a legnehezebb pillanata a zsidóság történetének, mert akkoriban mindent elvesztettek. De a legalapvetőbb írások éppen akkoriban születtek meg, akkor gyűjtötték össze és foglalták írásba őket. A hitüket, Istent és a Bibliát nem vehették el tőlük, szenvedésükben megtértek és újjászülettek.

A szenvedésben megtisztulhatunk, általa megnyílhatunk Isten felé, alázatosabbakká és együttérzőbbekké válhatunk.

Az újszövetségi történetben Jézus Kafarnaumba megy, egy kis faluba a nagyvárosok helyett. Péter miatt megy oda, aki később az Egyház sziklája lesz. Hodászra, Napkorra és minden kis településre kell egy Péter, aki miatt az Úr elmegy oda – mondta a szombathelyi püspök. – A béna leengedése Péter házába a tető szétrombolásával járt. Péter azonban nem bosszankodott, befogadta Jézust, és mindenkit, aki vele jött. A háza fölé épített, bárka alakú templomban ma is megtekinthető az „ég felé nyitott” ház. Ilyen,

az „ég felé nyitott” családi otthonokra van szükség, amelyben a gyerekek megérezhetik Isten közelségét.

Saul fanatikus és mérges ember volt, aki gyűlölte a keresztényeket, jelen volt István diakónus meggyilkolásánál is. Jézus ezt az embert szíven találja a damaszkuszi úton, amikor megszólítja: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ezután gyökeresen átalakul: Pál apostol lesz belőle, aki megírja a Szentírás egyik legszebb szakaszát, a szeretethimnuszt. A megújulás útja a fenti történetek alapján tehát: először mindig a szívedben, aztán a családodban, végül a közösségedben újulj meg – összegezte az előadó.

Gondolatmenete végén, a szinodális út kapcsán a főpásztor felvetette, hogy a lelkipásztorokat képezni kell a közösségépítésre, amelyben nem irányítanak, hanem együttműködnek. A cigánypasztorációban a szívünket efelé kell nyitni, mert a cigányság szíve nyitott a hitre; ezen a kapun pedig a pap tud átlépni, közvetíteni tud cigány és nem cigány testvérek között – mondta Székely János püspök, arra kérve a cigányokat, hogy hívják maguk közé a papokat imádságaikra, együttléteikre. Ezzel párhuzamosan az eucharisztiát is közösségibbé kell tenni, hogy a templomban megszólalhasson civil ember is. A templomban elhangzó tanúságtételek növelnék a hitelességet. Emellett az evangéliumnak meg kell jelennie cigány hagyományok köntösében a polgári tárasadalomban is – fejtette ki az előadó. – Legyen hitünknek egy cigány arca is!

 

Ezt követően, az előadással kapcsolatban elhangzó hozzászólásokban többek között szó esett arról, hogy a cigányság önértékelésének javítása lehetne a nulladik lépés a megújulás területén. Székely János püspök hozzátette:

a híd építéséhez kell a többségi befogadó társadalom is. A híd mindkét oldalán hiteles emberekre van szükség.

A kegytemplomban tartott parakliszon Kanyó Árpád hodászi parókus elmélkedését hallhatták a résztvevők. Rámutatott: a megújuláshoz három alapvető dologra van szükség. Vágyakoznunk kell és akarnunk kell a változást; lássuk meg a lehetőségeket a változásra; érezzük át felelősségünket, hogy nekünk is cselekednünk kell, hogy a vágyott, Istennek tetsző megújulás megvalósuljon.

A pénteki napot a nyírkátai és a hodászi gyerekek hagyományőrző kulturális műsora és kötetlen, baráti együttlét zárta.

A második nap első előadásában Balogh Győző rakacai parókus beszélt a cigánypasztorációban tapasztalható megújulás missziológiai jellegéről. Kifejtette: a misszió tudatos, belső döntésen alapuló küldetés, mely felkészülést igényel. A cigánypasztoráció kiindulópontja Isten, aki arra hív, hogy őt képviseljük cigány testvéreink között. Célja, hogy terjesszük az evangéliumot, amint azt Jézus Krisztus parancsolta: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében…” (Mt 28,16–20). A misszió tehát az evangélium hirdetése a nem hívő közösségekben, és hitünk elmélyítése a valamilyen szinten vallásos cigányok között. A cigánypasztoráció egyik legfontosabb eszköze az inkulturáció, vagyis a cigány szokások, népi vallásosság „megszentelése”, hitünkbe való beépítése, a babonák lefejtésével – emelte ki az előadó.

Ezt követően Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek, metropolita tartott interaktív előadást arról, hogy hogyan jelenik meg a megújulás a bizánci liturgikus szövegekben. Az emberi megújulás a Krisztusba való öltözködés, a megtérés, a bűnbánat, Isten kegyelméért történő könyörgés által történik meg, mely az isteni megújulás, a feltámadás és megváltás által válik teljessé. Ezek a folyamatok mind tetten érhetők a bizánci liturgikus szövegekben.

Az egyes szövegeket nemcsak kivetítőn olvashatta a hallgatóság, hanem együtt énekelték a főpásztorral.

Radomszki Lászlóné helyettes államtitkár Egy szívvel, egy lélekkel című előadásában leszögezte: a magasztosabb ügyekért, így a krisztusi egységért, társadalmi felzárkóztatásért csak együtt tudunk munkálkodni. A kormány, a politika egyedül nem tud eredményeket elérni, csak a civilek segítségével, a cigánypasztorációban dolgozókra támaszkodva. Minden szerveződésnek, minden közösségnek jó vezetőkre van szüksége – mondta az előadó. Külön megköszönte Kocsis Fülöp metropolita, Székely János püspök és a Boldog Ceferino Intézet áldozatos munkáját.

Az előadások után  görögkatolikus Szent Liturgiát végeztek a konferencián részt vevő görög- és római katolikus papok a bazilikában, melyen cerhári és magyar nyelven hangzottak el az imádságok.

Kántori szolgálattal közreműködtek a hodászi cigány egyházközség tagjai, Lakatos Péter görögkatolikus atya, országos cigánypasztorációs referens gitárkíséretével.

Hogyan tudnánk fényt meríteni és Isten fényében élni, hogyan lehetnének közösségeink ragyogóbbak, sugárzóbbak? – szentbeszédében Székely János püspök erre kereste a választ. Példaként állította az őskeresztényeket, akik lángoló hittel meghódították a Római Birodalmat, akik a borzalmas kínhalál ellenére sem tántorodtak el hitüktől. Szegénységük ellenére csak Rómában napi ezerötszáz szegénynek adtak enni; a rabszolgák is otthon érezték magukat közöttük.

Vajon a mi cigány közösségeinkben ott van-e a másokon való segítés, a szeretet, a megbocsátás, türelem, nagylelkűség? Vagy inkább a furkálódás, a pletyka, a rosszindulat? Hiteles-e a keresztény életünk, vagy csak mondjuk, hogy keresztények vagyunk? – vetette fel a kérdést a szónok. Mesélt egy cigány édesapáról, aki addig imádkozott, míg kábítószerfüggő fia megtért. Tudunk-e mi is ilyen erősen imádkozni? Megvan-e bennünk az őskeresztények hite, imádsága, hitelessége? Közösségeink akkor lesznek hitelesek, ha nem csak szavakkal hirdetjük a kereszténységet, az evangéliumot, hanem úgy is élünk mindannyian – hangsúlyozta a főpásztor. – Az első keresztények nem féltek a haláltól sem, bátran hirdették az örömhírt. Mi hirdetjük-e az evangéliumot? Merjük-e elhozni a szeretteinket a templomba, lelkigyakorlatra, zarándoklatra? Vannak helyek a világon, ahol ma is meggyilkolják a keresztényeket, de mi messze nem vagyunk ebben a helyzetben. Merjük-e a hitünket bátran megvallani akkor is, ha nem tapsolnak meg érte? Nemcsak szavakkal kellene hirdetnünk a kereszténységet, a hitünket, hanem mindenekelőtt tettekkel, a szeretet tetteivel. Tanuljunk az első keresztények lángoló életéből! Tanuljunk tőlük hitet, imádságot, bátorságot! – zárta szentbeszédét Székely János püspök.


Délután ifj. Nagy Zoltán egyházmegyei cigánypasztorációs megbízott adott betekintést a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs tevékenységébe, mely – miként fogalmazott –, a hivatástudatra épül. Ez nemcsak munkahely, hanem elkötelezettség. A görögkatolikus papképzés fontos részévé vált a kispapok bevonása a cigánypasztorációba: rendszeresen látogatják a cigány közösségeket, tanodákat, családokat, mert szolgálatuk során szinte biztos, hogy találkozni fognak cigányokkal. Mindhárom görögkatolikus egyházmegyében aktív a tanodarendszer, ahol iskola után foglalkoznak a gyerekekkel, segítik, fejlesztik őket; sok helyen fürdeni, mosni is tudnak. Bátorítják őket a cigány kultúra gyakorlására, továbbadására. Fontosnak tartják a kis közösségek találkozóit, hogy egymástól is tanulhassanak. A fiatalokra fektetik a legnagyobb hangsúlyt, mert ők a jövő pasztorációs generációja, belőlük jó keresztényeket és jó vezetőket szeretnének nevelni, akik az Egyház tanítása mellett tovább tudják gondolni a saját közösségük jövőjét. „Legfőbb alapelveink tehát az ifjúság hitének megerősítése, bevonásuk az Egyház vérkeringésébe; rítusunk és hagyományaink ápolása, a peremen élők evangelizálása, zárt közöségeink nyitottá tétele mindenki felé” – ismertette Nagy Zoltán. – Hiszen Jézus Krisztus azt mondta: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!”

A program végén Lakatos Péter atya tartott rövid összefoglalót.

A szervezők bíznak benne, hogy ezek a találkozók hozzájárulnak ahhoz, hogy kovászként megújuljon a családok és a közösségek élete.

Szöveg: Vándor Ilka, Király András/Görögkatolikus Metropólia

Fotó: Boldog Ceferino Intézet; Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Magyar Kurír

 

A Béke Királynője vándormonstrancia egyházmegyénkben

Béke Királynője vándormonstrancia egyházmegyénkben

Vándorútra indult a Medjugorjei Béke Királynője monstrancia, amit a most épülő medjugorjei Örök Szentségimádás-kápolnában helyeznek el. November 3-án, elsőcsütörtökön a szombathelyi Zárda-templomban vettek részt a hívek szentségimádáson dr. Székely János megyéspüspök vezetésével. 

November első napjaiban egyházmegyénk különböző templomaiban fogadják imaórán a medjugorjei Béke Királynője monstranciát. November 3-án este, elsőcsütörtökön a szombathelyi Zárda-templomban tarottak imaórát. A szentségimádást megelőző szentmise homíliájában Székely János megyéspüspök, a nap szentjét, PORRES SZENT MÁRTON domonkos szerzetest állította a hívek elé példaként, aki alázattal szolgálta az embereket, gyógyította őket végtelen szeretettel, ahogy Isten szerette az embereket. Így lett maga is ió pásztora embertársainak, aki kereste az emberek szolgálatát. 

Indulás után újratervezés? – a roma társadalom helyzet- és jövőképe Magyarországon – Kerekasztalbeszélgetés

MCC rendezvény - Indulás után újratervezés? – a roma társadalom helyzet- és jövőképe Magyarországon

A Mathias Corvinus Collegium Alapítvány – Szombathelyi Képzési Központja 2022. november 9-én a kerekasztalbeszélgetést szervez a roma társadalom jövéképéről. A részvétel regisztrációhoz kötött. 

A döntéshozók, a szakértők válságot prognosztizálnak a következő időszakra és a média is a közeljövő kríziseitől hangos, de még a mindennapi beszélgetéseinkben is egyre gyakrabban ez a központi téma: mi lesz velünk, ha a megélhetési költségek még jobban elszabadulnak. Akik az elmúlt évek kedvező gazdasági környezetét ki tudták használni felhalmozásra legfeljebb azon aggódhatnak, hogy mind elvész, amit sikerült félretenni.  Akik kevésbé voltak szerencsések, de a megélhetésük biztosított építhetnek a fogyasztás visszaszorítására, lemondhatnak egy-egy nagyobb kiadással járó vágyukról vagy elhalaszthatják azt nyugalmasabb időkre. Mi a helyzet azonban a sérülékeny társadalmi csoportokkal, akiknek épp arra voltak elegendőek az elmúlt évek, hogy megkapaszkodjanak, hogy a kitörés reménye gyökeret verjen a jövőképükben?

Mit tehetnek ők, illetve mit tehetünk mi értük? 

Időpont: 2022. november 9. szerda,  17:00

Helyszín: szombathelyi MCC képzési központ, Szombathely, Petőfi Sándor u. 6. II. emelet

A rendezvény látogatása ingyenes, de létszámkorláttal valósul meg.

 

Kérjük, hogy a részvételi szándékot az alábbi regisztrációs felületen jelezzék számunkra. A jelentkezéseket a regisztráció sorrendjében tudjuk fogadni.

Regisztráció:   https://feliratkozas.mcc.hu/hu/mcc-szombathely-indulas-utan-ujratervezes

A rendezvény FB eseménye:  https://fb.me/e/1WXpAKAgH

Mathias Corvinus Collegium Alapítvány – Szombathelyi Képzési Központja

Egy társadalom embersége… – Székely János a szociális törvény módosításáról

Egy társadalom embersége... – Székely János a szociális törvény módosításáról

Az alábbiakban közreadjuk Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) – társadalmi kérdésekkel foglalkozó – Caritas in Veritate Bizottsága elnöke írását.

„Egy társadalom embersége leginkább azon lemérhető, hogyan bánik az időssel, a szegénnyel, a gyöngével, a beteggel.” (XVI. Benedek pápa)

A parlament elé került egy törvényjavaslat, amely az 1993. évi szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló III. törvény 2. §-át módosítaná a következő módon:
„(1) Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.
 (2) Ha az egyén a szociális biztonságának megteremtésére önhibáján kívül nem képes, abban – anyagi lehetősége és személyes képessége arányában – a hozzátartozó kötelessége segíteni.
(3) Ha az egyén megélhetése önmaga és a hozzátartozók által nem biztosítható, a lakóhelye szerinti települési önkormányzat gondoskodási kötelezettsége áll fenn.
(4) Az állami támogatásban részesülő karitatív szervezetek feladata a szociális biztonságban nem élők felkutatása és – erejükhöz mérten történő – segítése.
(5) Ha az egyén szociális biztonsága a (4) bekezdésben foglaltak ellenére nem teremthető meg, annak biztosítása az állam kötelezettsége.”

Természetesen igaz, hogy az egyén, a család, a település és a karitatív szervezetek is kötelesek minden tőlük telhetőt megtenni a beteg, bajba jutott vagy idős emberért. A Biblia is felszólítja az egyént, hogy tisztes munkával tartsa el magát (2Tessz 3,10), felszólítja a gyermeket, hogy gondoskodjék az idős vagy beteg szülőről (Sir 3,12–14), felszólítja az egyházi közösséget, hogy lehetősége szerint viselje gondját a közösség szegény, idős, beteg tagjainak (Iz 58,7; 2Kor 8–9; Gal 6,10; 1Tim 5,16).

A katolikus társadalmi tanítás a szubszidiaritás elvével pontosan azt fogalmazza meg, hogy amit a társadalomban egy alsóbb szint meg tud tenni a közjó érdekében, azt ne emeljék felsőbb szintre, hanem hagyják meg az alsóbb szint hatáskörében. Ezeknek az alapelveknek az életre váltása azonban nagy körültekintést igényel.

A szociális problémákat az egyén mentális helyzete, krízisállapot, szegénység vagy iskolázatlanság miatt igen gyakran nem tudja megoldani. Gondoljunk csak a szegregátumokban, állami gondoskodásban, mélyszegénységben felnőtt gyerekekre, a fogyatékos személyekre, idősekre.

A nyugati társadalmakban egyre inkább eltűntek a több generációs, egy otthonban élő családok. A legtöbb esetben csak akkor képes a család a rászoruló hozzátartozó rendszeres segítésére, ha kap olyan támogatást, hogy valaki otthon maradhasson a beteg, idős hozzátartozóval, vagy ha a család olyan jómódban él, hogy tudnak erre a célra ápoló személyzetet fizetni.

Az önkormányzatok is csak abban a mértékben vonhatóak be ebbe a felelősségi körbe, amilyen mértékben az állampolgárok által befizetett adóból részesülnek. Kérjük a parlamenti képviselőket, hogy a törvény vagy a részletszabályok szövegébe fogalmazzák bele azokat a feltételeket, amelyeket az állam biztosít, hogy a családok, az önkormányzatok, a karitatív szervezetek megfelelhessenek a törvénytervezetben leírt kötelességüknek.

Kérjük, hogy az ágazati minisztérium egyeztessen a szociális szféra szakembereivel és a karitatív szervezetekkel.

Kérjük, hogy a Magyarország Alaptörvényében megfogalmazott mondat – „Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét” – ne sérüljön a mostani, válságos időkben sem.

Souvenir français – Magyarok és franciák Szent Márton földjén – kötetbemutató

Souvenir français - Magyarok és franciák Szent Márton földjén - kötetbemutató

Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárban mutatták be október 28-án Tóth Ferenc: Souvenir français – Magyarok és franciák Szent Márton földjén című tanulmánykötetét.

A szerző több évtizede folytat történettudományi kutatásokat, keresi egy-egy téma magyar és francia vonatkozásait,, valamint szűkebb hazája, Vas megye és Szombathely érintettségét. Írásai korábban megjelentek pl. a Vasi Szemlében, illetve más hazai és külföldi folyóiratokban. A mostani kötet válogatás a rendkívül gazdag szakmai anyagból. Megtudhatjuk mit is látott Villard de Honnecourt észak-franciaországi származású 13. századi építész vagy éppen Cyprien Polydore apát Vas vármegyében, Szombathelyen tett útjaik során, miként látták az itt élő embereket. Megtudhatjuk miként harcoltak francia egységek az 1664-es szentgotthárdi csatában és mit kerestek vasi huszárok a 18. századi francia hadseregben.

A megnyitón Székely János megyéspüspök kiemelte: a kötet bizonyíték arra, hogy a 13. század elején Magyarország benne volt az európai kultúra fősodrában. Azok a művészeti, építészeti újítások amik Franciaországban megjelentek, hazánkban is hamar elterjedtek. Magyarország ekkor Európa nagy nemzeteinek egyenrangú partnere volt. A könyv abban segít, hogy lássuk magunkat – évszázadokkal korábbi történetek alapján – külső szemmel. Tanítanak minket arra, hogy magunkról hiteles, jó képet tudjunk sugározni. Talán Tiranon oka is az volt, hogy a nagyhatalmaknak Magyarországról nem volt objektív képe: sem a népességről, sem történelméről, értékeiről. Nagyon tanulságos a könyv: bátorít minket, hogy tudjunk önmagunkról, társadalmunkról, múltunkról, értékeinkről szép képet mutatni azoknak akik hozzánk érkeznek, zárta gondolatait Székely János.

Főúri sírra bukkantak a kőszegi Szent Jakab-templomban

Főúri sírra bukkantak a kőszegi Szent Jakab-templomban

Egy 17. századi főnemesi férfi sírja került elő néhány nappal ezelőtt a kőszegi Szent Jakab-templomban, az itt zajló ásatások során. Az értékes leletet október 28-án mutatták be a sajtó munkatársainak. 

Szombathelyi Egyházmegye papjai

Egy 17. századi főnemesi férfi sírja került elő néhány nappal ezelőtt a kőszegi Szent Jakab-templomban, az itt zajló ásatások során. Az értékes leletet október 28-án mutatták be a sajtó munkatársainak. A kőszegi Szent Jakab-templomban a Szombathelyi Egyházmegye megbízásából a Savaria Múzeum és a Kőszegi Városi Múzeum végez tervásatást. A mai ismereteink szerint a 14. század első felében épült egyházi épületben kezdetektől a város előkelői temetkeztek. Az egyik legrangosabb helyen, a főszentély előtt egy 17. századi főnemesi férfi sírja került elő néhány nappal ezelőtt, mondta a sajtótájékoztatón dr. Papp Ildikó régész. Gazdag mellékletei közül a legszebb egy gyöngyvirágot formázó, valószínűleg aranyból készült süvegforgó. Mellkasán türkizköves aranygyűrűt találtak a szakemberek. Felsőruháját ezüstfonálból virágformára kötött gombok fogták össze, derekára zsinórövet kötöttek. Jobb kezében aranyozott bőrkötéses imakönyvet tart. Az imakönyv kötésén kétfejű sasos címer figyelhető meg, amely azt valószínűsíti, hogy a Kőszeghez sok ponton kötődő Széchy-család egyik 17. századi férfitagja nyugszik a sírban. Derekán három összekapcsolt arany karika látszik, amely a viseletének egy még nem látszó darabja lehet. Nadrágjának sújtásából ezüstszálak, bőr cipőjéből a talpak maradtak meg. A sírt a sajtótájékoztatót követően egészben kiemelték és restaurálás céljából elszállíták a templomból. Dr. Székely János megyéspüspök és Básthy Béla polgármester is köszönetet mondtak a szakembereknek az elmúlt időszakban végzett munkáért és kiemelték: múltunk megismerése, identitásunk megőrzése, közösségeink megerősítése szempontjából rendkívüli jelentősége van a régészek által végzett munkának, valamint az egyházi épületek megújításának. A régészek a tervek szerint év végéig folytatják a munkát, majd következik a restaurálás. Az épület külsejének megújítása hamarabb elkezdődik: az állványokat már építik a templom körül. Kőszegen kormányzati támogatásból zajlik a Jézus Szíve-templom, a Szent Imre-templom, a Szent Jakab-templom, a temetői kápolna, a Kálvária-templom és a verbita rendház felújítása.

Bemutatták a Vatikánban a szinodális folyamat kontinentális szakaszának munkadokumentumát

Bemutatták a Vatikánban a szinodális folyamat kontinentális szakaszának munkadokumentumát

Október 27-én mutatták be a Vatikánban a püspöki szinódus tizenhatodik rendes közgyűlése kontinentális szakaszának munkadokumentumát (Documento di lavoro per la Tappa Continentale, DTC), amelynek mottójául Izajás próféta felszólítását választották: „Tedd tágassá sátradban a helyet…” (Iz 54,2)

szinodális

A munkaanyag annak a szintézisnek a gyümölcse, amit a világegyház 112 püspöki konferenciájának, valamint a 15 keleti egyháznak, a megszentelt élet intézményeinek és az apostoli élet társaságainak, a laikus mozgalmaknak, valamint a Római Kúria 17 dikasztériumának visszajelzéseiből állítottak össze a püspöki szinódus munkatársai.

A Ferenc pápa által 2021. október 10-én útjára indított szinodális folyamat ezzel fontos állomásához érkezett: az egyházmegyei szakaszok lezárása után elkészült az a munkaanyag, amely Isten népe, a laikus hívek, a püspökök, a papok, a szerzetesek és szerzetesnők közös tapasztalatát tükrözi, és korunk kihívásaival, problémáival foglalkozik. A szinódusi folyamat a dialógus, a megkülönböztetés és a reflexió jegyében kezdődött és folytatódik tovább: a Szentszék képviselői ennélfogva többször is hangsúlyozták, hogy jelen dokumentum nem más, mint munkaanyag, amely „az eddig megtett közös út gyümölcse”, és amelyet most ismét az Egyház valamennyi tagja elé szeretnének tárni, hogy megismerve válaszukat kerülhessen sor 2023 tavaszán a szinódusi folyamat kontinentális szakaszára. Ferenc pápa 2022. október 16-án jelentette be, hogy egy évvel meghosszabbítja a folyamatot, így a püspöki szinódus tizenhatodik rendes közgyűlésére két szakaszban: 2023, illetve 2024 októberében kerül sor, Rómában.

Fontos, hogy a szöveg nem az Egyházi Tanítóhivatal dokumentuma, sem pedig egy szociológiai felmérés eredménye; nem útmutatások, célok és célkitűzések kizárólagos megfogalmazása vagy egy teológiai vízió gyümölcse, bár az Egyház küldetésének szolgálatára irányul. Ennek megfelelően a szöveg hangsúlyozza, hogy „csak akkor lesz érthető és hasznos, ha a tanítvány szemével olvassuk, aki felismeri, hogy az egy olyan szinodális egyház felé vezető megtérési út tanúságtétele, amely a hallásból tanulja meg, hogyan újítsa meg evangelizációs küldetését az idők jeleinek fényében.” (DTC 13)

A szöveg nemcsak az egyes európai egyházak tapasztalatát tükrözi, hanem a világ valamennyi részéről beérkezett szintézisek eredménye: a tőlünk földrajzilag messze eső kultúrák és részegyházak felismerései, tapasztalatai a Katolikus Egyház kulturális sokszínűségét tükrözik, amelyek megismerése kölcsönösen gazdagíthatja a helyi egyházakat. Utal a Magyar Katolikus Egyház tapasztalatára is, amely az individualizmusra és a fogyasztói társadalomra mint az igehirdetés útjában álló kritikus kulturális tényezőkre mutat rá: „Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy hazánkban is az evangélium hirdetése előtt nagy kihívást jelent az egyre erősödő szekularizáció, az individualizmus és az intézményes vallással szemben érzett közönyösség.” (DTC 51)

A dokumentumban tükröződik az egyes részegyházak pozitív tapasztalata a megszólítást és a meghallgatást illetően, valamint az, hogy az Egyház minden tagjának missziós elköteleződését a szinodalitás szellemében meg kell újítania, ami soha nem választható el a belső, személyes megújulástól. Rámutat arra is, hogy meg kell újítani az elköteleződést a fiatalok, a szociálisan kiszolgáltatott személyek és az élet védelme iránt, éppúgy, mint a béketörekvésekben és a vallások közötti párbeszédben való aktív részvételt illetően. A világi hívek, nők és férfiak hatékonyabb és aktívabb bevonásának igénye az evangélium hirdetésébe pedig szintén közös tapasztalatként jelentkezik.

A dokumentum hangsúlyozza, hogy „az Egyház minden intézménye arra hivatott, hogy feltegye saját maga számára azt a kérdést, hogyan integrálhatja a szinodalitás iránti törekvést funkcióinak és küldetésének gyakorlásába” (DTC 80). A dokumentum rámutat arra is, hogy a szinódus ugyan esemény, a szinodalitás viszont lét- és gondolkodásmód, vagyis egy folyamat, ami nem ér véget 2024-ben: „megtanulunk együtt járni és együtt helyet foglalni, hogy megtörjük az egy kenyeret, hogy mindenki megtalálja a helyét. Mindenki meghívást kap arra, hogy részt vegyen ezen az úton, senki sincs kizárva. Erre azért érezzük magunkat meghívva, hogy hitelesen tudjuk hirdetni Jézus evangéliumát minden népnek. Ezen az úton igyekszünk továbbhaladni a kontine–ntális szakaszon.” (DTC 103)

A munkadokumentum, amely a korábbi szinódusok Instrumentum Laboris 1-ének felel meg, a szinódus honlapján a világnyelvek egy részén már elérhető, magyar fordítása jelenleg folyamatban van.

Forrás és infografika: MKPK Sajtószolgálat

Magyar Kurír

A Mindszentyneum átadóján

A Mindszentyneum avatóján

Szentmisével egybekötött, ünnepélyes keretek között, október 23-án adták át Mindszenty József egykori zalaegerszegi plébános életének, valamint a kommunista diktatúra egyházüldözésének emléket állító Mindszentyneumot Zalaegerszegen. Az egykori esztergomi érsek huszonöt éven át tevékenykedett a város apátplébánosaként. A Mária Magdolna-templomban bemutatott ünnepi szentmisén dr. Székely János megyéspüspök mondott szentbeszédet, melyet változtatás nélkül közlünk.

Zakó Jenő
Zakó Jenő
Zakó Jenő
Zakó Jenő
Zakó Jenő
Zakó Jenő
Zakó Jenő
Zakó Jenő
Zakó Jenő
Zakó Jenő
Zakó Jenő

Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm itt, Zalaegerszegen, Mindszenty József bíboros városában miniszterelnök urat, érsek atyát, püspök urat, miniszter urakat, miniszterhelyettes asszonyt, államtitkár urakat, főispán asszonyt, polgármester urat, nagykövet urat, országgyűlési képviselő urakat. Szeretettel köszöntöm a paptestvéreket, szerzeteseket és szerzetesnőket, minden kedves vendégünket.
Amikor 17 évesen életemben először Nyugat-Európába utazhattam, és a beszélgetések során megtudták, hogy magyar vagyok, két nevet idéztek fel azonnal, két név jutott az emberek eszébe a magyarokról: Puskás Ferenc, az Aranycsapat kapitánya és Mindszenty, a vértanú sorsú bíboros. Mindszenty József atya, Pehm apát úr itt, Zalaegerszegen volt először 2 évig hitoktató, majd 25 éven át plébános. Ebben a templomban misézett, prédikált és gyóntatott. Szent II. János Pál pápa ezt mondta róla 1991-ben Esztergomban a sírjánál állva: „Az egyház iránti hűség és a hazaszeretet ragyogóan fénylő tanúságát hagyta ránk. Szeretete és emlékezete örökre áldott marad.” Hálát adunk az ő életéért, imádkozzunk azért, hogy az a hit és hazaszeretet, amely az egész életét vezérelte, amelyért annyi szenvedést vállalt, ma is töltse be minél több magyar szívét.
Kedves testvérek!
A mai napra kijelölt Szentleckében Pál apostol szavait hallottuk: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.” Ezek a szavak Mindszenty bíboros életében is valósággá váltak. Óriási az az életmű, amit létrehozott. Itt, Zala megyében 19 templom és 9 iskolakápolna építése, egy idősotthon, 8 egyházi iskola és 3 kollégium alapítása fűződik a nevéhez. Minden évben 35 szegény diák taníttatását ő fizette. Minden szerdán a szegényeket fogadta, feljegyezte a nehézségeiket, majd a házapostolokon keresztül élelmet, ruhát, tűzifát juttattak el a rászorulóknak. Megvédte a cigány gyereket, akit gúnyoltak az iskolában, vasárnap délutánonként gyakran a rabbival sétált a főtéren. Szót emelt a Dunántúl hadszíntérré változtatása ellen és követelte a zsidóüldözés megállítását. A kommunista diktatúra kiépítésének éveiben a végsőkig igyekezett megvédeni az egyházi iskolákat és az egyház szabadságát.
1948. november 18-i pásztorlevelében ezt írta: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos. Imádkozom az Igazság és Szeretet világáért… Nem vádolom vádlóimat, szívből megbocsátok nekik”.
A sorsa megaláztatás, kínzás és börtön lett. Ezt írta az emlékirataiban: „Én láttam a mennyezetig vérrel befrecskelt pincéket, a vízvezeték csöveire akasztottakat, hallottam a teherautók motorjainak berregését a halálpincék előtt, hogy a megkínzottak segélykérését ne hallják künn… A vörös börtön kapuja a vörös pokolnak…” A kirakatper előtti hetekben az ételébe idegrendszert károsító mérgeket kevertek, éjszakánként órákon át verték, megalázták, nem engedték egy percre sem aludni.
„Állok Istenért, Egyházért, Hazáért.” Olyan éveket élünk, amikor mintha megingott volna az eddig szilárdnak tűnő talaj a lábunk alatt. A világjárvány okozta szenvedések, a természetpusztítás óriási mértéke, az egyre kegyetlenebbé váló háború nem messze a határainktól, az otthonukból elmenekülő milliók, az világ gazdaságának döbbenetes igazságtalansága, amikor a Föld leggazdagabb 8 emberének annyi vagyona van, mint a Föld lakossága szegényebbik felének összesen, az égbe szökő energiaárak, a nyugati világ elfordulása az emberi élet legalapvetőbb értékeitől, a család és a hit értékétől. Mintha inogna a talaj az emberiség lába alatt.
Ha ebben a történelmi viharban meg akarunk állni, meg akarunk maradni, akkor számunkra egyetlen út lehetséges, az az út, amelyet Mindszenty bíboros is járt, amelyért küzdött és szenvedett, és amelyet így foglalt össze: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért.” Ha meg akarunk állni a lábaink alatt ingó talajon is, akkor ezt a hármat – Istent, a kereszténységet és a hazánkat csakis együtt tudjuk megóvni. Ez Mindszenty bíboros üzenete itt és most a mi számunkra.
C. S. Lewis, a híres anglikán gondolkodó írta a 20. század közepén, hogy az emberiség az ember elpusztításába kezdett az utóbbi évtizedekben. A gyermekeket és a fiatalokat arra tanítják az iskolákban és az egyetemeken, hogy objektív igazság nem létezik, csak szubjektív vélemények. Erkölcsi jó nincs, mindenki a maga által kitűzött élettervet kövesse, mindenki alkossa meg a maga identitását.
Ahogyan Lewis fogalmazza: képzik a gyermekek és fiatalok agyát, fejlesztik az ösztönvilágukat, de ami a kettő között van, a mellkas, a szív hiányzik. Pedig pontosan ez teszi az embert emberré. Az teszi emberré az embert, hogy hallja a jó parancsát, hogy képes az értékekért lelkesedni, hogy tud szeretni és adni, alkotni és hinni.
A haza csak Istennel és a kereszténységünkkel együtt megőrizhető. Martin Buber, a híres filozófus mondta, hogy egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban marad azzal az éltető Titokkal, amely valaha létrehozta. Az európai kultúrát a kereszténység, a Biblia, az ebből fakadó életszemlélet hozta létre, termékenyítette meg. Európának addig van jövője, amíg ezzel az éltető Titokkal kapcsolatban marad.
Egy legenda szerint egyszer egy vándor közeledett egy városhoz. Hatalmas kőfejtőn keresztül vitt az útja, ahol sokan dolgoztak izzadtan, kőporos arccal, küszködve. A vándor odament az egyik munkáshoz és megkérdezte: „Mit csinálsz?” Az mérgesen felelte: „Nem látod, követ török.” Azután a vándor odament egy másikhoz és őt is kérdezte: „Mit csinálsz?” Az is ingerülten felelt: „Pénzt keresek, hogy eltarthassam a családomat.” Végül a vándor meglátott egy embert, aki szemmel láthatóan lelkesen, nagy örömmel dolgozott. Megkérdezte őt is: „Mit csinálsz?” Mire az felegyenesedett, és ragyogó arccal, csillogó szemekkel így felelt: „Katedrálist építek.” Mindannyian ugyanazt tették: követ törtek és pénzt is kerestek, de mégis egy kicsit másként. Mindannyian ugyanazt az életet éljük, megszületünk, növekszünk, tanulunk, dolgozunk, megöregszünk, meghalunk. De vannak, akik ezt az utat másképpen járják végig, csillogó szemekkel. Akik nem csak követ törnek és nem csak pénzt keresnek. Akik tudják, hogy az életük egy hatalmas katedrális építésének a része; akik tudják, hogy ez a világ szeretetből lett, és mi, emberek arra születünk, hogy megtanuljunk szeretni, és majd az örök szeretetben beteljesedjen az életünk.
„Állok Istenért, Egyházért, Hazáért.” Mindszenty bíboros üzenete ez ma a számunkra. Ez a három csakis együtt megvédhető. A viharban csak úgy tudunk megállni, ha mindháromhoz ragaszkodunk. Akkor lesznek csillogó szemű, lelkesedni tudó fiataljaink, ha ezekkel az értékekkel találkoznak családjaikban és az iskolában.
Mindszenty bíboros atya városa, Zalaegerszeg jól tudja ezt; ennek az üzenetnek lesz mementója és hirdetője a mai napon átadásra kerülő Mindszentyneum. „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért!” Kívánom, hogy minden ide, a Mindszentyneumba látogató megsejtsen valamit ennek az életprogramnak a hitelességéből és megtartó erejéből. Ámen