Sugározzuk a remény üzenetét! – Forráspont az MTK Sportparkban

„A remény zarándokai”, közel négyezren, november 15-én, a budapesti MTK Sportparkban találkoztak a Forráspont ifjúsági eseményen, melyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Ifjúsági Bizottsága rendezett meg 15–30 év közötti fiatalok számára.

Remélem. Ez volt a hetedik alkalommal megszervezett idei találkozó jelszava. Ebben a szóban az egész életünk lényege benne van: remélem – remél / élem. De mi a remény? Mi adhat reményt és hol találhatjuk meg? A délután folyamán ezeket a kérdéseket járták körbe és igyekeztek válaszokat találni rájuk.

Az esemény Vizy Márton vezetésével, a Forráspont Band zenés dicsőítésével kezdődött, majd a tanúságtételek következtek. A házigazdák, Kálnoky Kati és Fogarasi Botond először a húsz éves Forczek Krisztinát szólították színpadra, aki óvodapedagógus hallgató az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen.

Keresztény családban, szüleivel és két testvérével él. Tizenéves korában internetes zaklatás áldozata volt. A gimnáziumi évei alatt – a covid idején – a bezártság, az elszigetelődés miatt nagyon egyedül maradt és párt akar találni az interneten, hogy enyhítse magányát. De találkozásai sorra kudarcba fulladtak. A fiúk kihasználták, így emlékszik vissza: „könnyű prédája lettem a fiúknak, akik visszaéltek a magánytól való félelmemmel, alá is rendeltem magam teljesen, és nem is épp a keresztény erkölcs vezérelt ekkor.” Tizenöt évesen szexuális bántalmazás érte, ami után még nyolc kapcsolata volt. Ezek miatt barátai, ismerősei elfordultak tőle, az öngyilkosság gondolatával foglalkozott, vagdosta magát, életét teljesen értelmetlennek érezte. Kérdések gyötörték: „Miért vagyok itt? Miért engedi meg ezt nekem az Isten? Miért hagy engem teljesen egyedül?”

Kiközösítetten, elítélten nagyon távolinak érezte Istent, aki ekkor egy éjszaka megszólította őt. Ráébresztette arra, hogy nincs senki vagy semmi, ami miatt véget kellene vetnie az életének, mert még küldetése van a világban. Nagy segítséget jelentett neki, hogy a Gondviselés által 2022-ben megismerte azokat a katolikus közösségeket – a Váci Egyházmegyei Ifjúsági Lelkészséget (MENTE) és a Szalézi Ifjúsági Mozgalmat (SZALIM) –, amelyekben ma is aktívan jelen van.

„Ezekben a közösségekben az emberek azt nézik, aki most vagyok és általuk tapasztalom meg Isten szeretetét. Rájöttem, hogy

nincs olyan bűn, olyan mélység, amiből Isten ne tudna kihúzni. Ő maga mondta: drága vagy a szememben, becses vagy nekem és szeretlek.”

Jelenleg szalézi animátorként fiatalokkal és gyermekekkel foglalkozik, akiknek reményt szeretne adni. Gondolatait ezzel az üzenettel zárta: „Isten a szívet nézi és feltétel nélkül szeret. Embereket küld mellénk, hogy ne legyünk egyedül, olyanokat, akiken keresztül Őt láthatjuk meg. Van remény.”

Ezután Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök, az MKPK Ifjúsági Bizottságának elnöke Berki Tamással beszélgetett, aki felnőtt megtérőként mesélt az életéről. Megtudtuk, hogy Tamás Ózdon született, nagyon szegény családban élt hat testvérével. „Balhés” gyerek volt. Édesapja elvesztette a munkáját, gondjai voltak az alkohollal, így Tamás már gyerekkorában csavargott, tizenegy évesen ivott. A család Budapesten próbált új életet kezdeni, de hamarosan visszaköltöztek és Tamás tizenöt évesen a két évvel idősebb bátyjával, kontroll nélkül maradt a fővárosban. Dolgozott, de minden megkeresett pénzét italra, bulizásra költötte. Szülei később újra Budapestre költöztek, itt találkoztak az Alpha kurzussal, ahová gyerekeiket is elvitték. Tamás látva szülei, testvérei boldogságát, hogy megváltozott az életük, bár tiltakozott, lelkében mégis elindult valami változás és végül ő is elment velük egy kurzusra.

„Nem ismertem Istent, nem tudtam róla semmit, nem tudtam, mit tett értem. De mégis azt éreztem, hogy felrobban a szívem, vágyakoztam a láthatatlan Istenhez. Most már tudom, hogy az Isten lelke volt az, ami megérintett.

Tisztán és világosan éreztem: itthon vagyok, hazajöttem, megérkeztem.” Ennek hatására élettársi kapcsolatát rendezte, elsőáldozott, bérmálkozott.

Röviddel ezután, huszonnégy évesen súlyosan megbetegedett, hasnyálmirigy-gyulladást kapott, életmentő műtét után gépekkel tartották életben, majdnem belehalt. Az orvosok lemondtak róla. Felidézte az akkor történteket: „Székely János atya bejött hozzám a kórházba, ellátott a betegek szentségével, és megáldoztatott engem.

Nem lehetett akkor még ennem, a csövek közé csak egy apró oltáriszentség-darabot tett a számba – ezután rohamosan javult az állapotom és most itt ülök.”

Erős vágyat érzett, hogy ezt meghálálja a Jóistennek. Eszébe jutott ózdi gyermekkora és elhatározta, hogy az ottani mélyszegénységben élő, nehéz sorsú cigánygyermekeken fog segíteni, hogy reményt tudjon adni nekik. Létrehozta a Győztes Bárány Közösséget, amely már tíz éve működik, a negyedik gyerekgenerációt nevelve fel. „A hittel az élet megtartására motiváljuk őket a hétköznapi életben szükséges dolgokat tanítva nekik. Az imádság, a dicsőítés nagy hangsúlyt kap, amelyből erőt tudnak meríteni.” – mondta.

Jelenleg háromgyermekes édesapaként Budapesten él, de munkáját, életét úgy alakítja, hogy hetente két alkalommal Ózdon lehessen az általában csonka családból, perifériáról érkező, sérelmeket hordozó gyerekekkel, akik például sokszor csak általuk jutnak meleg ételhez. A beszélgetés végén így buzdította a fiatalokat:

„Ne adjátok fel! Ha nekem sikerült egészen a nulláról, nem ismerve Istent és a fiát, Jézust és mégis visszajöhettem a halál torkából, neked is sikerülhet. Van remény, ne add fel!”

Végül Fábry Kornél felkérésére Berki Tamás gitárt ragadott és énekére az Ózdról őt elkísérő lányok közül négyen táncoltak a színpadon. Ritka pillanat tanúi lehettünk: a segédpüspök ceglédi kannán adta alájuk a ritmust.

A szünet után Riesz Domonkos, a Budapest-Kispesti Nagyboldogasszony Főplébánia káplánja tanítása következett arról, hogy hol találunk reményt: igazi, biztos reményt.

„Krisztinek, Tamásnak, nekem – és az évezredek tapasztalata is az, hogy igazi reményt az ad, ha tudom, hogy nem vagyok egyedül, ha tudom, hogy valaki mellettem van. Nem az segít, ha tudom, hogy mi fog történni – az esetenként inkább félelmet vált ki. Még egy jó tanács sem mindig segítség.

Válságos időszakokban az segít, ha tudom, hogy valaki velem van, és tudom, hogy mellettem is marad. És az is a tapasztalatunk, hogy senki sincs úgy mellettünk, mint a Jóisten.

Az a reményünk, hogy velünk van és velünk marad – ígérete szerint minden nap a világ végéig. És számíthatok rá. Számíthatsz Istenre, mert számítasz Neki. Igazi, biztos reményt az ad, hogy mindig veled lesz. Ő a remény” – mondta.

Életünk során rengeteg terhet hordozunk, sokszor mindent elveszettnek érzünk, megannyi bizonytalanság van körülöttünk. Néha nem tudjuk, életünk fókusza hol van, merre tekintsünk. Előfordulhat, hogy épp nem is tudjuk, kicsoda Jézus számunkra.

Gyakran érezhetjük magunkat egyedül, magányosan. Számtalanszor hozunk rossz döntéseket, kudarcot vallunk, bűnöket követünk el. De Ő nem fordul el tőlünk, mindig vár minket és reményt ad, amit nekünk is tovább kell adnunk.

Hogy hol találhatjuk meg, hogyan lehet a reményt befogadni, a hétköznapokban közel engedni, belekapaszkodni? A káplán példákon keresztül megmutatva, nyolc pontban foglalta össze gondolatait és adott segítő szempontokat, amikre a mindennapjainkban támaszkodhatunk: 1. Emlékezz: Isten szeretettel és együttérzéssel figyel Rád. Lehetsz vele őszinte, és tölts vele időt minden nap. 2. Figyelj rá is, hogy hol közelít az életedben, és mit üzen neked. 3. Ne feledd, Isten hatalma nagyobb a történelem hullámainál. 4. Tekints magadra Isten tekintetével, és ne engedd, hogy más határozza meg ki vagy, csak Isten. 5. Legyen Jézus az életed Ura, ne aggódj túl sokat, hanem engedd, hogy Ő vezessen téged. 6. Éld meg az Egyházhoz tartozást, tartozz közösséghez. 7. Bátran fordulj Isten irgalmához újra és újra. 8. És add tovább a reményt néhány embernek! Ha ezeket megteszed, akkor lesz remény az életedben, mert Ő a remény. Így hatással lehetsz tízezrek életére.”

Tornay András Bármikor bejöhetsz című versével zárta tanítását, hozzátéve: „Hallgasd úgy, hogy ezt mondja Neked az Úr:

Ha darabjaira esik szét a világ
Ha csended álnok zajok járják át
Ha minden megkopott, üres és hideg
Ha éppen csak pislákol elhagyatott tüzed
Akkor is tudd: bármikor hazajöhetsz

Ha jól ismert ösvényen zsákutcát találsz
Ha ismerős tereken is idegenként jársz
Ha sokáig nem hallod senkitől nevedet
Ha senki sem szorítja gyöngéden kezedet
Akkor is tudd: bármikor hazajöhetsz

Bármilyen koszos vagy, nyitva áll a házam
Bármilyen fáradt vagy, megpihenhetsz nálam

Lehetsz gyenge, lehetsz árva
Jöhetsz nyitva, jöhetsz zárva
Jöhetsz némán, jöhetsz sírva
Bármerről is érkeznél az ajtóm ott lesz nyitva

Bármerről
Bárkivel
Bárhogyan
Bármikor

Bárhogyan hazajöhetsz
bármikor hazajöhetsz”

A szentségimádás alatt lehetőség volt gyónásra, imaszándékokat lehetett elhelyezni az oltár előtti nagy kosárba és különböző bibliai idézeteket tartalmazó igekártyákból is vihettünk magunkkal. Az érkezéskor kapott horgonyhoz pedig Doma atya adott instrukciót: „kaptál egy horgonyt a regisztrációnál. A horgony a remény szimbóluma: ez a viharban is megtart. Viszont kell hozzá kötél is, hogy rögzítse a hajót. A szentségimádás alatt előrejöhettek, és vehettek egy zsinórt. Ez azt jelképezi, hogy kapcsolódunk, kapcsolódtok a reményhez, Krisztushoz. Olyan ez, mint egy kinyújtott kart elfogadni: Isten feléd kinyújtott karját. És emlékeztethet majd mindig arra, hogy van hova kapaszkodni, van remény, mert Isten velünk marad mindig.”

A szünet után a délután csúcspontjaként a szentmise következett, melyet Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke, Fábry Kornéllal és közel száz pap koncelebrálásával mutatott be. Székely János püspök köszöntötte a résztvevőket: „Kedves fiatalok! A mai estén nekem ti vagytok a remény jele. Ez a sok ragyogó arc, a gyönyörűen szárnyaló ének.” Majd homíliájában olyan történeteket mesélt, ahol a remény jele megmutatkozott. Hangsúlyozta, hogy

szükségünk van reményre és az, hogy mit gondolunk a jövőnkről, az határozza meg a jelenünket is.

Hinnünk és biztosnak kell lennünk abban, hogy a túlsó part létezik, van hová dobnunk életünk horgonyát, hogy nem vagyunk egyedül.

Az egyik története arról szólt, hogy egy képkeretező apa halála után a lánya a megörökölt rengeteg képkeretbe tükröket tett és kivitte a piacra. „Vitték, mint a cukrot. Mert mindegyik tükörre ráírt egy különleges mondatot, mely így hangzott:

Isten adott neked egy arcot, de mosolyognod neked kell vele.

Isten adott neked egy életet, lehetőséget, de ebből szépet kihozni neked kell” – mutatott rá a püspök.

Bár szavai elsősorban a fiatalokhoz szóltak, mindannyiunknak útmutatóként szolgálhatnak: nem ítélkeznünk kell, hanem észrevenni a kincseket a gyermekkorunkból – erre építeni, ebből táplálkozni, tiszta forrásokból meríteni, amelyekben ott van Jézus: a csendből, a bibliából, mely élő forrás, táplálja bennünk a reményt, a fényt. Engedjük, hogy a szentségek által Jézus megtisztítson minket, engedjük, hogy szólhasson hozzánk. Keressük az igazságot, mely élet- és reményforrás, olvassunk jó könyveket, kérdezzünk bölcs embereket, legyünk nyitott szívűek, keresők. Legyen közösségünk, mert egyedül nem tudjuk a tüzet őrizni. Tanuljuk meg elfogadni az élet szükségképpen vele járó sebzettségét, végességét. Ami kevesünk van, azt adjuk egész szívvel, örömmel, nagy lélekkel és amit a másik tud adni, fogadjuk örömmel, hálával. Tegyünk sok jót minden nap, mert minden jótettben ott van Jézus – Vele találkozunk. Be fog tölteni, elevenné fog tenni bennünket. Ezek által lehetünk a remény emberei és így tudjuk majd sugározni a remény üzenetét, a húsvéti alleluját.

Az esemény zárásaként a Forráspont Band dicsőítő zenéjére a fiatalság felszabadult énekléssel és tánccal dicsőítette az Urat. A lélekemelő találkozások után, mosollyal az arcunkon és szívünkben reménnyel telve indulhattunk utunkra. Aki idén nem jutott el, figyelje a forraspont.katolikus.hu honlapot és írja be a naptárjába a következő alkalmat, 2026. november 21-ét. Újra találkozhatunk. Vele és veletek. Remélem.

Fotó: Merényi Zita

Ujváry-Radics Gabriella/Magyar Kurír

 

A család az emberiség reménye – Nemzetközi női konferenciát tartottak Budapesten

Budapesten rendezett konferenciát november 13–16. között a Katolikus Női Szervezetek Világszövetsége, a WUCWO (World Union of Catholic Woman’s Organisations), melynek a magyar alapítású KALÁSZ (Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége) is a tagja. A konferenciát Székely János, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke nyitotta meg, a szentmisét Marton Zsolt családreferens püspök mutatta be.

A WUCWO több mint 110 éve működő szövetség, a nőket képviselő katolikus szervezeteket egyesíti. A Szentszék 2005-ben Krisztus-hívők nyilvános társasága rangra emelte. A WUCWO 8 millió katolikus nőt képvisel 60 ország 100 katolikus nőszervezetén keresztül.

„A család, az emberiség reménye” mottójú többnapos, Benczúr Hotelben megrendezett, európai regionális konferencián szó volt a család helyzetéről, nehézségeiről és kihívásairól, a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők befogadásáról és kíséréséről, a WUCWO kommunikációs és arculati megújulásáról. A résztvevő szervezetek bemutatkoztak, és megosztották a legjobb gyakorlataikat. Előadások hangzottak el tanúságtételekkel, melyeket nyelvek szerinti csoportokban dolgoztak fel a résztvevők. A szombati nap délutánján Marton Zsolt váci megyéspüspök, az MKPK családreferens püspöke mutatott be szentmisét a Jáki kápolnában.

Az európai regionális konferenciára Angliából, Spanyolországból, Litvániából, Olaszországból és a Vatikánból, Franciaországból, Belgiumból, Svájcból, Ausztriából, Németországból és Magyarországról érkeztek a női szervezetek képviselői, valamint a WUCWO európai vezetősége.

A konferencia első napjának délelőttjére látogattunk el, melyen Székely János püspök tartott nyitó imádságot és mondott bevezető gondolatokat; köszöntötte a résztvevőket Csehné Vadnai Borbála, a WUCWO európai régióért felelős alelnöke, Fekésházy Kinga, a vendéglátó KALÁSZ elnöke és Mónica Santamarina, a WUCWO elnöke, aki Mexikóból érkezett az eseményre. Kunszabó Zoltán és felesége, Panni a házasságról tartott előadást, María Francisca Sánchez pedig a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők, elsősorban a Spanyolországba érkező bevándorlók befogadásáról és kíséréséről beszélt.

Székely János hálát adott minden nőért, anyáért, nővérért, és a női szívben rejlő kincsekért. Az angol nyelvű közös imádság után Szent II. János Pál pápa Mulieris dignitatem apostoli leveléből kiemelte a nő sajátos karizmáit, az empátiát, a kapcsolatteremtő képességet, szelídséget, gondoskodást, kedvességet és az élet védelmét, majd bibliai részeken keresztül mutatta be a nő hivatását feleségként, anyaként és a társadalom tagjaként.

„Isten az asszonyt a férfi oldalából teremti, kivesz egy részt az emberből, és amikor rátalál a férj a feleségre, ez a hiány kiegészül, ketten lesznek egy emberré. A házasság és a szerelem tehát nemcsak ösztönök parancsa, futó érzelmek, hanem sokkal elemibb: két élet összforr, eggyé válik” – magyarázta, majd Boldog Battyhyány Strattmann László feleségét, Coreth Mária Teréziát hozta példaként, aki félresiklott életű fiatal férjét kedvességével és mély hitével a megtérés és emberségének kibontakozása útjára vezette. 11 gyermekkel ajándékozta meg őt, s bár az ikrek szülésébe majdnem belehalt, később is vállalt gyermeket.

„Amikor Éva megszüli elsőszülött fiát, felkiált: Isten segítségével embert alkottam. Átéli, hogy Isten rábízta, az ő kezeibe tette az új embert – folytatta a püspök azzal, hogyan mutatja be a Biblia az anyai hivatást.

A gyermek lelke olyan, mint a hófehér papír, amelyre az első szavakat az édesanya írja fel. Az édesanya társteremtő, szeretete a legalapvetőbb út, hogy a gyermek felfedezze a Mennyei Atyát.”

A püspök kiemelte, „minden gyermeknek elemi joga és érdeke, hogy házasságban foganjon, legyen édesapja, édesanyja, és a kettőjük szeretetében nőhessen fel. Nem a felnőttnek van joga gyerekre, hanem a gyereknek szülőre.”

A nő hívő közösségben betöltött szerepét Mirjam, Judit, Eszter királynő és a Szűzanya történetével mutatja be a Biblia. Mária, akit Jézus a tanítványok anyjául rendel, ott van pünkösdkor, ő segít az apostoloknak, hogy kinyissák a szívüket az ég felé, befogadják a Szentlelket. „A Fokoláre közösség ihletésére sokan beszélnek a Mária-karizmáról. Az Egyház feltárta a péteri karizmát, de a Mária-karizma helyét még keressük” – magyarázta a püspök.

Beszéde végén kiemelte, hogy a konferencia fő témája a család – egy olyan világban, amelyben sokan úgy gondolják, hogy az ember legfőbb értéke a szabadság, amit a család bekorlátoz. „Az ember társas lény, kötődik. A kötelesség és a kötődés, elköteleződés, kötelék összefügg. Ha valaki szeret, abból rengeteg kötelezettség fakad, de azt nem érzi kötelezőnek.”

Csehné Vadnai Borbála Budapesten él, nemzetközi kapcsolatok szakos közgazdász, angol nyelvoktató, két gyermeke van. 2020-tól hozott létre női közösséget a plébániájukon, Sashalmon, amelynek már hatvan tagja van. A KALÁSZ munkatársa lett. Beszédében a WUCWO célkitűzéseiből kiemelte a negyediket, az elköteleződést a család, az apaság és az anyaság hivatásában, hiszen ez is a szentté válás útja. Bemutatta a családi étkezés kampányukat, melynek lényege, hogy a családok legalább heti egyszer okoseszközök nélkül, közösen étkezzenek.

A konferencia házigazda szervezetének, a KALÁSZ-nak az elnöke, Fekésházy Kinga  beszédében bemutatta a magyar alapítású nőmozgalmuk történetét és célkitűzéseit. A két világháború alatt a szervezet cselédlányokkal kezdett foglalkozni, képezte őket a hitben, erkölcsben, a nemzeti kultúrában és a családanyai hivatásban. Az akkor még más néven működő WUCWO-ban is volt képviseletük. A nőmozgalmat betiltotta a kommunista diktatúra, de földalatti mozgalomként tovább élt. 1990-ben előjöttek a régi csoportok és újak is alakultak, a WUCWO akkori elnöke pedig szívügyének érezte, hogy a vasfüggöny mögött megkeresse a katolikus női szervezeteket. A két szervezet közötti kapcsolattartó ekkor Nényei Gáborné volt. A KALÁSZ 1996-tól lett a WUCWO tagja, 25 éve pedig a vezetőségben is képviselik Magyarországot.

Mónica Santamarina, a WUCWO elnöke Ferenc pápa gondolataiból indult ki: a családot védeni kell, melyet főként Európában veszélyeztetnek és bomlasztanak. Az Assisiben szervezett közgyűlésükön vállalták, hogy a családi szeretet, az anyaság és az apaság örömteli útját járják tovább, és egyedülálló, dolgozó nőként is Krisztust viszik a társadalomba. Ennek megvalósításához adott szempontokat a továbbiakban.

Mint mondta, fontos lenne, hogy a fiatal házasok bemutathassák a szeretet nagyságát, és a párokat a teljes életciklus során, a jegyesoktatástól kezdve időskorig kísérjék. Tanúságot kell tenni az emberi szeretet szépségéről, a család örömeiről az anyáknak és nagymamáknak is. Foglalkozni kell az elköteleződéstől való félelem jelenségével. Tenni kell azért, hogy a fiataloknak biztos, megfelelő munkahelye, fejlődési lehetősége legyen, és közben képesek legyenek a családjukról is gondoskodni, legyen idejük párkapcsolatra és pihenésre – sorolta a teendőket.

Minden család egy kis házi Egyház, egy élő evangélium, melyet szeretettel írnak”

– hangsúlyozta a WUCWO elnöke, majd hozzátette, az evangelizáció a meghallgatással kezdődik. Felhívta a figyelmet az egyszülős családok támogatására, arra, hogy a papoknak ismerniük kell a családok valós és összetett életét, és hogy a közösségben is meg kell osztani a családi történeteket és küzdelmeket. „Nyissuk meg a plébániák kapuit mindenki előtt! A családok szeretnének bizalmat kapni. A világiaknak sokkal nagyobb szerepet kell kapniuk” – buzdított.

Kunszabó Zoltán állandó diakónus, az Új Jeruzsálem közösség alapítója és felesége, Panni, a Csak Egyet szolgálat vezetője a házassággal és családdal kapcsolatos válságjelenségekről beszéltek. Kiemelték, ezek azért jönnek létre, mert

mást gondolunk a házasságról és a családról a külvilág hatására, mint amit a szerzőjük gondol.

A világ szerint a házasság szerződés, melyben ketten együtt vagyunk. A házasság szentsége által Isten a férfiből és nőből, kettőből azonban egyet teremt, új minőség jön létre. Az egész lényük egész különleges módon van eggyé építve, az egység felbonthatatlan, nem tudjuk szétszedni. „Hajlandó vagyok-e lemondani az énről, és önmagamat ebben az egységben és nem külön szemlélni, hiszen odaajándékoztam magam elsősorban Istennek és a házastársamnak?” – tették fel a kérdést.

A mindenkitől független én tehát megszűnik. A kereszt ennek a tökéletes önátadásnak a képe. Isten odaajándékozta önmagát, de tőlünk is ezt kéri. Ő kizárólagossággal kapcsol a házastárshoz, „ő a te egyetlened, nincs alternatíva. Gondolatban és érzelmek szintjén sem fér be vetélytárs, mert csak egyvalakinek tudom önmagamat odaajándékozni.”

A házastársi konfliktusokban vissza kell térni az alapokhoz, kegyelmi szinten kell megoldani azokat – hangsúlyozták. „Jézus célja, hogy megszentelje az Egyházat, a férjem célja, hogy engem megszenteljen, nekem az, hogy ő megszentelődjön.

A házastárs az első számú testvérem, felebarátom, ha nem érzi a szeretetem, akkor valami nem stimmel. Ez után jön minden, a gyerekek, a szolgálatom.

A jó házassághoz az kell, hogy mind a ketten Jézus tanítványaiként a másikért éljenek” – hangsúlyozták, majd megosztottak átélt helyzeteket, és tanúságot tettek arról, hogyan tudott Isten szép keresztény házasságot létrehozni bennük annak ellenére, hogy a gyerekkoruk nem erre készítette fel őket.

A második szekcióban María Francisca Sánchez beszélt, aki a spanyol püspöki konferencia titkárságán vezető szerepet tölt be a bevándorlókkal és emberkereskedelemmel foglalkozó bizottságban. Börtönben lévő nőket kísér, kirekesztett és veszélyeztetett helyzetben lévő nőkkel foglalkozó társaságokban önkénteskedik.

Előadásában bemutatta, a női bevándorlókat és főként a prostitúcióra kényszerült bevándorlókat hogyan lehet kísérni. Fobtos tudni, hogy ők azért érkeztek Spanyolországba, mert a saját országaikban kizsákmányolták őket, emberkereskedelem vagy családon belüli bántalmazás áldozatai lettek, és úgy gondolják, az új országból tudnak majd gondoskodni a hátra hagyott családjukról. Gyászban élnek, hiszen el vannak szakítva a kultúrájuktól, gyerekeiktől. A szubszaharai sivatagon keresztül vándoroltak, majd lélekvesztőkkel jöttek át a Földközi-tengeren, kemény tapasztalatokat szereztek az út során. Szinte mind poszttraumás stressz-szindrómában szenvednek, szenvedélybetegek, fájdalmak, szomorúság, reménytelenség, kétségbeesés kínozza őket. Becsapottnak, kiszolgáltatottnak, fenyegetettnek és frusztráltnak érzik magukat, hiszen nem találtak jobb életet. Bűntudat és szégyen gyötri főként azokat, akik prostitúcióra kényszerülnek. Velük Spanyolországban az Oblaták a legszentebb megváltó szolgálatában, a Jó Pásztor segítői Villa Teresita rend, a Szent Vince szeretet leányai és a Legszentebb szentség imádó rabszolganői foglalkoznak.

María Francisca bemutatta ezeknek a rendeknek és társulatoknak a működését. Mindnyájan fontosnak tartják a türelmet, a meghallgatást, hogy Krisztust lássák ezekben a nőkben, felépítsék bennük a bizalmat. Gondoskodnak a legelemibb szükségleteikről, foglalkoztatják őket, és tárt kapukkal fogadják őket vissza, ha szükséges. És nem ítélkeznek felettük.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír

 

 

Stációs szentmisék Szombathelyen – Hamvazószerdán Ferenc pápáért fohaszkodunk

2025. március 5-én, hamvazószerdával megkezdődik a nagyböjti időszak. Az elmúlt évek hagyományát követve Szombathelyen stációs szentmiséken vehetnek részt a hívek. Hamvazószerdán Ferenc pápáért imádkozunk.

A kialakult hagyományoknak megfelelően idén is minden szerdán és pénteken a város különböző katolikus templomaiban vehetnek részt reggeli szentmisén a hívek. Hamvazószerdán, az oladi Fatimai Szűzanya Szeplőtelen Szíve és Boldog Batthyány-Strattmann László-templomban veszi kezdetét a püspöki szentmisék sorozata, amelyen Ferenc pápáért fohászkodunk. A szertartások 6.30-kor kezdődnek minden templomban.

A stációs szentmisék plakátja letölthető itt.