A 19. század végén a díszterem beázott, aminek következtében az oldalfalak egy része és a boltozat megsérült. A javításra felkért személy rendelkezett festészeti tudással, de restaurátorival nem, így sok hibát követett el ami végzetes következményekkel járt. Pl. a port ami a felületeket fedte, nem vízzel tisztította le, hanem olyan anyaggal – lúggal – ami lemarta az eredeti festés jelentős részét. Ezt követően az egész felületet újrafestette, ami csak hasonlatos volt az eredetihez, színében eltért attól. Imitációnak volt tekinhető mindez, másnak nem, mondta Pintér Attila. Ennek eltávolítása és az eredeti állapot visszaállítása komoly munka volt, akárcsak a négy oldalsó festmény restaurálása. Reméljük, hogy a szakmai ismeretek tudásával felvértezve, a most itt végzett munka, szemben a korábbi állapottal és megoldások eredményével, Maulbertsch festésének művészi értékét nem csökkentette, hanem megőrizte, sőt növelte azt, zárta beszédét Pintér Attila.