Induljunk el az életszentség útján – Stációs szentmise Szombathelyen

A Szentírás olvasásával nyissuk meg a szívünket Isten felé, tartsunk böjtöt, újítsuk meg plébániai közösségeinket. Leó pápa nagyböjti gondolatait idézte reggeli szentbeszédében Székely János megyéspüspök az oladi Batthyány-templomban. Hamvazószerdával megkezdődött a nagyböjt. Ebben az időszakban minden szerdán és pénteken Szombathelyen a város más-más templomaiban gyűlnek össze a katolikus hívek, hogy reggeli szentmisén vegyenek részt. A helyszínekről a Szombathelyi Egyházmegye honlapján tájékozódhatnak. 

Hamvazószerdán az oladi Fatimai Szűzanya Szeplőtelen Szíve és Boldog Batthyány-Strattmann László emlékére épült templomban dr. Székely János megyéspüspök mondott szentbeszédet. XIV. Leó pápa nagyböjti üzenetéhez kapcsolódva kiemelte: fontos, hogy olvassuk a Szentírást, adjunk teret az életünkben Isten igéjének, aki a szívét adta oda az írásokban. A Biblia egyszerű szavakkal van tele, olyanokkal, amiket pl. egy édesanya mond a gyermekének. A Biblia nem betű, hanem lélek és élet. Felidézte amikor 14 évesen egy nyáron elolvasta az Ószövetsége, ami nagy hatással volt rá.

Leó pápa arra is felhívja a figyelmet nagyböjti üzenetében, hogy úgy hallgassuk az Igét és úgy lássuk a valóságot, ahogyan Isten hallja, látja. Lássuk a világot Isten szemével, lássuk meg a szenvedők fájdalmát, a szegények kiálltását. Kiemelte a Mustármagnyi szeretet programot, amelyben afrikai célokra – óvodák, iskolák építésére – gyűjtenek és kérte a hívek további nagylelkű segítségét. Székely János elmondta: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése nyomán nagyböjt első két hetében Kárpátalja számára tartanak gyűjtést a templomokban.

A Szentatya a böjt fontosságára is felhívja a figyelmet nagyböjti üzenetében, azért, hogy tereljük a vágyainkat az igazi beteljesedés, Isten felé. Konkrét feladatot is adott Leó pápa: tartsunk szóböjtöt, azaz tartózkodjunk a sértő, bántó szavaktól, amik mérgezik a családot, társadalmat, közösségeinket.

A harmadik felhívása a Szentatyának, hogy együtt járjuk a nagyböjti utat. Egyházmegyénket hívom a következő hónapokban, a képviselőtestületeket és azokat akik szeretnének tenni egyházmegyénk megújulásáért jöjjenek össze és beszéljenek ne csak anyagi dolgokról, hanem arról is, hogyan lehet egy-egy plébánia elevenebben imádkozó közösség. Hogyan tudnának élő szeretetközösségeket létrehozni vagy a meglévőket erősíteni, legyen szó bibliakörökről, ifjúsági csoportokról. Mit tehetne egy-egy plébánia, hogy átadjuk az evangélium örömhírét, mondta Székely János.

Dr. Székely János megyéspüspök szentbeszédét meghallgathatják ide kattintva. 

A szentbeszédet követően a hívek homlokára hamuból keresztet rajzoltak, amely külső jele a bűnbánó lelkületnek, az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A stációs szentmisejárás következő állomása február 20-án pénteken a Szent Erzsébet-templomban lesz.

Élni a hűség szabadságát – Lezárult a Házasság Hete Szombathelyen

Szombathelyen is véget ért a Házasság Hete programsorozat. A Székesegyházban közös hálaadásra gyűltek össze a házaspárok február 15-én, vasárnap.

Szentbeszédében dr. Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke idézte Timothy Keller amerikai keresztény író gondolatait, aki szerint a házasság lényege nem a futó érzelmek amik jönnek, mennek.

A házasság egy életszövetség: feltételek nélküli, nagylelkű, ingyenes szeretet. Ennek mintája Krisztus keresztje, ami ingyenes, nagylelkű, végtelen önátadás. Ez a mérce, a forrás.

A megyéspüspök idézte Gary Chapmant, ai leírta, hogy házasságuk elején feleségével másként gondoltak a kapcsolat lényegére. Chapman a doktori disszetrációjához remélt segítséget a feleségétől, aki viszont sok időt, programot szeretett volna a férjével. Mást vártak, mást kaptak. Így félévvel az esküvő után hűvösség uralkodott közöttük, mert félreértették a házasságot.Chapman leírta, hogy Ő azt gondota, hogy a felesége fogja majd őt boldoggá tenni. Pedig a lényeg pont fordítva van: az a fontos a házasságban, hogy minden erejével igyekezzen boldoggá tenni a feleségét. Visszaemlékezett, hogy mit kért Tőle a felesége: időt és segítséget. Aztán változtatott: minden héten elmentek valahová kettesben, naponta sokat beszélgettek és segített amiben tudott a feleségének. Ez megváltoztatta a feleségét is, aki szintén elkezdte gyakorolni azt, amit Chapan korábban kért Tőle.

Székely János idézte Timothy Keller feleségét, aki az egyik tanúságtétele során elmondta: úgy látta a férjét az esküvőjük tájékán mint egy görög szobor. Tetszett neki a férje talpraesettsége, vidámsága. Azonban ahogy teltek az évek repedések jelentek meg a szobron: már nem volt annyira szép, hibátlan. A felesége rájött arra, hogy a dolga nem csak az, hogy a mostani férjért szeresse, hanem a jövőbeli férjét is. És eszébe jut, amikor haláluk után kéz a kézben odaállnak Isten trónja elé és bemutatja a Mennyei Atyának a férjét, nagy büszkeséggel. Őt adtad nekem. Szerettem, szolgáltam őt. Ezt tudtam a Te segítségeddel kihozni belőle, gyönyörködje benne. Az én remekművem is.

A házasságban két ember szembesül a maga gyöngeségével is. Nem lehet elrejteni, nem lehet hosszútávon álarcokat viselni.

A házasság egyik célja, hogy két ember tanulja a szeretet művészetét, a nagylelkűséget, két jellem formálódjon a szeretet kohójában.

A házasság nem csak érzelmek, hanem annál több és mélyebb: mély, mint a tenger: erős, mint a szikla, egy hatalmas igen, aminek végig kellene zengeni két ember egész életét. Nem egy múltbeli esemény az esküvő: ez az igen ma is kell, hogy ragyogjon két ember szívében, minden reggel megszólaljon és ezt kellene minden nap aprópénzre váltani.

Székely János idézte Mihalec Gábor párterapeuta tanácsai: kerüljék a házastársak otthon a káros anyag kibocsátást. Azaz a bántó megjegyzéseket, a csúnya szavakat.

Az életedben a legkedvesebb embernek, a legfontosabbnak az életed lehető legszebb szavait add.

Hagyd a felesleges panaszkodást, vádaskodást. Tanuljatok meg kérni, dicsérni, a közös megoldást keresni.

De idézte a Schönstatt Mozgalom tanácsát is, akik jól tudják, hogy a házasság során az ember cipőjébe belekerül egy kavics. Mert nem tökéletesek a házasságok, nem hibátlanok a házastársak. A házassággal sebezhetővé teszi magát az ember. A mozgalom azt mondja:

zavar a kavics, akkor először adj hálát azért, hogy van cipőd, van házastársad.

Isten adott neked házastársat: nem tökéletes, ahogy Te sem vagy az. Köszönd meg, hogy van és tegyél a sebre tapaszt: a hála, a köszönet és az irgalom tapaszát.

Székely János idézte Papp Miklós görögkatolikus atya gondolatait. Ő a házaspároknak arról beszélt, hogy ahogy a Szentlélek által az oltáron a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé változik, úgy akarja a Szentlélek a házasságokat is átalakítani.

 A természetes emberi szerelmet megakarja tölteni a végtelen, a keresztig menő, hatalmas természetfeletti szeretettel.

Gyertek hétről hétre Isten tágas égboltja alá és engedjétek, hogy a Szentlélek átalakítson Benneteket. Mondjátok szívből a házastársi igent, éljétek a hűség szabadságát.

A szentbeszéd után Székely János megyéspüspök, Torma-Hasza Mónika evangélikus lelkész és Jakab Bálint református lelkész áldotta meg a házaspárokat. A szentmise végén került sor a Házas-Társas-Játék sorsolására. 248 pár regisztrált idén a játékra és 72 pár küldött vissza legalább 5  feladatigazolást, amivel a sorsoláson is részt vehettek. A program csoportkép készítéssel zárult.

A szentmise visszanézhető egyházmegyénk Youtube csatornáján, ide kattintva.  

Újjáéledő francia kapcsolatok – Szent Márton esték Szombathelyen

Új sorozat vette kezdetét Szombathelyen február 13-án, Szent Márton esték címmel. 

Dr. Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke köszöntőjében kiemelte: a rendezvénynek kettős célja van. Az egyik, hogy az egyházmegye készül alapításának 250 éves évfordulójára, amit 2027-ben ünnepelnek. Az ünnepségsorozat díszvendége Tours érseke, Vincent Jordy lesz. Szeretnénk a francia zarándokok fogadását előkészíteni, hogy méltó módon tudjuk őket vendégül látni, mondta Székely János. A másik oka az estének, hogy a francia nyelv, kultúra, történelem iránti érdeklődést ismét felkeltsék. Szombathelyen korábban a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, majd a Nyugat-magyarországi Egyetemen működött Francia Nyelv és Irodalom Tanszék. Székely János felelevenítette Tours és Szombathely városok kapcsolatát, pl. Szent Márton ereklyéjének 1913-as szombathelyi fogadását. Külön beszélt az akkori megyéspüspökről Mikes Jánosról és munkásságáról.

Van múltja a két város kapcsolatának, ezt szeretnénk felfrissíteni és életre kelteni, mondta a megyéspüspök, aki kiemelte: a francia egyháztól sokat tanulhatunk. 35 ezer felnőtt részesül a keresztségben évente Franciaországban. Van egy vallási ébredés. Ennek oka lehet az iszlám egyre nagyobb jelenléte, amely sok francia fiatalt megijeszt, elgondolkodtat és rádöbbent keresztény gyökereikre. Sok ember keresi élete értelmét, keres közösséget és ezt Katolikus Egyházban találja meg, mondta Székely János. A megyéspüspök felelevenítette a Szombathelyi Egyházmegye 2024-es tours-i zarándoklata során szerzett tapasztalatait: a francia énekeket, imádságokat, a különböző tours-i egyesületek jelenlétét az egyes szertartásokon.

Székely János kiemelte: szeretné ha ezeknek az estéknek a hatására létrejönnének pl. olyan csoportok, amelyek a tours-i zarándokok fogadását is segítik, valamint amelyek a későbbiekben ápolják a Tours-i Egyházmegyével a kapcsolatot.

A rendezvényen dr. Tóth Ferenc történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora Tours városáról, Tringli Zita, a marmoutier-i apátságról beszélt, ahol Márton remeteéletmódot folytatott szerzeteseivel, Rétfalvi Balázs, a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár gyűjteményvezetője pedig a 2024-es zarándoklatról beszélt. A három előadás videófelvételét hamarosan közöljük.

Bűn-e az abortusz? Mi az Egyház tanítása a sejtdonációról? – Podcastsorozat Székely János püspökkel

A szeretet dallama címmel podcastsorozatot indított a Magyar Katolikus Egyház, melyben Székely János szombathelyi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökével beszélgetnek aktuális témákról. A kéthetente közzétett adások műsorvezetője Kuzmányi István állandó diakónus, a Magyar Kurír főszerkesztője.

A podcastsorozat nyolcadik adásában Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke az élet szentsége, méltósága és védelme, az emberi élet kezdetének kérdéskörét járja körül. A főpásztor többek között bemutatja a Biblia tanítását az élet szentségéről, a foganásról, a meddőségről. Rámutat a katolikus életvédelem területén Szent VI. Pál pápa Humanae vitae kezdetű enciklikájának tanítására. Beszél az abortusz, a lombikeljárás és a sejtdonáció kérdésköréről is. Rámutat, hogy az Egyház milyen módon segíti a meddő párokat, és kitér a kórházban hagyott csecsemők kérdésére is. Székely János arról is beszél, hogy miben példa a római Bambino Gesu gyermekkórház szolgálata, mely a világ számos helyéről gondozásába veszi a reménytelen, sokszor orvosilag is a gépek lekapcsolására ítélt gyermekek ellátását, illetve rámutat Gianna Beretta Molla kortárs szent életére.

A szeretet dallama podcast nyolcadik adása elérhető a Magyar Katolikus Egyház YouTube- és Spotify-csatornáján, ide kattintva. 

Az adás a Magyar Katolikus Rádió stúdiójában készült.

A következő résszel február február 25-én, szerdán jelentkezünk – témája az élet szentsége és méltósága az emberi élet végén.

A korábbi adások visszanézhetők és -hallgathatók a Magyar Katolikus Egyház YouTube-és Spotify-csatornáján.

Fotó: Merényi Zita (A meg nem született gyermek vándorszobra)

Magyar Kurír

Tisztázás – Dr. Székely János megyéspüspök megjegyzései egy vele készült interjú kapcsán

Egy velem készített interjú kapcsán támadások, kritikus megjegyzések is érkeztek azzal kapcsolatban, amit ott leírtam. Szeretnék ezek közül néhányról szólni, hogy a nyitott szívű olvasók tisztábban lássanak.

Az egyik kritika azzal az állítással kapcsolatban ért, miszerint a petesejtek kinyerésének eljárása növeli a rák esélyét. Jelentős kutatások (pl. Strong Evidences of the Ovarian Carcinoma Risk in Women after IVF Treatment: A Review Article – PubMed) támasztják alá, hogy a rendkívül nagy adag hormon, ami ilyenkor egy nő szervezetébe kerül abból a célból, hogy egyszerre sok petesejt megérlelését kiváltsa, valóban megnöveli a rák esélyét. Pontosan ezért ezt az eljárást csak egy behatárolt számú esetben alkalmazzák egy-egy nő esetében. Az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság tájékoztatójának (Fertility drugs and cancer: a guideline (2024) | American Society for Reproductive Medicine | ASRM) kulcsmondata így hangzik: “A nőket tájékoztatni kell arról, hogy a meddőségi kezeléshez kapcsolódóan megnövekedhet a petefészekrák, valamint a pajzsmirigyrák kockázata.”

Volt kritika, amely azt tette szóvá, hogy egyes kérdésekre nem kívántam válaszolni. Úgy gondolom, hogy a kérdezett személynek szabadságában áll, hogy önmagát és az általa képviselt közösséget (jelen esetben a keresztény közösséget) tematizálja, a kérdező pedig nem erőltetheti rá azokat a témákat, amelyeket esetleg ő tart fontosnak. Egy egymást kölcsönösen megbecsülő párbeszédnek olyannak kellene lennie, amely mindkét fél szabadságát tiszteletben tartja. Jézus sem válaszolt minden neki szegezett kérdésre. Voltak esetek, amikor méltósággal hallgatott (vö. Mk 11,33; Jn 8,6; Lk 23,9; Mk 15,15), és ez a hallgatás beszédesebb volt minden szónál.

Egy további kritika arra a kérdésre irányult, hogy az azonos neműekhez vonzódó személyek képesek-e változást megélni állapotukban. Ezzel kapcsolatban fontos azt tudni, hogy a szexuálpszichológia és a szociológia egybehangzó álláspontja szerint az ember saját testéhez, biológiai neméhez való viszonya és a szexuális érzelemvilága nem kőbe vésett, veleszületett adottság. Sokkal inkább egy nem lineáris fejlődés eredménye, amely az önismeret, az érzelmi megélések és a társas tapasztalatok integrációjából fakad.

Ez az identitás érzelmi és életrajzi hatások, személyes élmények és kulturális impulzusok szövevényében formálódik, érik, rögzül – vagy éppen módosul. E folyamat rendkívül érzékeny és sebezhető, olykor az érintett számára is ambivalens vagy ellentmondásos. Sokan azt tapasztalják, hogy a queer közegben szerzett élményeik nem segítik elő életterveik, belső vágyaik és spirituális céljaik megvalósulását. Számos példa mutatja, hogy egyesek – csalódottan vagy kiégve – elhagyják a homoszexuális életformát, és tartós, örömteli heteroszexuális kapcsolatra vágynak. Egyházként számukra kívánunk befogadó, biztonságos közeget és lelkipásztori támogatást nyújtani, hogy félelem nélkül nézhessenek szembe a fejlődésüket gátló tényezőkkel. Emellett támogatjuk egy olyan környezet megteremtését, amelyben akár a nemi önmegtartóztatás útját választva is élhetnek kiteljesedett, gyümölcsöző életet.

Egy kritika azzal kapcsolatban ért, hogy valakivel szemben egy alkalommal nem kellő tisztelettel viselkedtem, és nem adtam meg neki a kért segítséget. Úgy gondolom, őszintén mondhatom, hogy általában szeretettel, segítőkészséggel és megértéssel igyekszem az emberekhez fordulni. Nem sikerül ez mindig, de őszintén törekszem erre.

Egy másik kritikai megjegyzés arra vonatkozik, hogy nem vagyunk érzékenyek a gyermekvédelem ügyében. Ezzel kapcsolatban hadd mondjak el csak annyit, hogy gimnazista koromban a húgommal együtt több állami gondozásban felnövő gyermeket patronáltunk. A budapesti, Aga utcai Gyermekotthonból hoztuk ki őket, sokszor a hétvégét is nálunk töltötték. Kettőjüknél később keresztapa is lettem, a jó kapcsolat velük mostanáig tart.

A katolikus egyház igen sokat tesz a gyermekvédelem ügyében. Elég a Szent Ágota Nevelőszülői Hálózatra, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által fenntartott intézményekre (nevelőszülői hálózat, családok átmeneti otthonai, családsegítő szolgálatok) vagy a görögkatolikus egyház sok gyermekvédelmi intézményére gondolnunk. Nem annyira szavakkal akarunk tenni a gyermekekért, különösen nem a mostani felfokozott politikai hangulatban, hanem mindenekelőtt tettekkel.

+ Székely János püspök

Dr. Székely János megyéspüspökkel a Telex készített interjút, amelyet elolvashatnak itt. 

Amikor a kevés is sok lehet – Megkezdődött az Afrika-hét

Az idei évben a celldömölki Szent Benedek Katolikus Általános Iskola adott otthont az Afrika-hét megnyitásának. 

Czupor Attila, az iskola igazgatója köszöntötte a helyszínen lévőket és akik online kapcsolódtak a megnyitóba. A Szombathelyi Egyházmegye Szent Márton Köpenye Alapítványa 2020-ban kapcsolódott be a “Mindannyian testvérek” programba, amely az Afrikában élő üldözött keresztények valamint a súlyos humanitárius válságot elszenvedő gyermekek megsegítéséért dolgozik. 2021-ben indították el az Afrika témahetet, amelynek keretében az ország több oktatási intézményében egy héten át megadott tematika alapján a tanítási órákon megismerkedhetnek a gyerekek Afrikával, az ott élő emberek, elsősorban kortársaik mindennapjaival. Az Afrika-hét során gyűjtést is szerveznek az intézményekben.

Dr. Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mondott megnyitó beszédet, amelyben felidézte: 30 évvel ezelőtt járt Bissau-Guinea-ban, az ott tapasztaltak mélyen megérintették. Például amikor egy fiú azt kérte, hogy vegyen számára egy tornacipőt, hogy tudjon focizni a barátaival, vagy, hogy mennyire örült egy másik gyermek, aki kenyeret tudott venni a neki adott pénzből. Afrikának ez a szívszorító szegénysége nem természeti csapás következménye, hanem nagyon sok emberi bűn következménye, mondta Székely János. Afrikát a fehér ember, az akkori nagyhatalmak kifosztották: rabszolgának hurcolták el az embereket. A kontinenst gyarmatosították, új határokat húztak meg, népeket szabdaltak szét. Az ásványi kincseket nagy nemzetközi cégek termelték és termelik ki, így Afrika helyett a világ gazdag országait gyarapítják. Néhány diát is bemutatott: többek között azt amely arról szólt, hogy a Föld lakosságának szegényebb 40%-a kevesebb mint napi 2 dollárból, azaz 7-800 forintból él, azaz éppen az éhhaláltól megtudnak menekülni. A leggazdagabbak viszik el a Föld jövedelmének túlnyomó többségét. Ezért is van, hogy a Föld leggazdagabb 8 emberének annyi vagyona van mint a Föld lakossága szegényebb felének – 4 milliárd ember – összesen. Ha a fegyverkezésre fordított pénznek csak kb. 1%-át élelmiszerre költenék a gazdag államok, akkor már holnaptól nem kellene éheznie senkinek a Földön. De sajnos a Föld szegényeinek jajkiáltása nem jut el az emberekhez, ez nem hír. Ezen a héten azért szeretnénk egy mustármagnyit tenni, hogy a Földünk boldogabb legyen, leginkább az Afrikában élők számára. Ezt követően felidézte Szent Bakhita életét, akinek az emléknapjához kötődik az Afrika-hét megnyitása és a program megvalósítása, amelynek elmúlt éveiről, a körülményekről, lehetőségekről, a megvalósult fejlesztésekről is beszélt az MKPK elnöke. Kiemelte: a korábbi években befolyt támogatásokból pl. az Agnus Dei nővérek Mbunda-i árvaházát támogatták, emellett óvodák, iskolák építését, felújítását, orvosok, tanítók, atyák számára motorkerékpárok beszerzését, ahogy olyan fejlesztéseket is, amiknek köszönhetően egészséges, tiszta ivóvízhez juthattak az emberek. Hasonló tervek megvalósítására fordítják az idei támogatási összegeket is. Afrika nyomora szívszorító, de az emberségük, a hitük gyönyörű, amelyből nagyon sokat tanulhatnánk. Ha tudunk adni az életünk szebb lesz és örömtelibb – zárta beszédét Székely János.

Skublics Márk építőmérnök, a Szalézi Missziós Önkéntesek program keretében két alkalommal is járt a fekete kontinensen, Angolában. Első alkalommal tanárként dolgozott, másodjára egy óvoda kerítésének építésében vett részt. Barátai példáját is megismertette a gyerekekkel, akik a szaléziek mellett különböző szolgálatot végeztek Afrika különböző részein a gyerekekért. Az általa is tapasztalt afrikai szegénységről elmondta: hiányzik az infrastruktúra. Pl. nincsenek kiépített köz-és vasúthálózatok, nincs elegendő tiszta ivóvíz, gond van az egészségüggyel, nincs megoldva a szemétszállítás. A szalézi szerzetesek célja, hogy jelen legyenek az afrikai szükséget szenvedő régiókban és megkeresik azokat a hasonlóságokat amikben együt tudnak élni a helyi emberekkel. Missziósházat építenek, ahol van iskola, templom, van lehetőség a játékra és van szállás. Ezekbe a missziósházakba mennek a szalézi missziós önkéntesek és vehetnek részt az élet teremtő munkában, ahol megélhetik az evangéliumot. Bátorította a fiatalokat, hogy ismerjék meg a Szalézi Missziós Önkéntesek munkáját.

A program során a celldömölki Szent Benedek Katolikus Általános Iskola diákjai és pedagógusainak műsorát láthatták a megjelentek és akik bekapcsolódtak a közvetítésbe.

Amennyiben támogatnák programot az alábbi számlaszámra szeretettel várják a felajánlásokat. 11747006-27260324

Az Afrika-hét megnyitóját visszanézhetik egyházmegyénk Youtube csatornáján, ide kattintva.

Székely János: A Biblia legyen mindennapi kenyerünk – Káldi-év, a Könyvek Könyvének éve

Idén ünnepeljük az első teljes magyar nyelvű katolikus bibliafordítás megjelenésének 400. évfordulóját. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai 2025. őszi ülésükön arra hívtak, hogy a katolikus tudományos közélet tagjai tárják fel és méltó módon mutassák be a Káldi-biblia jelentőségét. Székely János, az MKPK elnöke, biblikus teológus, egyetemi tanár írását adjuk közre az alábbiakban.

400 évvel ezelőtt, 1626-ban adták ki Káldi György Szentírás-fordítását. Ez az első, számunkra is fennmaradt teljes magyar katolikus bibliafordítás.

Sokan talán úgy gondolják, hogy a katolikus egyház nem támogatta, inkább akadályozta azt, hogy a Bibliát lefordítsák az egyes népek nyelveire.

Ennek az elképzelésnek azonban ellentmond az a tény, hogy igen hamar nagyon sok nyelvre lefordították a Szentírást, és ezeket a fordításokat használták is a liturgiában és az egyház életében. Íme egy rövid lista a legrégebbi bibliafordításokról: latin (vetus latina, itala a Kr. u. 2. századtól), szír (vetus syra, peshitta a Kr. u. 3-4 századtól), kopt fordítások (Kr. u. 3. század), azután pedig örmény, grúz, gót, etióp, ószláv stb. (mind az első évezredből).

Voltak magyar nyelvű katolikus fordítások már a reformációt megelőző évszázadokban is, hiszen például az 1114-es Esztergomi Nemzeti Zsinat elrendelte, hogy az “apostolt” (a szentleckét) és az evangéliumot magyar nyelven is fel kell olvasni a szentmiséken. Báthori László pálos szerzetes a történeti források tanúsága szerint 1437-57 között lefordította a teljes Szentírást magyar nyelvre, ez a fordítás azonban a történelem viharaiban elveszett. Ezzel szemben a Jordánszky-kódexben ránk maradt egy, a Margit-szigeti domonkos nővérek által használt, 1516-19-ben készült és a Szentírás nagyobb részét tartalmazó, gyönyörű magyar bibliafordítás.

Káldi György fordítása már 1608-ra elkészült, azonban a kiadásra csak 1626-ban nyílt lehetőség. A kiadást Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Pázmány Péter esztergomi érsek is támogatta. Káldi György nagyszerű nyelvérzékkel és óriási tudással fordította le a Szentírás szövegét.

Az ő fordítása mindmáig jól érthető, szép és magyaros nyelven adja át Isten igéjét.

Ennek a fordításnak a szövegét vette alapul és javítja folyamatosan – a Neovulgáta hivatalos és tudományos kiadása alapján – a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat. A Szentszék útmutatása az, hogy egy nyelvterületen ugyanazt a fordítást használják mind a hivatalos kiadású katolikus bibliák, mind a liturgikus olvasmányok esetében (Liturgiam authenticam, 2001). Az Evangeliarium (vasár- és ünnepnapi evangéliumok) tavalyi megjelenése után az elkövetkező években meg fognak jelenni a Neovulgata szövege és a mai magyar nyelv, valamint a felolvashatóság és érthetőség követelményei alapján javított olvasmányoskönyvek és a Biblia új kiadása is.

A Biblia, Isten igéje nem betű, hanem lélek és élet. Legyen mindennapi kenyerünk, erőforrásunk, legyen lámpás a lépteink előtt!

A jubileumi Káldi-évben emlékezzünk meg Káldi Györgyről, a nagyszerű bibliafordítóról, de ünnepeljük meg ezt az évet még inkább azáltal, hogy olvassuk a Szentírást, engedjük, hogy megtermékenyítse az életünket! Tegyük ki a Szentírást ünnepélyesen templomainkban, és legyen a Szentírásnak főhelye az otthonainkban is! Olvassuk a Könyvek Könyvét otthon, közösségeinkben, imacsoportjainkban is! Elmélkedjünk róla, adjuk a gyermekek, fiatalok kezébe, tegyük mindennapi lelki életünk táplálékává és útmutatójává!

Fotó: Merényi Zita (nyitókép); Fábián Attila (Ozsvári Csaba, Evangeliarium-borító, Esztergom)

Magyar Kurír

A Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia 43. plenáris ülése Belgrádban

Január 27-28-án Belgrádban tartotta 43. plenáris ülését a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia.

Az ülésen részt vettek:

– Német László SVD bíboros, belgrádi érsek, elnök

– Rrok Gjonlleshaj bár-i érsek, alelnök

– Đura Džudžar görögkatolikus püspök (Ruski Krstur)

– Kiro Stojanov szkopjei püspök és sztrumicai eparcha

– Dodë Gjergji prizren-prištinai püspök

– Fabijan Svalina szerémségi püspök

– Fazekas Ferenc szabadkai püspök

– Mirko Štefković nagybecskereki püspök

– Mladen Vukšić OFM kotori püspök

Meghívott vendégek voltak:

– Székely János szombathelyi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

– Petar Palić mostar-duvnói püspök i trebinje-mrkányi apostoli kormányzó, a Bosznia és Hercegovina BK Püspöki Konferencia alelnöke

– Ivan Ćurić đakovó-eszéki segédpüspök, a Horvát Püspöki Konferencia delegátusa

– Cornel Damian bukaresti segédpüspök, a Román Püspöki Konferencia delegátusa

A tanácskozás kezdetén köszöntőt mondott Santo Rocco Gangemi apostoli nuncius (Szerbia), Luciano Suriani apostoli nuncius (Észak-Macedónia), valamint Luigi Bianco, Koszovó új apostoli delegátusa.

A püspökök kiemelten foglalkoztak a 2026. december 14-19. között esedékes ad limina látogatás előkészítésével, valamint – a jelenlegi vezetőség mandátumának lejártával – új tisztségviselőket választottak.

A Konferencia új vezetősége:

– msgr. Dodë Gjergji – elnök

– msgr. Fabijan Svalina – alelnök

– msgr. Mirko Štefković – főtitkár

Az új megbízatások 2026. június 1-jén lépnek életbe.

Megújulás és jelenlét a társadalomban – Jubileumi konferenciát rendezett a KIFE

A 30 éves Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Egyesület (KIFE) rendezett konferenciát január 30-án a budapesti Párbeszéd Házában. A tanácskozáson a fiatal, a felnőtt és az idős korosztály problémáiról, pasztorációjáról, képzéséről beszéltek az előadók.

Először Jusztin István, a KIFE elnöke köszöntötte a megjelenteket. Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke megnyitójában kiemelte, a Szentírásban több helyen is találkozhatunk azzal a felszólítással, hogy “mondd el fiaidnak”. A zsidó hagyományban a soha el nem pusztuló kőtábla, amire Isten felírta törvényeit, az apa és a fiú szíve, az anya és a lány szíve. A későbbi időkben a zsinagóga mellé mindig épült iskola is. A prófétáknak is voltak tanítványai, mint ahogyan Jézus is tanítványokat gyűjtött maga köré, az ő szívükbe írva az evangéliumot, melyet aztán az apostolok és utódaik tovább is adtak. A kereszténységben is hamar megjelent az iskola, leginkább a kolostorok körül.

A kereszténységhez szorosan hozzátartozik a tanítványság. A felhalmozott szellemi kincseket az előző nemzedék adja tovább a következőnek.

Akkor tanulunk meg igazán szeretni – emelte ki a püspök – ha mi is továbbadjuk a szeretetünket.

A felnőttképzés során is az Atya-Fiú-Szentlélek szeretetét közvetítjük mások számára. Az MKPK elnöke arra is rámutatott, hogy nemcsak a tudományban, hanem a kereszténységben, a jó élet megtanulásában is fejlődni kell.

Fiatalok

Gyorgyovich Miklós, a Századvég Alapítvány szakmai vezetője a 15-29 évesek vallásosságára vonatkozó legfőbb adatokat ismertette. A 2024-es vizsgálatok konklúziójaként elmondta, az intézményes Egyháztól való elfordulás nem jelent egyben vallástalanságot.

Az ateizmus annak ellenére nem vált uralkodó világnézetté, hogy kevesen járnak templomba.

Ugyanakkor érzékelhető, és a jövőre nézve nagy kihívást jelent, hogy a vallási szocializáció folyamata megszakadt, egyre több fiatal van, akik nem vallásos családban nőnek fel.

A magukat katolikusoknak tartók esetében is tapasztalható egyfajta “patchwork” vallásosság, ami a keresztény és az ezoterikus elemek összekeveredését jelenti. Az is látható, hogy a fiatalok új válaszokat szeretnének kapni az élet végső kérdéseire, vagyis az Egyház iránti közöny mögött ott van a válaszkeresés igénye.

Hogyan lehet bevonni a fiatalokat a vezetői munkába? Ezt a kérdést Schmutzer Áron önkéntesvezető (Regnum Marianum, Kalazancius Mozgalom) járta körül. Mint elmondta, a régi alapítású Regnumba 1200, míg a piarista rendhez kötődő, a közelmúltban létrehozott szervezethez 600 fiatal tartozik. A Regnum inkább bensőséges, míg a piaristák ifjúsági mozgalma nyitottabb a világra.

A vezetőképzést tekintve a Regnum kétszer annyi időt fordít erre, mint a másik szervezet. Előbbi a közösségi élményre teszi a hangsúlyt, a Kalazancius Mozgalom vezetőképzési módszere viszont tervezett és reflektált. Mind a kettőnél megtaláljuk azt az elemet, hogy a vezetőnek el kell mélyednie a közösség identitásában. A pedagógiai és a pszichológiai ismeretek megszerzése mellett önmagukkal is tisztában kell lenniük. E mellett az elcsendesedés, a gyakorlati tudnivalók elsajátítása, a személyes kísérés és a mentorálás is szerepet kap a vezetők képzésében.

Felnőttek

Az értékközpontú felnőttképzésről B. Balogh Edit, a Talentum Alapítvány az Önkéntesség Támogatásáért elnöke beszélt. A nem formális tanulás során a tudást a műhelyvezető nem frontális, hagyományos módszerrel adja át.

A felnőttképzésnek az elméleti és a gyakorlati készségek mellett az attitűdalakítás, a cselekvőképes fellépés támogatása és a felelősségvállalás erősítése is a célja. Az előadó hangsúlyozta,

a képzés során akkor tudjuk átadni az értékeket, ha a folyamatot megtervezzük, a célt pedig pontosan kijelöljük és meghatározzuk.

Az is fontos, hogy a résztvevő kapjon valamilyen tanúsítványt arról, hogy milyen képzésen vett részt.

Csehné Vadnai Borbála, a World Union of Catholic Women”s Organisations (WUCWO, Katolikus Női Szervezetek Világszövetsége) európai régióért felelős alelnöke, a Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége (KALÁSZ) munkatársa a nők pasztorációjáról tartott előadást. Mint elmondta, a nők egyházi szolgálata az evangelizáció, a kísérés és a női élethelyzetekre adott válaszok megfogalmazásának területén nyilvánul meg. A helyi szint, a sashalmi Keresztény Női Kör bemutatása során az előadó hangsúlyozta,

összejöveteleiken a nőket érdeklő témákat összekötik a keresztény tanítás megélésével.

Az is fontos, hogy ez a kör jótékony hatással van az egész plébániai közösség életére.

Csehné Vadnai Borbála a KALÁSZ tevékenységéhez csatlakozott – ez jelenti az országos szintet. Ennek az 1936-ban alapított szervezetnek hívószava a hit, az erkölcs, a nemzet és a hivatás. A KALÁSZ megújulási stratégiájának legfőbb eleme a női csoportvezető-képzés. A nemzetközi szintet a WUCWO jelenti, mely 100 tagszervezetet tömörít és 8 millió katolikus nőt képvisel. Tevékenységén belül nagy hangsúlyt kap a családpasztoráció. Az előadó rámutatott, mind a három szintnek a fő célkitűzése a női szerepek örömteli megélésének a segítése interaktív kurzusokkal, egymással megosztva, csoportokban megélve.

Idősek
Tóthné Csompilla Márta, a Szent Rozália Szolgálat nappali ellátás vezetője a tudatos öregedésről beszélt. Az előadó hangsúlyozta, napjainkban egyre több ember éli meg az időskort úgy, hogy szellemileg és testileg is egészséges. Mert az öregedés nem betegség. A tudatos öregedés azt jelenti, hogy az idős ember használja a gondolkodását, aktív életet él.

A mozgás, a helyes táplálkozás ugyanúgy hozzátartozik ehhez, mint a rendszeres egészségügyi szűrővizsgálat. A tudatos idősödés társadalmi befektetés is. Ezt segíti a memóriafoglalkozás, a mozgáskoordinációt támogató tréning vagy az örömtánc is.

A gyakorlat
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen Balogh Edit, Csehné Vadnai Borbála, és Schmutzer Áron a felnőttképzés gyakorlati oldalát járta körül. A moderátor Szigeti Szabolcs (Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia) volt. A beszélgetőpartnerek megállapították, minőségi képzésre van szükség, mert – leginkább a ráfordított idő tekintetében – versenyezni kell a résztvevőkért. E mellett legalább két évente át kell strukturálni a képzéseket, a programokat – elsősorban a fiatalok esetében – ahhoz, hogy a korábbi eredményeket meg lehessen tartani.

A munka során a digitális technológiát, a mesterséges intelligenciát is igénybe lehet venni, de a személyiségfejlesztésnél, az attitűdformálásnál ez nem használható, sokkal fontosabb a személyes kapcsolat.

A technika ugyanakkor segíthet a marketingben, és hatékonyabbá teheti a visszajelzések begyűjtését.

Délután kiscsoportos beszélgetésen vitatták meg a felvetett gondolatokat, majd átadták a Kerkai-díjakat. Ezt az elismerést 2005-ben alapította a KIFE, Kerkai Jenő jezsuita szerzetes példamutató tevékenysége előtt tisztelegve. A díj a katolikus ifjúsági és felnőttképzés területén kiemelkedő teljesítményt felmutató munkatársak elismerésére szolgál. Idén a Kerkai-díjat ifjúsági kategóriában Rosta Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, felnőttképzési kategóriában pedig Szászi Balázs és Szásziné Fehérváry Anikó kapta.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Székely János püspök elmélkedései kísérték a katolikus tanodák munkatársainak lelkinapját

A Boldog Ceferino Intézet, a Sója Miklós Nyitott Ház Szövetség és a Caritas in Veritate Bizottság munkatársai lelkinapot szerveztek – Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke elmélkedéseivel – katolikus tanodák és nyitott házak munkatársai számára január 24-én az MKPK székházában. A szervezők személyes hangvételű beszámolóját olvashatják.

Az elmélkedéseket Székely János püspök tartotta. Szerettünk volna őszintén együtt gondolkodni arról, hogy munkánk során melyek azok a tényezők, amelyek időről időre lemerülést, kifáradást okoznak. A kiscsoportokban többen megosztották, hogy különösen az olyan történeteket élik meg fájdalmas kudarcként, amelyek során évekig kísérnek, segítenek valakit, mégis egy ponton kisiklik az élete, kimarad az iskolából. Sokszor ugyanis a család számára sem fontos, hogy a gyerekek tanuljanak. A tanodák speciális világában annak ellenére, hogy szívvel-lélekkel dolgoznak a munkatársak, gyakran találkoznak hálátlanságnak tűnő érdektelenséggel.

Ugyanakkor, a szép élményeket csillogó szemmel mesélték el egymásnak az ország különböző részeiből érkező tanodai dolgozók – ezekért mégis érdemes küzdeni! Az egyik történet szerint egy kirándulás végén két kislány ezt mondta a tanárának: “Azt találtuk ki, hogy amikor öregek leszünk, úgy harmincévesek, mi saját tanodát fogunk alapítani, hogy érezzék a gyerekek, hogy szeretik őket.” Az ilyen visszajelzések, azoktól a gyerekektől, akik nagy küzdelemmel jutnak el akár érettségiig, akár egyetemre, óriási lendületet tud adni a tanoda munkatársainak, önkénteseinek.

János atya egy példával szemléltette a megújulás lehetőségét: a Jordán folyó a Holt-tengert és a Genezáreti-tavat is táplálja. A Holt-tenger csak befogadja a folyó vizét, míg egyre sósabbá, az élőlények számára élhetetlenné válik. A Genezáreti-tó ezzel szemben élő, kristálytiszta vizű marad, mert átfolyik rajta a folyó. Befogadja a Jordán vizét, de tovább is adja magából. Ez jut eszünkbe ezekről a tanodai dolgozókról, a mindennapok hőseiről. János atya a feltöltődés tiszta forrásai között továbbá a szentségi életet, az élet határainak bölcs elfogadását és a támogató közösségi életet sorolta fel. Kiemelte, egyedül nem tudjuk magunkat megmenteni. A résztvevők többen megemlítették a szeretetteljes, összetartó kollegiális viszonyok megtartó erejét. Több tanodában rendszeresen tartanak csapatépítő vagy közös pihenőnapokat, ezek során munkaidőben kirándulnak, beszélgetnek, egyéb kikapcsolódást szerveznek. Nagyon felemelő volt hallani egymás építő példáit, élményeit.

A lelkinap második részének alapgondolatát XIV. Leó pápa nevelésről szóló, Disegnare nuove mappe di speranza (Rajzoljuk meg a remény új térképeit) című apostoli levele is inspirálta. János atya hangsúlyozta, hogy a gyerekeknek szükségük van a rendre és a jelenlétre, vagy ahogyan Don Bosco nevezte: a megelőző szeretetre. A gyerekek szívét töltögetni kell dicsérettel, odafigyeléssel, beszélgetéssel. Óvnunk kell a őket, ennek egyik fontos módja a képernyőidő korlátozása. Helyette tanítsuk őket csöndben lenni és a természetben lenni – mondta a főpásztor. Ott ugyanis átélhetik teremtő Atyánk szeretetét a naplemente, a fák és virágok szépségében. Nemcsak előadásában, de a Szentírás vasárnapjának előesti szentmiséjében is hangsúlyozta: olvassuk a Bibliát és adjuk a gyerekek kezébe is, engedjük, hogy Isten élő szava megérintse őket.

A lelkinap a Boldog Ceferino Intézet, a Sója Miklós Nyitott Ház Szövetség és az MKPK Caritas in Veritate Bizottsága munkatársainak összefogásával jött létre. A szervezők a résztvevőkkel együtt remélik, hogy lesz még folytatása a jó hangulatú eseménynek.

Forrás és fotó: Boldog Ceferino Intézet, MKPK Caritas in Veritate Bizottsága

Magyar Kurír