A Föld is boldogabb lenne, ha Afrikára testvérként tekintene – mondta Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a Nehéz kérdések világos válaszok online sorozatunk előadásában. Kiemelte: Magyarországról is támogathatjuk az afrikai emberket.
Előadásában Székely János kiemelte: Afrika a világ egyik legdinamikusabban növekvő kontinense. Növekszik a létszámában – a mostani 1.4 milliárdról az évszázad végére 4 milliárdra nőhet – és növekszik a keresztények száma is – 1900-ban még 8-10 millióan vallották magukat Krisztus hívőnek, napjainkban kb. 720 millióan. Ugyanakkor Afrikának hatalmas fájdalmai vannak: óriási a szegénység, háborúk dúlnak, nagy a kizsákmányolás.
Székely János ráirányította a figyelmet arra, hogy
Afrika Európához a legközelebbi kontinens: testvérek vagyunk, felelősek vagyunk az afrikai emberekért.
Ráadásul – mutatott rá a megyéspüspök – mivel az európai ember súlyosan vétett Afrika ellen, amikor kizsákmányolta a kontinenst, fontos lenne ezt jóvátenni és testvérként segíteni a dráma feloldásában.
Mi az oka Afrika szegénységének? – tette fel a kérdést előadásában a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Részben a rabszolgakereskedelem, amelyet már a helyi királyok, majd az arabok is csináltak, az európai gyarmatosítók pedig több millió embert hurcoltak el, többek között az amerikai kontinensre. Afrika szegénységének további oka, hogy a gyarmatosítók élhetetlen államokat hoztak létre, eltekintve az etnikai valóságtól, a történelmi hagyományoktól, törzseket elvágva egymástól. Afrika szegénysége különösen is fájdalmas ha tudjuk, hogy rendkívül gazdag ásványkincsekben. Pl. a Föld aranykészletének jelentős része itt található, ahogy pl. kobalt, bauxit, olaj is van. Ezek kitermelése azonban ma is multicégek kezében van. Az emberekhez nem jut ebből szinte semmi, mert az államok korruptak, a pénz pedig a politikusok zsebébe vándorol.
Székely János kiemelte: nagyon könnyedén lehetne a Föld boldogabb, igazságosabb. Ma 2.7 milliárd ember él napi 2 dollárnál kevesebből. Évente 9 millió ember hal élhen, pedig ha a fegyverkezésre fordított összegeknek csak 1%-át élelmezésre fordítanák az országok, akkor senkinek nem kellene éheznie. Egy becslés szerint a Föld leggazdagabb 8 emberének annyi vagyona van mint a Föld szegényebbik felének kb. 4 milliárd embernek összesen.
Székely János egy dián a Boldogságparadoxont is bemutatta, amely szerint ha nő a jólét az ember egy darabig jól érzi magát, de idővel a boldogságérzet növekedés megáll. Miért? Mert az ember társas lény, szeretettre született, arra, hogy építsen, alkosson és nem a birtoklásra.
A Föld is bologabb lenne, ha Afrikát is testvérének tekintené,
mondta az MKPK elnöke. Idézte János apostol levelét: Ha valaki látja testvére szenvedését és nem könyörül rajta, hogy marad meg abban az Isten szeretete. Ha Európa megkeményíti a szívét, akkor a kontinens – lelki szempontból, emberségben, hitben – elhal, elveszíti az igazi jövő zálogát, amely Európát szép és kultúrában, hitben, tudományokban gazdag, életerős kontinensé tette. Ez az életerő az evangélium volt. Ha ezt nem tudjuk élni, akkor Európának nincs jövője.
Személyes afrikai élményeit is megosztotta a hallgatósággal Székely János. Római tanulmányai alatt volt lehetősége olasz missziós csoporttal Bissau-Guineaba menni. Az apró nyugat-afrikai ország valaha portugál gyarmat volt, akkor 1 millió lakossal, sok törzsi csoporttal, kb. 50 nyelvvel és rengeteg probléma. Amikor ott járt a lakosság 80%-a analfabéta volt. Egy iskolában ahol jártak a tanító is alig ismerte a betűket és a könyvből nehezen másolta ki a betűket, szavakat a táblára. Egyszerűen művelték a földeket: eke helyett kapával tették vetésre alkalmassá a földet. Nagy gondot okozott a sok betegség, amelyek közül ott a malária volt a legveszélyesebb. Az országban két kórház volt: egy, amiért fizetni kellett és egy állami, amiben alig tudtak bármin segítséget nyújtani. Gondot okozott a régi, törzsi vallások jelenléte, az ezekkel összefüggő szokások, félelmek, de hasonlóan gondot okozott az alkoholizmus, a demokrácia hiánya, a gazdasági kizsákmányolás. És bár sokan igyekeztek segíteni, akár gyár létesítéssel, akár a higiéniai feltételek javításával, de ezekkel szinte semmi eredményt nem tudtak elérni.
Igazi fejlődés ott van ahol a kereszténység megjelent, és vannak emberek akikre lehet építeni, akik akarnak a közösségükért tenni.
– emelte ki Székely János.
Személyes élményeit idézve elmondta: Bissau-Guinea egyik városában Mansoában éltek, 2 olasz atya mellett. 70 település tartozott hozzájuk, mindegyiken volt katolikus közösség: minden vasárnap volt ezeken a helyeken katolikus istentiszetelet, bibliaolvasás, imádság, prédikákcó és ezt főleg laikus hitoktatók, katekéták végezték. Nem volt miserend: ha az utak járhatóak voltak akkor az atyák kocsival elmentek a településekre, ahol akár 2-3 napot is tartózkodtak: kereszteltek, hitoktatást végeztek, szentmisét mutattak be, segítettek a helyieknek.
Székely János felidézte egy fiatal hitoktató életét, aki elmesélte neki a sorsát. Márió egy kis faluban született, gyermekként megismerkedett az olasz misszionáriusokkal. Megragadta őt amit a kereszténységről hallott és amit az atyák életéből megtapasztalt. Eljárt hittanórákra, de a törzs tagjai ezt nem nézték jó szemmel, többször meg is verték. Megszöktette a lányt akit szeretett és távol a falujától új életet kezdtek, keresztény családként. Ám a törzs tagjai megtudták hol élnek és elmentek hozzájuk. A házukat lerombolták, a földjüket felégették, Máriót megverték. A missziós atyák segítettek neki és családjának. Amikor felépült két dolgot megértett: ha valóban keresztény, akkor nem állhat bosszút az őt ért sérelmeken, pedig a törzsi szokások ezt kívánták. Másrészt, ha őt szabaddá tette az envagélium örömhíre, akkor ezt a törzsének is át kell adnia. Ezért az új házát a faluja közelében építette fel, itt kezdett gazdálkodni is. Az első termésének nagy részét a falunak adományozta. Amikor enyhült a fesztültség közte és a törzs tagjai között az atyák segítésével kutat ástak és a családja is odaköltözött hozzá. Falujának tagjai irigykedve nézték a családot, hogy a gyermekek az anyjuk mellett nőnek fel, mivel a törzsi szokások szerint a fiúkat fiatalon elválasztották az anyjuktól, hogy a rokonok neveljék őket. Amikor meghalt a helyi tanító Márió vette át a helyét: 140 gyermeket tanított egymaga, az iskola egy nagyobb kunyhó volt. Ha kellett a saját pénzét áldozta fel, hogy az iskola tetejét megjavítsák. Amikor estefelé végzett a földjén kapált, hogy a családjának is legyen mit ennie. Székely János kiemelte:
Máriónak csillogott a szeme ahogy mesélte az életét, mert neki az evangélium nem egy régi, szép történet volt csupán, hanem az élet. Ahol az evangélium él, ott virágzik a közösség.
Székely János megyéspüspök ezután Szent Jozefina Bakhita életét elevenítette fel és beszélt arról, hogy az ő ünnepéhez – február 8. – kapcsolódik az Afrika hét hazánkban, amikor iskolákban Afrikáról hallanak a gyerekek és gyűjtést is szerveznek a kontinensen élők számára. Kiemelte, hogy az első évben 8 millió forintot sikerült összegyűjteni, amit a Hungary Helps Ügynökség ugyanennyi összeggel támogatott. A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Kabinda városában egy árvaházat támogattak ezzel az összeggel, amiből ágyakat készíttettek a gyerekeknek, vettek számukra új ruhát, cipőt és építtettek egy három tantermes iskolát és megtisztították a forrást ahonnan az árvaházban élők inni tudtak. Később Félicien Ntambue érsek atyával fűzték szorosabbra az együttműködést. Az elmúlt években érkezett adományoknak köszönhetően óvodák, iskolák építését segíthették, motorkerékpárok beszerzését, kispapok tanulmányait finanszírozták, ahogy kutak, ciszternák létesítését, éhező gyermekek étkeztetését. Székely János megemlítette, hogy legutóbb a Szombathelyi Egyházmegye támogatásával egy gánai faluban létesült kút.
Kérdésekre válaszolva Székely János elmondta: az afrikai keresztények a hitünk igazságát, lényegét nem akarják megváltoztatni, nyitott szívvel fogadják az evangéliumot. Ebben különböznek Európától vagy Észak-Amerikától, ahol sok különböző nézet üti fel a fejét, akár pl. az azonos neműek házassága kérdésében.
Az afrikai emberek nem megváltoztatni akarják az evangéliumot, hanem radikálisan élni.
– emelte ki Székely János. Pl. a szemináriumokban a reggeli ima 6 óra előtt van, okotelefonja nincs a kispapoknak, a nyári szünetben pedig segítenek az egyházmegyéjük különböző részein a szükséges feladatokban, akár építkezéseken. A dinamikus ortodoxiát, amely egyszerre akarja a hitet megőrizni és az életerősen, vidáman élni, jó lenne eltanulni. Ahogy azt a vidámságot is, ahogy ők a nagy nyomor ellenére derűsen élnek.
Székely János kérdésre válaszolva elmondta: nagyon sokan akarnak segíteni az afrikai országoknak, csak nem biztos, hogy a segítség valóban eljut a nélkülöző emberekhez. Ezért különleges pl. a Hungary Helps Ügynökség segítsége, mert egyházi csatornákat felhasználva juttatja el a támogatást az emberekhez. Aki segíteni szeretne azok számára Székely János megyéspüspök pl. a Szombathelyi Egyházmegye Szent Márton Köpenye Alapítványát vagy Fodor Réka doktornő AFRÉKA Nemzetközi Humanitárius Alapítványát ajánlotta. Ezeken a szervezeteken keresztül biztosan eljut a felajánlott adomány az afrikai emberkhez.
Zárszavában Székely János elmondta: Afrikában most hasonló a helyzet mint Európában volt a Krisztus utáni 400-800 közötti években. Sok volt a háború, a zűrzavar uralkodott. De a kereszténység által lassan virágzó kontinens született. A történelem felgyorsult, így bízhatunk abban, hogy ezekben a nem túl régóta keresztény országokban is hamar lesz gyümölcse a kereszténységnek. A falvakból indulva eléri az értelmiséget és a vezető rétegeket is.
Afrikáért mondott imádsággal fejeződött be Székely János megyéspüspök online előadása.
Az előadás megtekinthető egyházmegyénk Youtube csatornáján.
