Akolitusok találkozója Celldömölkön
Március 5-én szinódusi találkozón vettek részt egyházmegyénk akolitusai Székely János megyéspüspökkel Celldömölkön.
Szentségimádást követően az Apostolok Cselekedeteinek egy szakaszához kapcsolódó elmélkedéssel és egy tanúságtétellel kezdődött a program a felújított, volt bencés kolostor kápolnájában.
Ezt követte a kötelten beszélgetés, amelyen Székely János kiemelte a világiak szerepéről néhány napja zárult római konferencia fontosabb tapasztalatait, meglátásait. Kiemelte: az Egyház 99%-a nem pap, szerzetes, hanem világi hívő. Az evangelizáció érdekében fontos mindenkit mozgósítani. És fontos a képzés, hogy növekedjenek az emberek hitbeli tudása, hiteles keresztény életet éljenek és vállaljanak minél többen egyházi szolgálatot. Az első századokban nem létezett az a fogalom, hogy világi keresztény, mondta Székely János.
Minden Krisztus követő kereszténynek vallotta magát funkcióbeli megkülönböztetés nélkül és tettek tanúságot életükkel, cselekedeteikkel Jézus mellett.
Mindannyiunknak feladata van az Egyházban, hangsúlyozta a megyéspüspök, aki idézte Jézus szavait a Jelenések könyvéből: Az ajtóban állok és kopogok.
Jézus kopogtat az Egyház ajtaján, hogy kimenjen a világba, kilépjen az intézményesített Egyház keretei, falai közül.
Ezt követően az akolitusok osztották meg tapasztalataikat szolgálatukról a főpásztorral. Az egyik általános meglátása volt a szolgálattevőknek, hogy egyenlőre nincsenek kihasználva a kapacitásaik, többet is tudnának tenni a közöségeikért. Ezért az egyik fontos feladat lesz a következőkben annak feltérképezése, hogy
melyek azok a települések, templomok, ahová ritkábban jutnak el az atyák szentmisét tartani, és ahol az akolitusok bevonásával igeliturgiát tartanának.
Emellett fontosnak tarották a jelenlévők, és ezzel Székely János is egyetértett, hogy mindenki próbálja megtalálni azt a szolgálatot a maga környezetében, amelyet szívesen vállal a közösségek érdekében, legyen az pl. szentségimádás és amelyet a plébánossal egyeztetve rendszeresen végez. Erről jógyakorlatokat, tapasztalatokat is megosztottak egymással a résztvevők. A szentségimádásokkal kapcsolatban felmerült egy gyűjtemény létrehozásának gondolata, amelyben jóváhagyott szövegek közül választhatnának az akolitusok. Szó esett arról is, hogy időközönként külső szemlélők is megfigyelhetnék, később pedig meglátásaikkal, tanácsaikkal segítethetnék az akolitusok szolgálatát. Fontos meglátása volt a felszólalóknak, hogy szolgálatuk lehetőséget ad az emberek gondjait is megismerni, és így lehetőségük van azon segíteni is. Érjünk rá! – hangzott el az utolsó felszólalótól, aki jópéldaként elmondta: szentmisék előtt és után is
