Hónap: 2026 július

Június 27-én “Egészségügyi Dolgozók Találkozóját” szervezett a Szombathelyi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata.

Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök meghívására érkeztek a Püspöki Palotába orvosok, nővérek, egyéb egészségügyben dolgozók, önkéntes beteglátogatók. Püspök atya megköszönte a dolgozók áldozatos munkáját, hogy ezt a szép, de sokszor nem könnyű élethivatást választották. Az ünnepi szentmisét a haldoklókért, a szenvedőkért ajánlotta fel János püspök atya. A szentmise után szeretetvendégségen vettek részt a meghívottak. A találkozó tanúságtételekkel folytatódott, témája: hogyan tudja feldolgozni egy nővér, egy orvos, ha a rábízott betegről kiderül, már nem lehet meggyógyítani? A jelenlévők megosztották saját tapasztalataikat, amelyeket munkájuk során megélnek.

Abban a reményben köszöntünk el egymástól, hogy a találkozásnak folytatása következik.

Július 4-én, szombaton, Sarlós Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódóan Mátraverebély-Szentkúton tartották meg a 18. országos roma zarándoklatot a Boldog Ceferino Intézet (az MKPK cigánypasztorációért felelős lelkiségi háttérintézménye) szervezésében. Az ünnepi mise főcelebránsa és szónoka Székely János szombathelyi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt.

A 18. országos roma zarándoklat mottója a népét megszabadító Istenről szólt: “Mert hisz a te néped és tulajdonod, kivezetted Egyiptomból, a vaskohóból.” (Kir 8,51).

Miután sorra érkeztek az ország több pontjáról a roma zarándokcsoportok Szentkútra, és áldást kaptak a kegyhely igazgatójától, Orosz Lóránt ferences szerzetestől, zenés dicsőítés kezdődött a kegyhely oltáránál.

A délelőtt folyamán azután Koós Ede egri cigánypasztorációs referens beszélt a szenvedélybetegségekből való szabadulás lehetőségéről és a cigányság értékeiről. Mint mondta,

a cigányság mindig sokszínű volt, de a közös eredet, a közös sors, a közös sebek és értékek összekötik őket. A keresztény cigány emberek pedig vallják, hogy a Teremtő gyermekei.

Sarlós Boldogasszony ünnepére utalva azt mondta: Szűz Mária (Erzsébetet látogatván) a Fiát hozza. “Hozzánk is így érkezik, Jézust hozza és nem csak a jóknak, a rendezett életűeknek, akiknek minden sikerül, hanem azoknak is, akik sebzettek, bűnösök, megfáradtak, csalódottak; a függőségekben, a nyomorban élőknek is – cigányoknak és nem cigányoknak egyaránt.

Minden cigány emberért vagyunk itt ezen a zarándoklaton, azokért is, akik szeretnének szabadulni a szenvedélybetegségeikből, azokért is, akik még nem ismerték fel, hogy ezektől meg kellene szabadulniuk” – mondta Koós Ede.

A nap mottójára utalva rámutatott: Salamon király ebben az ószövetségi részben a népért imádkozik, mert tudja, a nép Istené és nem az uralkodóké. S a nép tagjai vétkeznek, ahogy minden nép tagjai követnek el bűnöket, hiszen minden közösség hordoz sebeket, minden családban vannak fájdalmas történések, minden embernek szüksége van a megtérésre – ezért egyetlen nép sem bélyegzhető meg.

Ugyanakkor a bűn nem marad következmények nélkül, valamilyen fogság, nyomorúság követi, például belső fogság, amikor nem vagyunk szabadok a rossz szokásainktól, függőségeinktől, az indulatainktól, a vágyainktól.

Salamon azt kéri Istentől, hogy ha a nép felismeri bűnét, magába száll, s hozzá kiált, akkor szabadítsa meg őt. Ugyanakkor “gyógyulás nincs igazság nélkül, szabadulás nincs önismeret nélkül, megújulás nincs bűnbánat nélkül” – tette hozzá Koós Ede.

A továbbiakban a cigányság értékeiről és jelen valóságáról beszélt. Mint mondta,

az ősi értékekhez visszatalálni úgy lehet, hogy megszabadulunk a kötöttségeinktől: nem lehet a család tiszteletéről úgy beszélni, hogy közben a drog, az alkohol, a játékszenvedély, a prostitúció tönkreteszi azt; nem lehet az anyaság szentségéről úgy beszélni, hogy közben nem vigyázunk a nőkre, az anyákra, a gyermekekre; és nem lehet az öregek tiszteletéről beszélni úgy, hogy közben sok idős ember tehetetlenül magára marad, mert csak addig voltak fontosak, ameddig hasznot hoztak.

Valamint nem lehet a halott ősökről, az elhunytjainkról tisztelettel beszélni úgy, hogy közben átkozódunk, esküdözünk és az esküjeinkben a halált emlegetjük egymás ellen.”

Koós Ede leszögezte: vannak alapvető emberi értékek, ilyen az istenfélelem, ami nem rettegést jelent, hanem tiszteletet, annak tudása, hogy az ember nem élhet akárhogyan, van számadás és van isteni irgalom is.

A másik érték a család tisztelete:

a család nem játékszer, nem lehet csatatér, az önzés helyszíne, inkább a védelem, a hűség, a biztonság, a gondoskodás helye.

Hasonló ősi érték az anyaság védelme, “az anyaméh tisztelete, amely nem lehet megvetett, kihasznált, veszélyeztetett hely: a cigány édesanyák egészsége és méltósága a cigány jövő legfontosabb kérdése”.

Aki pedig nem tiszteli az öregjeit, az lassan a saját múltját sem tiszteli, aki nem becsüli az időseket, az nem értette meg, hogy honnan jön, és azt sem tudja, merre menjen. S nem babonaságból, vagy félelemből kell tisztelni az elhunytakat, az őseinket, “hanem azért, mert az ő hitük, életküzdelmük előttünk jár.

Magas polcra kell tehát tennünk ismét az istenhitet, az öregjeink tiszteletét, őseink és halottaink igaz tiszteletét, az anyaságot, az élet kezdetét. S a közösség tisztelete is érték, az, hogy nem csak a magam haszna, vagy sikere számít” – mondta Koós Ede, majd a nyomorba döntő szenvedélybetegségek pusztító hatásáról beszélt.

“Először könnyebbséget, örömöt, menekülést, izgalmat, pénzt ígérnek, de a végén elvesznek mindent: a szabadságot, a tisztánlátást, a családi békét, az egészségünket, önbecsülésünket, minden pénzünket és a hitünket is.

A függőségekből való szabadulás szintén a cigányság jövőjének kérdése.

Van felelősségünk, hogy hogyan beszélünk otthon a családban, hogyan neveljük a gyermekeinket, mit engedünk be a családba, hogyan bánunk az öregekkel, és elindulunk-e a szabadulás, a gyógyulás útján. A keresztény ember nagy lehetősége a bűnbánat.”

Hozzátette: “mi, keresztény cigányok lehetünk a közbenjárók a népünkért, kérhetjük Szűz Mária, Szunto Maria közbenjárását minden cigány emberért.”

Koós Ede tanítását bensőséges, zenés szentségimádás követte: személyes hálaadó imák, a rokonokért, keresztény testvérekért és a gyümölcsöző egyházi szolgálatért elmondott fohászok, az Úr munkáját, szabadító erejét dicsőítő vallomások hangzottak el.

Az ünnepi szentmise elején Székely János püspök köszöntötte a zarándokokat, majd felidézett egy élményt, amelyet azon a településen élt át, ahol az első alkalommal igyekezettt “cigány testvéreket elhozni Jézushoz”. Az első évben sok gyermek lett elsőáldozó, a következő évben pedig (a családpasztoráció nyomán) harminc felnőtt.

“Akkor, abban a templomban először volt jelen nagyon-nagyon sok cigány ember, de a padsorokban ülve élesen szétváltak a nem cigányoktól. Mise elején volt is egy kis félelem, hogy mi lesz ebből…”

A Miatyánknál aztán a helyi szokás szerint az következett volna, hogy mindenki megfogja a mellette álló kezét. “Azt láttam, hogy középen, a romák és a nem romák kezei valahogy nem akaróztak összekapcsolódni. Kínos csönd támadt. Egészen addig, hogy egy hitoktatónő ezt észrevette, előre, a templom közepére állt, és az egyik kezével megfogta egy roma kisgyerek, a másikkal egy nem roma kezét.

Aztán lassanként mögötte is megfogták egymás kezét az emberek – a padsorok között. Gyönyörű pillanat volt, azt éreztem, a mennyei Atya is mosolyog, hogy testvérként egymásra találnak a gyermekei az Ő házában. A mennyei Atya a mai napon is ugyanilyen örömmel néz rátok” – mondta a mise elején a püspök.

A nap témájáról szólva a lelkiismeretvizsgálatban megemlített a szenvedélybetegségek mellett más függőségeket, “bilincseket” is, “amelyek nem engedik, hogy szárnyalj, hogy szeress”: a haragot, az átkozódást, a pletykát, a hazudozást, az önzést és a lustaságot.

A püspök a homíliájában többek közt rámutatott:

fontos a nevelésben, hogy a gyermekek megtudják, mire kapták az életüket, mit jelent embernek lenni, miért legyenek nagylelkűek, becsületesek. A szülők feladata, hogy ezt a tudást, ezt a legfontosabb kincset átadják.

Egy példázat nyomán pedig azt hangsúlyozta: “Kedves szülők, ha azt szeretnétek, hogy a gyermekeitek lelke meg ne vakuljon, hogy megtanuljon látni, szeretni Istent és a szívébe íródjon a tízparancsolat, akkor vasárnapról vasárnapra vidd el az Úr elé a kisgyermekedet, akinek a szíve még alakítható, legyen Jézus tanítványa, ő alakítsa a gyermeki szívet. Jézus ezt meg tudja tenni.”

Ugyanakkor a szónok arról is beszélt, hogy a szülők ne csak kényeztessék gyermeküket, mert felnövekedve aztán nem fognak tudni igazán szeretni, egy boldog családot felépíteni, önzetlen, jó emberré válni. “Szülőként is legyünk Jézus, a szabadító munkatársai.”

Székely János a beszédében a nap témájához kapcsolódva megemlített egy cigány eredetmondát is, amely arról szól, hogy a romák valaha madarak voltak, röpültek a határok nélküli térben, egyik országból a másikba, aztán egyszer leszálltak egy mezőn, ahol rengeteg gyümölcs, finom eledel volt. “Enni kezdtek, kicsit megvastagodtak, és nem tudtak többé felszállni. A gyönyörű legenda így mondja: a szívükben azonban azóta is madarak.

A cigány ember nem szereti a korlátokat, szabályokat, hivatalokat, szereti az ösztönös életet.

Jézus azt mondja: az igazság szabaddá tesz. De az Úr arra is tanít, hogy az igazi szabadság nem a korlátlan, a pilanatnyi önkény, hogy azt teszem, ami éppen eszembe jut.

A Biblia arra tanít, hogy a teremtett világban benne van egy gyönyörű, isteni rend: a fákban, a felhőkben, a sejtjeinkben, a lelkünkben is. Csak akkor lehet az ember boldog, akkor tud szárnyalni, szeretni, ha eszerint él, ebbe belesimulva, nem ez ellen. Ahogy a madár is akkor tud repülni, ha a levegő, a szél törvényeihez alkalmazkodik, vigyáz, hogy bele ne ütközzön a sziklákba, a fák ágaiba…

Akkor vagy igazán szabad, ha nem vagy szenvedélyek (alkohol, kábítószer, játék) rabja, de az önzésé, a haragé, a pletykáé se. Ha elszakítottad e kötelékeket, a lelked újra szárnyalhat.”

A szertartás végén felhangzott az Áldjon meg téged az Úr kezdetű dal, amelyet a szendrőládi dicsőítő zenekar Székely János püspöknek címezte nagy szeretettel, hálával.

A püspök pedig a mise után még sokáig az oltár előtt maradt, a cigány himnusz eléneklése után személyes áldást osztott, beszélgetett a cigány zarándokokkal, majd velük is ebédelt.

A roma zarándoklat délutánján az ország különféle részeiből érkezett csoportok bemutatták közösségeiket és zenés műsoraikat.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír

www.magyarkurir.hu

Az életvédelem állt a fókuszában annak az estnek, melyen Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke és Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke beszélgetett. A 777 Offline eseményére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán (PPKE ITK) került sor július 3-án. (www.magyarkurir.hu)

 

Szalay Marianna, a PPKE ITK dékáni hivatalának vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd Pontifex Sára, az Egy Élet csatorna szerkesztője osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. Mint elmondta, Magyarországon napi 55 abortuszt hajtanak végre, ezzel ez a harmadik halálozási ok hazánkban. Mikor kezdődik az emberi élet? Embernek számít-e a magzat? Milyen hatással van a nőre, ha abortuszon esik át? Manapság ezekre a kérdésekre sok esetben olyan választ adnak, melyek torzítják a valóságot. Minden emberi élet védelmet érdemel, ezért kell kiállni az igazság mellett még akkor is, ha szemben áll a trendi gondolkodással. Ez a kérdés az emberi jogok közé tartozik, vagyis ezért az ügyért hívő és nem hívő együtt is dolgozhat.

 

Móczár Boróka orvos saját történetét mesélte el. Mint elmondta, amikor kiderült, hogy állapotos, nagyon megrémült. Annyira kétségbeesett, hogy úgy látta, nem tud szembenézni ezzel a felelősséggel, ezért el akarta vetetni a gyermekét. Úgy tervezte, hogy ezt eltitkolja majd környezete elől, ám eszébe jutott az is, hogy ezzel a tudattal nem fog tudni mások szemébe nézni. Azt is elmesélte, hogy az egyetemen találkozott már abortusszal, vagyis személyes tapasztalatból is tudta, mivel jár egy ilyen beavatkozás. “Nem sejtcsomókat láttam, hanem emberi testrészeket” – hangsúlyozta.

 

Végül arra az elhatározásra jutott, hogy mégis vállalja a gyermeket. Ebben a családja is támogatta. Nehéz volt a várandósság időszaka, de sokat imádkozott, ami szintén a segítségére volt. “Életem legcsodálatosabb része, hogy van egy gyermekem. De az anyasághoz nehéz felnőni fizikailag és lelkileg is” – emelte ki. Bár nem él együtt az édesapával, közösen nevelik a gyermeket. Azt is hangsúlyozta, hogy nem szabad eltaszítani azokat, akik valami miatt az abortusz mellett döntöttek.

Fontos, hogy megadjuk a segítséget azoknak a nőknek, akik élethelyzetük miatt e súlyos dilemma elé kerülnek.

 

Ezt követően Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita videoüzenetét nézték meg a résztvevők. Az életvédelem kifejezés arra utal, hogy valakik támadják az életet. Valóban, az élet leginkább akkor szorul védelemre, amikor kezdődik, és amikor véget ér. Az ember e két időszakban különösen kiszolgáltatott. Napjainkban viszont ezekben az esetekben éri fenyegetés az életet – hangsúlyozta a főpásztor. Ebben a védelemben

kulcsszerepe van a családnak, mely befogadja és megőrzi azt az életet, mely érték és Isten ajándéka.

 

A Székely János és Fekete Károly püspök közötti beszélgetés moderátora Martí Zoltán, a 777 főszerkesztője volt. Mit jelent az, hogy az élet szent? – hangzott az első kérdés. Fekete Károly Oriana Fallaci Levél egy meg nem született gyermekhez című könyvére hivatkozva – ebben egy vetélés történetét meséli el a neves olasz újságíró – elmondta, a férfi nehezen értheti meg, mit él át egy nő a terhesség időszakában. Ugyanakkor fontos, hogy a férfiak felelősségéről is beszéljünk. Nem hozhatja a partnerét olyan helyzetbe, hogy miatta kelljen a nőnek ezen a súlyos kérdésen gondolkodnia. Székely János püspök XVI. Benedek pápát idézte. Miért beszél erről az Egyház? Miért nem nyugszunk bele abba, hogy ezt a csatát elvesztettük? – kérdezi a teológus pápa. Azért, mert kis gyilkosság nem létezik. Minden emberi élet végtelen érték. Ahogyan a Biblia is írja, az embervér felkiált az égbe (v.ö. Ter 4,10). De ez a kérdés nemcsak a születendő gyermekről szól, hanem azt is megmutatja, mit gondolunk az emberről.

Ha valaki az élete elején vagy a végén leselejtezhető, akkor ez bárkivel megtörténhet közben is.

XVI. Benedek pápa szerint a kereszténység Isten szerető tekintetének az emlékezete. A püspök elmondta, egy Down-szindrómás ember mondta neki egyszer, hogy ezek szerint az ő élete sem ér semmit, hiszen a mai felfogásból kiindulva akár őt is leselejtezhették volna.

 

Az MKPK elnöke rámutatott, sokszor előfordul, hogy az orvos javasolja az abortuszt a szülőknek, leginkább akkor, ha valamilyen súlyos rendellenességet diagnosztizálnak a magzatnál. Ám nem ritka, hogy végül mégis egészséges lesz a gyermek. A püspök kifejezte reményét, hogy előbb-utóbb az emberiség eljut addig a pontig, hogy ráébredjen, a magzat is ember. Egy abortusz esetében az édesanya legtöbbször áldozat. Nem ritkán az apa, a család is felelőssé tehető azért, mert az anya végül az abortusz mellett döntött. Az abortusz elleni küzdelem az édesanyák joga melletti kiállás is.

 

Fekete Károly hozzátette, a lelkipásztor sok esetben már az abortusz után találkozik az érintett nőkkel. Kifosztottság, magára hagyottság jellemzi őket. Ilyenkor fontos az irgalmasság gyakorlása. Dorothee Sölle szerint a mi

társadalmunk a nézők társadalma. Mindenben részt akarunk venni, de csak passzív szemlélőként. Ezért is van szükség azoknak a segítségére, akik odaállnak a szenvedő nők mellé.

 

Van-e különbség a két felekezet felfogásában – kérdezte Martí Zoltán. Fekete Károly szerint nincs lényegi eltérés. Székely János püspök hangsúlyozta, a józan ész, de különösképpen a hippokratészi eskü is arra hív, hogy meg kell védeni az életet.

A megfogant magzat nem az édesanya testének a része. Nem lehet az emberi jogokra hivatkozva helyeselni az abortuszt.

Ezt minden normálisan gondolkodó embernek értenie kell. A Katolikus Egyház is tisztában van a nehéz helyzetekkel. Ha például az édesanya élete veszélybe kerül, és csak úgy lehet megmenteni, ha ennek ára a kisbaba élete lesz, akkor az édesanya életét kell választani. De például Szent Gianna Beretta Molla még a saját életéről is lemondott azért, hogy életet adhasson gyermekének.

 

Fekete Károly szerint az egyháznak segítenie kell azokat a nőket, akik magukra hagyva hozzák világra gyermeküket. De később is fontos, hogy a nehéz helyzetben lévő édesanyák és gyermekük megkapják a szükséges segítséget. Azt is fontos kiemelni, hogy mindenki a maga terhét hordozza (v.ö. Gal 6,5). A végső szót mindenkinek magának kell kimondania, de a kísérés, a tanácsadás a lelkipásztornak is kötelessége.

Székely János elmesélt egy esetet, amikor egy buli után egy lány teherbe esett, és azt sem tudta, ki az apa. Hozzá fordult tanácsért, mert a katolikus családja gyakorlatilag kitagadta. Székely püspökkel beszélve arra jutott a lány, hogy megszüli a gyermeket és örökbe adja. A püspök segítségével kezdtek keresni megfelelő szülőket. Ám lassanként – érezve a baba mozgását – a leendő édesanya megszerette a gyermeket, majd amikor megszületett, nem adta oda másoknak, maga kezdte nevelni. Ezt a fiatal lányt a felelősség vállalása tette felnőtté. A püspök arra hívta a megjelenteket, hogy hasonló esetet hallva álljanak az édesanya mellé. Ez nagyon sokat jelenthet. Fekete Károly hozzáfűzte, az élet megbecsülésének oktatását már korán el kell kezdeni. Ugyanakkor fontos, hogy legyen olyan környezet, mely életpárti.

 

A prevencióval összefüggésben Székely János püspök elmesélte, egyszer nyolc-kilenc éves

gyermekeknek beszélt a tízparancsolatról. Amikor a “Ne ölj!” került sorra, felidézte a Néma sikoly című filmet. Bár akkor úgy tűnt, talán ez túl erős volt, tíz év múlva az egyik tanítvány felhívta, és elmondta, bár úgy esett teherbe, hogy az apa hallani sem akart a gyerekről, ő ott és akkor elhatározta, soha nem veteti el a gyermekét. Ez a gyerek meg is született, Székely János püspök keresztelte meg.

Martí Zoltán a szívhangrendeletről is kérdezte a két egyházi vezetőt.

Fekete Károly szerint ez nem volt nagy hatással az abortuszok számára. Az előírás szerint az édesanyának kell meghallgatnia a magzat szívét, de vajon az apának miért nem? Ma már képet is mutatnak a szülőknek a magzatról, ám sokszor még ez sincs hatással a döntésre. Székely János püspök úgy látja, ha egy asszony abortuszra készül, nem ad nevet a gyermeknek, nem képzeli maga elé az arcát, hanem igyekszik eltaszítani magától. XVI. Benedek pápa szerint másként döntene az anya, de még az orvos is, ha pontosan látnák, hogy mi történik. Egy élet kioltása azzal kezdődik, hogy elveszik tőle az emberi méltóságot. Ez történt Auschwitzban is, ezért nem volt a raboknak nevük, csak számuk. A püspök tudomása szerint a legtöbb orvos nem is hajtja végre ezt a rendeletet. Vagyis az orvostársadalom felelőssége is felvethető. “Nem szabadna ugyanannak a személynek gyógyítania, aki végrehajtja az abortuszt, és nem szabadna ugyanabban az intézményben abortuszt végrehajtani, ahol gyógyítanak is” – emelte ki az MKPK elnöke.

 

Martí Zoltán – rámutatva, hogy a más álláspontot képviselő szervezetek nem tettek eleget a meghívásuknak – azt kérdezte, hogy lehet erről a témáról beszélni akkor, amikor rendkívül nagy indulatokat vált ki a társadalomban. Fekete Károly szerint

nem választható el ettől az sem, hogy valaki hogyan vélekedik a házasságról, a család szerepéről.

Az életvédelem ugyanakkor nem csupán politikai kérdés. Székely János szerint nehéz manapság értelmes párbeszédet folytatni a fontos társadalmi kérdésekről. Az MKPK elnöke kifejezte reményét, hogy a 777 a továbbiakban is vállalja majd a különböző álláspontok bemutatását.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír

www.magyarkurir.hu

Átadták a Szent Gellért-díjakat a Szombathelyi Egyházmegyében. Június 26-án tartotta évzáró Te Deum ünnepségét a Szombathelyi Egyházmegye a fenntartásában működő oktatási-nevelési intézményei pedagógusai, munkatársai részére. 

Szentbeszédében dr. Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke elmondta: a Biblia sokat beszél tanításról, tanítókról, tanítványokról. Mózes öt könyvét Tórának, útmutatásnak hívják, tanításnak az élere. Mózes, a próféták nem tettek mást mint tanították a népet Isten útjára. Az apák egyik legfontosabb kötelessége volt az Ószövetségben, hogy tanítsák a gyermekeket, átadják nekik Isten üzenetét. Az Újszövetségben Jézus is tanítómesterként áll előttünk, aki tanítványokat gyűjt maga köré. Gyakran napokon át tanította a népet. Ő a magvető aki a hit, a szeretet magvait veti az emberek szívébe. Az ő lelke pedig elvezet minket a teljes igazságra.

De mit is jelent tanítani? – tette fel a kérdést Székely János, aki különböző történetekkel igyekezett ezt megvilágítani. Ezek lényege, hogy aki tanít az embert nevel: nem csak ismeretekkel tölti meg az elmét, hanem a szívet is a jó dolgok felé irányítja. Nem csak matematikára kell oktatni egy gyermeket, hanem az életre. Ahhoz, hogy valaki boldog ember legyen, teljes életet élhesen ahhoz arra van szüksége elsősorban, hogy jó szíve legyen, tudjon adni, legyen hűséges – mondta Székely János aki elmondta: fontos, hogy a gyermekeknek megtanítsák, hogy az életnek van oka, célja, távlata.  Mert csak akkor tud derűsen, jókedvűen, nagylelkűen élni és továbbajándékozni az életet, ha tudja, hogy az életnek van értelme.

A megyéspüspök kiemelte: fontos lenne, hogy a gyermekek megismerkedjenek a Bibliával, amely olyan kincseket rejt, amelyek az emberi történelmet alakították és alakítják ma is. A Biblia révén megismerhetik az élet objekítv igazságát, életüknek mély gyökerei lesznek, amelyek képessé teszik a fiatalokat a hűségre, a nagylelkűségre, az életreszóló elköteleződésre.

Székely János szentbeszédében utalt rá: a gyermekeket meg kell tanítani arra, hogy uralkodjanak a haragjukon, indulataikon. Mások megszégyenítésével ugyanis nem tudnak maradandót alkotni, csak rombolni.

Székely János azt kérte a pedagógusoktól, hogy majd az új tanévben is legyenek olyan pillanatok amelyek által a gyeremek szíve is alakul: amikor egy jó mag belehull az életükbe, ahol rátalálnak az élet titkára, elindulnak a szeretet útján.

Dr. Székely János megyéspüspök szenbeszédét meghallgathatják itt. 

A Szent Gellért-díj egy olyan elismerés, melyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapított a katolikus közoktatásban végzett kiemelkedő munka elismerésére.

A körmendi Boldog Batthyány László Katolikus Iskolából Némethné Marton Dóra, a Szent Gellért-díj ezüst fokozatát vehette át Székely János megyéspüspöktől.
A Boldog Brenner János Általános Iskola és Gimnáziumból Domján Péterné és Falusiné Ambrus Márta a Szent Gellért-díj arany fokozatában részesültek.
A celldömölki Szent Benedek Katolikus Általános Iskolából Orbán Attiláné a Szent Gellért-díj arany fokozatában részesült.
A szentgotthárdi Szent Gotthárd Általános Iskolából Krányecz Teréz részesült a Szent Gellért-díj arany fokozatában.
A jánosházi Szent Imre Általános Iskola két pedagógusa Molnár Terézia és Vargáné Steiner Gyöngyi a Szent Gellért-díj arany fokozatát vehették át.
A sárvári Szent László Katolikus Általános Iskolából Ördög Tibor igazgató részesült a Szent Gellért-díj arany fokozatában.
A szombathelyi Boldog Brenner János Óvodából Pungor Julianna, a zalaegerszegi Szent Család Óvodából Tóth József és Németh Ferenc a Szent Gellért-díj ezüst fokozatában részesültek.
Ugyancsak a Szent Gellért-díj ezüst fokozatát vehette át Székely János megyéspüspöktől a sárvári Szent Család Katolikus Óvodából Magyarics Józsefné és Martonné Horváth Veronika.

Gratulálunk minden díjazottnak!

Szent Péter és Pál apostolok búcsúja különleges ünnep volt június 28-án a Bodajki Segítő Szűz Mária Kegyhelyen: fogyatékkal élő személyek és hozzátartozóik vettek részt zarándoknapon. A szentmise főcelebránsa Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke volt. (www.magyarkurir.hu)

Nem a peremen, hanem a középpontban

Mórocz Tamás, a bodajki kegyhely igazgatója kérdésünkre elmondta, szeretnének olyan búcsúkat is tervezni, melyek a különböző nehézségben élőket is megszólítják, és amelyek kifejezik, hogy az Egyháznak ők fontosak. “Ahol a fogyatékkal élő személyek kitüntetett helyen vannak, de együtt a közösséggel. Nem a peremen, hanem a középpontban. Külön öröm, hogy együtt tudtunk imádkozni azokkal, akik a Péter és Pál búcsúra jöttek. Szeretnénk meghonosítani ezt a zarándoklatot, és szeretnénk példát adni.”

A június 28-i zarándoknap megszervezésében és lebonyolításában a bodajki karitászcsapat segített. Az ország több részéről érkeztek a zarándokok és családtagjaik, gondozóik. Volt, aki hajnalban indult, hogy ide tudjon érni. Útra keltek többek között Miskolcról, Délegyházáról, Budapestről, a budapesti Vakok Intézetéből, a Székesfehérvári Egyházmegyéből. a Szent Kristóf Házból, illetve Mórról a Bicebóca Klubból, és a településről, Bodajkról is.

A szentmisét a nagy hőségben a kegytemplomban mutatták be, hűsítő környezetben. A zenei szolgálatot a Hajnalvándor Felvidékről érkezett gitáros kórus végezte saját énekekkel. A koncelebrált szentmisén nemcsak a zarándokok és a helyi hívek vettek részt, hanem a budapesti Piarista Gimnázium diákjai is, akik biciklitúrájuk során látogattak a kegyhelyre.

Reményik Sándor Csak így című verse szólalt meg köszöntésképpen a bevonulás után, majd Mórocz Tamás kegyhelyigazgató köszönte meg Székely János püspöknek a látogatását, megemlítve, hogy tavaly, a püspöki konferencia elnökévé való kinevezése után elsőként az egyházmegyében lévő Szent Kristóf Házat és annak sérült lakóit kereste fel.

Székely János a fogyatékkal élő embereket és családtagjaikat köszöntve felidézte egy súlyos beteg sorait:

Milyen érdekes, egyre romlik a látásom, mégis egyre több mindent, amire eddig nem figyeltem, észreveszek. Sok mindent felejtek, mégis Isten egyre több mindent az eszembe juttat. Egyre nehezebben járok, mégis egyre messzebbre jutok.

“Gyakran, amikor az ember teste gyengébb, akkor a szíve lesz erősebb, mélyebb; a szeretete, a hite lesz nagyobb. Sérült testvéreink óriási kincset hordoznak” – fogalmazott, majd hozzátette: Szent Lőrinc az Egyház kincseiként mutatta be a betegeket, a legszegényebbeket, a nehéz sorsú embereket, vakokat, bénákat. “Tanítsanak minket sérült testvéreink arra, ami az életben igazán fontos. Nem a teljesítmény vagy a haszon, nem a siker. Mélyebbre, nagyobbra születtünk. Imádkozzunk, hogy olyan világban élhessünk, ahol a szegénynek, gyengének, sérült embernek mindig kitüntetett helye van, ahol családtagként kezeljük őket.”

Amire a sérült emberek megtanítanak

Székely János homíliáját egy történettel kezdte egy tehetséges és sikeres egyetemi tanárról, aki, amikor egy otthonba látogatott, egy sérült ember szeretetéből megérezte a teljességét elfogadó, ingyenes, kristálytiszta isteni szeretetet, és megértette, az emberek csak a tudására voltak igazán kíváncsiak, az azonban, amit egy sérült ember által kapott, sokkal mélyebben érintette meg.

“Sérült testvéreink tanítanak minket arra, ami az életben igazán fontos. A tudomány is elenyészik, megmarad a hit, a remény és a szeretet, a legnagyobb a szeretet.”

A következő történet egy paralimpiai futó kisfiúról szólt, aki, bár mindenkit lehagyott, a döntő futamon felsegítette az előtte eleső vetélytársát, így ketten mentek be a célba – utolsóként. “A stadionban mindenki állva tapsolt. Egészségesek olimpiáján ilyen nem szokott történni.

A sérült gyerek tudta, mit jelent feküdni a porban, milyen a tehetetlenség és a szégyen. Arra tanított, nem a siker, a hasznosság, a taps a fontos.”

Egy francia édesanya történetén keresztül Székely János arra világított rá, egy fogyatékkal élő személynek sokszor mennyivel nagyobb szíve van, milyen nagylelkűen tud ajándékozni, lemondva akár az egyetlen ajándékáról.

A püspöki konferencia elnöke Leó pápa Magnifica humanitas (Csodálatos emberségünk) körlevelének fő üzenetét ismertette ezek után.

“Minden gépnél, technikánál, mesterséges intelligenciánál végtelenül értékesebb az ember. A gépnek nincsenek igaz érzései, teste, fájdalma, öröme, nem tud szeretni, álmodni, alkotni. Az emberségünk hatalmas csoda, végtelen kincs. Kétfajta várost épít az emberiség: Bábelt, ahol az ember fel akar törni a csúcsra, aminek zűrzavar, káosz, szétesés a vége; és egy másik várost, amelyet a Biblia mennyei Jeruzsálemnek nevez.

Ez Isten városa, ahol az emberek között lakik, ahol gondoskodás, szeretet, elfogadás, jóság van. Erre hívnak sérült testvéreink is.”

Székely János kiemelte, az életben a legfontosabb dolgok nem hasznosak, hanem ingyenesek, mint például egy mosoly. Az élet is ingyenes, a szülő túlcsorduló örömmel adja tovább, és nem azért, mert a gyerekétől valamit el akarna várni.

Felidézte egy saját élményét még a Rózsák teréről, ahol szolgált. Ibi, akin látszott a sérültsége, kikövetelte, hogy ő is jöhessen templomba. Egy oszlop mögé ültek le az édesanyjával, de Ibit nem lehetett ott tartani, kiment kiskeresztért az áldozáskor. Szívesen megölelt, megsimogatott mindenkit, így aztán a néniket is sorra köszöntötte. A templom egy pillanatra kivirult, mintha még a kőszobrok is elmosolyodtak volna. Attól kezdve Ibi mindig végigment a templomon, az édesanya pedig egyre közelebb ült, felfedezte, hogy a gyermekében mekkora kincs van.

Tudunk-e ilyen közösség, társadalom és Egyház lenni, ahol a sérült embernek kiváltságos helye van, ahol gyógyulnak a sebek, és ő is épp olyan testvér, mint bárki más?”

– buzdított Székely János.

Végül egy fiatalon megtért lány történetét mondta el, aki bérmálkozása után nem sokkal azt vette észre, a lába nehezen mozdul. Kiderült, sclerosis multiplexe, gyógyíthatatlan betegsége van. Vívódása után kimondta:

Jézus a szívem királya, tehet azt, amit akar, a kapcsolatunkba ez is belefér. Lehet, hogy ez egy különleges lámpatartó, amire az életem mécsesét feltette, hogy sokan láthassák.”

Amikor meghívták egy börtönbe tanúságot tenni, pár perc múlva minden arcon csorogtak a könnyek. “Sérült testvéreink erre is tanítanak, emberszeretetre, és még inkább istenszeretetre, mély hitre.”

A Szűzanya és egymás közelében

A záróáldás után a zarándokok kísérőikkel megkerülték az oltárt, így köszöntötték a Szűzanyát.

A kegyhely kültéri szellős, árnyékos folyosóján gulyáslevessel, egy helyi cukrászda által felajánlott sós és édes süteményekkel vendégelték meg a zarándokokat.

Oravecki Attila helyettes plébános bemutatta a kegyhelyet, Mórocz Tamás pedig orgonajátékával örvendeztette meg a zarándokokat.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír

2026. június 22 – 27. között résztvevője voltam Zsidán az Egyházi kalligráfia és ikonfestő tábornak, ami a Pannon Kapu Kulturális Egyesület és a Szombathelyi Egyházmegye együttműködésében valósult meg. A tábor vezetője Malika nővér volt, aki bevezetett bennünket az ikonfestés és kalligrafikus írás művészetébe. Ez mindenekelőtt az imádságos lelkületben való alkotást jelentette.

Minden nap a zsolozsma imádságával és szentmisével kezdtük a napot. Közösen imádkoztunk az ikonfestés előtt is. Az alkotások alatt törekedtünk elcsendesedni, hogy minél jobban tudjunk ahhoz a szenthez kapcsolódni, akit éppen festünk. A délidőben mondott “Úrangyala” imádság után a déli imaóra és ebéd következett, majd újra belemerülhettünk az alkotásba, amit este a Vesperás imádsága zárt. A közös étkezések alatti beszélgetések lehetőséget adtak, hogy jobban megismerjük egymást.

Az alkotásoknál merített papírra dolgoztunk. Miután remek gyakorló lapokon begyakoroltuk a kalligrafikus betűket, választhattunk egy szentírási idézetet vagy számunkra megerősítő imát, amit papírra vetettünk. Ezután kezdtük az ikonfestés tanulását. Egy-egy kiválasztott ikont másolhattunk le, majd festettünk ki hagyományos tojásfestékes technikával. Malika nővér nagy türelemmel és derűs határozottsággal vezette a kezünket.

A tábor lelki tartalmához nagy mértékben hozzájárult a helyszín, hiszen boldog Brenner János mártíromságának közelében voltunk. Nagy hatással volt rám a Zsidát és Rábakethelyet összekötő új keresztút, amit a táborunk első napján szentelt fel dr. Székely János püspök atya. A keresztút állomásain boldog Brenner Jánostól származtak a felolvasott gondolatok, ezek betekintést engedtek az atya nagyon mély és gazdag lelkiségébe.

Bízom benne, hogy az ikonfestés – melynek most épp csak kitárult előttem a kapuja – életem része lehet. Sokat szeretnék még tanulni belőle, általa, hiszen számomra ez a tevékenység a Szentlélekkel és a szentekkel való közös időt és utat jelenti.

A zárószentmisén dr. Székely János megyéspüspök mondott szentbeszédet, amelyet meghallgathatnak itt.

Zoller Andrea

Sarlós Boldogasszony ünnepén, a Székesegyház búcsúnapján este Dr. Székely János megyéspüspök szentmisét mutatott be, melyen külön áldásban részesültek a jegyesek, a gyermeketvárók és a gyermekre vágyók.

Szentbeszédében püspök atya a főoltár képét hozta a megjelent hívők elé, ahol a képen az édesanyák, az apák és a gyermekek is láthatóak. A Szűzanya igent mondott az életre, világra hozta az élet szerzőjét, a Világ Világosságát. Amikor egy gyermek a világra születik, egy édesanya rácsodálkozik arra, hogy gyermeke egy ajándék, Hálát ad érte, hogy szolgálhatja, szeretheti, mert Isten rábízta. Az édesapa a házon kívüli dolgok felelőse a gyermek számára. A gyermek tőle tanulja a becsületet, a munkát, az egyenességet. Boldog Brenner János édesapja is remek szakember volt, aki mélyen vallásos volt, esténként a gyermekeivel együtt imádkozott, együtt ment velük gyónni, emellett vidám, jószívű ember volt, és fiai meghallották Isten hívását. Milyen kincs egy ilyen édesapa, aki utat mutat, vonz. A gyermek ahogy növekszik, rengeteg mindent kap: szeretetet, útmutatást. Fontos, hogy a gyermek szíve nyitott legyen, befogadja az intő szót is. Nagy kincs, ha egy gyermek akkor is tudja értékelni a szüleit, ha megszidják, helyre igazítják. Az életünk kertjét – akárhová sodor az élet – magunkkal fogjuk vinni. A gyermek be tudja fogadni az értékeket, a hitet, a jóságot, a szülei áldását, és ezeket magával tudja vinni egy egész életre.

A szentbeszéd ITT visszahallgatható!

A szentmise után a jegyesek, gyermeket várók és gyermekre vágyók külön áldásban részesültek.

A szentmisét Szentségimádás követte, melyen papokért, papi hivatásokért imádkoztak.