Hónap: 2026 április

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az MTA Könyvtára alapításának 200. évfordulója alkalmából Freund Tamás, az Akadémia elnöke meghívta a magyarországi történelmi egyházak vezetőit, hogy április 27-én megtekintsék az MTA székházának megújult Dísztermét, a Borúra derű – A 200 éves Akadémia kincsei címmel nyílt kiállítást és az Akadémia Művészeti Gyűjteményét.

Az eseményen jelen volt a katolikus egyház képviseletében Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsek-metropolita, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Varga Lajos nyugalmazott váci segédpüspök, Takáts István veszprémi érseki általános helynök.

Részt vett a látogatáson Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke, Kriza János, a Magyarországi Unitárius Egyház püspöki helynöke, Keczkó Pál, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője. A kezdeményezést imádságában hordozta Steinbach József, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Református Egyházkerületének püspöke, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke is.

Freund Tamás elnök köszöntőjében kiemelte, hogy a jelenlévők nem vendégként érkeztek az Akadémia székházába, hanem itthon vannak.

Sajátjukénak tekinthetik azt az intézményt, amelynek megalapozásához sok évszázad óta, gyarapodásához és fennmaradásához pedig az elmúlt két évszázadban a vallási közösségek vezetői és nagylelkű hívei oly sokszor és oly sokféleképpen járultak hozzá.

Az Akadémia történetében a felekezetek nem kívülálló támogatók voltak, hanem társalkotók. Adtak pénzt, könyvet, kéziratot, éremgyűjteményt, kódexet, műtárgyat, alapítványt, díjat, szervezőmunkát, személyes tekintélyt és erkölcsi támogatást. Amikor kellett, gyűjtést szerveztek. Amikor kellett, közbenjártak. Amikor kellett, a veszteségek után is újraépíteni segítettek.

Freund Tamás elsőként említette meg gróf Teleki József, az Akadémia első elnökének nevét, aki református egyházi tisztségeket is viselt, és aki a jelentős anyagi támogatás mellett családja 30 ezer kötetes könyvtárának felajánlásával megteremtette az Akadémiai Könyvtár alapját. Ez a gesztus ma, kétszáz év távlatából is példázza, hogy a könyv, a tudás és a közösség szolgálata miként kapcsolódhat össze egyetlen nagyvonalú tettben.

De nem volt egyedül. Az evangélikus Zay Károly gróf, a katolikus Kopácsy József veszprémi püspök, majd hercegprímás, Pyrker János László egri érsek, a pesti izraelita hitközség, a Magyarító Egylet orvosnövendékei, később Bartakovics Béla egri érsek, Haynald Lajos kalocsai érsek, Fraknói Vilmos, Ipolyi Arnold, Csernoch János, Ravasz László, Józan Miklós és sokan mások mind azt bizonyítják:

az Akadémia ügye felekezeteken átívelő nemzeti ügy volt.

Az Akadémia jelesei közül is voltak számosan, akik kiálltak saját egyházuk érdekében és viszont. Lónyay Menyhért miniszterelnökként, majd az MTA elnökeként is fontos szerepet játszott a protestáns egyház ügyeinek vezetésében és érdekeinek megóvásában. A piarista tudós szerzetes, a mártírsorsú Kornis Gyula a legnehezebb időben vállalta el az Akadémia elnökségét.

Különösen megragadó Haynald Lajos kalocsai érsek alakja, aki nemcsak bőkezű mecénás, hanem maga is tudós, botanikus, akadémiai személyiség volt. Fraknói Vilmos emlékbeszédének szavai ma is időszerűek: Haynald az Akadémia épületében “hordozó oszlopnak” tekintette magát, nem dekoratív díszletnek. Az Akadémia kétszáz éves történetében az egyházak képviselői sokszor ilyen hordozó oszlopok voltak – és a jelenben is azok.

Az elnök jó szívvel idézte fel, hogy a legutóbbi időben az Akadémia jogtudós tagja, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek is tovább erősítette a két évszázadosnál jóval régebbi kapcsolatot a magyar egyházi és tudós közösség között, amikor a Magyar Nemzeti Múzeumban tavaly Varázshatalom címmel rendezett jubileumi kiállításra kölcsön adta a nagy humanista esztergomi érsek, Oláh Miklós saját kezűleg írt végrendeletét.

Az elnöki köszöntő után Székely János, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke kért szót és rövid beszédében felidézte II. János Pál Fides et ratio kezdetű enciklikáját, melyben a szent pápa kifejti, hogy a hit és a tudás olyan, mint két szárny, amelyek az emberi lelket, szellemet felemelik az igazság szemlélésére. A kettő között harmónia van, mert mindkettő ugyanazt a valóságot kutatja, próbálja megfejteni, kibontani különböző utakon.

XVI. Benedek pápa arról is írt, hogy

a hit segíti a tudományt abban, hogy lássa az egészet: az egész emberlét okát és végső célját. De a tudomány is segíti a hitet abban, hogy ne váljon fanatikussá, hogy ne torzuljon el. A kettő mint két szárny emeli az emberi szellemet.

Székely János a püspöktársai nevében is kifejezte, hogy azért is örültek a meghívásnak, mert meg vannak győződve arról, hogy nemzetünk történetében a nevelésnek, az oktatásnak, az emberi szellem és az emberi szív alakításának döntő fontossága van, s éppen ezért az egyházak és a Magyar Tudományos Akadémia együttműködése nagyon-nagyon fontos.

Széchenyi Istvánt, a legnagyobb magyart idézte, aki szerint egy nemzet ereje és gazdagsága a kiművelt emberfők sokaságában rejlik, és ennek megvalósításában szeretnének együttműködni:

hallgatni a tudomány hangját és hozzátenni azt a többletet, azt a kincset, amit a hit fénye adhat azzal kapcsolatban, hogy honnan és miért vagyunk, mi a létünk igazi értelme, célja, beteljesedése.

A főpásztor beszédének zárásaként reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a jövőben még sok hasonló gesztus fogja építeni a kapcsolatot hit és tudomány között.

A beszédek után, Ugry Bálint, az MTA Művészeti Gyűjtemény vezetője mutatta be a Díszterem felújítása során előkerült Kossuth-címert és új életre kelt Lotz-freskókat.

A program a 3. emeleti kiállítótermekben folytatódott, ahol először Babus Antal, az MTA Könyvtár Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye osztályvezetője mondta el a 200 éves Akadémia kincseivel kapcsolatos érdekességeket. A tárlatvezetés résztvevői olyan különleges, nemzeti identitást meghatározó tételeket láthattak, mint az alapító, Széchenyi István műveinek – a Hitel, a Világ és a Stadium – eredeti kéziratai, Vörösmarty Mihály sakk-készlete és a Szózat eredeti kézirata, Arany János Kapcsos könyve, Madách Imre Az ember tragédiája vagy Radnóti Miklós Bori notesze.

A kiállítás méltó emléket állít Teleki Józsefnek, az MTA első elnökének és az MTA Könyvtár alapítójának is, a személyes tárgyai és egy általa vásárolt corvina, az úgynevezett Carbo-kódex kiállításával. A magyar tudomány halhatatlanjai közül külön tárlót kapott Kőrösi Csoma Sándor, Bolyai János, Eötvös Loránd, valamint a “marslakók”: Neumann János, Szilárd Leó és Bay Zoltán. A könyvtár féltve őrzött kincsei közül olyan ritkaságokat is láthatóak a kiállításon, mint Európa egyik első nyomtatott könyvének, Gutenberg 42 soros bibliakiadásának egy lapja.

Az esemény végén ismét Ugry Bálint kapta meg a szót, hogy ismertesse az Akadémia gazdag Művészeti Gyűjteményének válogatását, például Széchenyi István, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Deák Ferenc, Eötvös József, Arany János és az Akadémia további jelentős szereplőinek portréit, valamint a 19. századi hazai és osztrák művészet legkiválóbb alakjainak – többek között Johann Nepomuk Ender, Barabás Miklós, Friedrich von Amerling, Anton Einsle, Izsó Miklós, Székely Bertalan, Than Mór, Madarász Viktor és Strobl Alajos – alkotásait.

Forrás: MTA

Fotó: Szigeti Tamás/MTA; Sebő Balázs/MKPK Sajtószolgálat

Magyar Kurír

A Boldog Ceferino Intézet 2026. évi országos cigánypasztorációs programjait ajánljuk mindenki figyelmébe.

A Boldog Ceferino Intézet 2026. évi országos cigánypasztorációs programjai letölthetők itt

Külön is figyelmébe ajánljuk a híveknek a csatkai csendes lelkinap programját, amelyet május 16-án rendeznek meg.

A csendes lelkinap programját letölthetik itt.

Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke a 777 portál számára megküldött írásában értékelte az országgyűlési választásokat, amely után a gyógyulás, az egység és az önvizsgálat szükségességéről írt, hangsúlyozva a kölcsönös tisztelet, a közjó és az Egyház megújulásának fontosságát az új politikai helyzetben.

A parlamenti választásokat a TISZA Párt igen nagy többséggel nyerte meg, amihez a választás másnapján püspöki konferenciánk nevében gratuláltam, és azt kívántam, hogy a megalakuló új parlament és kormány a kapott felhatalmazással nemzetünk igazi javát szolgálja.

Egy választási kampány mindig indulatokkal, heves érzelmi reakciókkal jár, és számos sebet ejt. A választás után a gyógyulásnak van az ideje. Ha másképpen is ítéljük meg, mi az, ami igazán lényeges, minek van nagyobb, és minek kisebb súlya egy ilyen döntés meghozatala során, fontos, hogy tiszteletben tartsuk egymás véleményét, még akkor is, ha valamivel nem egészen értünk egyet. Fontos, hogy megőrizzük, esetenként helyreállítsuk családjainkban, keresztény közösségeinkben és egész nemzeti közösségünkben is a szeretet, az összetartozás, a kölcsönös tisztelet és a közjóért való közös munkálkodás lelkületét.

Hazánk világnézetileg sokszínű közösség, ahol hívők és nem hívők, a világról különböző módon gondolkodó emberek egyaránt teljes jogú tagjai a nemzetnek.

Öröm volt tapasztalni azt, hogy a fiatalok nagy számban vettek részt a választáson, ezzel is kifejezve, mennyire fontos számukra hazánk jövője. Őszinte szívvel kívánom minden fiatalnak, hogy ezt a lelkesedést és tenni akarást őrizzék meg, váltsák tettekre, éljenek úgy, hogy általuk is szebb legyen a világ.

Az utóbbi években hallható kritikus hangok, és sok más hasonló jel (pl. a templomba járók számának vagy a papi és szerzetesi hivatások számának csökkenése) önvizsgálatra is hív minket: hol és miben mulasztottunk, hogyan lehetnénk hitelesebbek, vannak-e élő, vonzó közösségeink?

Fontos, hogy meghalljuk azok hangját is, akik eltávolodtak az egyháztól, vagy kritikusak velünk szemben.

Az új helyzet az egyházak számára új lehetőséget is jelent. Arra hív, hogy az egyház eredeti küldetésének megfelelően a lelkek üdvét szolgálja, a hit, a remény és a szeretet örömhírét élje és hirdesse. Ehhez elengedhetetlen, hogy újragondoljuk lelkipásztori feladatainkat, megerősítsük saját közösségeinkkel és a társadalom különböző csoportjaival való kapcsolatunkat, és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy az evangélium tiszta üzenetét tudjuk továbbadni szavainkkal és életünkkel.

Bízunk abban, hogy az új kormányzat társadalmunk egységét építve végzi majd a szolgálatát a jogállam kereteit megőrizve. Magától értetődőnek tartjuk, hogy működését az átláthatóság, a korrupció elleni következetes fellépés, a jog előtti egyenlőség és a kiszámítható jogalkotás fogja jellemezni. Azt is reméljük, hogy külön figyelmet fordít a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére, az oktatás minősége és az egészségügyi ellátás javítására és hogy mindent megtesz a kiszolgáltatott csoportok védelmére.

Bízunk abban, hogy az igazi értékek, a család, az igazságosság, a béke, a teremtett világ megőrzése, a szegényekkel való szolidaritás vezetik majd a döntéseiket.

Bízunk abban, hogy a megalakuló új parlament és kormány továbbra is lehetővé teszi az egyházak által végzett közfeladatok ellátását az oktatás és a szociális gondoskodás területén, amelyekre a társadalom széles rétegeiben igen nagy igény van. A feladatainkat továbbra is a szakmai és világnézeti szabadságot tiszteletben tartva végezzük, együttműködve más világi és civil szereplőkkel.

Isten a történelem ura, “Ő az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég” (Jel 1,8), az Ő kezében van az idő és az örökkévalóság. Ezzel a bizalommal folytassuk életünk útját, tegyünk a földi haza jobbításáért, építéséért, de még inkább építsük Isten Országát, járjuk a hit, a remény és a szeretet útját!

Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

Forrás: 777

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

 

 

Dr. Székely János megyéspüspök április 19-én megáldotta Celldömölkön a Szűz Mária a Világ Győzelmes Királynője Engesztelő Leányai közösség kolostorát.

A rendet még Mindszenty bíboros alapította, azonban a szerzetesrendek működésének 1950-es betiltása megakadályozta további munkájukat. A közelmúltban kezdődött meg az újjászerveződés, amelynek egyik állomása a vasi kisváros.

Szentbeszédében Székely János megyéspüspök elmondta: a Teremtés könyve kígyóként mutatja be a Sátánt, amely olyan állat ami alattomosan támad, mérgét önmagában képzi, amely magának nem árt, de másokat megöl. Ez a gyilkos bölcsesség. Sajnos az emberiség soha nem fordított több energiát fegyverek gyártására mint napjainkban, mondta a megyéspüspök hozzátéve: ezzel szemben a Szűzanya a Bölcsesség széke. Aki bár nem végzett magasabb iskolát, de a legfontosabb bölcsességet ismerte. Kinyitotta szívét az ég felé, ismerte az Örök bölcsességet. Mária volt a kapu akin keresztül az Örök Ige megtestesült és közénk lépett. Mária győzelme a Gonosz felett a hit által volt lehetséges. Ennek a hitnek mi is győztesei lehetünk, mondta Székely János, aki kiemelte: legyenek a családjaink ég felé nyíló ablakok, akik Isten fényét beengedik életükbe és a világba. A megyéspüspök elmondta: Mária hite nem omlott össze a kereszt alatt. Nem ment ki húsvétkor az asszonyokkal a sírhoz, mert tudta, hogy a fia él. Erre a hitre van szüksége a világnak, vissza kell találnia az emberiségnek a forráshoz és vissza kell találnia a csendhez, hogy meghallja Isten szavát. Legyen ez a kolostor a csend helye, ahol sokan megtalálják a forrást, zárta szentbeszédét Székely János.

A szentmisét követően engesztelő imaórát tartottak.

Dr. Székely János megyéspüspök szentbeszédét meghallgathatják itt. 

A Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK) tavaszi ülése során, április 16-án a győri Czuczor Gergely Győri Bencés Gimnáziumban a rendi elöljárók találkoztak Székely János szombathelyi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökével.

A találkozó szentmisével kezdődött, amelyen Székely János püspök mondott homíliát.

A beszédében kiemelte, Jézusban a Lélek teljessége lakozik, és ő ezt az “élő vizet” akarja továbbadni a világnak. Ez a folyamat a feltámadás után válik teljessé, amikor rálehel az apostolokra: “Vegyétek a Szentlelket”. A szerzetesi karizmák nem mások, mint ennek a teljességnek a gyümölcsei, az alapító szentek válaszai a Lélek hívására.

A szerzetesi életet nem elméletekből, hanem hiteles életekből ismerhetjük meg. A püspök felidézte a ferenceseket, akik nagy hatást tettek rá gyekekkorában, valamint hogy a máriás lelkiséget egy titkos kármelita nővéren keresztül értette meg.

Az Egyháznak két arca van: a “péteri”, amely a tanításért, a hierarchiáért és a struktúrákért felel, és a “máriás”, amely a befogadó szeretetet, az imádságos hátteret és az Egyház anyaságát képviseli – fejtette ki Székely János. – Míg a péteri oldal cselekszik és vezet, a máriás oldal – Máriához hasonlóan a kereszt alatt – hűségével és befogadásával élteti a közösséget.

A püspök végül arról szólt, hogy a szerzetesi hivatás lényege a totális Istenre mondott “fiat”, az az “igen”, amely Mária életében három pilléren nyugodott.

Teljes odaadás: ő volt a kapu, akin keresztül Isten belépett a történelembe. Bizalom a vezetésben: nem kérdőjelezte meg az utat sem a betlehemi szálláskereséskor, sem az egyiptomi meneküléskor. Amikor József álmában megkapta az utasítást, azonnal indultak – ez a kérdések nélküli, teljes ráhagyatkozás a szerzetesi engedelmesség alapja. Végül pedig a kitartás a kereszt alatt: Mária nem omlott össze a Golgotán, mert hite szerint tudta, hogy a Fiú él.

Székely János szentbeszédének bővebb összefoglalója ITT olvasható.

A szentmisét követően az MKPK és az FSZK közös útkeresésére került sor. A két testület kapcsolatának szorosabbra fűzésének lehetőségeit keresték. Emellett, szóba kerültek az ifjúságpasztoráció, a 2027-re tervezett hivatások éve kezdeményezés és az külföldi lelkipásztorok hazai missziójának kérdései.

A találkozó végén Székely János püspök kérte a szerzeteseket, hogy imádkozzanak a püspökökért, erőért, bölcsességért, és megtartó testvéri kapcsolatokért.

Az FSZK tavaszi plenáris ülése ezután az elöljárók a 2025-ös év beszámolójával, illetve a 2026-os év pénzügyi tervezésével folytatódott.

Szöveg: Stomfai Zsófia, Barlay Vince

Fotó: Barlay Vince

Forrás: Piarista Rend Magyar Tartománya

Magyar Kurír

Április 17-én előadásra és közös gondolkodásra gyűltek össze érdeklődők a Szent Márton esték sorozat keretében Szombathelyen az Eölbey-házban.

A sorozat célja, hogy készüljünk a Szombathelyi Egyházmegye jövő évi jubileumi ünnepségére, amelynek egyik kiemelkedő pontja lesz a Tours-i Érsekség zarándokainak látogatása egyházmegyénkben, mondta köszöntőjében Székely János megyéspüspök. Ennek érdekében negyedévente szerveznek találkozókat, hogy a francia kultúrával, egyházi vonatkozásokkal ismerkedjenek az emberek. Április 17-én Boldvai Márton Bertalan O. Praem, a szombathelyi Premontrei Gimnázium igazgatója beszélt a a francia földön alakult premontrei rendről. Megismerhették a jelenlévők Szent Norbert életét, a premontrei rend születését, a sajátos rendi struktúrát, karizmát, a kapcsolatot Szent Mártonnal. A rendezvény végén kötetlen beszélgetésen keresték a jelenlévők a választ, miként lehet élővé tenni a magyar-francia kapcsolatokat egyházmegyei szinten. Szóba került a francia nyelv oktatása, egymásról szóló hírek készítése, személyes találkozások.

Április 17-én megnyílt a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémián a Ne féljetek! címet viselő kiállítás. A tárlat a katolikus egyház szerepét mutatja be a kommunizmus elleni küzdelemben és a szabadság felé vezető úton. 13 tabló, amelyek a lengyel, csehszlovák és a magyar katolikus egyház fél évszázados küzdelmét tárják elénk. 

Dr. Mészáros Andor, a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány kuratóriumi elnöke a martinus.hu-nak adott interjújában elmondta: tavaly ősszel mutatták be a tárlatot a Párbeszéd Házában és az országos vándorkiállítás első állomása Szombathely. A tárlat legfőbb üzenete, hogy ne felejtsük el a kommunista diktatúra fél évszázadát, amelyben a hatalom fő célkitűzése volt az egyházak megsemmisítése. Az egyház nem tűnt el ebben az időszakban sem, hanem a társadalom olyan részét alkotta, amely a szabadságot tudta némileg biztosítani a hívek számára, még az üldöztetések ellenére is. Bemutatja a tárlat az egyházüldözéseknek áldozatul esett vértanúkat is. Közép-Európa – Szent Adalbert öröksége, ezzel a tablóval zárul a tárlat és nem véletlenül, emelte ki az elnök. Szent Adalbert összekötőkapocs Közép-Európában. Prága második püspökeként Közép-Európa keresztény misszióján fáradozott, minden nemzet a maga szentjének tekinti, így ő egy közös kapocs a népek között.

Köszöntőjében Székely János felidézte Szent Adalbert életét, kiemelve: látszólag semmi nem sikerült neki az életben. De olyan kolostort alapított, ahonnan szentéletű püspökök egész sora került ki, akik Közép-Európa misszióján fáradoztak. Szent Adalbert sírhelye lett az önálló lengyel egyház központja. De ő volt az aki 994-995-ben Magyarországon térített és megkeresztelte, megbérmálta többek között Szent Istvánt. Első királyunk világképe Szent Adalberttől származik. Adalbert szimbóluma a születő, keresztény Európának és mutatja, hogy Európa gyökere – a görög, római kultúra mellett – a kereszténység. És addig van jövőnk amíg erre a sziklára építünk. A tárlat, a diktatúrák utáni újjászületését mutatja be, mondta a megyéspüspök, aki kiemelte. 2027-ben ünnepeljük az egyházmegye alapításának 250 éves évfordulóját. Születését annak köszönhette, hogy a török hódoltság után, amikor 2 millióra csökkent az ország lakosságának létszáma, a 17-18. században nőtt a lakosságszám. De ami szellemileg, erkölcsileg, emberileg ezt lehetővé tette az az élő hit, a kereszténység. És ennek keretében születnek új egyházmegyék, köztük a Szombathelyi Egyházmegye. Szent István a kereszténységre alapozta nemzetünk jövőjét és nem a katonai hatalmára. Szent Adalbert a születő Európának a védőszentje, szimbóluma, aki összeköti a közép-európai nemzeteket – mondta Székely János.

A kiállítás április 24-ig látható.

Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökének április 15-én kiadott közleménye, melyet Donald Trump amerikai elnök XIV. Leó pápát ért elfogadhatatlan támadása okán írt, az alábbiakban olvasható.

XIV. Leó pápa április 11-ére az egész egyházat imavirrasztásra hívta a békéért. Az imádság során a Szentatya többek között ezeket mondta: “Köszönöm, hogy elfogadtátok meghívásomat, és összegyűltetek itt, Szent Péter sírjánál, valamint a világ sok más helyén, hogy a békéért könyörögjetek? Itt [az imádságban] találunk gátat annak a mindenhatósági tébolynak a feltartóztatására, amely egyre kiszámíthatatlanabbá és agresszívebbé válik körülöttünk. Az emberi családban az egyensúlyok súlyosan meginogtak?

Elég önmagunk és a pénz bálványozásából! Elég az erőfitogtatásból! Elég a háborúból! Az igazi erő az élet szolgálatában mutatkozik.”

A világ hatalmasaihoz pedig ezt a felhívást intézte a Szentatya: “Nekik kiáltjuk: Hagyjátok abba! Eljött a béke ideje! Üljetek le a párbeszéd és a diplomáciai közvetítés asztalaihoz!”

XIV. Leó pápát hangvételében és tartalmában is elfogadhatatlan támadás érte a békéért való kiállása miatt az Amerikai Egyesült Államok elnöke részéről.

Mi, magyar katolikusok hálásak vagyunk a Szentatyának a béke és az emberség értékei mellett való bátor kiállásáért, és imádkozunk azért, hogy minden jóakaratú ember meghallja ezt a tiszta, evangéliumi üzenetet.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

A Föld is boldogabb lenne, ha Afrikára testvérként tekintene – mondta Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a Nehéz kérdések világos válaszok online sorozatunk előadásában. Kiemelte: Magyarországról is támogathatjuk az afrikai emberket. 

Előadásában Székely János kiemelte: Afrika a világ egyik legdinamikusabban növekvő kontinense. Növekszik a létszámában – a mostani 1.4 milliárdról az évszázad végére 4 milliárdra nőhet – és növekszik a keresztények száma is – 1900-ban még 8-10 millióan vallották magukat Krisztus hívőnek, napjainkban kb. 720 millióan. Ugyanakkor Afrikának hatalmas fájdalmai vannak: óriási a szegénység, háborúk dúlnak, nagy a kizsákmányolás.

Székely János ráirányította a figyelmet arra, hogy

Afrika Európához a legközelebbi kontinens: testvérek vagyunk, felelősek vagyunk az afrikai emberekért.

Ráadásul – mutatott rá a megyéspüspök – mivel az európai ember súlyosan vétett Afrika ellen, amikor kizsákmányolta a kontinenst, fontos lenne ezt jóvátenni és testvérként segíteni a dráma feloldásában.

Mi az oka Afrika szegénységének? – tette fel a kérdést előadásában a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Részben a rabszolgakereskedelem, amelyet már a helyi királyok, majd az arabok is csináltak, az európai gyarmatosítók pedig több millió embert hurcoltak el, többek között az amerikai kontinensre. Afrika szegénységének további oka, hogy a gyarmatosítók élhetetlen államokat hoztak létre, eltekintve az etnikai valóságtól, a történelmi hagyományoktól, törzseket elvágva egymástól. Afrika szegénysége különösen is fájdalmas ha tudjuk, hogy rendkívül gazdag ásványkincsekben. Pl. a Föld aranykészletének jelentős része itt található, ahogy pl. kobalt, bauxit, olaj is van. Ezek kitermelése azonban ma is multicégek kezében van. Az emberekhez nem jut ebből szinte semmi, mert az államok korruptak, a pénz pedig a politikusok zsebébe vándorol.

Székely János kiemelte: nagyon könnyedén lehetne a Föld boldogabb, igazságosabb. Ma 2.7 milliárd ember él napi 2 dollárnál kevesebből. Évente 9 millió ember hal élhen, pedig ha a fegyverkezésre fordított összegeknek csak 1%-át élelmezésre fordítanák az országok, akkor senkinek nem kellene éheznie. Egy becslés szerint a Föld leggazdagabb 8 emberének annyi vagyona van mint a Föld szegényebbik felének kb. 4 milliárd embernek összesen.

Székely János egy dián a Boldogságparadoxont is bemutatta, amely szerint ha nő a jólét az ember egy darabig jól érzi magát, de idővel a boldogságérzet növekedés megáll. Miért? Mert az ember társas lény, szeretettre született, arra, hogy építsen, alkosson és nem a birtoklásra.

A Föld is bologabb lenne, ha Afrikát is testvérének tekintené,

mondta az MKPK elnöke. Idézte János apostol levelét: Ha valaki látja testvére szenvedését és nem könyörül rajta, hogy marad meg abban az Isten szeretete. Ha Európa megkeményíti a szívét, akkor a kontinens – lelki szempontból, emberségben, hitben – elhal, elveszíti az igazi jövő zálogát, amely Európát szép és kultúrában, hitben, tudományokban gazdag, életerős kontinensé tette. Ez az életerő az evangélium volt. Ha ezt nem tudjuk élni, akkor Európának nincs jövője.

Személyes afrikai élményeit is megosztotta a hallgatósággal Székely János. Római tanulmányai alatt volt lehetősége olasz missziós csoporttal Bissau-Guineaba menni. Az apró nyugat-afrikai ország valaha portugál gyarmat volt, akkor 1 millió lakossal, sok törzsi csoporttal, kb. 50 nyelvvel és rengeteg probléma. Amikor ott járt a lakosság 80%-a analfabéta volt. Egy iskolában ahol jártak a tanító is alig ismerte a betűket és a könyvből nehezen másolta ki a betűket, szavakat a táblára. Egyszerűen művelték a földeket: eke helyett kapával tették vetésre alkalmassá a földet. Nagy gondot okozott a sok betegség, amelyek közül ott a malária volt a legveszélyesebb. Az országban két kórház volt: egy, amiért fizetni kellett és egy állami, amiben alig tudtak bármin segítséget nyújtani. Gondot okozott a régi, törzsi vallások jelenléte, az ezekkel összefüggő szokások, félelmek, de hasonlóan gondot okozott az alkoholizmus, a demokrácia hiánya, a gazdasági kizsákmányolás. És bár sokan igyekeztek segíteni, akár gyár létesítéssel, akár a higiéniai feltételek javításával, de ezekkel szinte semmi eredményt nem tudtak elérni.

Igazi fejlődés ott van ahol a kereszténység megjelent, és vannak emberek akikre lehet építeni, akik akarnak a közösségükért tenni.

– emelte ki Székely János.

Személyes élményeit idézve elmondta: Bissau-Guinea egyik városában Mansoában éltek, 2 olasz atya mellett. 70 település tartozott hozzájuk, mindegyiken volt katolikus közösség: minden vasárnap volt ezeken a helyeken katolikus istentiszetelet, bibliaolvasás, imádság, prédikákcó és ezt főleg laikus hitoktatók, katekéták végezték. Nem volt miserend: ha az utak járhatóak voltak akkor az atyák kocsival elmentek a településekre, ahol akár 2-3 napot is tartózkodtak: kereszteltek, hitoktatást végeztek, szentmisét mutattak be, segítettek a helyieknek.

Székely János felidézte egy fiatal hitoktató életét, aki elmesélte neki a sorsát. Márió egy kis faluban született, gyermekként megismerkedett az olasz misszionáriusokkal. Megragadta őt amit a kereszténységről hallott és amit az atyák életéből megtapasztalt. Eljárt hittanórákra, de a törzs tagjai ezt nem nézték jó szemmel, többször meg is verték. Megszöktette a lányt akit szeretett és távol a falujától új életet kezdtek, keresztény családként. Ám a törzs tagjai megtudták hol élnek és elmentek hozzájuk. A házukat lerombolták, a földjüket felégették, Máriót megverték. A missziós atyák segítettek neki és családjának. Amikor felépült két dolgot megértett: ha valóban keresztény, akkor nem állhat bosszút az őt ért sérelmeken, pedig a törzsi szokások ezt kívánták. Másrészt, ha őt szabaddá tette az envagélium örömhíre, akkor ezt a törzsének is át kell adnia. Ezért az új házát a faluja közelében építette fel, itt kezdett gazdálkodni is. Az első termésének nagy részét a falunak adományozta. Amikor enyhült a fesztültség közte és a törzs tagjai között az atyák segítésével kutat ástak és a családja is odaköltözött hozzá. Falujának tagjai irigykedve nézték a családot, hogy a gyermekek az anyjuk mellett nőnek fel, mivel a törzsi szokások szerint a fiúkat fiatalon elválasztották az anyjuktól, hogy a rokonok neveljék őket. Amikor meghalt a helyi tanító Márió vette át a helyét: 140 gyermeket tanított egymaga, az iskola egy nagyobb kunyhó volt. Ha kellett a saját pénzét áldozta fel, hogy az iskola tetejét megjavítsák. Amikor estefelé végzett a földjén kapált, hogy a családjának is legyen mit ennie. Székely János kiemelte:

Máriónak csillogott a szeme ahogy mesélte az életét, mert neki az evangélium nem egy régi, szép történet volt csupán, hanem az élet. Ahol az evangélium él, ott virágzik a közösség.

Székely János megyéspüspök ezután Szent Jozefina Bakhita életét elevenítette fel és beszélt arról, hogy az ő ünnepéhez – február 8. – kapcsolódik az Afrika hét hazánkban, amikor iskolákban Afrikáról hallanak a gyerekek és gyűjtést is szerveznek a kontinensen élők számára. Kiemelte, hogy az első évben 8 millió forintot sikerült összegyűjteni, amit a Hungary Helps Ügynökség ugyanennyi összeggel támogatott. A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Kabinda városában egy árvaházat támogattak ezzel az összeggel, amiből ágyakat készíttettek a gyerekeknek, vettek számukra új ruhát, cipőt és építtettek egy három tantermes iskolát és megtisztították a forrást ahonnan az árvaházban élők inni tudtak. Később Félicien Ntambue érsek atyával fűzték szorosabbra az együttműködést. Az elmúlt években érkezett adományoknak köszönhetően óvodák, iskolák építését segíthették, motorkerékpárok beszerzését, kispapok tanulmányait finanszírozták, ahogy kutak, ciszternák létesítését, éhező gyermekek étkeztetését. Székely János megemlítette, hogy legutóbb a Szombathelyi Egyházmegye támogatásával egy gánai faluban létesült kút.

Kérdésekre válaszolva Székely János elmondta: az afrikai keresztények a hitünk igazságát, lényegét nem akarják megváltoztatni, nyitott szívvel fogadják az evangéliumot. Ebben különböznek Európától vagy Észak-Amerikától, ahol sok különböző nézet üti fel a fejét, akár pl. az azonos neműek házassága kérdésében.

Az afrikai emberek nem megváltoztatni akarják az evangéliumot, hanem radikálisan élni.

– emelte ki Székely János. Pl. a szemináriumokban a reggeli ima 6 óra előtt van, okotelefonja nincs a kispapoknak, a nyári szünetben pedig segítenek az egyházmegyéjük különböző részein a szükséges feladatokban, akár építkezéseken. A dinamikus ortodoxiát, amely egyszerre akarja a hitet megőrizni és az életerősen, vidáman élni, jó lenne eltanulni. Ahogy azt a vidámságot is, ahogy ők a nagy nyomor ellenére derűsen élnek.

Székely János kérdésre válaszolva elmondta: nagyon sokan akarnak segíteni az afrikai országoknak, csak nem biztos, hogy a segítség valóban eljut a nélkülöző emberekhez. Ezért különleges pl. a Hungary Helps Ügynökség segítsége, mert egyházi csatornákat felhasználva juttatja el a támogatást az emberekhez. Aki segíteni szeretne azok számára Székely János megyéspüspök pl. a Szombathelyi Egyházmegye Szent Márton Köpenye Alapítványát vagy Fodor Réka doktornő AFRÉKA Nemzetközi Humanitárius Alapítványát ajánlotta. Ezeken a szervezeteken keresztül biztosan eljut a felajánlott adomány az afrikai emberkhez.

Zárszavában Székely János elmondta: Afrikában most hasonló a helyzet mint Európában volt a Krisztus utáni 400-800 közötti években. Sok volt a háború, a zűrzavar uralkodott. De a kereszténység által lassan virágzó kontinens született. A történelem felgyorsult, így bízhatunk abban, hogy ezekben a nem túl régóta keresztény országokban is hamar lesz gyümölcse a kereszténységnek. A falvakból indulva eléri az értelmiséget és a vezető rétegeket is.

Afrikáért mondott imádsággal fejeződött be Székely János megyéspüspök online előadása.

Az előadás megtekinthető egyházmegyénk Youtube csatornáján. 

Április 7-én Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke megáldotta az elkészült körmendi kolostort és annak kápolnáját. Az új kápolna titulusa Szűz Mária Szeplőtelen Szíve. A szentmisét Dr. Székely János, Wimmer Roland gazdasági helynök, Kiss László körmendi plébános és Szántó Adrián körmendi káplán atyákkal együtt mutatta be. 

Szentbeszédében kiemelte az Istenre kimondott teljes igen, a teljesen odaadott élet jelentőségét, és azt, hogy ez az ég felé nyitott szív, a máriai lelkület a péteri karizmával együttműködve lesz termékeny az Egyházban. Avilai Szent Teréz nyomán kifejtette, hogy a kolostorok a szellemi harcban erődítmények. A kolostor egy olyan hely, ahol az emberek megtapasztalhatják, hogy Isten szeretete, fénye betölti őket. Sok fiatal számára lehet ez a kolostor nyitott ajtó, egy találkozási hely Istennel, egymással, az evangélium átélésének helye.

Szöveg és fotó: Sára nővér