Hónap: 2026 február

2025 őszén A szeretet dallama címmel podcastsorozatot indított a Magyar Katolikus Egyház, melyben Székely János szombathelyi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökével beszélgetnek aktuális témákról. A kéthetente közzétett adások műsorvezetője Kuzmányi István állandó diakónus, a Magyar Kurír főszerkesztője.

A podcastsorozat kilencedik adásában Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke az élet szentsége, méltósága és védelme az emberi élet végén kérdéskörét járja körül.

A főpásztor bemutatja a Biblia tanítását a hosszú életben megélt időről, a szenvedésről és halálról.

Rámutat az életvégi döntések kérdéskörében az aktív és a passzív eutanázia közötti különbségre. Karsai Dániel ügyében is elmondja a véleményét, továbbá rámutat az Egyház tanítására az eutanázia témájában.

Székely János hangsúlyozza a palliatív, a Hospice ellátás fontosságát és elmondja miben volt példa Ferenc pápa egy éve megélt egészségi állapotának kálváriája, annak kommunikálása. Végül de nem utolsó sorban a jó halál kegyelmére is rávilágít.

Székely János hangsúlyozza a palliatív, a Hospice ellátás fontosságát és elmondja miben volt példa Ferenc pápa egy éve megélt egészségi állapotának kálváriája, annak kommunikálása. Végül de nem utolsó sorban a jó halál kegyelmére is rávilágít.

A szeretet dallama podcast kilencedik adása elérhető a Magyar Katolikus Egyház YouTube- és Spotify-csatornáján, ide kattintva. 

Az adás a Magyar Katolikus Rádió stúdiójában készült. A rádióban a podcast február 25-én, szerdán 11 órától hallgatható meg.

A következő résszel március 11-én, szerdán jelentkezünk – témája a cigányság.

A korábbi adások visszanézhetők és -hallgathatók a Magyar Katolikus Egyház YouTube-és Spotify-csatornáján.

Fotó: Merényi Zita (archív)

Magyar Kurír

Felismerni. Reagálni. Kiskorúak védelméről egyházi környezetben címmel nemzetközi kiállítás nyílt február 20-án a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola aulájában. Nagyböjt első péntekén, a bántalmazások áldozataiért végzett könyörgő napon megtartott megnyitó résztvevői Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke vezetésével közösen imádkoztak az érintettekért.

Ha a gyermek bizalmával visszaélnek, ha bántalmazást szenved el, begyógyul valaha a seb? – teszi fel a kérdést a Sapientia aulájában rendezett tárlat. Hatalmas installáció fogadja a látogatót. Mintha egy embercsoportot látnánk magunk előtt, az installációra felfüggesztett pólók mintegy tömeget képezve megállásra késztetnek, és arra hívnak, lépjünk be közéjük, legyünk része a sokadalomnak, engedjük, hogy hassanak ránk a képek. Mindegyik más-más történetet hordoz.

Látunk szerető családot, otthont jelentő családi asztalt, védő, ölelő, egymásba fonódó karokat. Egyeseknek ez jut. Mellettük látunk szakadást, sötétséget, magányt, védtelenséget, elhagyatottságot, megaláztatást, erőszakot. Másoknak ez jut. Meglátjuk-e ebben a tömegben, akiknek segítségre lenne szüksége?

A kiállítást és magát a kurzust, aminek keretében megszületett, az a szándék hozta létre, hogy közösen tegyünk ezért a nagyon fontos ügyért, a gyermekvédelemért.

Egy ukrán művész – Uliana Krekhovets ikonfestő, illusztrátor – fehér pólókra festett grafikáinak erős vizualitása megszólítja a nézőt. Szimbólumok, gesztusok és a képi ábrázolás nyelvén asszociatív módon, mégis nyíltan beszél fájdalomról és örömről. Láthatóvá teszi a belső átéléseket, és figyelmeztet: A biztonság nemcsak fizikai védelem, hanem belső stabilitásérzet, önértékelés és közösséghez tartozás is.

A kiállítást megnyitva Dobszay Benedek OFM, az Emberi Méltóság Stratégia szakmai vezetője bemutatta a tárlatot létrehozó folyamatot: Uliana Krekhovets alkotásai az UCU Child Dignity Center, az Ukrán Katolikus Egyetem Gyermekméltóság Központja “Safeguarding. Child Safety in the Church Environment” (“Safeguarding. A gyermekek biztonsága az egyházi környezetben”) elnevezésű nemzetközi, egyházi gyermekvédelmi projektje keretében jöttek létre. Ez a projekt egy online elvégezhető kurzust nyújt hat közép és kelet-európai ország – Horvátország, Csehország, Ukrajna, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország – érdeklődői számára.

Dobszay Benedek köszönetet mondott Székely János püspöknek, hogy mint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke elvállalta, hogy vezeti az imádságot ezen a napon.

“Ez fontos pillanat a magyar Egyház életében, amikor az MKPK elnökének vezetésével közösen mondunk imádságot az áldozatokért. Ez egy olyan gesztus az Egyház részéről, ami az áldozatok számára nagyon lényeges. Értük könyörgünk”

– fogalmazott. Néhány éve él az a kezdeményezés, hogy hamvazószerda utáni első péntek könyörgő nap a bántalmazások áldozataiért.

Ivanka Rudakevych, az Ukrán Katolikus Egyetem Gyermekméltóság Központjának vezetője, a kiállítás egyik kurátora bemutatta a nemzetközi együttműködésben létrejött kezdeményezést.

A projekt ötlete 2021-ben született egy varsói konferencián, ahol közép- és kelet-európai szakértők találkoztak. Az együttműködés eredményeként 2024-ben hat ország – köztük Magyarország és Ukrajna is – összeállította a “Safeguarding. A gyermek biztonsága az egyházi közegben” című online kurzust, amely alapvető ismereteket ad az egyházi szereplők számára az erőszak megelőzéséről.

A kezdeményezés nem állt meg a képzésnél. A szervezők a művészetet hívták segítségül, hogy a nehéz és fájdalmas témát befogadható módon, mégis mélyre hatva mutassák be.

A kiállítás – installációként – az emberi élet különböző pillanatait jeleníti meg: örömöt, bizonytalanságot, fájdalmat és az erőszak tapasztalatát. Arra emlékeztet, hogy nem tudhatjuk, milyen múltat hordoz a mellettünk álló ember. Ugyanakkor hangsúlyozza:

az erőszak elutasítása, a felismerés és a felelős reagálás valódi segítséget jelenthet az áldozatoknak

– fogalmazott a kurátor.

A falakon olvasható üzenetek a felnőttek felelősségére irányítják a figyelmet:

a biztonság és a bizalom légkörének megteremtése alapfeltétele annak, hogy egy gyermek segítséget merjen kérni.

A kiállítás Magyarországon hatodik állomásként látható, és közös felelősségünk kérdésében kapcsolja össze a projektben résztvevő országokat.

A résztvevőket ukránul is köszöntötte Székely János püspök. Jézus szavait idézte: “Jaj annak, aki akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül”. Rámutatott a gyermek sebezhetőségére, védtelenségére, aki tele van bizalommal és nyitottsággal a felnőttek felé. A hatalommal való visszaélés, a megaláztatás is mély sebeket okoz. Ha például egy tanár azt mondja diákjának, “te egy nagy nulla vagy, belőled nem lesz semmi”. Ha a gyermek bizalmával visszaélnek, olyan sebeket ejtenek, amelyek soha nem gyógyulnak be egészen. Főleg ha ezeket a sebeket olyan emberek okozzák, akiknek apaként, anyaként, testvérként kellett volna mellettük állni. A kiállítás képei a bennünk lévő kincseket és rejtett fájdalmakat, sebeket hivatottak feltárni.

“Az elkövetők, papok, hitoktatók nevében, és azon egyházi vezetők nevében, akik nem tettek meg minden lehetőt, hogy ezek a szörnyűségek meg ne történhessenek, kérem az áldozatok bocsánatát”

– fogalmazott Székely János püspök, és hangsúlyozta, az egyházi közösség mindent megtesz azért, hogy az Egyház és intézményei biztonságos otthon legyen minden gyermek és fiatal számára. Megköszönte a Magyar Szerzetesi Konferencia, az Emberi Méltóság Stratégia munkacsoport, a Sapientia Főiskola, a Katolikus Pedagógiai Intézet és az egyházmegyék, plébániák, iskolák munkáját. Isten irgalmát, és a megtérés kegyelmét, a sebek gyógyulását kérve imádkozott együtt a résztvevőkkel.

A hat országot összefogó, online bármikor elvégezhető, az Ukrán Katolikus Egyetem honlapján keresztül elérhető kurzust Dobszay Benedek ismertette. Erre bárki, bármikor regisztrálhat rá, és magyarul is megtalálja ezek anyagát. A kurzus tanúságtételeket tartalmaz, ezeket rövid videók mutatják be néhány meghatározó alapinformációval. Ez arra alkalmas, hogy találkozást teremtsen a gyermekvédelem témájával. A kurzust Magyarországról Szentes Judit szociális testvér támogatta a Katolikus Pedagógiai Intézet munkatársaként.

Olyan országok együttműködése valósult meg ebben a projektben, akik hasonló történelmi utat jártak be. Dobszay Benedek rámutatott, a Szentszék megfogalmazásában ez a térség, Közép- és Kelet-Európa, a világ “egyik legbonyolultabb része”. A közös múlt, a közös egyházi helyzet és a szoros együttműködés révén a hat országból közreműködő szakemberek régóta ismerik egymást, és jól tudnak együttműködni ezen a területen. “Nagyon-nagyon hasonló helyzetek és nagyon hasonló gondok vannak. A ráébredés, a felismerés, annak az elismerése, hogy ez nem csak egy nyugat-európai probléma. Hasonló utat jár be mindenki” – írta le az együttműködést.

A folyamatot értékelve azt állapította meg, nagy utat járt be a magyar egyház. Mindenki teszi a magáét, sokan vettek már részt különféle képzéseken. “Nagyon fontos, hogy ne csak eseteket akarjunk megoldani. Szemléletformálás, kultúraváltás kell, hogy ezt a hozzáállást elvigyük az alsó szintekig. Nagyon jó lenne, ha közösen gondolkodnánk, hogy ne csak az adott eseteknél helyben feleljünk meg és nyújtsunk segítséget, hanem rendszerszinten tudjunk az áldozatok, az érintett közösségek felé pasztorális szinten is odafordulni? Hogyan tudjuk felkarolni azokat a közösségeket, ahonnan kiemelik a papot, és mit tegyünk az elkövetőért. Az intézményes felelősségvállalás megértésére van szükség. Nemcsak arról van szó, hogy vannak köztünk, akik elkövettek dolgokat, hanem hogy mint szervezet, mint rendszer olyan biztonságos működést kell kialakítanunk, ami megvalósítja az intézményi felelősségvállalást.

Dobszay Benedek szerint “nem szólhatjuk le”, ami az elmúlt 15 évben történt. Voltak fontos lépések. “A mai is, hogy nyilvánosan kiáll a püspöki kar elnöke és imádkozik az áldozatokért, ez igenis fontos lépés. Egyre érzékenyebbek az egyházi vezetők is. El kell fogadni, hogy ez egy út. Azt gondolom, minél jobban támogatni kell az egyházi vezetőket, hogy érteni tudják, mit jelent áldozattá, elkövetővé válni, milyen irracionális helyzetek vannak. Ez mind segít abban, hogy belül értsék meg mindezt, és ebből a megértésből fognak tudni jó döntéseket hozni.”

A kiállítás megtekinthető Budapesten, 2026. február 20. és 24. között. (1052 Budapest, Piarista köz 1.) A kiállítás szervezői az Ukrán Katolikus Egyetem – Gyermekméltóság Központ, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és az Emberi Méltóság Stratégia.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

A beszámoló a Magyar Kurír honlapján elolvasható itt.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) nagyböjti körlevelét adjuk közre.

Kedves Testvérek!

Február 24-én lesz négy éve annak, hogy Ukrajnában véres háború kezdődött. Sokat hallunk a hírekben geopolitikáról, fegyverekről, területekről és stratégiákról. Azonban látjuk-e a háború rettenetes árát, amely elsősorban nem pénzben mérhető. A háború árát nem a döntéshozók fizetik meg, hanem például azok a gyerekek, akik már négy éve hiába várják haza az apjukat, mert az a fronton van, vagy külföldre menekült. A háború árát azok a diákok fizetik meg, akiknek már négy év óta nincs rendes iskolai oktatás és naponta órákat töltenek az óvóhelyeken. A háború árát az a 10 éves kisfiú fizeti meg, aki a mindkét lábát elvesztett édesapját tolja kerekesszékben a munkácsi utcán. A háború ára azoknak a szülőknek a rettegése, akik hónapok óta nem hallottak a fronton szolgáló fiukról. Azoknak a feleségeknek a kétségbeesése, akiknek a férje fizikailag vagy pszichésen megrokkant. A háború ára azoknak az asszonyoknak a verejtéke, akik férfi híján egyedül látják el az állatokat, művelik a földet, cserélik az autó kerekét, és csak napi néhány óra árammal tartják fenn az egész háztartást. A háború árát fizeti meg a sötét lakásban egyedül fagyoskodó nagymama, akihez már nem tudnak eljönni a külföldre távozott unokái. A háborút fizetik meg a családok, akiknél az elromlott gépeket nincs, aki megszerelje, mert elfogytak a szakemberek, és a betegek, akiknek nem jut orvos. Hány gyereknek és felnőttnek kell még testileg, lelkileg megnyomorodnia, mire mindenki felismeri, hogy egy háborúnak csak vesztesei vannak?

XIV. Leó pápa így nyilatkozott az idei első Úrangyala imádság után elmondott üzenetében az ukrajnai háborúról: “Közel állok mindazokhoz, akik szenvednek, és imádkozom értük? Az elhúzódó konfliktus egyre súlyosabb következményekkel jár a civilek számára, elmélyíti a népek közötti szakadékot, és egyre távolabbra sodorja az igazságos és tartós békét.” Tavaly a szeptember 1-i Úrangyala imádság után pedig így tanított: “A fegyverek hangjának el kell hallgatnia, és a testvériség, az igazságosság hangjának kell felülkerekednie.” Kifejezte közelségét az ukrajnai emberek iránt, siratva a háború okozta “folyamatos pusztítást és halált”, és arra bátorította az embereket, hogy ne engedjenek a közönynek. Ehelyett imára és “a szeretet konkrét cselekedeteire” buzdított.

Kedves Testvérek! Ez a rengeteg fájdalom kell, hogy együttérzésre és cselekvő szeretetre indítson bennünket.

Most, nagyböjt első vasárnapján, a háború kitörésének negyedik évfordulóján a hívek könyörgése során minden templomban mondjunk imát a békéért!

Ezután is nap mint nap imádkozzunk a békéért, és lehetőségeinkhez képest segítsük a háború sújtotta területeken élő testvéreinket! Mostantól nagyböjt második vasárnapjáig bezárólag templomainkban adományt gyűjtünk a háború sújtotta területeken élők számára az erre a célra kitett perselyekben. Adományainkat a Katolikus Karitász (Caritas Hungarica) számlaszámára is átutalhatjuk: CIB Bank 10701094-76228861-51100005. A közleményben kérjük feltüntetni: “Kárpátalja”.

A Kárpátaljai Szent Márton Karitász naponta kb. 1200 embernek ad meleg ételt, és 67 településen támogatja a rászorulókat. A Görögkatolikus Egyházmegyei Karitász pedig öt ingyen konyhát működtet, s mintegy 300 olyan családnak nyújt vigaszt és rendszeres segítséget, amelyek a háborúban veszítették el hozzátartozójukat, és szinte naponta jelentkeznek újabb érintettek. Számos településen óriási gondot jelent a fűtés, a világítás, a meleg ruházat, az élelem biztosítása. A szükség tehát óriási. Az adományt Húsvétra fogjuk kijuttatni a Katolikus Karitász közvetítésével az Ukrajnában, különlegesen is a Kárpátalján élő rászorulók számára.

Kelt Budapesten, 2026. február 22-én

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Felolvasandó Nagyböjt 1. vasárnapjának minden szentmiséjén az evangélium után.

Fotó: Merényi Zita (archív)

Magyar Kurír

100 évvel ezelőtt szentelte fel Mikes János megyéspüspök az átépített, kibővített sárvári Szent László király-templomot. Erre emlékeznek egy éven át a vasi kisvárosban, ahol február 22-én vette kezdetét a centenáriumi ünnepségsorozat, amely jövő év Szent László napjáig tart. 

Dr. Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatott be szentmisét. Szentbeszédében – az evangéliumhoz kapcsolódva – kiemelte: a Sátán arra próbálja meg rávenni Jézust, hogy a köveket változtassa kenyérre. Adjon kenyeret a népnek és akkor királlyá teszik, követik őt, ünneplik. A Sátán Jézusnak a könnyű utat kínálja, a dicsőség útját és nem azt, amit a Mennyei Atya kijelölt, amelynek elengedhetetlen része a kereszt.

Azt is mondja  Sátán Jézusnak, hogy vesse le magát a Templomról. A zsidók így várták a Messiást, aki a templom térre érkezik az égből. Ha Jézus így jött volna mindenki hitt volna neki, leborultak volna előtte. De Jézus az egyszerű, szegény, szenvedő Messiát útját választja. De eszünkbe juthat az utolsó pillanat amikor a kísértés megjelenik: a kereszten, amikor azt kiabálják a zsidók, hogy szálljon le a keresztről és akkor hisznek neki. De Jézus nemet mond a kísértő hangjára és vállalja a nehezebbik utat, az egyszerűség, a szegénység, a kereszt útját, az igazi messiási útat. A mi életünk nagy kísértése is éppen ugyanez. A Sátán is ezt súgja a fülünkbe: szállj le a keresztről, miért gyötörnéd magad, neked is jogod van a boldogsághoz, könnyebb élethez. Miért lennél hűséges egy nehéz házastárshoz, miért kellene adnod a szegénynek, miért kellene időt szánnod Istennek, járd a könnyebb utat.

Ne hallgass a sátáni hangra, amely arra hív, hogy válaszd a széles, könnyű utat. Válaszd a keskeny, a hiteles, a nehezebbik utat, a szeretet és az önátadás útját.

Soós István: Szent László a templomépítő című freskóhoz kapcsolódva kiemelte: Szent László legkedvesebb temploma a nagyváradi templom volt. Életrajza szerint amikor Váradon járt sokat imádkozott a templomban. Egy alkalommal az egyik katona úgy látta imádkozni, mintha lebegne: átjárta őt Isten tüze, kegyelme. Amikor a sárvári templom kövezetére letérdelnek jusson eszükbe Szent László példája:

az ima felemelő, az ima erőforrás, ami az embert önmaga fölé emeli, önmagunk, kényelmességünk fölé, kitágítja a szívünket, amit betölt Isten ereje, kegyelme, békéje,

mondta a megyéspüspök rámutatva: az ima az élő hitnek a jele. Ha valaki tudja, hogy Isten valóság, a legfontosabb személy az életemben, akkor természetes dolog, hogy mindennap beszélgetünk vele, merítünk ebből a hatalmas forrásból.

A szentbeszéd harmadik gondolatát a templom egyik Szent Lászlóhoz kötődő freskójának a feliratához – Szent László a sziklahitű – fűzte Székely János, hangsúlyozva: Szent László volt az aki Szent István életművét megmentette, megújította. Ugyanarra a sziklára akart építeni, mint István: a hit sziklájára. Igazi szikla amire ma jövőt építhetünk nincsen más, mondta a megyéspüspök. Európának és a magyar nemzetnek jövője akkor van ha mi ugyaerre a sziklára építünk. Bennem is megvan-e a sziklahit? Hiszek-e mert látom a világ isteni művét? Hiszek-e sziklaszirádan a Teremtőben? Van-e szilaszirád hitem akkor is ha nem tudunk mindent megfogni, megmagyarázni mint például a szeretet fogalmát.

Építsünk ma is arra a sziklára amire Szent István és Szent László épített. Éépítsük a hit sziklájára egyéni életünket, családjaink életét, a város és nemzetünk jövőjét, zárta gondolatait Székely János.

A szentmise végén Várhelyi Tamás plébános bemutatta az évforduló kapcsán készített ünnepi kiadványt.

Mesebeli történet ahogy Szebenyi István hadszíntérkutató, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke Ausztriában megtalálta az 1. huszárhadosztály nyolcvan éve elásott ládáját, amelyben az alakulat iratanyagát őrizték. Február 21-én érkeztek 81 év után újra magyar földre az iratok, Szebenyi István és Farkas Csaba, a Szülőföld Kiadó vezetője jóvoltából. A Püspöki Palotában hagyományőrzők és számos érdeklődő jelenlétében dr. Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke fogadta a hadosztály iratait tartalmazó ládát, majd mondott köszöntőt, felidézve az 1. huszárhadosztály megmenekülésének történetét. Mint mondta mindez George Patton amerikai tábornok és a magyar hadosztályba beolvadt 3. Huszárezred egykori parancsokának Malanotti Lajos ismerettségének volt köszönhető. Mindketten kiváló díjugratók voltak a második világháború előtt, New Yorkban ismerkedtek meg. Amikor a magyar huszárhadosztály elérte a II. világháború végén az Enns folyót – bár ezt a szövetségesek közötti megegyezés tiltotta – Patton tábornok átengedte őket az amerikaiak által őrzött hídon Salabergnél. Mindezt a Malanotti Lajossal való ismerettsége miatt. A katonák így megmenekültek a szovjet fogságtól.

Volt mitől félniük a katonáknak, mondta Székely János, aki felidézte: a szovjet katonák 200 ezer magyar nőt erőszakoltak meg, munkaszolgálatra, gulágra hurcoltak el embereket, akik közül sokan nem tértek vissza. De felidézte Mikes János halálát is. Az egykori szombathelyi megyéspüspök Récpeszentgyörgyön várta a szovjet katonákat. Annyira rettgett, hogy mi lesz a rábízottakkal, hogy amikor a front elérte a falut, ő az aggódástól szívrohamot kapott és meghalt. Székely János a koreai háborúból is felidézett egy történetet amely szerint a háború elején a kommunista katonák kivégezték egy falu keresztény katonájának fiát. Amikor a háború későbbi időszakában elfogták az elkövetőt a meggyilkolt fiú apja nem bosszút állt, hanem sajátjaként nevelte az elkövetőt, akinek beszélt Jézusról, a kereszténységről. A fiú megtért, megkeresztelkedett, később lelkészként hirdette az emberség, a jóság üzenetét. A láda is ezt hirdeti: egy tábornok emberségét, a jóság győzelmét a háború borzalmai felett. Imádkozzunk, hogy a fegyverek, a kegyetlenség hangja felett győzni tudjon az emberség, a jóság, a megbocsátás, az önmérséklet, a szelídség. Az emberiség tanulja újra a békesség és az emberség útjait, zárta beszédét Székely János.

Takács Zoltán, a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum igazgatója beszédében kiemelte: a huszár neve legtöbbünkben könnyed lovasrohamot, díszes atillát, szablyák csillogását idézi fel, a dicsőség, bátorság, néha a romantika képeit. A második világháborúban azonban a huszárok már más harcmodorral találkoztak: tankok, géppuskák, bombák uralták a harcteret, így a huszárok is kénytelenek voltak szembenézni az ipari hadviselés könyörtelenségével. A magyar huszárok ebben az új világban nem tűntek el, hanem a lovasságot gyalogosként, felderítőként, páncélosok elleni záróerőként vetették be. A kard mellé páncéltörő puska került, a ló mellett páncéloskocsi jelent meg, a díszes egyenruhát felváltotta a poros köpeny. A II. világháború huszárja egyszerre volt a régi világ örököse, és egy új, könyörtelenül modern korszak résztvevője. A katonák nem csak saját bátorságukkal küzdöttek, hanem a harcmodor teljes átalakulásával is. Nem egyszerűen az ellenséggel kellett szembeszállniuk, hanem a saját hagyományuk képét is újra kellett értelmezniük. Mit jelent huszárnak lenni akkor amikor a kard már nem villan és a döntő szót a tűzerő mondja ki. Az emlékezés itt kezd fontossá válni. Ha csak a díszes egyenruhát, a csillogó csákót és a szép alakzatot őrizzük meg félreértjük a 20. század huszárjának történetét. Ha csak a háború borzalmaira tekintünk és nem látjuk meg benne az embert, az apát, a fiút, a bajtársat akkor megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy megértsük: a történelem nem elvont hadműveleti rajz, hanem személyes sorsok sora. Az emlékezés felelőssége azt jelenti, hogy a huszárt nem csupán mint fegyvernemet nézzük, hanem mint embert, közösséget, értékrendet is próbáljuk megérteni. Az emlékezésnek nem az a feladata, hogy egyszerű válaszokat adjon, hanem, hogy ne csak hősöket vagy áldozatokat lássunk, hanem embereket, akik a maguk korának keretei között próbáltak meg helytállni. Az emlékezés ezért nem pusztán tisztelgés a múlt előtt hanem figyelmeztetés is: gyorsan válhat a dicsőség vágya a túlélésért folytatott küzdelemmé, mennyire törékeny a béke, amelyről mi itt, ma nyugodtan beszélhetünk, miközben szomszédunkban háború dúl. A huszárok II. világháborús története segít megérteni, hogy az emberek milyen árat fizetnek azért ha a történelem kereke megindul és fegyvert ad a kezükbe. Takács Zoltán kiemelte: amikor egy huszár fényképe vagy személyes tárgyai előtt megállunk emlékezzünk rá, hogy az az ember is ugyanúgy remélt, félt, kételkedett mint mi. A mi felelősségünk, hogy ne csak az egyenruhát, a fegyvert őrizzük meg, hanem a mögötte lévő emberi történetet is. Ha ez sikerül akkor a huszár nem csak a múlt egyik alakja marad, hanem annak élő emlékeztetője, hogy a bátorság együtt jár a felelősséggel, a hagyomány pedig csak akkor él tovább ha képesek vagyunk őszintén szembenézni a múltunkkal.

Az iratanyag hazakerülése gyakorlati nyereség is, tette hozzá a múzeumigazgató. Közelebb kerülnek hozzánk azok a dokumentumok amelyekből jobban megérthetjük a huszárok II. világháborús történetét, mindennapjait, döntéseit. Ez az iratanyag nagy lehetőség a kutatásra: új kérdések, új válaszok születnek. Pontosabban láthatjuk az alakulat mozgását, a parancsok és a mindennapi tapasztalat közötti feszültségeket, a veszteségeket, a bajtársi kapcsolatokat. Lehet, hogy néhány eddigi feltevésünket módosítani kell, vitáink új irányt vesznek, de ez a történettudomány és a közös emlékezet természetes útja.

A huszárok emlékezete szilárd marad, mert foglalkozunk vele. A huszár nem csak katonai hagyomány, hanem a bajtársiasság, kitartás, a szolgálat, a felesősség példája. Ha a hazakerülő iratanyagot kézbevesszük, feldolgozzuk, azzal valójában azt üzenjük: fontos nekünk, hogy megértsük a múltunkat. Ha így emlékezünk, akkor a huszárok nem csak egy lezárt korszak szereplői lesznek, hanem élő, hivatkozási pontok a jelen számára is. Példák arra, hogyan lehet nehéz történelmi helyzetekben is emberséget, tartást és felelősséget vállalni, mondta Talács Zoltán.

Szebenyi István köszöntőjében elmondta: 1941-től a későbbi huszárhadosztály részei a keleti fronton harcoltak és ott is mindent dokumentáltak. Majd a haza védelmében jelen voltak az Alföldön, a Vértesben, a határt átlépve az Enns folyó volt a megálló. Abban bíztak, hogy az amerikaiak előtt tehetik le a fegyvert. A hadszíntérkutató hozzátette: azt nem tudják, hogy pontosan mi volt a ládában. Ugyanis amikor megtalálták nem nyitották fel, amikor pedig az Osztrák Állami Levéltárban ez megtörtént, azon nem lehettek ott. Amennyit látott az iratokból az abból az állapítható meg, hogy a dokumentumok 80 év eltelltével nincsenek jó állapotban. Bízom benne, hogyha ókori dokumentumokat tudnak restaurálni a szakemberek akkor ezt is. Sok család várja 80 év után a hírt, hogy mi történt a szeretteikkel akik nem tértek haza a háborúból. Szebenyi István ezután felidézte nemcsak azt amikor először hallotta a láda történetét, hanem a megtalálás körülményeit is.

A köszöntők után Székely János megyéspüspök áldotta meg a ládát, benne a felbecsülhetetlen értékű iratanyaggal, amit jövő héten adnak át a Honvédelmi Minisztériumnak. Restaurátor segítségével próbálják megmenteni a több mint 80 éves dokumentumgyűjteményt.

A Szentírás olvasásával nyissuk meg a szívünket Isten felé, tartsunk böjtöt, újítsuk meg plébániai közösségeinket. Leó pápa nagyböjti gondolatait idézte reggeli szentbeszédében Székely János megyéspüspök az oladi Batthyány-templomban. Hamvazószerdával megkezdődött a nagyböjt. Ebben az időszakban minden szerdán és pénteken Szombathelyen a város más-más templomaiban gyűlnek össze a katolikus hívek, hogy reggeli szentmisén vegyenek részt. A helyszínekről a Szombathelyi Egyházmegye honlapján tájékozódhatnak. 

Hamvazószerdán az oladi Fatimai Szűzanya Szeplőtelen Szíve és Boldog Batthyány-Strattmann László emlékére épült templomban dr. Székely János megyéspüspök mondott szentbeszédet. XIV. Leó pápa nagyböjti üzenetéhez kapcsolódva kiemelte: fontos, hogy olvassuk a Szentírást, adjunk teret az életünkben Isten igéjének, aki a szívét adta oda az írásokban. A Biblia egyszerű szavakkal van tele, olyanokkal, amiket pl. egy édesanya mond a gyermekének. A Biblia nem betű, hanem lélek és élet. Felidézte amikor 14 évesen egy nyáron elolvasta az Ószövetsége, ami nagy hatással volt rá.

Leó pápa arra is felhívja a figyelmet nagyböjti üzenetében, hogy úgy hallgassuk az Igét és úgy lássuk a valóságot, ahogyan Isten hallja, látja. Lássuk a világot Isten szemével, lássuk meg a szenvedők fájdalmát, a szegények kiálltását. Kiemelte a Mustármagnyi szeretet programot, amelyben afrikai célokra – óvodák, iskolák építésére – gyűjtenek és kérte a hívek további nagylelkű segítségét. Székely János elmondta: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése nyomán nagyböjt első két hetében Kárpátalja számára tartanak gyűjtést a templomokban.

A Szentatya a böjt fontosságára is felhívja a figyelmet nagyböjti üzenetében, azért, hogy tereljük a vágyainkat az igazi beteljesedés, Isten felé. Konkrét feladatot is adott Leó pápa: tartsunk szóböjtöt, azaz tartózkodjunk a sértő, bántó szavaktól, amik mérgezik a családot, társadalmat, közösségeinket.

A harmadik felhívása a Szentatyának, hogy együtt járjuk a nagyböjti utat. Egyházmegyénket hívom a következő hónapokban, a képviselőtestületeket és azokat akik szeretnének tenni egyházmegyénk megújulásáért jöjjenek össze és beszéljenek ne csak anyagi dolgokról, hanem arról is, hogyan lehet egy-egy plébánia elevenebben imádkozó közösség. Hogyan tudnának élő szeretetközösségeket létrehozni vagy a meglévőket erősíteni, legyen szó bibliakörökről, ifjúsági csoportokról. Mit tehetne egy-egy plébánia, hogy átadjuk az evangélium örömhírét, mondta Székely János.

Dr. Székely János megyéspüspök szentbeszédét meghallgathatják ide kattintva. 

A szentbeszédet követően a hívek homlokára hamuból keresztet rajzoltak, amely külső jele a bűnbánó lelkületnek, az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A stációs szentmisejárás következő állomása február 20-án pénteken a Szent Erzsébet-templomban lesz.

Szombathelyen is véget ért a Házasság Hete programsorozat. A Székesegyházban közös hálaadásra gyűltek össze a házaspárok február 15-én, vasárnap.

Szentbeszédében dr. Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke idézte Timothy Keller amerikai keresztény író gondolatait, aki szerint a házasság lényege nem a futó érzelmek amik jönnek, mennek.

A házasság egy életszövetség: feltételek nélküli, nagylelkű, ingyenes szeretet. Ennek mintája Krisztus keresztje, ami ingyenes, nagylelkű, végtelen önátadás. Ez a mérce, a forrás.

A megyéspüspök idézte Gary Chapmant, ai leírta, hogy házasságuk elején feleségével másként gondoltak a kapcsolat lényegére. Chapman a doktori disszetrációjához remélt segítséget a feleségétől, aki viszont sok időt, programot szeretett volna a férjével. Mást vártak, mást kaptak. Így félévvel az esküvő után hűvösség uralkodott közöttük, mert félreértették a házasságot.Chapman leírta, hogy Ő azt gondota, hogy a felesége fogja majd őt boldoggá tenni. Pedig a lényeg pont fordítva van: az a fontos a házasságban, hogy minden erejével igyekezzen boldoggá tenni a feleségét. Visszaemlékezett, hogy mit kért Tőle a felesége: időt és segítséget. Aztán változtatott: minden héten elmentek valahová kettesben, naponta sokat beszélgettek és segített amiben tudott a feleségének. Ez megváltoztatta a feleségét is, aki szintén elkezdte gyakorolni azt, amit Chapan korábban kért Tőle.

Székely János idézte Timothy Keller feleségét, aki az egyik tanúságtétele során elmondta: úgy látta a férjét az esküvőjük tájékán mint egy görög szobor. Tetszett neki a férje talpraesettsége, vidámsága. Azonban ahogy teltek az évek repedések jelentek meg a szobron: már nem volt annyira szép, hibátlan. A felesége rájött arra, hogy a dolga nem csak az, hogy a mostani férjért szeresse, hanem a jövőbeli férjét is. És eszébe jut, amikor haláluk után kéz a kézben odaállnak Isten trónja elé és bemutatja a Mennyei Atyának a férjét, nagy büszkeséggel. Őt adtad nekem. Szerettem, szolgáltam őt. Ezt tudtam a Te segítségeddel kihozni belőle, gyönyörködje benne. Az én remekművem is.

A házasságban két ember szembesül a maga gyöngeségével is. Nem lehet elrejteni, nem lehet hosszútávon álarcokat viselni.

A házasság egyik célja, hogy két ember tanulja a szeretet művészetét, a nagylelkűséget, két jellem formálódjon a szeretet kohójában.

A házasság nem csak érzelmek, hanem annál több és mélyebb: mély, mint a tenger: erős, mint a szikla, egy hatalmas igen, aminek végig kellene zengeni két ember egész életét. Nem egy múltbeli esemény az esküvő: ez az igen ma is kell, hogy ragyogjon két ember szívében, minden reggel megszólaljon és ezt kellene minden nap aprópénzre váltani.

Székely János idézte Mihalec Gábor párterapeuta tanácsai: kerüljék a házastársak otthon a káros anyag kibocsátást. Azaz a bántó megjegyzéseket, a csúnya szavakat.

Az életedben a legkedvesebb embernek, a legfontosabbnak az életed lehető legszebb szavait add.

Hagyd a felesleges panaszkodást, vádaskodást. Tanuljatok meg kérni, dicsérni, a közös megoldást keresni.

De idézte a Schönstatt Mozgalom tanácsát is, akik jól tudják, hogy a házasság során az ember cipőjébe belekerül egy kavics. Mert nem tökéletesek a házasságok, nem hibátlanok a házastársak. A házassággal sebezhetővé teszi magát az ember. A mozgalom azt mondja:

zavar a kavics, akkor először adj hálát azért, hogy van cipőd, van házastársad.

Isten adott neked házastársat: nem tökéletes, ahogy Te sem vagy az. Köszönd meg, hogy van és tegyél a sebre tapaszt: a hála, a köszönet és az irgalom tapaszát.

Székely János idézte Papp Miklós görögkatolikus atya gondolatait. Ő a házaspároknak arról beszélt, hogy ahogy a Szentlélek által az oltáron a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé változik, úgy akarja a Szentlélek a házasságokat is átalakítani.

 A természetes emberi szerelmet megakarja tölteni a végtelen, a keresztig menő, hatalmas természetfeletti szeretettel.

Gyertek hétről hétre Isten tágas égboltja alá és engedjétek, hogy a Szentlélek átalakítson Benneteket. Mondjátok szívből a házastársi igent, éljétek a hűség szabadságát.

A szentbeszéd után Székely János megyéspüspök, Torma-Hasza Mónika evangélikus lelkész és Jakab Bálint református lelkész áldotta meg a házaspárokat. A szentmise végén került sor a Házas-Társas-Játék sorsolására. 248 pár regisztrált idén a játékra és 72 pár küldött vissza legalább 5  feladatigazolást, amivel a sorsoláson is részt vehettek. A program csoportkép készítéssel zárult.

A szentmise visszanézhető egyházmegyénk Youtube csatornáján, ide kattintva.  

Új sorozat vette kezdetét Szombathelyen február 13-án, Szent Márton esték címmel. 

Dr. Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke köszöntőjében kiemelte: a rendezvénynek kettős célja van. Az egyik, hogy az egyházmegye készül alapításának 250 éves évfordulójára, amit 2027-ben ünnepelnek. Az ünnepségsorozat díszvendége Tours érseke, Vincent Jordy lesz. Szeretnénk a francia zarándokok fogadását előkészíteni, hogy méltó módon tudjuk őket vendégül látni, mondta Székely János. A másik oka az estének, hogy a francia nyelv, kultúra, történelem iránti érdeklődést ismét felkeltsék. Szombathelyen korábban a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, majd a Nyugat-magyarországi Egyetemen működött Francia Nyelv és Irodalom Tanszék. Székely János felelevenítette Tours és Szombathely városok kapcsolatát, pl. Szent Márton ereklyéjének 1913-as szombathelyi fogadását. Külön beszélt az akkori megyéspüspökről Mikes Jánosról és munkásságáról.

Van múltja a két város kapcsolatának, ezt szeretnénk felfrissíteni és életre kelteni, mondta a megyéspüspök, aki kiemelte: a francia egyháztól sokat tanulhatunk. 35 ezer felnőtt részesül a keresztségben évente Franciaországban. Van egy vallási ébredés. Ennek oka lehet az iszlám egyre nagyobb jelenléte, amely sok francia fiatalt megijeszt, elgondolkodtat és rádöbbent keresztény gyökereikre. Sok ember keresi élete értelmét, keres közösséget és ezt Katolikus Egyházban találja meg, mondta Székely János. A megyéspüspök felelevenítette a Szombathelyi Egyházmegye 2024-es tours-i zarándoklata során szerzett tapasztalatait: a francia énekeket, imádságokat, a különböző tours-i egyesületek jelenlétét az egyes szertartásokon.

Székely János kiemelte: szeretné ha ezeknek az estéknek a hatására létrejönnének pl. olyan csoportok, amelyek a tours-i zarándokok fogadását is segítik, valamint amelyek a későbbiekben ápolják a Tours-i Egyházmegyével a kapcsolatot.

A rendezvényen dr. Tóth Ferenc történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora Tours városáról, Tringli Zita, a marmoutier-i apátságról beszélt, ahol Márton remeteéletmódot folytatott szerzeteseivel, Rétfalvi Balázs, a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár gyűjteményvezetője pedig a 2024-es zarándoklatról beszélt. A három előadás videófelvételét hamarosan közöljük.

A szeretet dallama címmel podcastsorozatot indított a Magyar Katolikus Egyház, melyben Székely János szombathelyi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökével beszélgetnek aktuális témákról. A kéthetente közzétett adások műsorvezetője Kuzmányi István állandó diakónus, a Magyar Kurír főszerkesztője.

A podcastsorozat nyolcadik adásában Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke az élet szentsége, méltósága és védelme, az emberi élet kezdetének kérdéskörét járja körül. A főpásztor többek között bemutatja a Biblia tanítását az élet szentségéről, a foganásról, a meddőségről. Rámutat a katolikus életvédelem területén Szent VI. Pál pápa Humanae vitae kezdetű enciklikájának tanítására. Beszél az abortusz, a lombikeljárás és a sejtdonáció kérdésköréről is. Rámutat, hogy az Egyház milyen módon segíti a meddő párokat, és kitér a kórházban hagyott csecsemők kérdésére is. Székely János arról is beszél, hogy miben példa a római Bambino Gesu gyermekkórház szolgálata, mely a világ számos helyéről gondozásába veszi a reménytelen, sokszor orvosilag is a gépek lekapcsolására ítélt gyermekek ellátását, illetve rámutat Gianna Beretta Molla kortárs szent életére.

A szeretet dallama podcast nyolcadik adása elérhető a Magyar Katolikus Egyház YouTube- és Spotify-csatornáján, ide kattintva. 

Az adás a Magyar Katolikus Rádió stúdiójában készült.

A következő résszel február február 25-én, szerdán jelentkezünk – témája az élet szentsége és méltósága az emberi élet végén.

A korábbi adások visszanézhetők és -hallgathatók a Magyar Katolikus Egyház YouTube-és Spotify-csatornáján.

Fotó: Merényi Zita (A meg nem született gyermek vándorszobra)

Magyar Kurír

Egy velem készített interjú kapcsán támadások, kritikus megjegyzések is érkeztek azzal kapcsolatban, amit ott leírtam. Szeretnék ezek közül néhányról szólni, hogy a nyitott szívű olvasók tisztábban lássanak.

Az egyik kritika azzal az állítással kapcsolatban ért, miszerint a petesejtek kinyerésének eljárása növeli a rák esélyét. Jelentős kutatások (pl. Strong Evidences of the Ovarian Carcinoma Risk in Women after IVF Treatment: A Review Article – PubMed) támasztják alá, hogy a rendkívül nagy adag hormon, ami ilyenkor egy nő szervezetébe kerül abból a célból, hogy egyszerre sok petesejt megérlelését kiváltsa, valóban megnöveli a rák esélyét. Pontosan ezért ezt az eljárást csak egy behatárolt számú esetben alkalmazzák egy-egy nő esetében. Az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság tájékoztatójának (Fertility drugs and cancer: a guideline (2024) | American Society for Reproductive Medicine | ASRM) kulcsmondata így hangzik: “A nőket tájékoztatni kell arról, hogy a meddőségi kezeléshez kapcsolódóan megnövekedhet a petefészekrák, valamint a pajzsmirigyrák kockázata.”

Volt kritika, amely azt tette szóvá, hogy egyes kérdésekre nem kívántam válaszolni. Úgy gondolom, hogy a kérdezett személynek szabadságában áll, hogy önmagát és az általa képviselt közösséget (jelen esetben a keresztény közösséget) tematizálja, a kérdező pedig nem erőltetheti rá azokat a témákat, amelyeket esetleg ő tart fontosnak. Egy egymást kölcsönösen megbecsülő párbeszédnek olyannak kellene lennie, amely mindkét fél szabadságát tiszteletben tartja. Jézus sem válaszolt minden neki szegezett kérdésre. Voltak esetek, amikor méltósággal hallgatott (vö. Mk 11,33; Jn 8,6; Lk 23,9; Mk 15,15), és ez a hallgatás beszédesebb volt minden szónál.

Egy további kritika arra a kérdésre irányult, hogy az azonos neműekhez vonzódó személyek képesek-e változást megélni állapotukban. Ezzel kapcsolatban fontos azt tudni, hogy a szexuálpszichológia és a szociológia egybehangzó álláspontja szerint az ember saját testéhez, biológiai neméhez való viszonya és a szexuális érzelemvilága nem kőbe vésett, veleszületett adottság. Sokkal inkább egy nem lineáris fejlődés eredménye, amely az önismeret, az érzelmi megélések és a társas tapasztalatok integrációjából fakad.

Ez az identitás érzelmi és életrajzi hatások, személyes élmények és kulturális impulzusok szövevényében formálódik, érik, rögzül – vagy éppen módosul. E folyamat rendkívül érzékeny és sebezhető, olykor az érintett számára is ambivalens vagy ellentmondásos. Sokan azt tapasztalják, hogy a queer közegben szerzett élményeik nem segítik elő életterveik, belső vágyaik és spirituális céljaik megvalósulását. Számos példa mutatja, hogy egyesek – csalódottan vagy kiégve – elhagyják a homoszexuális életformát, és tartós, örömteli heteroszexuális kapcsolatra vágynak. Egyházként számukra kívánunk befogadó, biztonságos közeget és lelkipásztori támogatást nyújtani, hogy félelem nélkül nézhessenek szembe a fejlődésüket gátló tényezőkkel. Emellett támogatjuk egy olyan környezet megteremtését, amelyben akár a nemi önmegtartóztatás útját választva is élhetnek kiteljesedett, gyümölcsöző életet.

Egy kritika azzal kapcsolatban ért, hogy valakivel szemben egy alkalommal nem kellő tisztelettel viselkedtem, és nem adtam meg neki a kért segítséget. Úgy gondolom, őszintén mondhatom, hogy általában szeretettel, segítőkészséggel és megértéssel igyekszem az emberekhez fordulni. Nem sikerül ez mindig, de őszintén törekszem erre.

Egy másik kritikai megjegyzés arra vonatkozik, hogy nem vagyunk érzékenyek a gyermekvédelem ügyében. Ezzel kapcsolatban hadd mondjak el csak annyit, hogy gimnazista koromban a húgommal együtt több állami gondozásban felnövő gyermeket patronáltunk. A budapesti, Aga utcai Gyermekotthonból hoztuk ki őket, sokszor a hétvégét is nálunk töltötték. Kettőjüknél később keresztapa is lettem, a jó kapcsolat velük mostanáig tart.

A katolikus egyház igen sokat tesz a gyermekvédelem ügyében. Elég a Szent Ágota Nevelőszülői Hálózatra, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által fenntartott intézményekre (nevelőszülői hálózat, családok átmeneti otthonai, családsegítő szolgálatok) vagy a görögkatolikus egyház sok gyermekvédelmi intézményére gondolnunk. Nem annyira szavakkal akarunk tenni a gyermekekért, különösen nem a mostani felfokozott politikai hangulatban, hanem mindenekelőtt tettekkel.

+ Székely János püspök

Dr. Székely János megyéspüspökkel a Telex készített interjút, amelyet elolvashatnak itt.