Székely János: Minden gyermeknek joga van a minőségi oktatáshoz

Az alábbiakban Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Roma Pasztorációs Bizottsága elnökének írását adjuk közre.

Egy társadalom legalapvetőbb feladatai közé tartozik a gyermekek számára a lehető legjobb oktatást és nevelést biztosítani.

Minden erőfeszítést meg kell tenni azért, hogy a legszegényebb családok gyermekei is minőségi oktatáshoz jussanak.

A hátrányos és a halmozottan hátrányos gyermekek aránya Magyarországon vármegyénként nagy eltéréseket mutat. Amíg például Győr-Moson-Sopron Vármegyében 1,3 százalék az arányuk (az általános iskolás gyermekeket tekintve), addig Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében 32,4 százalék, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében pedig 34,8 százalék. Országos átlagban a tankerületi fenntartású (azaz állami) általános iskolákban a hátrányos és a halmozottan hátrányos gyermekek aránya 13,1 százalék, a római katolikus egyházmegyék által fenntartott iskolákban 9,1 százalék, a görögkatolikus egyház iskoláiban 14,1 százalék, a baptisták iskoláiban 20,8 százalék, a református iskolákban 7,3 százalék, az evangélikus iskolákban 2,9 százalék, a szerzetesi iskolákban 3,2 százalék. Azon iskolák aránya, ahol egyetlen hátrányos helyzetű gyermek sem tanul a tankerületi iskolák esetében 61 százalék, a katolikus egyházmegyék által fenntartott iskolákban 69,7 százalék.

Miskolcon például körülbelül 10 százalék a hátrányos helyzetű gyermekek aránya. A városban 3 olyan állami (tankerületi) fenntartású iskola is van, ahol nincs hátrányos helyzetű gyermek, és 3 olyan állami iskola is van, ahol pedig az arányuk 50% feletti. Azokon a településeken, ahol csak két általános iskola van, és ezek közül az egyik egyházi fenntartású, gyakran mutatkozik jelentős különbség a hátrányos helyzetű gyermekek arányát tekintve, azonban néhány olyan esetben is megfigyelhető ugyanez a jelenség, ahol mindkét iskola állami fenntartású. Fontos talán azt is figyelembe venni, hogy egy település értelmiséget (pl. orvost, tanárt) megtartó képessége azon is múlik, hogy van-e ott olyan iskola, ahol az oktatás kellő színvonalú, és a tanuláshoz szükséges nyugalom is biztosítva van a gyermekek számára.

A hátrányos helyzetű gyermekek egy-egy iskolába való koncentrálódása tehát elsősorban nem az egyházi oktatás miatt következik be, hanem főként a családok iskolaválasztási döntései, illetőleg a településszerkezet miatt adódik.

A számokon túllépve természetesen helytelen az, ha egy egyházi iskola alapításának (vagy egyházi átvételnek) a legfőbb célja az, hogy egy hátrányos helyzetű gyermekektől mentes iskolát hozzanak létre. Ilyen célú átvételt az egyházaknak nem volna szabad kezdeményezni, az állami szerveknek pedig nem volna szabad engedélyezni. Ahhoz azonban, hogy ez az alapelv minden család számára valóban elfogadható legyen az szükséges, hogy az iskoláinkban a nevelés hatékonyan, nyugodt körülmények között tudjon folyni.

Lényeges volna, hogy a leghátrányosabb helyzetű családok is törekedjenek a lehető legjobb iskolába íratni a gyermekeiket, ezek az iskolák pedig, amennyiben a gyermek képes követni az iskola tanulmányi színvonalát, örömmel befogadják őt, és segítsék a tanulmányait.

Fontos azt is leszögezni, hogy a szabad iskolaválasztás jogának biztosítása helyes, a szülő gyermekneveléssel kapcsolatos elsődleges jogából és kötelességéből fakad. A gyermek nevelésével kapcsolatos döntések meghozatalának joga elsősorban nem az államot, hanem a szülőt illeti meg.

A szülő döntheti azt el, hogy milyen nevelést szeretne a gyermeke számára. A magyar társadalom jelentős többsége ért egyet ezzel a joggyakorlattal. A 33 OECD ország közül csak 8 országban van szigorú, körzetes beiskolázás, a többiben – természetesen különböző módozatokban – a szabad iskolaválasztás elve érvényesül.

Befejezésül a témához hadd idézzem fel a nyíregyházai Huszár telepi iskola történetét. A Huszár (vagy régi nevén Guszev) telep Nyíregyháza erősen szegregált városrésze, 2003-ban a lakók 85 százaléka vallotta magát romának, a telepen ekkoriban egyetlen felsőfokú végzettséggel rendelkező személy sem lakott. A Huszár telepi iskolát az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány nyomására a Nyíregyházi Önkormányzat 2007-ben bezáratta, a 103 – többségében hátrányos helyzetű – gyerekeket 6 kijelölt iskolában osztotta szét. A szétosztott gyerekeket többnyire nem fogadták szívesen a kijelölt iskolák, a gyerekek pedig nemigen bírták az új iskoláik magasabb tanulmányi követelményeit. A következő tanévben igen sokan lemorzsolódtak (osztályt kellett ismételniük, iskolaelhagyók vagy magántanulók lettek), főként a felsősök. 2011-ben a Huszár telepi iskolát újraalapította a Görögkatolikus Egyház. Az új iskola (Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola) alapelve, hogy nem a gyerekeket akarja az iskolához alakítani, hanem az iskolát alakítja és teszi otthonossá a gyerekek számára. Az iskola diákjai kiemelkedően teljesítenek a sport (atlétika, futball, ökölvívás) és a művészetek (hangszeres zene, néptánc, képzőművészet, előadó művészet, modern tánc) területén. Minden gyermeket egyéni fejlesztési terv alapján segítenek a tanulásban. A nyolcadikosok mindegyike továbbtanul, többen gimnáziumokban vagy technikumokban. Vagyis ez a „szegregált” iskola integrál, segíti a gyermekek felzárkózását, kibontakozását.

A magyar helyzet jó kezelésének a kulcsa elsősorban a minőségi oktatás biztosítása a leghátrányosabb helyzetű gyermekek számára, a leszakadó térségekben is.

Ehhez kellenek anyagi plusz források, kellenek elkötelezett és tehetséges tanárok, kellenek olyan szülők, akik együttműködnek az iskolával, akik értékelik a tudást és őszintén támogatják a gyermekük tanulmányait.

Székely János püspök,
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Roma Pasztorációs Bizottságának elnöke

Fotó: Merényi Zita (nyitókép); Lambert Attila. Az archív képek illusztrációk

Magyar Kurír

 

A magyar és romániai katolikus püspöki konferencia vezetői a gödi Búzaszem Iskolában is jártak

A magyar és a romániai katolikus püspöki konferenciák állandó tanácsai november 25–26-án Vácon tartották meg soron következő találkozójukat. Szerda reggel a szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros, prímás volt a Nagyboldogasszony-székesegyházban, majd a főpásztorok meglátogatták a gödi Búzaszem Iskolát.

A püspökök hagyományos, kétnapos találkozójukon tárgyaltak a szinodalitásról, a különböző rítusok és nyelvek jelenlétéről az egyes egyházmegyékben, a karitász küldetéséről, az egyházi médiáról, a család értékének védelméről és gyümölcsöző lelkipásztori kezdeményezésekről a két országban.

A püspökök kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy Európa reménye és jövője Krisztus. Az európai kultúrát a kereszténység tette igazán termékennyé, és addig van jövője, amíg ebből az éltető forrásból meríteni tud. Közép- és Kelet-Európa egyházi közösségei – nem utolsósorban a kommunista diktatúrák és egyházüldözés fájdalmas tapasztalata miatt – talán jobban tudatában vannak ennek a ténynek.

Kifejezték annak fontosságát is, hogy az egyházi közösségek tegyenek meg mindent az új evangelizáció, a család értékének védelme és a legszegényebbekkel való szolidaritás erősítése érdekében. Arra hívják a saját közösségeiket, hogy imádkozzanak a békéért és Európa lelki megújulásáért.

Forrás és fotó: MKPK

 

A szerda reggeli szentmisét latin nyelven  Erdő Péterrel együtt mutatta be Székely János, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Böcskei László nagyváradi megyéspüspök, a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia (CER) elnöke; Udvardy György veszprémi érsek, az MKPK elnökhelyettese; Aurel Percă bukaresti érsek; Felföldi László pécsi megyéspüspök, Marton Zsolt váci megyéspüspök és Varga Lajos váci segédpüspök; Németh Gábor, az MKPK titkára és Francisc Ungureanu, a CER titkára.

A szentmise után megérkeztek a püspökök és érsekek a Búzaszem Iskolába, ahol az igazgató, Horváth Szilárd és pedagógusok fogadták őket. Az épület tágas előterében éppen mozgásos-énekes foglalkozás folyt, a diákok hosszú köteleket feszítettek ki a bokáikkal, ezt ugrották át tánclépésekkel a többiek.

Az iskola új épületének könyvtárhelyiségében egy nagy asztalnál foglaltak helyet a püspöki konferenciák állandó tanácsainak tagjai. Horváth Szilárd igazgató bemutatta nekik különleges oktatásukat, csupa érdekességet osztva meg a Búzaszemről.

2004-ben hét gyerekkel kezdték el az iskolát, amelynek akkor még nem volt állandó épülete. „2008-ban kezdtük el az építkezést. A tervezőtől azt kértük, a pedagógiánkat öntse épületbe: a kereszténységet, a családiasságot, a természetességet, a magyar néphagyományt.”

Most 190 gyerek jár ide, három-négyszeres a túljelentkezés. „A társadalom számára hívószó a kereszténység, a családiasság, a természetesség. Egyesítettük az iskolában az állami, az egyházi és azalternatív iskolák előnyeit. 24 gyereket veszünk fel, jövő őszre már hatvan jelentkezőnk van.

A fiatal családokat mágnesként vonzza, amit gyerekbarátságnak neveznek – de ez valójában a kereszténység. Óriási esélye van itt az Egyháznak!

A gyerekek a legjobb iskolákba kerülnek be tőlünk, de ez nem cél, hanem eredmény. Elsősorban az érzelmi intelligenciát akarjuk nevelni, szeretnénk, hogy a diákjaink a családjuk, nemzetük és Egyházuk kovászai legyenek.”

Több egyházmegyében indult már organikus pedagógiai képzés, mely hangsúlyozza, hogy az IQ fejlesztését is az érzelmi intelligencia alapozza meg. Horváth Szilárd ismertette, hogyan valósítják meg ezt az iskolájukban.

Mivel a Gergely-járás hagyományával hívogatják a leendő tanulókat az iskolába, azzal a tapasztalattal érkeznek meg a kis elsősök, hogy őket a nevükön szólították, hívták. „Ha bele tudjuk látni a gyerekekbe a jövendő oroszlánt, nagy eséllyel azok lesznek. Ha elképzelik, hogy valamit meg tudnak csinálni, idővel meg is tudják” – tette hozzá az igazgató. A szülőket sem elküldik az iskolából, hanem behívják, ők például reggelente közös imát tarthatnak a tanulóknak.

Jó gyakorlat a húszperces „megérkező kör” foglalkozás is, amelyen a diákok minden tanítás előtt megosztják egymással örömeiket és a bánataikat, így kialakul, hogy képesek másokkal együtt érezni, és beszélni az érzelmeikről.

„A gyerekek kezéből kivettük a személyes képernyőket, 2011 óta nem lehet az iskolába behozni okostelefont. Általában hat órát lóg a neten naponta egy nyolcadik osztályos, ezzel elveszi a képességei fejlesztésétől is az időt.

2018-ban a szülőkkel elhatároztuk, hogy otthon se legyen a gyerekek kezében tablet, okostelefon. Először ufónak tartottak a kezdeményezés miatt, de hamar megtapasztalták az előnyeit. Ma már a szülők akarják, hogy így legyen”

– fogalmazott Horváth Szilárd, és elmondta, a szülők a gyerekbarátság, kereszténység, néphagyomány és telefon nélküliség miatt hozzák ide a gyerekeiket. „Robotikára tanítjuk a diákjainkat, de nem teszünk a zsebükbe szórakoztatóközpontot. Úgy látjuk, az a gyerek, aki a telefonján él, már nem is akarja megismerni a világot. Lehet fejleszteni a gyerekek digitális gondolkodását sokféle más módon is.”

Fontosnak tartják Freund Tamás állítását, aki szerint az optimális agyfejlődéshez és -működéshez mozgás és művészeti élmények kellenek. A következőkben arra hozott példákat a Búzaszem igazgatója, hogyan valósítják meg mindezt az oktatás során.

Az iskola kertjében a diákok színező növényeket és gyógynövényeket termesztenek, a színezőkből festéket készítenek, azzal festenek, és feldolgozzák a gyógynövényeket is. Terveznek és leírják a tapasztalataikat, az élményszerzés közben így kémia-, biológia- és fizikatudásuk is elmélyül.

 

A néphagyomány is fejleszti az idegrendszert, az nem csak a hagyományőrzés miatt fontos. Aki zenét tanul, annak a képességei is jobbak lesznek”

– folytatta az igazgató, majd levetített egy kisfilmet, ahol a gyerekek együtt zenélnek népi hangszereken, és táncolnak rá. „Minden gyerek tanul zenét, minden gyerek alkalmas a zenetanulásra” – tette hozzá.

A népi kézművesség is jó hatással van gyermekek fejlődésére. Minden osztály elkészíti magának a saját nemezszőnyegét iskolakezdés előtt, mely összekovácsolja a csapatot és a szülőket is. A leendő elsősökkel öt-hat alkalommal találkoznak, felmérik az idegrendszeri állapotukat is. Az igazgató vetített a „csipkeverésről, mely diszlexia, diszgráfia elhárító tevékenység” is, valamint a karácsonyi betlehemezésről, vagy a szablyavívásról.

Az „Apád, anyád idejöjjön” program keretében a szülőket behívják az iskolába, akik táncházas alkalmakon együtt ropnak a gyerekekkel, de előadásokat, tanórákat is tartanak nekik a saját szakmájuk témáiból.

Önkéntes rendszerben szorosan együttműködnek az iskolával, segítenek a berendező, a konyhás, a világosító vagy az ökocsapatban.

Az iskolában minden gyerek szöveges értékelést kap. Ebben jó és rossz is olvasható, de szépen, finoman megfogalmazva. Minden évben kiosztanak nekik oklevelet is, hiszen minden gyerek tehetséges, csak meg kell találni, miben. Van, akinek a humoráért, gyönyörű mosolyáért, más az egyenességért, vidámságért kap elismerést.

A diákok számára kiemelik az értékeiket, például olyat is, hogy „bárki beléd kapaszkodhatott”, „az osztály lelkiismerete voltál”.

Az iskolában cserkészet is működik, melynek Virág András a vezetője. „Az erdőben csak fűrész és szerszámok vannak a gyerekeknél, egy hét múlva, amikor kimegyek, otthonokat látok mindenütt” – mondta az igazgató. A cserkészet Isten közelségében gyakorlati keresztény életet alakít ki. Az iskolában megszervezték a Honi Cserkészszövetséget is, és nem egyszer a külhoni cserkészekkel közösen táboroznak.

Mindezek eredménye, hogy a nyolcadikos felvételi pontjaik átlaga 74,8 az 54 pontos magyar átlaghoz képest.

A találkozáson négy diák számolt be arról, milyen az élet okostelefon nélkül. Székely János megkérdezte, mit szólnak a barátaik ahhoz, hogy nincs telefonjuk, mire elmondták, van, aki csodálkozik, de ez nem befolyásolja a kapcsolatukat. „Előfordul, hogy sajnálnak miatta, de én úgy voltam vele, ne sajnálj.” Az is kiderült, olyannal még nem találkoztak, hogy egy barátjuk szeretné letenni a telefont.

Udvardy György érsek az iránt érdeklődött, mire irigykednek a többiek. A fiatalok válaszai között szerepelt, hogy az időbeosztásuk és a természet közeli helyszín sokakban kelt irigységet, hiszen a gép előtt rengeteg idejük elfolyik feleslegesen.

Szülők is jelen voltak az alkalmon, akik arról beszéltek, a családjukban milyen változásokat hozott, hogy korlátozva van a képernyőhasználat. „Az egyetemista lány nagytestvérük 12 éves korában kapott telefont, nem tudtam, mit adok a kezébe. Évek teltek el, amíg felismertük, hogy mindig mindent csak a telefonjával csinál, pedig korábban sok minden érdekelte.

A kicsiket ide írattuk be, az ő hatásukra a nagylány is kijött a befelé fordulásból. Örülünk, hogy van időnk egymásra, beszélgetünk, társasjátékot játszunk. Tényleg tudunk család lenni, mert nincs, ami kiszívja a lelket.”

Tapasztalat, hogy a telefon kiveszi a gyereket a családból, de az idejáró gyerekek a nem ide járó testvéreikre is pozitívan hatnak, ráadásul a szülők sem érzik a tehetetlenséget, milyen nehéz a szórakoztatóközpontot, azaz az okostelefont überelni.

Felföldi László megkérdezte, mekkora erőt ad, hogy több család együtt van ugyanabban a küldetésben. „Nem menne enélkül – mondta egy édesapa. – A szülői baráti kör is, csapat, összejárunk, a gyerekeket ebben a burokban neveljük. A hit, a sport is ebben a csapatban működik tökéletesen.

Itt van egy közös, erős akarat, ami mindenkit inspirál ezen az úton. Csak közösségi megoldás van.”

A találkozás során meglátogattuk az iskola kertjében felállított jurtát, amit osztályteremnek rendeztek be, fűthető, és érződik, mennyire bensőséges, ősi a hangulata. A gyerekek, amikor itt vannak, leteszik a cipőiket, táskáikat, és leülnek a kis asztalokhoz a sámlira. A fény felülről jön be, nagyon egyedi az egész centrális tér.

Böcskei László, a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia elnöke kérdésünkre elmondta, újdonság számára, amit itt végignézhet. „Nagyváradon nincsen hasonló, bár ott is vannak alternatív oktatási próbálkozások.

Ugyanazokkal a nehézségekkel szembesülünk, mint Magyarországon, sőt: ha nem is jut másra, okostelefon akkor is kell, ráadásul minél korábban. Pedig ez kiszakítja a gyermeket a családból, a közösségből, aminek ismerjük a következményeit.

Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, és csodálom, hogy ezt a szülőkkel közösen együttműködve és az ő elköteleződésükkel sikerült megvalósítani. Ez egy közös visszatérés az eredetekhez és az értékekhez. Elismerésem az itteni oktatóknak, tanároknak és szülőknek.”

A püspökök betértek a negyedikesek közé; a gyerekek egy boltív alatti helységben, ahol  a reggeli megérkező kört szokták tartani, egy moldvai dalt adtak elő citera- és kobozkísérettel. A püspököknek annyira tetszett az előadás, hogy kértek tőlük még egy éneket.

Székely János közben elmondta, még nem járt ebben az iskolában, de egészen különleges és hihetetlen, amit lát. Biztosan lenne erre igény máshol is, a megvalósításához tüzes emberekre van szükség.

A látogatás végén felsorakoztak a gyerekek és tanárok az aulában, elénekelték a Dicsőség mennyben az Istennek karácsonyi énekünket.

Végezetül Erdő Péter gratulált az iskola munkájához a vezetésnek, a tanároknak és a diákoknak, majd megáldotta őket.

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír

 

Európa kulturális, szellemi válságáról és a kiutakról – Podcastsorozat Székely János püspökkel

A szeretet dallama címmel új podcastsorozatot indított a Magyar Katolikus Egyház, melyben Székely János szombathelyi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökével beszélgetnek aktuális témákról. A kéthetente közzétett adások műsorvezetője Kuzmányi István állandó diakónus, a Magyar Kurír főszerkesztője.

A podcastsorozat harmadik adásában Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke Európa kulturális, szellemi válságáról és a kiutakról beszél.

A főpásztor beszélt többek között a kultúra szó meghatározásáról, az ember istenarcúságának hatásáról, arról, hogy

Európa mikor és miben került kulturális, szellemi válságba, a demográfiai válság hatásáról, a kiutak lehetőségéről, az öreg kontinens krisztusi arcáról és Szent Benedek, illetve a társvédőszentek példájáról.

A szeretet dallama podcast harmadik adását november 26-án, szerdán 7 órakor adta közre az MKPK Sajtóirodája, mely elérhető a Magyar Katolikus Egyház YouTube-csatornáján. Az egyes részek a Spotify streamingszolgáltató felületén is elérhetők. (A korábbi adások is visszanézhetők.)

A felvételt megtekinthetik itt.

 

Az adás a Magyar Katolikus Rádió stúdiójában készült.

A következő rész december 10-én, szerdán jelenik meg, témája az oktatás, nevelés kérdései lesznek.

Fotó: Merényi Zita (a nyitókép Kárpátalján, az orosz-ukrán háború idején készült); Sebő Balázs/MKPK

Magyar Kurír

Arra születtünk, hogy megtanuljunk szeretni – Átadták a Szent Erzsébet rózsája díjat Budapesten

Huszonötödik alkalommal adta át a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) a Szent Erzsébet rózsája díjat. Idén november 24-én este Kuti Sándorné Kovács Mária, a kiskunhalasi alsóvárosi plébánia karitászcsoportjának vezetője vehette át a rangos elismerést Székely János püspöktől, az MKPK elnökétől a Néprajzi Múzeumban. A jótékonysági est kedvezményezettje a Regőczi István Alapítvány volt.

A díj átadásán jelen volt Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Németh Gábor, az MKPK titkára; Áder János és felesége, Herczegh Anita, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete, a Regőczi István Alapítvány a Koronavírus Árváiért létrehozói, amely kuratóriumának Anita asszony az elnöke. Az ünnepségen jelen volt Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatója, Szemerei János evangélikus püspök, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, továbbá az egyházmegyék és szerzetesrendek, az állami, társadalmi és kulturális élet képviselői és a korábbi díjazottak.

Székely János ünnepi köszöntőjében elmondta: Árpád-házi Szent Erzsébet a világ szerencsésebb részére született II. András magyar király lányaként, de hamar átkerült a szegények oldalára. Wartburg várában gyakran olyan ételt tettek az asztalra, amelyet szegényektől vettek el; Erzsébet elhatározta, nem eszik ezekből. A puszta léte néma forradalom, felkiáltójel volt: egyszerű ruhákat hordott, a szegény emberek között haladt a körmeneteken, árvaházat alapított, ahol az árvák édesanyának szólították őt. Látogatta a betegeket, szegényeket is, és keresztanya lett a legszegényebb családokban.

Az MKPK elnöke XIV. Leó pápa Dilexi te (Szerettelek téged) kezdetű apostoli buzdításából kiemelte, hogy az élő Isten az égő csipkebokorban úgy mutatkozik be, mint aki látta Egyiptomban népe nyomorúságát, ismeri a szenvedését, megrendíti a szegények fájdalma.

Ha Isten szívéhez közel akarunk kerülni, kell hogy szíven találjon minket is a szegény ember szenvedése”

– idézte a püspök a Szentatya szavait, melyek a mai világ mentalitásától távol állnak, hiszen hat másodpercenként éhen hal egy éhező gyerek, noha a fegyverekre költött összeg egy százaléka elég lenne az éhezés felszámolására. Ugyanígy probléma a tiszta ivóvíz hiánya, és hogy Afrikában 30 millió kisgyerek nem járhat iskolába. Leó pápa apostoli buzdításában felidézi, Szent Ferenc megtért, amikor átölelte a leprást. „Gesztusával az Egyház új tavaszát hozta el.” Székely János hozzátette, a keresztény üzenet szíve, hogy a világ szeretetből van, Atya, Fiú és Szentlélek örök szeretetéből.

Mi, emberek arra születtünk, hogy megtanuljunk szeretni, az életünket ajándékká tegyük. Ha valaki erre az útra rálép, a sejtjei szinte ujjonganak.”

Isten akarja, hogy ez a szeretet járja át a világot, az emberi szíveket, és ebben akar a Karitász sokat tenni – folytatta. – Magyarországon a karitászmunkatársak és önkéntesek által oda is eljut a gondoskodás, ahová az állami szociális háló nem ér el. „Egy rászoruló embernek nemcsak anyagi segítség kell, hanem mindenekelőtt az is, hogy átélje, fontos, valaki gondol rá.”

Székely János két történetet osztott meg ezután. Az első egy cigány kisfiúról szólt, akit még fiatal papként ismert meg. A kisfiú nagyon jól számolt, jól ment neki a matematika, majd hirtelen romlani kezdett az eredménye, ugyanis a szeme tovább romlott, és nem neki való szemüveget hordott, hanem a nagymama régi szemüvegét, amit egy fiók alján találtak. Készíttettek együtt egy új szemüveget, a gyerek újra jól látott, tovább szárnyalt tanulmányaiban. Évekkel később, amikor gyermekei születtek, kérte Székely Jánost, keresztelje meg őket. Az ötgyermekes apuka mindegyik alkalommal elmondta ezt a történetet, hiszen átélte, hogy az nem csak a szemüvegről szólt, sokkal inkább a bátorításról.

A másik történetben azt idézte fel a püspök, hogy Budapesten egy idős atyának ki kellett jönnie a templomból, hogy elküldje a szertartásokat zavaró, átkozódó hajléktalanokat. Egy fiatal háromgyerekes roma asszony a pap védelmére kelt. Nemsokára pont úgy adódott, hogy őt vették fel a templomba takarítónak. Amikor a pap a kezébe adta a templomkulcsot, az asszony elámult, mert ekkora bizalmat még soha nem tapasztalt. Lassan betért a misékre is. Az emberek megszerették tisztességes munkájáért, kedvességéért. A templomból egy idős házaspár pártfogásába vette, elvégezte a nyolc osztályt, megkeresztelkedett, és a három kisgyerekét is megkereszteltette. Az édesanyja sírjánál hangosan azt mondta: „Anya, ugye most már büszke vagy rám?”

„A mai napon köszönetet mondunk azoknak, akik reményt, fényt visznek a szegény, szenvedő emberek életébe.

A mai nap mindannyiunkat hív, hogy a tetteinkkel gyújtsunk fényt ebben a konfliktusokkal teli világban, legyünk mi is a szeretet követei”

– buzdított végül.

Az MKPK 1999-ben alapította a Szent Erzsébet rózsája díjat, mely a rózsalegendához kapcsolódóan az irgalmasság és a szolgáló szeretet erényeinek hangsúlyozására, valamint a díjazottak személyes példájának elismerésére szolgál. Évről évre az egyházmegyék, az egyházközségek, a karitászszervezetek és a szerzetesrendek javaslatai alapján választják ki a díjazottat. Idén Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek terjesztette fel Kuti Sándorné Kovács Máriát, akinek az életútjáról a vele készített interjúnkban olvashatnak.

Miután Székely János átadta neki a díjat, Marika hálát adott elsősorban a Jóistennek. Köszönetet mondott Bábel Balázs érsek úrnak, Cselik Beatrix egyházmegyei karitászigazgatónak, az MKPK-nak. „A karitászmunka csapatmunka. Köszönetettel tartozom a csapatom tagjainak, egy-egy szirmot ők is megérdemelnének a rózsából” – mondta, majd megköszönte plébánosuknak, Seffer Attilának, hogy mindenben támogatja szolgálatukat, a kiskunhalasi Szent Péter és Pál-templom híveinek, hogy segítséget adnak a rászorulóknak. Nem feledkezett meg férjéről sem, aki 25 éve biztos hátteret nyújt a karitászmunkában.

A 95 mm átmérőjű bronz érem előoldalán Szent Erzsébet rózsája látható, hátoldalán a díj neve – Pálffy Katalin szobrászművész alkotása. A hozzá tartozó tok és az oklevél Molnár Imre iparművész munkája.

A kitüntetett kiegészítő díjakban is részesült. Ajándékul megkapta Márk Gergely rózsanemesítő 2000-ben Rómában aranyéremmel jutalmazott „Szent Erzsébet emléke” rózsafajtájának töveit, melyet ma Godzsák Zoltánné Szeged-Szőregen termeszt és forgalmaz. Sümeghy Kata díszes Szent Erzsébet-kenyeret készített a díjazottnak még azzal a kovásszal, mellyel Ferenc pápának sütött kenyeret. Hermann István a díjátadás emlékére készített bélyegív bekeretezett díszpéldányát adományozta. Kuti Sándorné Kovács Mária átvehette Orient Enikő textilművész és V. Andrejszki Katalin iparművész rózsacsokrot megjelenítő közös alkotását. A Magyar Kurír egy Új Ember-kiadványokból készült válogatással jutalmazta a kitüntetettet.

A Szent Efrém Férfikar koncertjével folytatódott a jótékonysági est. Műsorukban grúz pátriárka Kyriéje, argentin kreol mise Gloria tétele, karácsonyi énekek, gospel, kongói dicsőítő ének és Bubnó Lőrinc Angyal című szerzeménye hangzott el.

Az MKPK fotópályázatot írt ki a Szent Erzsébet rózsája díj alapításának 25. évfordulójára a katolikus köznevelési és szakképző intézmények számára. A beérkezett pályaműveket a Pro Cultura Christiana díjas képzőművész, Reha György bírálta el, és ő adta át a díjakat a nyertes diákoknak.

A jótékonysági rendezvény kedvezményezettje, a Regőczi Alapítvány kisfilmmel mutatta be tevékenységét. Megdöbbentő, szívszorító történetek hangzottak el.

Herczegh Anita asszony, a kuratórium elnöke – többször könnyeivel küszködve – visszaemlékezett az alapítvány létrehozásának körülményeire, a covidjárvány miatti bezártságra, félelemre, gyászra. „Egyre többet hallottunk arról, hogy fiatal édesanyákat és édesapákat ragad el a járvány. A férjem egy ismerőstől hallott egy hétgyermekes családról, ahol az édesanya várta a hetediket, és félő volt, hogy a gyerekeket nem is engedik be a kórházba elbúcsúzni tőle. Ekkor éreztük, létre kell hozni egy olyan alapítványt, mely őket segíti.”

Sokan támogatták ezeket a családokat 2020 tavaszától az alapítványon keresztül, mely Regőczi István nevét vette fel, hiszen ő egész életében segített a második világháborúban árván maradtakon. Herczegh Anita megvásárolta a plébános Az Isten vándora című könyvét, amiben a „Sok szeretettel, Regőczi István” saját kezű ajánlás megerősítette küldetésüket: „Úgy éreztük, ez föntről jövő támogatás az alapítvány munkájához.”

Az alapítvány hosszú távú támogatást nyújt, az anyagi segítségen túl táborokat, családi nyaralásokat szervez, koncertekre, kulturális rendezvényekre segíti eljutni a gyerekeket, tárgyi adományokat gyűjt, pszichológiai és mentálhigiénés segítséget biztosít.

A covidárvák száma 400–500-ról másfél év alatt 1600-ra emelkedett. 58-an 1 év alattiak voltak, heten még meg sem születtek, amikor elárvultak, másfél százalékuk teljesen árva. Még 2022-ben is születtek covidárvák – hangzottak el a szívszorító adatok. – Az érintettek között van hét gyermekkel özvegy édesapa, és négy testvér, akik kétszer lettek árvák: még a covid előtt elveszítették szüleiket, majd a gyámul kirendelt nagyszülőt is elragadta a betegség. Vannak olyan, az alapítvány által támogatott fiatalok, akik már befejezték a tanulmányaikat, és dolgozni kezdtek.

Anita asszony elmondta, manapság kevesebben támogatják már az alapítványt, mint a járvány alatt, pedig a covidárvák segítése évtizedes feladat, egészen felnőtté válásukig tart. A tragédiát elszenvedőknek irgalomra és emberségre van szükségük.

A Regőczi István Alapítványt a Koronavírus Árváiért Ön is támogathatja a 11705084-21448492 számlaszámra utalással vagy a 13650 adományvonal hívásával, mely alkalmanként 500 forint támogatást jelent. Egyéb támogatási lehetőségekről a www.regoczialapitvany.hu weboldalon tájékozódhat.

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír

Közös lelkigyakorlaton vesznek részt a magyarul beszélő püspökök

A magyar püspökök szokásos lelkigyakorlatát november 17. és 21. között tartják Leányfalun, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban.
A szokásoknak megfelelően a lelkigyakorlaton a magyarországi mellett a határon túli magyar, illetve magyarul beszélő püspökök is részt vesznek. A lelkigyakorlatot Kiss Endre atya, a gyulafehérvári szeminárium spirituálisa vezeti.

A püspökök ezen alkalommal is imádkoztak Jézus Krisztushoz a békéért Európában és a világban.

Forrás és fotó: MKPK

Magyar Kurír