Hónap: 2025 október

1965. október 28-án, a II. Vatikáni Zsinat keretében tették közzé a Nostra aetate kezdetű nyilatkozatot a Katolikus Egyház nem keresztény vallásokkal való kapcsolatáról. E jelentős dokumentumról a Keresztény-Zsidó Tanács október 21-én konferenciát tartott Budapesten, a Szervét Mihály Egyházi Kulturális Központban.

A konferencia résztvevőit Kriza János unitárius püspöki helynök mint házigazda, valamint Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) és a Keresztény-Zsidó Tanács (KZST) elnöke köszöntötte.

A II. Vatikáni Zsinaton 1965. október 28-án közzétett, az Egyház nem keresztény vallásokkal való kapcsolatáról szóló nyilatkozata,

a Nostra aetate történelmi jelentőségű volt, egyrészt azért, mert kimondta, hogy az Egyház semmit sem vet el abból, ami a különféle vallásokban igaz és szent, másrészt azért is, mert “új fejezetet nyitott az Egyház és a zsidóság kapcsolatában”

– ahogy azt Székely János az MKPK elnöke hangsúlyozta a konferencián.

A püspök megjegyezte, hogy e dokumentum létrejöttének hátterében meghatározó a zsinatot megnyitó XXIII. János pápa tapasztalata, aki korábban, a II. világháború idején isztambuli diplomataként zsidó emberek ezreit rejtegette, mentette.

Székely János úgy fogalmazott: a Nostra aetate egy hosszú, kétezer éven át tartó fájdalmas történetnek (amelynek sötét fejezeteiről Theodor Herzl részletesen ír A zsidó állam című könyvében) vetett véget.

Az MKPK elnöke arra is emlékeztetett, hogy a zsinati dokumentum megjelenésének ötvenedik évfordulóján a keresztény-zsidó párbeszédet szorgalmazva huszonöt ortodox rabbi nyilatkozatot adott ki, amelyben többek közt kifejtik, hogy “A Nostra aetate és az ennek szellemiségét követő hivatalos egyházi okmányok egyértelműen elutasítják az antiszemitizmus minden formáját, megerősítik Isten és a zsidó nép felbonthatatlan szövetségét, elutasítják az istengyilkosság vádját, és a keresztények és zsidók közötti egyedülálló kapcsolatot hangsúlyozzák”, valamint rámutatnak, a nyilatkozat rögzíti: “ahogy azt Maimonidész és Jehuda Halévi is tette, mi is elismerjük, hogy a kereszténység létrejötte nem hiba vagy véletlen műve, hanem isteni akarat eredménye volt és ajándék a nemzeteknek.”

Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát a konferencián az előadásában kiemelte: Ferenc pápa többször is hangsúlyozta, hogy “falak helyett hidakat kell építeni”. Nem véletlen, hogy Giovanni Battista Re bíboros is idézte ezt a híres mondatot a pápa temetésén mondott szentbeszédében – tette hozzá a főapát.

Hortobágyi Cirill OSB a Nostra aetatéról elmondta, “kevés olyan egyházi irat van, amely ennyire megváltoztatta volna a Katolikus Egyház önképét és a világ vallásaihoz fűződő viszonyát”.

Alapelvei – a párbeszéd, a kölcsönös tisztelet, a béke és az együttműködés – máig aktuális üzenetet hordoznak.

A főapát felhívta a figyelmet arra, hogy a II. világháború borzalmai, a holokauszt, a gyarmati rendszerek felbomlása, a hidegháború feszültségei – mind azt üzenték: az emberiség vagy megtanul együtt élni és együttműködni egymással, vagy elpusztítja önmagát. Ebben a világhelyzetben született meg a Nostra aetate.

“Eredetileg nem a világvallások voltak a fókuszban. A kiindulópont a zsidósághoz való viszony újragondolása volt. Az előkészített munkadokumentum címe: Decretum pro Iudeis (A zsidókról szóló határozat). A holokauszt utáni években sokan érezték: a keresztény teológia évszázadokon át táplált előítéletei – az »istenölő nép« toposza, a zsidóság elutasítása – hozzájárultak ahhoz a kulturális közeghez, amelyben a zsidógyűlölet elburjánzott.”

XXIII. János pápa a korábban már említett tapasztalatok miatt mélyen átélte ennek a súlyát, ő kezdeményezte, hogy a nagypénteki liturgiában hagyják el a “pro perfidis Judaeis” (“hűtlen/álnok zsidókért”) kifejezést, illetve, hogy dolgozzanak ki egy nyilatkozatot, amelyben az Egyház elismeri a zsidósággal közös gyökereit, és elutasít minden antiszemitizmust.

A munkát Augustin Bea bíboros, a Keresztények Egységét Előmozdító Titkárság vezetője koordinálta.

Az ázsiai és az afrikai püspökök kérték, hogy a dokumentumot terjesszék ki minden nem keresztény vallásra.

A végleges szöveget 2221 igen, 88 nem szavazattal fogadták el.

A főapát az előadásában vázolta a zsinati dokumentum meghatározó gondolatait, többek közt azt, hogy az Egyház nem tagadja meg saját hitének egyediségét, de nyitott arra, elismeri, hogy Isten Lelke más vallásokban is működik.

A zsidóságról szóló (leghosszabb) részben a Nostra aetate kijelenti: “A zsidók nem tekinthetők sem valamiféle kollektív bűnben részesnek Jézus haláláért, sem Isten által elvetett népnek.” A záró szakasz pedig univerzális:

minden emberben testvért lát, mert “mindnyájan Isten gyermekei vagyunk”.

A dokumentum megjelenésének következménye az Egyház és a zsidóság kapcsolatának újjászületése volt. VI. Pál 1970 decemberében felállította a Keresztény-Zsidó Kapcsolatokat Ápoló Nemzetközi Bizottságot. Szent II. János Pál pápa 1986-ban ellátogatott a római zsinagógába; később XVI. Benedek és Ferenc pápa is folytatták a párbeszéd útját.

A Nostra aetate előkészítette a talajt a keresztény-iszlám kapcsolatok új fejezetéhez is. Ferenc pápa 2019-ben Abu-Dzabiban aláírta az emberi testvériségről szóló nyilatkozatot az al-Azhar egyetem és mecset főimámjával, Ahmad et-Tajjebbel – a zsinat szellemében.

Zárszavában Hortobágyi Cirill leszögezte: a párbeszéd nem luxus, hanem a békés együttélés feltétele.

A Nostra aetate nem a relativizmus dokumentuma. Azt állítja, hogy az igazság teljessége Krisztusban van, de Isten Lelke máshol is működik, az igazi vallás pedig mindig a béke forrása.

Minden ember Isten képmása, minden vallásban ott a vágy az igazság és a szeretet után. A párbeszéd nem gyengeség, hanem a szeretet bátorsága – ott kezdődik, ahol hajlandóak vagyunk meghallgatni a másikat. Aki Istenre hivatkozva gyűlöl, az elárulja saját hitét” – figyelmeztetett a főapát.

A továbbiakban felsorolta azokat az eseményeket, amelyeket az elmúlt évtizedekben a pannonhalmi szerzetesközösség szervezett a Nostra aetate szellemében, megemlítve számos vallási vezető ottani látogatását.

Radnóti Zoltán főrabbi, a Keresztény-Zsidó Tanács társelnöke a Prédikátor könyve 3. fejezetének 5. verséből vett részlet – “ideje van az ölelésnek” – alapján beszélt a kereszténység és a zsidóság kapcsolatáról a történelemben: az egymástól való távolodásról és az egymáshoz való közeledésről. Mint mondta,

a jelenben, itt és most tapasztalható közelség, az “ölelés”, amely nem csupán egy gesztus, hanem “teológiai kategória”, válasz a múlt bűneire, az emberi méltóság helyreállítása, egyúttal a jövő reménye.

“Nem naivitás, hanem hit. 2025 az ölelés ideje.”

Radnóti Zoltán emlékeztetett, hogy a múltban az említett kapcsolatra a bizalmatlanság, a zsidókra kollektíve kimondott “istengyilkosság” vádjából eredő távolságtartás volt a jellemző; “olykor párhuzamosság, de semmiképpen sem közösség”. A politikum világába emelt antiszemitizmus révén a párhuzamosságból aztán kirekesztés lett.

A főrabbi egyúttal megjegyezte: a történelem e sötét korszakában, a holokauszt idején “rengeteg egyházfi állt a zsidók mellé”, bújtatta, segítette őket. 1965-ben pedig megszületett a II. Vatikáni Zsinaton a Nostra aetate nyilatkozat, “az első ölelés”.

“Húsz évvel a holokauszt után nem lehetett még egyszer csendben maradni” – fogalmazott a főrabbi. A dokumentum megfogalmazásai “óvatosak, de őszinték” voltak, az azóta eltelt hatvan év pedig a párbeszéd (a kommunikáció) virágzásának az időszaka.

Radnóti Zoltán felsorolta e folyamat állomásait, külön megemlítve a magas szintű találkozókat, valamint Ferenc pápa és Abraham Skorka rabbi barátságát, illetve a Szentatyával való személyes budapesti találkozásának alkalmát is, amikor a pápa megkérte őt, hogy betegségében imádkozzon érte.

A konferencián Fabiny Tamás evangélikus püspök, a KZST alelnöke az egyházak prófétai szerepét, a teológia és a társadalmi kérdések összefüggését emelte ki. Előadásának középpontjába helyezte az Egyházak Világtanácsának 1998-ban Hararéban (Zimbabwe) megtartott történelmi jelentőségű ülését, amelyen a szervezet (a Leviták könyve 25. fejezete, a jóbel évről szóló rész alapján) nyilatkozatban hirdette meg az adósságelengedés idejét az adósságspirálban vergődő “harmadik világ” számára “a mammon trónfosztása érdekében” – dollármilliárdokban kifejezhető, kézzelfogható eredménnyel.

“A jubileumi (jobel) év bibliai hagyománya a társadalmi kérdések felé sarkalja az egyházakat. Ahogy Dietrich Bonhoeffer evangélikus teológus mondta a II. világháború idején:

nem énekelheti hitelesen a gregoriánt az, aki nem emel szót az üldözöttek mellett.”

A konferencia második szekciójában Szőke Pétertől, a Sant’Egidio közösség regionális és budapesti vezetőjétől arról hallhattak a jelenlévők, hogy a közösség idén október utolsó hétvégéjén XIV. Leó pápa részvételével Rómában rendezi meg azt a hagyományos vallásközi találkozót, amely továbbviszi Szent II. János Pál pápa 1986-ben Assisiben megtartott imatalálkozójának szellemiségét. “Assisi szelleme” – maga a Szentatya használta ezt a kifejezést, aki először hívta össze a világ vallási vezetőit, hogy együtt imádkozzanak a békéért, és aki “idősebb testvéreinknek” nevezte a zsidókat.

II. János Pál pápa a vallásokat a béke mellett akarta elkötelezni, és ez a törekvés tovább élt XVI. Benedek, Ferenc pápa, és tovább él XIV. Leó pontifikátusának idején is. Még Ferenc pápa fogalmazta meg: “a világ párbeszéd nélkül megfullad”

A konferencián Szuhánszky T. Gábor metodista lelkész a megszentelődésből fakadó jó cselekedetekről, egyúttal a személy és a közösség (társadalom) kapcsolatáról beszélt a metodista lelkiség tükrében.

Czire Szabolcs unitárius lelkész, egyetemi tanár pedig kifejtette, hogy az embereket az asztal köré gyűjtő Jézus képe meghatározó jelentőségű az evangéliumokban.

Az asztalközösség radikális nyitottsága Isten országának reálprezenciája – mondta az unitárius lelkész. – A különféle felekezetekben az Úrvacsora gyakorlata a befogadásról, a testvéri szeretetről kell hogy szóljon.

Székely János püspök, az MKPK elnöke a konferencia zárszavában hangsúlyozta, hogy fontos lenne a falak helyett a hidakat építeni a zsidók, a cigányok, a szegény emberek felé a hétköznapokban is – nem csak a konferenciákon, vagy a párbeszéd ünnepi pillanataiban.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír

Október 21-én, kedden este Székely János szombathelyi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökével beszélgetett Rónaszéki János Mit üzen a Biblia? címmel Budapesten, az egyéves fennállását ünneplő Café Francescóban. A főpásztor gyermekkora meghatározó élményeit is megosztotta a nagyszámú hallgatósággal.

Rónaszéki János elsőként arra kérte a püspököt, mutassa be élete legfontosabb fordulópontjait. Székely János elmondta, hogy apai ágon sváb eredetű a családja. Schäffer volt a családnevük, amelyet 1899-ben magyarosítottak, méghozzá úgy, hogy több nevet betettek egy kalapba, amiből egy négyéves kislány ezt húzta ki. Apai oldalról szerb őse is van a főpásztornak, anyai oldalról pedig cseh gyökerű a család; ortodox felmenőről is tud, aki katolikus lányt vett feleségül.

Édesapja egyszer kiválasztotta a testvérei közül őt, a nyolcéves gyereket, és elvitte egy gyermekbénulás miatt eltorzult testű rokonhoz, aki vastüdővel élt. Néhány év múlva a hittanosokkal látogatni kezdték a többi gyermekbénulásban szenvedő beteget. „Rájöttem: a legfontosabb az életben, hogy szeressek, adjak.” Édesanyja a rengeteg munka mellett mindennap ment szentmisére. „A mise második felét mindig végigtérdelte. Megértettem, hogy a családunk békéje az ő erős hitén és szeretetén nyugszik.

Megmutatta a szeretet forrását, de nem prédikált róla, hanem élte.”

Kisgyermekként vitték el a szülei a Tövis utcai ferences templomba, ahol rögtön ministrálni kezdett. „A hófehér ruha, az oltár közelsége, a tabernákulum elvarázsolt. Nem értettem a miséből semmit, de tudtam: a templom csoda hely. Grácián atya nehezen mozgott már, de egyszer csak lekuporodott mellém, és elkezdte bekötni a cipőfűzőmet  – nekem, az ötéves gyereknek.” Kitörölhetetlenül beleégett az emlékezetébe az is, amikor a kántornő, a kármelita fogadalmas „orgonás Mária” egyik hétköznap este minden villanyt eloltott, és azt mondta a gyerekeknek: „Jézus itt van, mindannyian szólhatunk hozzá.”

A papi elhívásáról is meglepő dolgokat osztott meg Székely János püspök. „Hétéves lehettem, amikor az Állatkertben sétáltunk. Az unokahúgommal toltuk babakocsiban egy másik unokatestvéremet. Németül beszélgettünk, mert édesanyám öccse ’56-os műegyetemista diák volt, aki Ausztriába, majd Németországba került, s végül német felesége lett.

Az unokahúgom megkérdezte tőlem, hogy ha megnövök, feleségül fogom-e venni. Azt mondtam neki: »Sajnos nem, mert én pap leszek.«”

Ez a vágy olyan volt számára, mint egy óriási vonzás, ami betöltötte a lelkét.

Tizennégy éves korában kisebbik bátyjával a Margit körúti templomba kezdtek gitáros misére járni, ahol kialakult egy 50-60 fős hittancsoport. „Betegeket látogattunk, vak nénit, hajléktalant segítettünk. A csoportunkból csak az én korosztályomból három pap és két nővér lett. Gordos Gáspár OFM vezetett minket. Mindig idézett az Ószövetségből, és kérdezte, ki tudja, melyik könyvből. Általában nem tudta senki.

A Biblia elvarázsolt, mert különleges volt, ősi, mint egy tiszta forrás.

Elhatároztam, hogy kiművelem magam benne” – idézte fel Székely János. Így aztán nyáron a Balaton partján kiült egy jegenyefa alá a bibliájával, és szinte egész nap azt olvasta.

„Tanácsolnám a fiataloknak, vegyék a kezükbe a forrást. Ne csak halljatok róla, engedjétek, hogy megérintsen.

A Biblia lélek és élet, a sorok között Isten jelenléte, tűz van.

Az érti a Bibliát, aki ezt a tüzet, jelenlétet érzi. Az emberi történelemre semmi nagyobb hatást nem gyakorolt, mint a Biblia. Az egy Isten szól benne.”

Székely János érettségi után jelentkezett papnak. „Ez az én titkom volt, édesanyám sejtette. Édesapámnál úgy intéztem, hogy előbb küldtem el a levelet a szemináriumba, és utána mondtam el neki. Azt mondta: »Rendben van, de ha már pap leszel, akkor jó pap legyél.«”

A szeminárium megkezdése előtt a Marcaliban töltött katonai szolgálat idején kezdett el héberül tanulni egy református lelkésznövendéktől. Székely János papnövendékként Esztergomba, majd Budapestre került, harmadéves korában Gyürki László és Tarjányi Zoltán prefektus atya segítségével betlehemi ösztöndíj-lehetőséghez jutott, melyet elsősorban lengyeleknek szántak, de „lengyel–magyar két jó barát” alapon ő is részese lehetett a programnak.

A szentföldi jelenlét mélyen megérintette, és abban is segítette, hogy megértse a közép-európai és a közel-keleti ember gondolkodása közti különbségeket. Átélte a palesztin és zsidó nép drámáját is, a történelmi sebek meggyógyításának nehézségét.

A Szentföldön szentelték diakónussá, „azon a helyen, ahol az ősegyház szentelte az első diakónusokat”.

Rónaszéki János kérdésére, hogy a mai ember számára hogyan válhat a távolinak tűnő Biblia az Isten üzenetévé, a püspök Mark Twaint idézte:  „A Bibliában soha nem az zavart, amit nem értek, hanem mindig az, amit értek.”

A Biblia lényegét értjük, csak nagyon messze vagyunk attól, hogy aszerint éljünk – mondta Székely János. – Bátran olvassuk a legnehezebb részeit is, ne azzal foglalkozzunk, amit nem értünk. A Biblia szíve Isten szeretete. A Biblia nem modern, nem is idejétmúlt, hanem örök, ezért ma is döbbenetesen szíven talál.”

A Szentírás szavainak a mindennapi életünkbe való becsempészéhez több utat is ajánlott a püspök: egyrészt érdemes egy könyvcsoportot akár egyben elolvasni, vagy elmélkedés közben elővenni az evangéliumot, elképzelni Jézust és minden apró részletet; majd azt is, ahogyan Jézus odalép hozzánk, és nekünk mondja mindezt, minket kérdez.

A keresztény imában egy konkrét személyhez, a Teremtőhöz megyek, akinek van akarata, szíve, és van álma rólam is. Isten gondolatai nem az én gondolataim. Jézus olyanokat mond, amiket ha nem is nagyon értek, szembesülök a valódi Istennel, aki felráz, alakít, vezet.

Az elmélkedés végén próbálok neki válaszolni.” A Szentírás szavainak elmélyítéséhez ajánlotta még a kommentárok olvasását is.

Az egység és testvériség volt a következő téma: Hogyan tud a Biblia, a vallásközi párbeszéd egybegyűjteni, és nem szétválasztani?

Székely János rámutatott, a vallásokat sajnos használják fanatizálásra, előítéletek igazolására is. De ha a vallás mélyéről merítünk, ott tiszta víz van, amely a háború, a gyűlölet tüzét eloltja. Nem mindegy az sem, mi a vallás lényege. Az iszlám és a kereszténység között nagy a különbség annak ellenére, hogy az Ószövetségben rengeteg erőszak és szörnyűség van, ahogyan a muszlim hagyományban is. A kereszténység középpontja ugyanakkor kristálytiszta: Jézus és a szeretete. Az iszlám esetében nem könnyű ilyen tiszta középpontot találni, hiszen Mohamed élete nem példaszerű. „A legtöbb muszlim nem fanatikus, erőszakos, hanem szelíd, szereti a családját.

A lelkünk mélye, akármilyen a vallási rárakódás, Istentől van, és jó”

– hangsúlyozta a püspök, majd hozzátette: Ferenc pápa egyik legfőbb szándéka az volt, hogy előcsalogassa az iszlámból a legjobbat. Ennek csúcspontjaként Abu-Dzabiban a kairói iszlám iskola vezető imámja aláírta, hogy soha hiteles vallásból erőszak nem fakadhat.

Sokan azt gondolják, a Bibliát a protestánsok tartják nagyon fontosnak, mintha a katolikusoknak nem lenne annyira az – folytatta Székely János. – A reformáció után elindult egyfajta egyoldalúsodás mind a protestáns, mind a katolikus oldalon a különbségek hangsúlyozásával. A 20. század elején, észrevéve a túlzásokat, elindult az egymás felé nyitó folyamat. A II. Vatikáni Zsinat újra felfedezte a protestáns egyházakban élő, valaha volt katolikus értékeket, például a népnyelven való misézést, a világiak apostoli küldetését és a Bibliát. Ugyanakkor a protestánsok számára is egyre fontosabbá vált a liturgia és a szentségek, az Istennek szentelt élet. „Mai világunkban a Biblia nem elválaszt egy reformátust, evangélikust vagy katolikust, hanem összeköti őket” – tette hozzá a püspök.

A társadalom megváltozásával eljutottunk odáig, hogy sok helyen nem idézhető a Szentírás. A mai világban hogyan tudjuk megélni a hitünket? – szólt a következő kérdés.

Székely János sorra vette azokat a jelenségeket, melyek arra utalnak, hogy az európai kultúra válságban van, a nyugati ember távolodik a forrástól. Ezek egy mélyebb egzisztenciális űrre vezethetők vissza: nincs értéke az odaadott és továbbadott, ingyen, ajándékként kapott életnek. „Az ember azt gondolja, a szabadság a valóságtól elszakadó pillanatnyi önkény; bármit megtehetek, amit akarok, ha másnak az nem árt. De nem látja, hogy a világba bele lenne ültetve egy csodálatos rend, és az emberi szabadság e mentén tudna kibontakozni.”

A beszélgetés végén a hallgatóság kérdéseket tett fel Székely Jánosnak, többek között azt is, hogy ha csak egyetlen egy üzenete lehetne a magyar hívőknek, mi lenne az.

„Egyházunk és általa a nemzetünk és a világ megújulása benned kezdődik – válaszolta a püspök. – Ragyogó családok kellenének, ahol természetes a hűség, az otthoni közös ima, a gyermekáldás elfogadása. Fiatalokra van szükség, akik a hitük szerint élnek; tudják, ha van kötelék, abból kötelező dolgok is fakadnak. Sok idős ember kellene, akikből sugárzik a hit ereje, a béke. Légy hiteles igazi keresztény, élj szeretetben!”

A teljes beszélgetés a Café Francesco YouTube-csatornáján visszahallgatható.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír

 

Az alábbiakban olvashatják a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) és Józsefváros önkormányzatának október 29-én kiadott közös közleményét.

2025. október 29-én Pikó András úr, Józsefváros polgármestere bemutatkozó látogatást tett Székely János püspök úrnál, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szeptemberben megválasztott elnökénél.

A találkozón Pikó András személyesen is gratulált Székely János elnökké választásához. Ezt követően áttekintették a mindkét fél számára legfontosabb projekt, a Budapest VIII. kerületbe tervezett Pázmány Campus körüli kérdéseket.

A megbeszélésen megállapították, hogy az új beruházásnak egyszerre kell szolgálnia az egyetemi polgárság és a kerületben élők érdekeit is. Ennek érdekében a felek ígéretet tettek, hogy kölcsönös tiszteletre és párbeszédre törekednek a projekttel kapcsolatban.

Budapest, 2025. október 29.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága Sajtószolgálata

Forrás: MKPK Titkársága

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

A szeretet dallama címmel új podcastsorozatot indított a Magyar Katolikus Egyház, melyben Székely János szombathelyi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökével beszélgetnek aktuális témákról. A kéthetente közzétett adások műsorvezetője Kuzmányi István állandó diakónus, a Magyar Kurír főszerkesztője.

Az első adásban Székely János püspökkel ismerkedhetünk meg. A főpásztor többek között családjáról, ferences kötődéséről, papi hivatásáról, pályája meghatározó személyeiről, a Szentírás szeretetéről beszél, és a legkedvesebb bibliai alakját is megismerhetjük.

A szeretet dallama podcast első adását október 29-én, szerdán 8 órakor adta közre az MKPK sajtóirodája, elérhető a Magyar Katolikus Egyház YouTube-csatornáján. Az adás a Magyar Katolikus Rádió stúdiójában készült.

A beszélgetést megtekinthetik itt. 

A következő rész november 12-én, szerdán jelenik meg, témája a béke és a békességszerzés.

Fotó: Sebő Balázs/MKPK

Magyar Kurír

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 50.000.000,- Ft-os támogatás nyújtott a zalaegerszegi Gondviselés Háza bővítésének előkészítéséhez.

A projekt teljes költségvetése 78.994.000,- Ft volt. A megvalósításhoz még hiányzó önrészt, 28.994.000,-Ft-ot a Szombathelyi Egyházmegye saját forrásból biztosította.

A Támogatás segítségével a zalaegerszegi Gondviselés Háza fejlesztését előkészítve létrejött az az engedélyes és kivitelei tervdokumentáció, melynek tartalma:

– Hospice Ház létrehozására 20 fő részére,

– Palliatív ellátását biztosító férőhely kialakítása 28 fő nem tumoros idős ember részére.

Az elkészült tervdokumentáció építési engedéllyel, támogató Országos Tervtanácsi véleménnyel rendelkezik. Megtervezésre került az egész régióban hiánypótló szerepet betöltő hospice rész azzal a céllal, hogy a súlyos beteg emberek számára a hitünkből fakadó remény és az utolsó pillanatig tartó szeretetteljes kíséret elérhető legyen.

Jelen projekt annak a beruházási célnak az előkészítését szolgálja, mely lehetőséget teremtene Zalaegerszegen arra, hogy a daganatos betegségben szenvedő emberek, méltósággal, megfelelő fájdalomterápiás eszközökkel békében élhessék meg utolsó napjaikat családjuk körében, hitük gyakorlásával.

A ház tervezése során kiemelt fontosságú volt, hogy a kísérő családtagokra is figyelve az ő igényeiket minél jobban szolgálva lehetőségük legyen szerettük mellett lenni. A Hospice Ház nemcsak a haldoklókat, de családtagjaikat is segíti kívánja ebben a nehéz helyzetben.

A megtervezett ház, a gondoskodás, a békés, hitben megélt kísérés színtere tud lenni. A testi tünetek enyhítése mellett a lelki gondozásra is figyelmet fordít.

Fontos szempont, hogy fájdalomterápiás kezelésekkel a lehető legtovább biztosítsák a betegek számára a megfelelő életminőséget, nyugodt békés környezetet.

Az egyházi fenntartású intézmény közösségi terei a lelki támogatás számára nyújtanak megfelelő környezetet.

A tervdokumentáció fontos része az udvar kialakítása, hiszen az épület udvara, kertje nagy, az egész épület zöldövezetben helyezkedik. Ezt kihasználva az épület kertkapcsolatai és a szinte minden esetben zöldre néző erkélyekkel rendelkező szobák a betegek békés, nyugodt környezetben való elhelyezését kívánják segítik.

projekt azonosítószáma: EGYH-EKF-24-P-0003

Projektcím: “A zalaegerszegi Gondviselés Háza bővítésének támogatása”

Október 15-én tartotta hagyományos Pázmány-napi ünnepségét a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE). Az eseményen részt vett Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, a PPKE új nagykancellárja.

A nap során elhangzott ünnepi beszédek a katolikus egyetem küldetését, a tudomány és hit egységét, valamint az igazság keresésének fontosságát állították a középpontba.

Az eseményen a PPKE díszdoktorává avatták Jong-Mo Seót, a Szöuli Nemzeti Egyetem professzorát, valamint – első alkalommal – átadták a “Kiváló hallgató” és “Kiváló sportoló” elismeréseket.

Székely János ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a katolikus egyetem óriási kincs nemcsak az egyház, hanem az egész magyar társadalom számára. XVI. Benedek pápa tanítására utalva kiemelte, hogy

az igazi egyetem a teljes igazság keresésére irányul – nem csupán a mérhető valóságra, hanem arra is, ami értelmet ad az emberi létnek.

Mint mondta, szintén Benedek pápa figyelmeztetett arra, hogy a felvilágosodás óta a nyugati gondolkodás nagy korlátja az ész önkényes önkorlátozása, és emiatt kizárja az erkölcsi, vallási és filozófiai igazságokat, pedig az emberi élet legfontosabb valóságai – mint a szeretet vagy a szépség – nem mérhetők, mégis valóságosak. Az objektív igazság létezését tagadni önellentmondás, hiszen maga az állítás is igazságigényt tartalmaz.

Benedek pápa tanítása szerint az ember hivatása a teljes igazság keresése, s ebben a katolikus egyetemeknek kulcsszerepük van – fogalmazott a nagykancellár. Majd Martin Buber filozófust idézte, aki azt mondta, hogy

egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban van azzal az éltető titokkal, amely valaha létrehozta.

Székely János kiemelte: az európai civilizáció három forrásból táplálkozik. Athén, a görög filozófia, az a felismerés, hogy a valóság megismerhető. Róma, a római jog, az a meggyőződés, hogy a társadalmat méltányos jogrendnek kell irányítania. Végül Jeruzsálem, a Biblia kincse, az a felismerés, hogy minden ember a teremtő Isten képmása, végtelen méltósággal és örök rendeltetéssel. Ez a három titok tette gazdaggá európai kultúránkat, Európának addig van jövője, amíg ezekből meríteni tud – fogalmazott a püspök.

Székely János azt kívánta, hogy

a katolikus egyetem továbbra is a teljes igazságot kutassa és közvetítse, legyen a társadalom “sója és kovásza”, amely az evangélium fényével megvilágítja és igazságosabbá teszi a világot.

Díszdoktoravatás és elismerések

Az esemény keretében a Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszdoktorává avatták Jong-Mo Seót, a Szöuli Nemzeti Egyetem professzorát. Tudományos tevékenységét Cserey György, az Információs Technológiai és Bionikai Kar dékánja méltatta.

A szöuli egyetem és a PPKE ITK között több éve sikeres tudományos és oktatási együttműködés valósul meg. Jong-Mo Seo – mint ahogyan azt előadásában is bemutatta – több mint huszonöt éve a mesterséges retina rendszerek fejlesztésével foglalkozik, amelyek célja, hogy a látásukat elvesztett emberek számára visszaadják a látás élményét.

A Pázmány-napon kitüntették az egyetem új gazdasági képzését elindító oktatókat. Átadták – az egyetem történetében első alkalommal – a Kiváló hallgató és Kiváló sportoló elismeréseket. Köszöntötték a jubiláló munkatársakat is, akik legalább 25 éve dolgoznak az intézményben.

A tudomány szabadsága és erkölcsi küldetése

A rendezvény zárásaként Kuminetz Géza rektor Tudomány, tudományos közélet, tudománypolitika – katolikus szemmel címmel tartott ünnepi előadást. Hangsúlyozta,

Krisztus nemcsak a hit, hanem a tudomány megváltója is, ezért a katolikus egyetem az igazság, a hit és az értelem egységére épül.

A szólás, az oktatás és a kutatás szabadsága – mondta – a lelkiismereti és vallásszabadságban gyökerezik, amely felelős erkölcsi döntéseken és cselekvéseken alapul.

Kuminetz Géza kiemelte: a katolikus tudományeszmény a hitet és a tudást nem szembeállítja, hanem egymást kiegészítő, harmonikus egységben szemléli. Célja nem az anyagi haszon vagy hatalom megszerzése, hanem az igazság szolgálata és a közjó előmozdítása. A katolikus egyetem ezért olyan tudományos szemléletet képvisel, amelyben a ráció, a filozófia, a vallás és a helyesen értett misztika szervesen összekapcsolódik.

A rektor szerint a kutatás és az oktatás szabadsága az alapító szándékához való hűséggel valósul meg, amely ugyanakkor lehetőséget ad a pluralizmusra és a szellemi sokszínűségre. A tudós szabadsága abban áll, hogy szabadon csatlakozhat ehhez a tudományos és erkölcsi alapálláshoz, vagy lelkiismerete szerint dönthet másként. Kuminetz Géza hangsúlyozta, a katolikus egyetem elutasít minden olyan kutatást, amely ellentétes az emberi méltósággal és az egyházi tanítással, viszont kiemelten foglalkozik a kultúra, a személyiségfejlődés és az erkölcsi nevelés kérdéseivel.

Zárásként Kuminetz Géza figyelmeztetett: korunkban a hatalom és az ideológiák rejtett befolyásai veszélyeztetik a tudomány szabadságát. A katolikus egyetem prófétai feladata, hogy a tárgyilagosság, a lelkiismeret és a felelős gondolkodás szellemében nevelje hallgatóit, s a tudományban és a közéletben egyaránt “a föld sója és a világ világossága” legyen.

Doktoravatás és habilitációs oklevelek átadása

A központi ünnepség mellett a Pázmány-nap keretében került sor a frissen PhD-fokozatot szerzett hallgatók doktorrá avatására, valamint a habilitációs oklevelek átadására is.

Kuminetz Géza rektor köszöntőjében Szent Bernát örök érvényű gondolatára hívta fel a figyelmet: a tanulót sokféle indíték vezetheti – kíváncsiság, kapzsiság, hiúság vagy becsvágy -, de a legnemesebb cél a tudás szeretete és embertársaink javára való alkalmazása. Zárásként az új doktorokhoz szólva azt kívánta, hogy munkájukat az okosság, a szeretet és a bölcsesség vezesse, és hogy tudományos tevékenységük gazdagítsa személyes életüket is.

A frissen fokozatot szerzett hallgatókat köszöntötte Birher Nándor Máté, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar és Cserey György, az Információs Technológiai és Bionikai Kar dékánja, valamint Völgyesi Levente, a Jog- és Államtudományi Kar dékánhelyettese is.

Az ünnepségen negyvenhét hallgató doktorrá avatására került sor, és nyolc oktató vehette át habilitációs oklevelét, akiknek névsora, valamint az ünnepségről szóló bővebb beszámoló IDE KATTINTVA olvasható.

Forrás és fotó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Magyar Kurír

Az alábbiakban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Állandó Tanácsa október 17-én közzétett nyilatkozatát olvashatják.

Megdöbbenve értesültünk arról, hogy olyan törvényjavaslat született, amely a katolikus papoktól a gyónási titok megsértését követelné. Ez súlyosan ellenkezik a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1990. február 9-én létrejött megállapodással, amely leszögezi, hogy hazánkban a Katolikus Egyház a Codex Iuris Canonici alapján működik. Ennek az Egyházi Törvénykönyvnek a 983. kán. 1.§-a szigorúan megtiltja a gyóntatónak, hogy a gyónót “bármi okból akárcsak részben is elárulja”. Ugyanennek a törvénykönyvnek a jelenleg hatályos 1386. kán. 1.§-a elrendeli, hogy “az a gyóntató, aki a gyónási titkot közvetlenül megsérti, az Apostoli Szentszéknek fenntartott önmagától beálló kiközösítésbe esik”. Az Apostoli Penitenciária újabban, tekintettel a gyónási titok elleni támadásokra, megújította és hangsúlyozta ezt a kötelességet, amelyet egyházunk papjai sokszor életük árán is megtartottak. Ennek vértanújaként tiszteli az Egyház Nepomuki Szent Jánost.

Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a kiélezett választási kampány keretében rendkívül eldurvult a közbeszéd, sokszor alaptalan hangulatkeltés és rágalmazás is megjelenik.

Hangsúlyozzuk papjaink, minden hívő ember és a társadalom felé, hogy nem vagyunk politikai szervezet, a kampányban nem kívánunk részt venni. Küldetésünk a lelkek üdvösségének szolgálata. Feladatunk, hogy elkötelezetten fáradozzunk hazánk és népünk testi-lelki jólétéért és haladásáért, a családokért, a rászorulókért, az ifjúság neveléséért, az igazságosságért és a békéért.

Budapest, 2025. október 17.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa

Forrás és fotó: MKPK Sajtószolgálat

Magyar Kurír

Október 13-án délelőtt dr. Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke látogatást tett az egyházmegye fenntartásában működő táplánszentkereszti Ezüstplatán Integrált Szociális Intézményben. Az idősek napját ünnepelték a lakók a megyéspüspökkel közösen. 

Szentmisével vette kezdetét a program. Szentbeszédében Székely János kiemelte: Isten úgy alkotta meg az emberi életet, hogy legyen benne gyermekkor, fenőttkor és időskor. Akarta, hogy legyünk gyerekek akik nagyon sokat kapnak, ingyen: szeretetet, áldást, hogy egy egész életre összegyűjtsük és szívünkkben, mint titokzatos kincset, tartalékot őrizzük, hogy amikor eljön az idő adni tudjunk belőle. A Mennyei Atya azt akarta, hogy legyünk felnőttek is: akik alkotnak, dolgoznak, építenek és rengetget adnak. De azt is akarta Isten, hogy legyünk öregek is: akikben a földi képességek kicsit romlanak és nehezebb a járás, hallás. De közben valami más, titokzatosan növekedik. Kisebbedik bennünk a földi, az emberi, de születik valami mennyei. Beérlelődik az élet és felkészülünk, hogy az életünket, lelkünket visszaadjuk a Teremtőnek. Bizonyos értelemben az emberi élet megkoronázása ez, a legfontosabb életszakasz. A mai napon hálát adunk az idős testvérekért és hálát adunk az idős korért is, mondta Székely János.

A megyéspüspök a napra rendelt olvasmányhoz kapcsoldóva kiemelte: Jézus hordozta a betegségeinket, ő volt a fájdalmak férfia, aki tudta mi a szenvedés. A Biblia arra tanít, hogy a betegségben, szenvedésben Isten velünk van. Ezt az utat Jézus is végigjárta. És talán sosem vagyunk olyan közel az Úrhoz, mint amikor szenvedünk, ha keresztet hordozunk. Az evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézus a nyilvános működése során a legtöbb időt a betegekkel, szenvedőkkel töltötte. Jézus velünk van a szenvedésben, mondta Székely János. Nem kell mindig tudni az szenvedések értelmét, nem kell mindig kérdezni amiérteket, elég azt tudni, hogy Jézus velünk van és fogja a kezünket. És talán sosem vagyunk közelebb hozzá, mint amikor keresztet hordozunk.

Az evangéliumra utalva – amelyben Jézus Getszemáni kertben mondott imája szerepeltek – a megyéspüspök elmondta: talán emberi értelmével nem tudta teljesen megérteni, hogy miért a keresztút az Atya akarata, de mégis igent mond rá. Miért? Mert egész lényével érzi és tudja, hogy ez az Atya akarata, ez a megváltás útja. Jó lenne tanulni Jézustól hogyan szenvedett: bár semmi rosszat nem tett, mégis bántották. De nem lett ideges, békességgel hordozta a keresztjét. Jó lenne nekünk is így tennünk, mondta Székely János. Átutazóban vagyunk a földi világban. Nem kell itt gyökeret vernünk. Az időskor tanít, hogy az élet egy titokzatos út, amelynek célja, hogy megtanuljunk szeretni és hazatérjünk a szeretet országába. Az időskor tanít, hogy egyszerűen, örüljünk az életnek: a napfelkeltének, örömmel nézni egy másik emberi arcot, átélni Isten jelenlétét minden pillanatban. És az időskor tanít, hogy ott legyen a szívünkben a húsvét fénye, mondta Székely János.

A szentmisét követően a lakók és az itt dolgozó indiai nővérek műsora után megnyitották a lakók alkotásaiból készült tárlatot, majd köszöntötték az otthon 90 évnél is idősebb lakóit, köztük a 103 éves Gálos Józsefnét is.

Október 7. és 10. között a portugáliai Fatimában tartják az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) közgyűlését, amelyen a püspöki konferenciák elnökei vesznek részt. Jelen van Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Német László bíboros, belgrádi érsek, a CCEE alelnöke és Böcskei László nagyváradi püspök, a Romániai Püspöki Konferencia elnöke.

Alábbiakban a találkozó záróközleményét adjuk közre.

Őexcellenciája José Ornelas Carvalho S.C.I., leiria-fatimai püspök, a Portugál Püspöki Konferencia elnökének meghívására 2025. október 7-10. között Fatimában tartották az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) plenáris közgyűlését. A püspöki konferenciák elnökei a közgyűlés során a következő téma kapcsán folytattak tárgyalásokat: “Hogyan lehetünk missziós tanítványok egy elvilágiasodott Európában?”

Megnyitó beszédében Őexcellenciája Gintaras Grušas püspök, a CCEE elnöke, kifejezte háláját XIV. Leó pápának a CCEE iránt tanúsított közelségéért, valamint azért, hogy a Szentatya bátorítja az evangelizáció, a szinodalitás, az ökumenikus párbeszéd és a béke iránti elkötelezettség terén vállalt erőfeszítéseket. Kiemelte továbbá az Egyház ökumenikus küldetésének fontosságát, és felhívta a figyelmet az újonnan megfogalmazott Ökumenikus Chartára (Charta Oecumenica), amelyet ünnepi keretek között írnak alá Rómában, 2025. november 5-én.

A közgyűlés résztvevői Európa jelenlegi helyzete kapcsán felidézték azokat a szenvedéseket, amelyeket az Ukrajnában és a Szentföldön, valamint számos más, gyűlölet és erőszak által szétszabdalt térségben zajló háborúk okoznak.

Ezért Európa püspökei szívből jövő felhívással fordulnak minden hívőhöz, hogy imádkozzanak a “lefegyverzett és lefegyverző békéért”, amint azt XIV. Leó pápa is kéri az ő buzdításában. Az igazi béke nem csupán a fegyverek elhallgatását, hanem elsősorban az emberi elmékben, szívekben és kapcsolatainkban megvalósuló békét jelenti. Csak így lehetünk Krisztus üzenetének hiteles tanúi, és csak így győzhetjük le a gyűlöletet, a megosztottságot és az erőszakot. A fatimai Szűzanya üzenete ma is rendkívül időszerű: arra hív, hogy ragadjuk meg a béke fegyvereit, az imádság és a megtérés fegyverét.

Európa püspökeiként és pásztoraiként arra vagyunk hivatva, hogy szinodális úton járjunk: hallgassuk meg híveinket, folytassunk párbeszédet a szekularizált világgal, és ismerjük fel, hogy a Szentlélek még ott is működik, ahol azt a legkevésbé várnánk.

A szinodalitás nem csupán egy egyházi módszer, hanem elsősorban egy missziós magatartás, egy irgalmas tekintet, amivel a világ felé fordulunk. Nem arra kaptunk küldetést, hogy érvekkel győzzük meg Európát, hanem arra, hogy szeretettel visszanyerjük.

A közgyűlés központi témája kapcsán a résztvevők megfogalmazták, hogy bár sok nemzet elfelejtette keresztény gyökereit, az igazi megtérés az egyének szívében kell elkezdődjön. Mint Isten irgalmasságát megtapasztaló missziós tanítványoknak, a mi feladatunk nem az ítélkezés, hanem a remény újjáélesztése. Ezt a megújulást képes elhozni a kultúrával folytatott párbeszéd, a hiteles tanúságtétel, valamint a szinodalitás, amely által az Egyház újra felfedezheti minden megkeresztelt ember hivatását.

A közgyűlés főelőadásai mély gondolatokat kínáltak a választott témához. Prof. Isabel Capeloa Gil, a Portugál Katolikus Egyetem rektora, rámutatott a technológiai fejlődés és az emberi törékenység paradoxonára, megjegyezve, hogy a háborúk, a klímaválság, a mesterséges intelligencia és az egyenlőtlenségek nem csupán anyagi hiányosságokat tárnak fel, hanem egy mélyebb, egzisztenciális és lelki válságot is.

Hangsúlyozta, hogy Európa kulturális öröksége – különösen keresztény gyökerei – továbbra is nélkülözhetetlenek a párbeszéd, a megbékélés és a remény számára, és sürgette az Egyházat, hogy legyen a lelkiismeret hangja a közéletben.

Prof. Máté-Tóth András, a Szegedi Tudományegyetem vallástudományi professzora, Kelet- és Nyugat-Európa között húzódó múltbéli szakadékról, és annak máig fájó sebeiről szólt, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a jelen kihívásai – a migráció, a világjárvány és az ukrajnai háború – egész Európát érintik.

Arra hívta az Egyházat, hogy a remény, az irgalmasság és a bizalom megtestesítője legyen, maradjon mentes a politikai befolyástól, és vezesse Európát, ezt a “megsebzett kontinenst”, a remény zarándokútján.

A munkacsoportok ülései és a plenáris viták értékes lehetőséget kínáltak a párbeszédre és a tapasztalatcserére, lehetővé téve, hogy a résztvevők a közgyűlés fő témáját még jobban elmélyítsék. Ezen kívül a CCEE közgyűlés meghallgatta az Európai Közösséghez akkreditált Szentszéki képviselőnek, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) és a Caritas Europa elnökének beszámolóit, valamint a CCEE család- és életvédelmi, evangelizációs és kulturális, ifjúsági, valamint szociális bizottságainak tevékenységéről szóló friss jelentéseket is.

Európa püspöki konferenciáinak elnökei mély aggodalmukat fejezték ki a teremtett világ védelme kapcsán.

Megállapodtak abban, hogy közös levelet küldenek Ursula von der LEYEN asszonynak, az Európai Bizottság elnökének, a 2025 novemberében Belém-ben megrendezésre kerülő COP30 csúcstalálkozó előtt, sürgetve az európai intézményeket, hogy tegyenek határozott lépéseket közös otthonunk védelmében.

A záró munkaszakasz, a szinodalitásról szóló püspöki szinódus lehetőségei és megvalósítása kapcsán hangsúlyozta, mennyire fontos kísérni és támogatni a megvalósítási szakaszt egyházmegyei és nemzeti szinteken, illetve folytatni a közös utat kontinentális szinten is.

Európa püspöki konferenciáinak elnökei megosztották egymással az imádság és a zarándoklat pillanatait is. Szentmisét ünnepeltek naponta a fatimai kegyhelyen, ahol a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlották küldetésüket és az egész kontinenst. Közösen imádkozták a szentolvasót és együtt vonultak a gyertyás körmenetben, illetve felkeresték a Batalha-kolostort és a Nazaré-i kegyhelyet is.

A következő plenáris közgyűlést 2026. október 27-30. között tartják Salzburgban, Ausztriában, Őexcellenciája Franz Lackner OFM érsek meghívására.

Fatima

2025. október 13.

Forrás: CCEE/Nagyváradi Egyházmegye

Fotó: CCEE

Magyar Kurír