Az alábbiakban dr. Székely János megyéspüspöknek a 2025-ös Szentévhez kapcsolódó körlevelét olvashatják.
Főtisztelendő Paptestvérek! Kedves Hívek!
A Szentatya meghirdette a 2025-ös jubileumi szentévet. A szentév megünneplésével hálát adunk az Üdvösség nagy titkáért. Újra kitárul a szentévi kapu, annak a kegyelemnek a kapuja, amelyet az emberiség 2025 évvel ezelőtt megszületett Megváltója, Jézus Krisztus hozott el erre a világra.
A jubileumi év ősi bibliai hagyomány. Ilyenkor elengedték az adósságokat, visszaadták a családok elveszített földjeit, szabadon engedték a rabszolgákat. A világ újra visszatért abba az eredeti állapotba, amilyennek a Teremtő Isten megálmodta, és akarta.
A jubileumi év minket is megújulásra, megtérésre, újrakezdésre hív. Szent II. János Pál pápát követve, aki a 2000. jubileumi év nagyböjtjét egy nagy, történelmi bocsánatkéréssel kezdte, mi is valljuk meg hibáinkat, bűneinket Isten előtt, és kérjük az Ő irgalmát! Őszinte bűnbánat, belátás és megtérés nélkül nincs megújulás.
Kérjük Isten irgalmát a hitetlenség bűnéért, azért, ha eltávolodtunk Tőle, az Élet Forrásától. Kérjük az Ő irgalmát a háborúk borzalmáért, a nagyhatalmak vakságáért, melyek az együttműködés helyett egymás meggyengítését, egymás legyőzését tekintik legfőbb feladatuknak. Kérjük Isten irgalmát az emberi mohóságért, amely kevesek mérhetetlen gazdagságához és százmilliók nyomorához vezet. Kérjük Isten irgalmát a korrupció, az önzés bűneiért, a médiát elárasztó erőszakért és erkölcstelenségért. Kérjük Isten irgalmát a Föld erőforrásainak kizsákmányolásáért, a természet olyan mértékű pusztításáért, amely veszélybe sodorja a következő generációk jövőjét. Kérjük Isten irgalmát a család ellen elkövetett bűnökért, a hűtlenség, a válás, a házastársi szeretet kihűlésének bűneiért. Kérjük Isten irgalmát az élet ellen elkövetett bűnökért, különösen is az édesanyjuk méhében elpusztított ártatlan, védtelen gyermekek elpusztításának bűnéért. Kérjük Isten irgalmát a társadalmi béke és jogrend, a tiszteletteljes beszéd, az egymás segítésének szent kötelessége ellen elkövetett bűnökért, különösen is a szolidaritás hiányáért a szegények, a menekültek, az idősek, a betegek és a gyöngék irányában.
Mi keresztények, kell hogy különösen is kérjük Isten irgalmát a keresztények által elkövetett bűnökért. Kérjük Isten irgalmát a papok, szerzetesek által elkövetett bűnökért, különösen is a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélésekért. Bocsánatot kérünk az áldozatoktól, az ő családtagjaiktól. Egy ilyen bűncselekmény olyan mély sebet okoz egy kiskorú lelkében, amelyet egy életen át hordoz, amelyet nagyon nehéz begyógyítani. Bocsánatot kérünk a keresztény közösségtől, és az egész társadalomtól is, amelynek óriási fájdalmat és csalódást okoztak ezek a bűncselekmények. Kérjük Isten irgalmát azért is, ha mi, keresztények nem vallottuk meg a hitünket, ha az életünk nem volt hiteles tanúságtétel a hit és a szeretet üzenete mellett. Kérjük Isten bocsánatát azokért, akik elhagyták a hit útját, elhagyták az imádság és a szentségi kegyelem életadó forrásait.
Kérjük Isten irgalmát azért is, ha az Egyház nem tudta mindig a maga teljességében hirdetni az evangélium igazságát, ha túlságosan a korszellemhez alakította azt.
A szentév megújulásra, megtérésre, újrakezdésre hív. Legyen ez az év az imádság, a böjt, a megtérés, a megújulás éve. Tartsuk meg különösen is a pénteki bűnbánati napok fegyelmét a szentév során!
Ferenc pápa ezt a jelmondatot adta a 2025-ös szentévnek: „A remény nem csal meg.” A szentatya arra hív minket, hogy mi, hívő emberek, legyünk a remény zarándokai a világban.
E nélkül a hit és remény nélkül nem létezik emberhez méltó élet, e nélkül a társadalmaink is elveszítik életerejüket. Ha az ember azt gondolja, hogy a világnak és az emberi életnek igazi oka nincs, és célja, beteljesedése sincs, hanem a megsemmisülés felé tart, akkor az ember egész élete válik értelmetlenné, céltalanná. Akkor az erkölcs pusztán az evolúció során kialakult túlélési stratégiává lesz, eltűnik az objektív igaz, jó, szép és szent az ember életéből.
XVI. Benedek pápa mutatott rá a nyugati kultúra válságának két fontos okára. Az egyik az, hogy a modern nyugati ember úgy véli, hogy csak a természettudományok módszereivel megismerhető és bizonyítható valóságok léteznek, és ezért úgy gondolja, hogy a vallásnak csak az érzelmek és a magánélet területén van létjogosultsága, a közélet, a tudomány, a művészet, a társadalom nyilvánosságának területein semmi keresnivalója nincs. A másik ok pedig a szabadság félreértelmezése és abszolutizálása.
Mennyire fontos volna, hogy a mai nyugati ember újra rádöbbenjen, hogy nem csak az létezik, amit megfoghat és megszámolhat, nem csak a természettudomány által mérhető és bizonyítható valóságok léteznek. Létezik a szépség, bár nem megfogható és bizonyítható, létezik a szeretet, bár nem lemérhető. Nem a semmiből, véletlenül keletkezett ez a hatalmas, gyönyörű világmindenség, nem magától jött elő az élettelenből az élet. A világban tapasztalható rend és szépség mögött egy végtelen Jóság, Szépség, Erő, Bölcsesség rejtőzik.
Izajás próféta írta: „Ha nem hisztek, nem maradhattok meg!” (Iz 7,9) Mennyire igaz ez a mai modern nyugati társadalmainkra! Ha egy társadalom elvágja magát Istentől, az Élet Forrásától, lassan erőtlenné válik és elhal.
Mennyire fontos volna a hit újra felfedezésén túl a szabadság fogalmának helyes megértése és megélése is. Mennyire fontos volna, hogy a mai ember újra megtanulja, hogy a szabadság nem a valóságtól elszakadó önkény. A valóság nem ellenségünk. A világba – az atomokba, a galaxisokba és az emberi lélekbe is – bele van ültetve egy gyönyörű isteni harmónia. Nem ezzel szemben, hanem ebbe belesimulva kell kibontakoztatnunk az életünket. Az ökológiai katasztrófa egyre fenyegetőbb réme egy üdvös kijózanodás a kissé nagyképű modern ember számára. Arra tanít, hogy a világnak vannak kőkemény, objektív törvényei. Vagy alázattal ezeket kutatjuk és ezek szerint élünk, vagy önmagunkat pusztítjuk el. Nem csak a bioszférának, hanem az emberi életnek, a családnak, a társadalmi együttélésnek is megvan a maga isteni harmóniája. Ezt felfedezni és ebbe belesimulni nem a szabadság elvesztését, hanem pontosan annak hiteles megélését jelenti.
A magyar nyelv nagyszerűen összekapcsolja a szeretetkapcsolatokat is jelentő a kötelék szót a kötelességekkel, a kötelezettséggel, az elköteleződéssel.
Aki minden kötelezettséget korlátnak tart, az nem fog tudni kötődni és szeretni sem. Az édesanya kötődik a gyermekéhez, és ebből a kötődésből sok-sok kötelezettség is fakad. A férj és a feleség kötődnek egymáshoz, és ez kötelezi őket az egymás iránti szeretet, hűség és jóakarat tetteire. A szabadságot abszolutizáló, a minden kötelezettséget elutasító ember lassan semmihez és senkihez nem kötődő, igazi szeretetkapcsolatra képtelen emberré válik. Jézus mondta: „Aki meg akarja menteni a maga életét, az elveszíti azt, de aki értem elveszíti az életét, az megtalálja azt” (Mt 16,25). Az ember szeretetre született, és akkor lesz boldog, ha sikerül az életét odaadnia.
A szentév megújulásra, megtérésre hív. Nagy szükségünk van erre a megújulásra. Szükségünk van a hivatásukat kincsként megélő, szolgálni akaró, elkötelezett papokra és szerzetesekre! Szükségünk van imádkozó, szentéletű, szeretettel teli keresztényekre! Szükségünk van ragyogó keresztény családokra! Szükségünk van mélyen hívő, tüzes lelkű fiatalokra, bölcs és békességet sugárzó idősekre, a keresztjeiket szeretettel hordozó betegekre, a hitüket a világba is sugárzó művészekre, szakemberekre, közéleti emberekre, tanárokra, orvosokra, mérnökökre!
Mik a megújulás legfőbb irányai?
– a papság hiteles, tűzzel teli, szolgálatkész megélése,
– a világi hívek bátor, hiteles tanúságtétele,
– szeretettel és hittel teli családok,
– a szerzetesközösségek, a lelkiségi mozgalmak, az élő plébániai közösségek
– fiatalok közösségei, akik a társaiknak is elviszik az örömhírt
– meríteni az idősek bölcsességéből, imádságos életéből, hitéből
– a szegények iránti szeretet és szolidaritás
A szentév számos alkalmat nyújt lelki megújulásra. Minden plébániai közösség találkozzon a szentév során néhány alkalommal, hogy imádkozzanak egyházunk lelki megújulásáért, és hogy beszéljenek a megújulás útjairól. A közösségek és a plébániák döntsenek is egy-két konkrét lépésről, amelyek megtételével elindulnak a lelki megújulás útján.
Éljünk a szentév alatt felkínált kegyelmi találkozások lehetőségeivel! Egyházmegyénkben a következő jubileumi templomokban nyerhető teljes búcsú a szentév idején:
– Szombathelyi Székesegyház
– Szombathely-Szent Márton Plébániatemplom
– Zalaegerszeg-Szent Mária Magdolna Plébániatemplom
– Vasvár-Szent Kereszt Plébániatemplom
– Szentgotthárd-Nagyboldogasszony Plébániatemplom
– Körmend-Szent Erzsébet Plébániatemplom
– a Szombathelyi és a Zalaegerszegi kórházkápolna
– a Szombathelyi és a Zalaegerszegi börtönkápolna
– Az egyházmegye jubileumi zarándokhelyei: Celldömölk és Pusztacsatár.
Hívjuk a testvéreket, különösen a gyermekeket egyházmegyénk szent helyeinek végiglátogatására. Lépjünk a szentjeink nyomába! Egy erre a célra készült kis füzetben gyűjthetjük össze a Szentév során egyházmegyénk tizenkét szent helyének pecsétjét. Aki minden szent hely pecsétjét megszerzi, különleges ajándékban részesül a szentév végén.
A szentév közös egyházmegyei eseményei lesznek az egyházmegyei zarándoklatunk április 26-án Veszprémbe, Bódi Mária Magdolna boldoggáavatására, november 8-án, Szent Márton ünnepére Szombathelyre, valamint a „Legyen mindenkinek születésnapja” zarándoklatunk október 5-én Szombathelyen és Zalaegerszegen.
Legyünk a remény zarándokai, tanúsítsuk életünk megújulásával Szent Pál szavait: „A remény nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt a szívünkbe Isten szeretete!”
Szombathely, 2024. december 26-án
+ János püspök
A Szent Márton-templomnál vette kezdetét az ünnep. Székely János megyéspüspök köszöntötte a megjelenteket, akik a főpásztorral együtt imádkozva adtak hálát az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek és kifejezték: az Úr a mi reménységünk. Szent János evangéliumából hangzott el részlet, majd Wimmer Roland helynök olvasott fel részletet Ferenc pápának a jubileumi szentévet meghirdető bullájából.
Ezt követően a hívek énekelve, gyertyákkal, mécsesekkel, fáklyákkal a kezükben vonultak a Szent Márton-templomtól a Székesegyházig. Székely János megyéspüspök megnyitotta a jubileumi kaput, majd a kereszt előtti hódolat énekelt imáját imádkozták a hívek. A megyéspüspök a szertartás kezdetén vizet áldott meg, majd a keresztségre való emlékezés jegyében meghintette vele a jelenlévőket.
Szentbeszédében Székely János három dologra hívta fel a figyelmet a jubileum kapcsán. Egyrészt arra, hogy a Szentév az Ószövetségben arra adott lehetőséget, hogy minden 50. évben visszaálljon az Isten által megálmodott világ: ahol nincsenek koldusszegények és dúsgazdagok. Ahol mindenki emberhez méltóan élhet. Ez volt az az év amikor elengedték az adósságokat; szabadon engedték a rabszolgákat; és visszaadták az elzálogosított földeket a családoknak.
Székely János beszélt a Szent kapuról is, amelynek megnyitása ösztönző kell, hogy legyen az emberek számára is, hogy megnyissák szívüket illetve az otthonaikat az ég felé, Isten felé. Harmadrészt arról beszélt a megyéspüspök, hogy a zarándoklatok során meggyújtott gyertyák arra hívnak bennünket, hogy legyünk a remény zarándokai: az életünk hirdesse, hogy a remény nem csal meg, mert a nekünk adott Szentlélekkel kiáradt a szívünkbe az Isten szeretete.
Az éjféli szentmisét a zsúfolásig megtelt szombathelyi Székesegyházban Dr. Székely János megyéspüspök mutatta be.
Ez a világ is a szeretet hatalmas dallamából lett. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy ez az eredeti tiszta dallam a Teremtő álma, újra felcsendül ebben az elhangolódott világban. Krisztusban újra megszólal az eredeti kristálytiszta dallam. Arra hív az ünnep, hogy leboruljunk a jászol előtt, tanuljunk a betlehemi gyermektől, engedjük, hogy felhangolja a szívünk húrjait. Nem mennyiségileg kellene növekednünk, hanem minőségileg, kapcsolatokban, örömben, szeretetben, kultúrában, szeretetben, imádságban, szentségben.
December 14-én este Szentgotthárdon folytatódott a megemlékezés Boldog Brenner János atyára. 
Császár István szentbeszédét 
December 14-én emlékezett meg egyházmegyénk Boldog Brenner János vértanú haláláról. Délelőtt a Székesegyházban ünnepelt az egyházmegye papsága a hívekkel közösen.
Bátorította a családokat is: egymásra és Istenre figyelve hallgassák meg egymást, legyenek jelen egymás életében. Felföldi László bátorította az egyházközségeket a megújulásra, közösségben, ahogy egykor az első keresztények tették. Felföldi László az egyházmegye papságához is szólt. Újra ki kell nyitni a plébániai szobákat és kapcsolatot kell keresni az emberekkel a szentmisén, a liturgián túl.
