100 évvel ezelőtt szentelte fel Mikes János megyéspüspök az átépített, kibővített sárvári Szent László király-templomot. Erre emlékeznek egy éven át a vasi kisvárosban, ahol február 22-én vette kezdetét a centenáriumi ünnepségsorozat, amely jövő év Szent László napjáig tart. 

Dr. Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatott be szentmisét. Szentbeszédében – az evangéliumhoz kapcsolódva – kiemelte: a Sátán arra próbálja meg rávenni Jézust, hogy a köveket változtassa kenyérre. Adjon kenyeret a népnek és akkor királlyá teszik, követik őt, ünneplik. A Sátán Jézusnak a könnyű utat kínálja, a dicsőség útját és nem azt, amit a Mennyei Atya kijelölt, amelynek elengedhetetlen része a kereszt.

Azt is mondja  Sátán Jézusnak, hogy vesse le magát a Templomról. A zsidók így várták a Messiást, aki a templom térre érkezik az égből. Ha Jézus így jött volna mindenki hitt volna neki, leborultak volna előtte. De Jézus az egyszerű, szegény, szenvedő Messiát útját választja. De eszünkbe juthat az utolsó pillanat amikor a kísértés megjelenik: a kereszten, amikor azt kiabálják a zsidók, hogy szálljon le a keresztről és akkor hisznek neki. De Jézus nemet mond a kísértő hangjára és vállalja a nehezebbik utat, az egyszerűség, a szegénység, a kereszt útját, az igazi messiási útat. A mi életünk nagy kísértése is éppen ugyanez. A Sátán is ezt súgja a fülünkbe: szállj le a keresztről, miért gyötörnéd magad, neked is jogod van a boldogsághoz, könnyebb élethez. Miért lennél hűséges egy nehéz házastárshoz, miért kellene adnod a szegénynek, miért kellene időt szánnod Istennek, járd a könnyebb utat.

Ne hallgass a sátáni hangra, amely arra hív, hogy válaszd a széles, könnyű utat. Válaszd a keskeny, a hiteles, a nehezebbik utat, a szeretet és az önátadás útját.

Soós István: Szent László a templomépítő című freskóhoz kapcsolódva kiemelte: Szent László legkedvesebb temploma a nagyváradi templom volt. Életrajza szerint amikor Váradon járt sokat imádkozott a templomban. Egy alkalommal az egyik katona úgy látta imádkozni, mintha lebegne: átjárta őt Isten tüze, kegyelme. Amikor a sárvári templom kövezetére letérdelnek jusson eszükbe Szent László példája:

az ima felemelő, az ima erőforrás, ami az embert önmaga fölé emeli, önmagunk, kényelmességünk fölé, kitágítja a szívünket, amit betölt Isten ereje, kegyelme, békéje,

mondta a megyéspüspök rámutatva: az ima az élő hitnek a jele. Ha valaki tudja, hogy Isten valóság, a legfontosabb személy az életemben, akkor természetes dolog, hogy mindennap beszélgetünk vele, merítünk ebből a hatalmas forrásból.

A szentbeszéd harmadik gondolatát a templom egyik Szent Lászlóhoz kötődő freskójának a feliratához – Szent László a sziklahitű – fűzte Székely János, hangsúlyozva: Szent László volt az aki Szent István életművét megmentette, megújította. Ugyanarra a sziklára akart építeni, mint István: a hit sziklájára. Igazi szikla amire ma jövőt építhetünk nincsen más, mondta a megyéspüspök. Európának és a magyar nemzetnek jövője akkor van ha mi ugyaerre a sziklára építünk. Bennem is megvan-e a sziklahit? Hiszek-e mert látom a világ isteni művét? Hiszek-e sziklaszirádan a Teremtőben? Van-e szilaszirád hitem akkor is ha nem tudunk mindent megfogni, megmagyarázni mint például a szeretet fogalmát.

Építsünk ma is arra a sziklára amire Szent István és Szent László épített. Éépítsük a hit sziklájára egyéni életünket, családjaink életét, a város és nemzetünk jövőjét, zárta gondolatait Székely János.

A szentmise végén Várhelyi Tamás plébános bemutatta az évforduló kapcsán készített ünnepi kiadványt.